ozsi által küldött hozzászólások listája

Alapvetően egyetértek, kivéve a traverz. A fékező hóeke mellet a síoktatás kettes számú bűne a rézsútsiklás a kanyarok között, szerintem tűzel-vassal irtani kell Haszna semmi, sítechnikai szempontból káros, bitonsági szempontból az egyik legveszélyesebb dolog. Szerintem kerüljük, ha csak lehet.

Ha el kell kapkodni, nem jó a tanulólejtő. Szerintem egyébként inkább kapkodják el egy darabig, aztán tanuljon meg elkanyarodni, de lehet, ne kapkodják el, hanem álljon meg, mert van kifutó.
Hóeképben fékezni hosszú távon a lehető legrosszabb megoldás. Aki ezt tanítja, szerintem nem gondolkodik még középtávon sem. Mindenképpen azt kell betenni a gyerekek reflexébe a legelső lépéstől kezdvem hogy nem fékezünk, hanem kanyarodunk.

Autós jogsi asszem 30 óra...
Nyelvtanulás alapfokon, hogy kenyeret tudjunk venni, 20-50 óra...
Stb.

Mégis mindenki azt reméli, hogy síelni meg lehet tanulni önállóan 2 óra alatt...
Egy csomó képességet kell fejleszteni, erre az agynak időre van szüksége. A gyerek 15-45 percet tud figyelni. Mégis elvárjuk, hogy kb. a szorzótáblát beverje két óra alatt, aztán ne verjék át az üzletben...

A terepválasztás elsődleges faktor, ezt minden síiskolának be kellene tartania. Sajnos többnyire sz...nak rá. Idéznék egy olyan osztrk tantervből, ahol kötelező fékező hóekét oktatni:
"Gelände:
- Flacher Start - snaft geneneigter Hang - sicherer Auslauf
- Anhalten sllte ohne Bremsen möglich sein"

Szóval: enyhe lejtő, lapos indulóhely, a megállásnak fékezés nélkül lehetségesnek kell lennie (kifutó).
Tökéletes. Majd ezen megtanítják a rendkívül káros fékező hóekét, ami a mai síoktatás főbűne.
Nincs itt valami ellentmondás? Hogyne lenne. A legtöbb síiskola nem tartja be ezt a bölcs terepválasztási előírást, majd a szükségre hivatkozva megtantja ezt a súlyos hibát.

A valóságban a gyereknek tiltani kellene a fékező hóekét és beleíni az idegrendszerébe, hogy hiigadtan, nyugodtan, félelem és nyomás nélkül tanuljon meg kontrollálni és megállni kanyarral.

Két elképesztően jó fej sráccal síeltem most két napot. Kialakítottunk egész jó kanyarokat, elkezdtek jól menni a mozgások, később ebből lehet egy jó síelés.
De amikor kicsit meredekebb szakasz jött a kék pályán, vagy önállóan kellett síelni, a kicsi szétnyomta a hóekét, és megpróbált azzal kontrollálni. 50% felett leült, elesett, felgyorsult.
A hóeke fékezésre kontrollra a teljesen alkalmatlan, veszélyes illúzió. A legkárosabb valami, ami a sílésben létezett. Bocs, ha erős voltam. Aki ezt tanítja, árt a gyereknek, és nem követi a sportszamai tudást.

Lapos pályán sikerélményt nyújt a legnagyobb problémával, a félelemmel szemben. Ezért beépül a mozgástudatba, azonnal automatizmussá válik, mert a legerősebb érzelemhez, a félelemhez kapcsolódik.

A fékező hóeke mozgásszerketileg a combközelítőket, a befelé forgató izmokat használja és végső - nagy fék, tehát félelem - esetében a combfeszítőket. A medencét így hátra tolja, amiatt a hóeke egyre nagyobb lesz, nagyobb fék és meredekebb lejtő esetében egyre hátrébb kerül a súlypont és a kölyök végső esetben beesik a két léc közé. Mindeközben a térdek brutális rázkódást kapnak.

