Egy hét Val Gardenaban.
Úgy írom e beszámolot a Val Gardenai sízésünkről, hogy még itt vagyunk. Nagyon sok a friss info a fejemben, úgyhogy inkább leirom most, mert el lesz feledve.
Tavalyi Schladmingi sízésünkkor nagyon magasra fel volt téve a mérce. Nagyon jó pályákat találtunk ott, szuper pályaszállásban volt részünk. Modern felvonók...ugyanis akkor készültek a 2013-as Sívilágbajnokság kezdésére.
A tavaly eldöntöttük, hogy idén Olaszországot próbáljuk ki.
Rengeteget olvasgattam, kérdezgettem, hogy igazából hova is lenne érdemes menni Olaszországban. Leghamarabb Madonna Di Campigliot tűztem ki célul magamnak, de a nagy távolság és az egyik ismerősöm véleménye miszerint elég borsos árak vannak, arra késztetett, hogy közelebbi síterepet válasszak.
Így esett a döntés Val Gardenara.
Szállást igaz 3 km-re az első felvonótól Laion,St.Pietroban találtunk. Kis családi panzió, reggelivel, elfogadható ár, kedves néni, kedves kiszolgálás. Egészen rendben volt minden.
Első napunk a híres Saslongi pályára vezetett, St.Christinaból indulva. Elég nagy tömeg volt már reggel 9-kor, mindenki felfele igyekszett. A kabinos felvonó kissé érdekes, kicsike...más kabinokhóz képest, kerek formájú...és elég sokan begyúródnak...lábon is állva. Amint felérünk egy székes felvonó felvisz a tetőre, Campinoi-ra ahonnan gyönyörű a kilátás. A pálya viszont enyhén meredek. Igaz pirosnak van kijelezve, de komolyabb sítudást igényel. Széles pálya, több variáció vezet vissza a székes felvonóhoz...vagy lehet folytatni a síklást egészen az alsó kabinos felvonóig két irányban...a piros Saslong vagy a fekete Saslong változaton. Mi leginkább a felső részt síztük be...az alsó részen nagyon buckás kezdett lenni és mindenki igyekezett kiprobálni a híres Világkupa pályát. Egyszer mindenképp be kell ereszkedni.
Második nap kinéztük a Col Raiser felvonót, ami ugyancsak St.Christinából indul, csak a falucska másik részéről. Tudni kell, hogy a két részt összeköti egy metro, ami nagyon hasznos ha be akarod sizni mind a két siterepet.
A Col Raiser kabinos felvonó modernebb, nem gyurakodik sok ember bele, csak 8 személyt engednek be és mind ülve. Ahogy felérsz a kabinnal szintén szenzációs kilátás...de balra kell ereszkedni, ami elvisz egy négyes székes felvonóhoz, ami majd a Secedara repít (25OO m). Na ez idáig a legjobb pálya. Széles, gyönyörű kilátás...szerencsénkre szép napsütés is fogaddott bennünket. Egész napot csak ezen a pályán töltöttük. A székes felvonónál van egy nagyon jó hütte is, Cuca Hütte a neve. Kedves kiszolgálás, két dominikai iker az érdekessége :D
Délután beereszkedtünk a kék és piros pályán egészen a parkolóig, a kabinos felvonó aljáig...rádöbbenve, hogy az a rész is nagyon jó pálya.
Harmadik nap kinéztük a Dantercepies pályát. Nem akartuk a Sella Rondat elkezdeni és megcsiálni, csak azt a részt akaruk besízni. Reggelre elég nagy friss hó fogadott minket, kissé nehézkesebb volt a Dantercepies kabinos felvonóhoz való jutás. Sok helyen hólánc használata van kitáblázva...de fel lehet jutni anélkül is. Itt is modern felvonó várt, ami felvitt 23OO m magasba. Innen vissza lehetett csúszni vagy lehetett folytatni a sízést a Sella Ronda Narancssárga irányába. Azt is tettük egész a Colfosco kabinig. Innen vissza és ismét le. Egész délig ezen a részen síztünk amikor eszünkbe jutott hogy menjünk kicsit tovább lássuk még arrafele, a Sella Ronda irányában mi van. Amikor is eljutottunk egy újabb kabinosig, ami kitért a Sella Ronda körsízésből...és egy nagyon jó pálya fele vitt. Colfosco faluban voltunk már, ami Alta Badia síterephez tartozik már. Két három csúszás és indulhattunk vissza, mert kezdett késő lenni és mindenki kezdett visszafele igyekezni, többek közt a zöld irányból jövő Sella Rondat bejáró sízők.
Negyedik nap úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk a Col Raiser-Seceda irányban, mert az a pálya bejött, ismerjük és akkor nem kell kisérletezni. A mai nap reggeltől egész délutánig gyönyörű napsütésben volt részünk. Készült is néhány szuper kép erről a részről.
Ötödik és utolsó napon már nem tudtuk merre sízzünk. Az Alpe di Siusit is meg akartuk kostólgatni, de térkép szerint nagyon komplikáltnak tűnt a feljutás a piros pályákhoz és a hazajövetel is, mivelhogy csak kabinnal lehet onnan lejönni. Ígyhát ismét a Dantercepies részt választottuk. Csak sajna nagy szél, havazás és hófuvás volt egész nap. Így hát dél körül feladtuk. 5-ik és egyben utolsó nap már annyira fáradtak voltunk...hogy már kár lett volna erőltetni a nagy hófuvásban a nem élvezetes sízést és esetleg egy sérülést. Kicsit sétálgattunk Wolkensteinban...ami egy nagyon szép kis hely. Jó kis vendéglőkkel, kávézokkal és pizzázókkal.
Összegezve az ittlétünket, elmondhatom, hogy rabul ejtett ez a síterep. Minden egyes megtett kilóméter megérte. Az olasz-német vendéglátás nagyon jó, tudnak bánni a turistákkal, mosolyogva szolgálnak ki, megkérdik, hogy minden rendben e...ízlik e amit éppen rendeltél. És ez mindenhol így volt ahol jártunk, legyen az hütte, vendéglő, pizzázó vagy kávézó.
A pályák kifogástalanok...igaz délutánra buckásodnak...de ez mindenfele így van. A síbérlet ára igaz megvan. 5 nap - 2O1 euro, ez egész január 31-ig. Február 1-től 231 kell fizetni egy 5 napos bérletre...ekkor kezdődik a full sezon.
Rengeteg turista...sorban állás inkább reggel. De az is nagyon hamar megy. 1O-11 órára már nincs tolongás...a rengeteg síző elvész a sok pályán.
Parkolásért mindenhol kell fizetni. Általában 5 euro egy egész napos parkolódíj (Dantercepies, Wolkenstein, Col Raiser, Saslong mind 5 Euro, Alpe di Siusi azt hiszem 6 euro és Seceda felvonónál ha jól tudom 8 euró)
Egy szóval Val Gardena szenzációs síterep, szivesen visszajövök ide bármikor.
Grande ITALIA! :D
Keresés
21 cm