Az egészséges mozgásszerkezethez lényegében ennek pont az ellenkezújét kell használni. A térd legfontosabb védő izmai a hajlítól, a medence-ágyéki gerinc legfontosabb védői a farizmok, amelyek kifelé rotálnak, viszont a fékező hóeke közben pont ellazulnak, nyúlnak.

A fékező hóekével beteszünk a rendszerben egy teljesen hibás, egészségtelen és veszélyes megoldást, miközben lenne teljesen egészséges és biztonságos is. Úgy hívják, hogy kanyar. A jó kanyar segít kontrollálni a sebességet, stabil, biztonságos megállást ad, nyomvonalválasztási lehetőséget ad stb. Azt tanítom, hogy tilos fékezni, kötelező kanyarodni.

Egy dolgora kell figyelni - de erre minden síiskolai tematika kitér -, az pedig a terepválasztás. Olyan terepen kell kezdőt tanítani, ahol meg tud állni fékezés nélkül. Ez előírs, mindenhol a síiskola alapvető felelőssége, hogy ezt biztosítja. Ahol a síiskola ezt nem tudja megoldani, ott aapvetően rosszak és alkalmatlanok a körülmények. Nem nagy ügy, egy lapáttal vagy egy ratrakkal pár óra alatt megoldható.
Egyszerű ellenőrizni: 10 m egyenes siklás utn megáll-e a gyerek vagy sem.

Ha már itt tartunk, éppen megy a sítechnikai tábor, amiben mindenféle studás van, a megszokott kiscsoportos munkában. A forgatást edzettük (edzés = gyakorlás, nem látványos információszórás, hanem kigyakoroltuk azt a pár fontos szempontot, amit mára terveztem). Hogyan lesz az ívkülsőből ívbelső láb, milyen izomtónusokkal igazítjuk át, hogyan időzítjük, milyen testtartás kell hozzá stb. Ugyanis ez a forgaás alapja, a testtartás és a forgatás a karcolt alapja - erre felé fogunk továbmenni.
Érdekes volt Hausban a fekete 1a-n lefelé síelve a csapat megállapítása: így forgatva jobban kezelhetők a meredek, jeges részek is. Legyen akármi a forgatás.
Még egy dolog: elképesztő az az alázat, amivel ezeket a kemény odafigyelést igénylő gyakorlatokat csinálták egész nap. Ebből lesz eredmény...

A megfejtések elég jók, de bevallom, nem tudnám pontosan megfogalmazni, mitől jön létre a forgatás. Csak azt tudom, hogy ha sodródik, akkor az technikailag hibás. Az ívet tartania kell, az élszögnek pedig akkorának kell lennie, amit a sugár-sebesség tényezpk megadnak. Erről pont most volt egy beszélgetésünk az Elite Skiingen az Elan egyik mérnökével, és teljesen egyet értek vele: a kanyart a síléccl közvetített erők csinálják, amelyek megszablyák, hol kell lennie a tömegközéppontnak, mennyire kell bedőlni. Ez a lényeg, és a kontroll ebben a rendszerben működhet.

Az első ennek megfelelő beavatkozás a kanyar menetébe. A szempontokat igyekszem betartani, de nem tudom pontosan, mitől működik. Biztos lesz, aki meg tudja mondani, de abban nem vagyok biztos, hogy így meg tudná síelni.


Legyen ez egy olyan kihívás, hogy aki a két kanyart megkritizálja, az pontos kritikát ad és feltesz egy jobbat... :D

Kösz, igyekszem, bár pont most hallottam, hogy nem érdemes Ozsitól tanulni, mert nem síel szépen... :D

Régebben laza cipőben síeltem, mostanában a felső csatokat erősebben húzom, mert észrevettem, hogy mivel könnyen le tudok térdelni, erősebben hokézok. Így jobb. Alul a magas rüsztöm miatt nem tudom nagyon meghúzni.

Nehéz feladvány volt, és meglepődtem, hogy ennyi klassz komment jött rá.
Azt jól kiszúrtátok, hogy két technika van a videón, az első kb. 25-ig tart. Mindegyik egy eredeti és egy lassított felvételen van meg.

Az első erősen forgatott, a második tisztán karcolt (viszonylag könnyű eldöntenem, nem olyan régen síeltem őket :D ).
A becsapós a sztoriban, hogy a forgatás nem más műfaj, hanem összetevő. A közhiedelem azt mondja, hogy az élváltásban forgatunk, aztán feláll élére a léc. Valójában az élhelyzet kialakulása egy természetes folyamat, anélkül nem lesz rendes kanyar, csak sodródás. Betettem egy képet 7 mp körülről, ahol jól látszik, hogy már a bekormányzásban komolyan felépülő élhelyzet van.
Úgy szoktuk mondani, hogy az élezés a forgatás feltétele.
Úgy csinálom, hogy megvárom, amíg érzem az élhelyzetet, hogy kicsit harap, és azután adagolom bele a forgatás, olyan agresszivitással és olyan időzítéssel, amilyenre a kanyart szeretném szabni. Az a becsapós, hogy mindegyiknél elég nagy az élszög, és mivel közeli a felvétel, nem lehet mihez mérni a sebességet. A második élőben sokkal dinamikusabb, gyorsabb.

Egyébként az élben forgatást Benni Raichtól lestem el, a vancouveri olimpián szlalomban szúrtam ki egy érdekes megoldást, abból alakítottuk ki.

A flatter-forgatás-élezés-carving témakörben a facebookon feldobtam egy kérdést, miszerint az alábbi videóban forgatott vagy karcolt (carving) kanyarok vannak-e:

A hoké a túlzott harántterpesz (bocs, de ez a sportbeli szaknylevi megnevezése). Ha az egyik láb hajlítottabb a másiknál, valamennyi törvényszerűen lesz. A testtartás a síelésben az erőhatások egészséges és stabil kiállását biztosítja. A hoké olyan testtartást jelent, amikor az ívkülső láb az ideális alátámasztáshoz képest hátrafelé kerül, és ezért ezt a testtartást rontja el. Valószínűleg a medence is el fog fordulni, esetleg az ívkülső láb túlzottan előre térdel, az ívkülső nem fogja jól megkapni a terhelést. Sajnos tudom, mert én is hajlamos vagyok rá.

Sok tematikában fenáll az, hogy az alapiskola nem azt tanítja, amit a haladó iskolában célként síelnek. Ez tudatos, szerintük bizonyos problémák így hidalhatók át. A síiskolák rendszere inkább arról szól, hogy a nagyüzem működni tudjon, a csoportok átjárhatóak legyenek, pl. a síoktató megbetegedése esetén a másik könnyen át tudja venni a csoportot stb. Ez fontos szempont, de nem sítechnikai vagy pedagógia, hanem a működőképesség fenntartásának a szempontja. Ne ítéljük el, akinek ez nem tetszik, az kifizetheti a magánórát, ami pont ezért is kerül többe.

Apró adalék ehhez a külső-belső lábas témához. Délután szabad voltam, a pályák meg fantasztikusan kifagyva köszönhetően a szibériai hidegnek. Kihasználtam az időt gyakorolni, a hosszabb sít vettem elő. A hosszú rádiusz nem olyan toleráns, csak akkor lehet lefektetni és rövidebb rádiuszra rávenni, ha korán megvan az él. Különben nagy tempóval, hosszabb íveken, 45 fok körüli dőlésen rombol.

Itt tisztán érezni, hogy nem vállalom be a kanyar elejét durván az ívbelsőn, ez a hosszú rombolás lesz. Ha viszont keményen beállított térdszöggel az ívbelsőn felépül a kanyar, egész más műfajban kerül át az ív. Persze ha bent maradunk a belsőn, akkor meg csak kapaszkodás lesz, nem kanyar...

Az emberi test úgy van kitalálva, hogy a terheléseket legstabilabban két lábon tudja elviselni. A medence egy kétkarú emelő (mérleghinta), ha az egyik lábon nagyobb terhelés van, a túloldalt lefelé nyomja. Ezt bonyolítja, hogy a gerincoszlop a keresztcsonton keresztül beágyazódik a medencébe, ha tehát a medence hintázni kezd, a gerinc ágyéki szakasza oldalra görbül. Közben próbálja az egyensúlyt megőrizni (ez ösztönös, amit a síelésben felül kell bírálni, ott rossz az egyensúly megőrzésének relflexe), emiatt még jobban elgörbíti magát.
Az egész egyensúlytalanságot rontja, hogy ha az egyik lábon egyáltalán nincs terhelés, akkor még annak a súlyát is hordozni kell, ami szintén a medencét húzza, még inkább lefelé.

Mindezt izomzattal lehet rögzíteni, de csak részben, és más következmények árán.
Egyszerű teszt: állj egy lábra a tükör előtt, a másik a levegőben. Guggolj le legalább egy kicsit, de tilos oldalra hajolni. Csináld meg úgy, hogy nem hajolsz oldalra. Ha elbillentél oldalra, kezdd elölről. Próbáld annyira keményen megfogni a medencédet, hogy ne billenjél el felül. Javaslom, hogy csináld igen lassan.
Ha sikerül, képzeld el, hogy ezt változó terepen, kanyar közben kellene a sílécen megcsinálni. A legjobbak is egy csomó kompenzációs mozgással csinálják meg.
Nem véletlenül nyer tért a versneyzésben is a két láb intenzív munkája, akárki akármit mond.

A gond az, hogy a stabilizáláshoz többek között a csípőhajlítókat kell bevetni a terheletlen oldalon, a farizmok viszont nyúlnak és ellazulnak. A medence és az ágyéki gerinc stabilizálásához viszont a farizmokra igen nagy szükség van.

Az egylábas síelésnél (akár ívkülső, akár ívbelső) nagyon oda kell figyelni, hogy a terhelés felépülésére igen pontosan fel kell építeni a stabilizálásokat. Ha így gyakoroljátok, akor viszont hasznos lesz, mert később fel lehet építeni a belsőn kezdést, amit át lehet vinni kétlábra, majd külsőre.

A timing nagyon fontos...: Felmerült itt az ívbelső-ívkülső, én meg pont pár napja vettem észre, hogy decemberben elkezdtem erről írni egy cikekt, csak elfeledkeztem róla a tél sodrásában. :D
Viszont emiatt a téma miatt letöltöttem pár videót, és kiszedtem belőlük egy csomó képet.
Részlehajlóan olyanokat, ahol ívbelsőn kezdik a kanyart vagy aktív az ívbelső is. Egyszerűen azért, mert a külsőt nem kell bizonygatni, ezt mindenki tudja, és csinálja (szerintem olyankor, amikor hibázunk vagy a kényszer rávisz).

Egy Neveitalia válogatás volt, amiből a lobogós amatőröket többnyire kihagytam, csak a viszonylag stabil, profi jellegűkből válogattam.
Pár Hirscher: az egyik egy edzés, egy válogatás és a világkupa Alta Badia-ból.
Az igazi meglepetés itt ért: az edzésvideón nem kellett válogatnom, szinte minden tiszta kanyart belsőn kezd, bőven a kanyarok felét. Emellett rengeteg olyan kanyarja van, ahol a belső nagyon agresszíven dolgozik, érzésre 50-50, eseteg 40-60.

Készült egy gif is az egyik kanyarjáról, ami szintén tanulságos: régebben a külső dominanciájának az legfontosabb oka a stabilitás volt: ha megcsúszik, még ott a belső. Ez megfordult: sokszor a belső vezet, és a külső vagy lefog a hóra vagy nem.

Ebben semmi új nincs: a kontroll-kormány és a terhelés két külön funkció. A terhelés valóban a külsőé a csúcspontban, de a kontroll a belsőé. Ennek az oka részben a testtónusokkal van összefüggésben. A külső és a belső oldal teljesen mást csinál, de egyik sem passzív.
A terheletlen belső rengeteg problémát okoz, amit a testtartásban kell megoldani (vinni a felesleges súlyt, amit átrendezi a core-izommunkát), a külső a terhelés hatására nem görbül igazán hatékony egy határ felett (főleg kemény talajon), viszont az eleje-vége elveszti az aktivitást, rövidebb lesz az aktív él, ki kell egyenlíteni a görbüléseket, ami pont ellenetétes logikájú a külső nagyobb görbülésével stb.

Szerintem rendkívül izgalmas téma... :) Ha kész lesz a cikk, az összes kép ott benne lesz (majd' 100).

(Az egyik kép forrása: https://www.instagram.com/p/BfO3aEcDcLD/)

Egyszer már végre tényleg kellene együtt síelnünk, lehet, hogy közeledne az álláspontunk... :)


Én ha külsőrn indítom a kanyart, akkor mindig hosszabb sugarú, kisebb élszögű és bizonytalanabb lesz. :) A belső elképesztően fontos, csak nem ugyanazt csinálja, mint a külső. Más izommunka, más működés stb.
A külsőnek nagyobb sugáron kell mennie, ha csak azon van a terhelés, a belső kevesebbet grböl, tehát a folyamatosan csalni kell vele. A belső nagyob agresszív hatású él, főleg óriás sín iszonyú nagy szükség van rá, ha rövidebb sugarat akarunk síelni.

Nézem a videókat, amieken mgyarázzák, hogy külsőről külsőre. Aztá kikockázom az igazán sima, komoly kanyarokat a videón, és belsőn indulnak, utána kap szeret a külső. Minden komol síelésben van ez a szöveg a külsőről, majd nem azt síelik...
A kérdés, hogyha külsőről külsőre megyünk, a 0 fázishoz képest mikor vált a terhelés a külsők között. A valóban jól működő valóságban a 0 fázis mág a volt külsőn megy, a kanyar kicsit elkezdődik még azon, majd utána megy át az új külsőre. Csak ezt a rövid fázist ki szokták felejteni a magyarázatból. A valóban külsőről külsőre vitt kanyarban az él később alakul ki, mint a belsőn kezdettben, és a kontroll és az élszög szempontjából az idő elsődleges tényező. Aki késik, az élszöget és kontrollt veszít. Megtanulni nem könnyű, sok összetevője van. :)

A hoké nem egyszerű dolog, mint ahogy az x-láb sem. Időzítési és testtartási kérdés, ha a megfelelő izmok nem rögzítik jól és jó időben a testet, akkor sajna nagy az esélye mindkettőnek. A külsőnek nagyobb utat kell bejárni, gyorsabban kell haladnia. Ha csak olyan tempóval megy, mint a belső, lemarad. Ha a medence-alsó végtag nincs jól rögzítve, x-láb lesz. Az semmit nem ér, ha azt mondom, hogy "ne csináld" meg "figyelj rá". Sokkal nehezebb összerakni...

Tudok azért nem kevés olyan oktatóvideót mondani, amin megy a csípőzés, térdtörés, sőt látom, hogy tanítják is, direkt módon. Tény, hogy a valóban jó síelők aztán a privát síelésükben már nem így csinálják, de egy óra múlva az oktatáson megint ezt tanítja a többségük.

Én a félős, gyenge középhaladó hölgyeket is arra tanítom, hogy a meredeken ne ruccsoljanak, flatteroljanak, hanem komoly élszöggel, a kanyar legelejétől élben forgatva, türelmesen formálják meg a kanyart. Annyival stabilabb, biztonságosabb, egyszerűen két külön világ.

Pontatlanul írtam: a súlypont következmények nélkül nem változtatható, és kanyar közben töredéke eszközünk van csak a módosítására. Nem igazán hatja meg a kihajolás, a térd letörése, megy a lendület és a léc meghatározta pályán, legfeljebb a test átrendeződik körülötte. :)

Most az a trend, hogy "from outside ski to outside ski". Hogyan emeljük fel a belsőt, hogyan terheljük a külsőt, ha a belsőre kerülünk, elesünk stb.

Többek között pont azért kell használni mindkettőt, hogy ne kellejen egy lábon - a külsőn - elvinni minden terhelést. De a belsőnek és a külsőnek más a funkciója, más jellegű izommunka stabilizálja őket főleg a medence környékén. Mást csinál az ívbelső, mást az ívkülső, de mindegyik keményen dolgozik. A terhelés is megoszlik, de az másodlagos, az különböző izomműködések a fontosak.

A sodródással indított kanyart a mi amatőr vonalunkon nem tartom követendő iránynak. A sodródásból az él felépítése igen nehéz, komoly nyíróerők lépnek, amelyek nem túl egészségesek, és ha nem vagyunk pontosak, akkor komoly kockázata is van. Meghagynám a versenyzőknek, de ők is inkább szükség szülte kényszerből alkalmazzák inkább.

A dolog kettős. Van egy jogi oldala, ami - megalapozottan - képesítéshez köti a síoktatást. Ha nem így lenne, boldog-boldogtalan oktathatna, és a szülő vagy tanuló kellő ismeretek hiányában nem tudná eldönteni, hogy valóban jót vagy károsat tanítottak-e neki. Tehát ez egyfajta garancia a fogyasztó védelmében. Nem tökéletes, de sokkal jobb, mint bedobni a gyeplőt a lovak közé. Márpedig most úgy tűnik, nagyon sok síiskolában ez történik. Mi síoktatók tudjuk, hogy melyik síiskolából vagy síoktatótól fogadunk örömmel vendéget, és melyiktől tartunk, mert szinte biztos, hogy mindkét oldalon küzdeni fogunk a rossz alapok miatt.

A másik oldala, hogy a jó pedagógia-emberi oldal elengedhetetlen. Én csak olyankokkal dolgozom együtt és igyekszem olyanokhoz küldeni vendéget, ahol ez működik.
A pedagógia a "hogyan", de ne felejtsük el, hogy egy sport hosszú távú alapjait rakják le ezek az emberek. Ha jó pedagógiával hülyeséget oktatnak, akkor jó esetben csak az idő megy el, de inkább szinte biztos, hogy ezzel rövidebb vagy hosszabb távon kárt okoznak. Ráadásul úgy, hogy a vendég erről csak sokkal később vagy soha nem szerez tudomást, mert nem fogja összekötni, hogy mitől fáj a térde vagy a dereka, és nem fogja tudni, milyen élményektől vagy stabilitástól, biztonságtudattól esett el. Nem fogja tudni, hogy a félelemérzete az első oktatójának rossz munkája miatt alakult ki.

A síelés alapvetően nagyrészt fizika, akárcsak az autó, a motor vagy a bringa. Lehet, hgoy mást szeretnénk csinálni, de ha a fizika nem engedi meg, akkor hiába :)

A sí valami erőtől kanyarodik. Amíg a lapján van, megy, amerre a lendület iránya viszi. Valamennyi él kell az irányváltoztatáshoz. Él jöhet térdelésből, csípőzésből, dőlésből.
A súlypontot a test mozdulataival nemigen tudjuk mozgatni, az megy, amerre az erők dirigálják. A testet tudjuk a súlypont körül átrendezni.
Kis tempónál, hosszú sugárnál (kisebb kanyarba kényszerítő erőnél) a súlypont nem fog nagyon bekerülni, lassabb és hosszabb sugarú lesz a kanyar.
Nagyobb tempónál, rövidebb sugárnál nagyobb erő nyom a kanyarba, jobban bekerül a súlypont, nagyobb lehet az élszög.
Ezek alaptörvények, nincs sok beleszólásunk.
A külső terhelésének erőltetéséről egyszer már szívesen hallanék fizikai érvet is. Tudnék mondani érvet rá, de az nem fizikai. Idegrendszeri, félelemmel, időzítéssel stb. kapcsolatosan lehet találni, de leginkább azért erőltetik szerintem, mert nem tanítjuk meg az embereket a belső intelligens használatára. Az ideális egyébként szerintem belsőn indulni, külsőn befejezni, ez áll legközelebb a fizikához is. A belsőn bentmaradni a kanyar végén elég komoly hiba, de erre hamar rájön az ember :D

Az él növelhető a térdeléssel, csípőzéssel, és nekem itt lép be egy újabb tényező: egészséges-e az adott mozdulat vagy sem, taktikailag (azaz biztonságilag) milyen következményekkel jár. Ebben van viszonylag sok vita. A sportszakmai tudásom meg a síoktatói-síelői tapasztalatom segít ezt eldönteni. Szerintem a térdelés és a csípőszög
oldalra hajolással súlyos hiba, egészségkárosító, márpedig a sport ne legyen az.

A síelés mozgását úgy kell felépíteni, mint bármilyen sport alaptartását. El kell menni megnézni az atlétikát, kondiedzéseket, küzdősportokat, labdajátékokat, megkérdezni a gyógytornászokat. 80%-ban ugyanazt fogjuk hallani az alaptartásokról. A síelésben sem kell mást tenni. Olyan edzést, ahol a súlyzórúddal oldalra hajolva, beikszelt vagy oldalra döntött térdekkel kell felállni, nemigen fogunk találni...

Több síoktató ismerősöm van a környékről, akik megerősítik az itt elhangzottakat. A "segédoktató" (ami egy nagyon rossz, félrevezető megnevezés szerintem) nem "síoktató". Szakmai munkát nem végezhet, amolyan asszisztensi feladatra alkalmas. Sajnos az SMSZ pont Eplényben vizsgáztatta le őket, olyan vizsgafeladatokkal, amelyeket félre lehetett érteni (hóekeív, párhuzamos lendület). Ez szerintem hiba, de az ő dolguk és felelősségük.

Ami tény, hogy egy segédoktató rendkívül értékes segítség az oktatásban: elviszi a gyereket pisilni, orrort fúj, segít felvenni a sílécet, felállni, kiszállni a liftből, szervezni az oktatást, visszarakni az elrúgott eszközöket stb. Ez egy baromi fontos és komoly segítség egy színvonalas óra megtartásához. Képzeljétek el, hogy egy 6-10 fős csoportban mennyire hatékonyan fog dolgozni a síoktató, ha állandóan orrot fúj, pisiltete, elesett gyereket állít fel, beteszi a liftbe, kiveszi a liftből stb. Semennyire, nem lesz oktatás. Az asszisztens - tutor - pont ezt a feladatot veszi le a síoktató válláról, aki a tényleges síoktatásra tud koncentrálni.

Viszont az assztisztens - segédoktató, tutor - nem adhat ki feladatot, nem korrigálhat, nem vezetehet oktatást, nem adhat ki szakmai feladatot. Erre semmiféle felhatalmazása nincs.

Egyre több infó szól arról, hogy Eplényben ez nem áll fenn. Ha ez igaz, képesítés nélküli kontárok végeznek síoktatást, ami rendkívül komoly felelősségi kérdés, veszélyes játék.

Csak remélni tudom, hogy ha a hírek igazak, nem kapják meg az SMSZ minősített síiskola plecsnijét, bár az előzmények alapján erre semmi garancia sincs, ők is simán megkaphatják...

Én is csak azt tudom javasolni, hogy a szülők mindig kérjék el a síoktató OKJ-s síoktatói, síedzői vagy főiskolai sí szakedzői bizonyítványát, akármennyire aranyos is X néni vagy Y bácsi. És ha nem tudja felmutatni, semmi szín alatt nem engedjék a gyereküket oktatni általa. Ez nem vicc...

Október 14-én lesz nyílt nap a síoktatói tanfolyamon. Azt javaslom, hogy aki megteheti, ne kapkodjon a beiratkozással máshová, hanem tájékozódjon élőszóban itt is. Több információ birtokában lehet alaposan dönteni, főleg ha egy szakmát tanul az ember, és nem is olcsón...

http://sioktatokepzes.hu/szolgaltatasok/szintfelmeres-sioktatoi-tanfolyamra.html