Előzmény és válaszok a Síelésünk kivesézése topikból

Előre jelzem, vissza kell majd lépdelnetek, mert igyekszem mindenre reagálni, de nem megy sorrendbe!




Bemásolom a linkeket amiről beszélgetünk, mert időigényes visszakeresgélni.
Ami a másodprc alapon meghatározott részeket takarja
http://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=fNIMInajyIk#t=164

Ami lassítottan egy kész technika:

http://img.youtube.com/vi/2bR50Pmq3AE/default.jpg


Szóval:
"Már a támasz nyitásakor is jól látható, de később, a támaszban utazásban is jól látható, hogy a csípő az ívből kifelé megy. Ennek oka, amit hosszasan leírtam.
Ez így másképp nem is lenne megsíelhető.

A kibillentett váll esetleg megtévesztő lehet, amiatt úgy tűnhet, hogy a csípő befelé megy, de ez csak a kivitt vállhoz képest igaz."

Gáz van! Már rajzolni próbálok telefonon... :)

Egy lényeges pontot szemelől vesztettél szerintem:
A hóeke nyitásával az alátámasztási felület(hegysí, mely a leendő ívkülső/völgysí egyben) kijjebb kerül a kezdődő ívben, mint a súlypont!
Valamint a nyitással élt is vált, azaz "kislábujjról-nagylábujjra" kerül.
Ez az egyik leglényegesebb pontja a nyitásnak!
Másik leglényegesebb pontja, hogy a nyitott, belső élére került léc ezzel a mozzanattal már az új ív bekormányzását kezdi, ami az egyre határozottabb élszög felvételével fog folytatódni. A lerakás pillanatától, a terhelés FOLYAMATOS átvételével, folyamatosan nő az élszög az ív kikormányzásáig.
A súlypont süllyed és tovább vándorol az ív középpontja felé... Tehát nem a léc felett utazik.

A felhozott párhuzamos "flatteros" ív,(4:16) egy klasszikus, NAGYONiskolás párhuzamos ív. Egy tanuló első párhuzamos íve, nem pedig a "kész forma"! abszolút "basic" Teszem hozzá: tök lapos terepen. A tanuló ezen a szinten még annak örül, hogy egyáltalán át tud kerülni a párhuzamos léceinek nyitása nélkül az új ívbe. Azaz, először keresztezi a súlypontjának haladási vonala a PÁRHUZAMOS lécek haladási irányát.
Igen, ehhez hozzá tartozik, hogy a lécek nagyon óvatosan kerülnek fel az élükre az ív első szakaszában. Pontosan ez az a szakasz, ami megkülönbözteti ezt a technikát a támasztott lendülettől. Eddig a lécet helyezte kijjebb, most meg már csak a megfelelő irányú tehermentesítéssel, a súlypontját helyezi át a párhuzamosan haladó lécek felett.
Hogy ez miért kerül így be egy iskola reklámfilmjébe? Talán, mert ha csak full profi ívek lennének ott, mindenki lefordulna a suliról.
Ez egy könnyen kivitelezhető alapformája a párh.hossz.lendületnek. Enyhe lejtőn, alacsony tempoval... sajnos nem is ideális terepen, ezért ez még a "beletottyanással" is feladat...
Ne feledjük már el, hogy a tanuló csak lépésről-lépésre fog haladni a tanulásban! Amint határozottabban uralja a súlypontváltás folyamatát, bátrabban fog éltváltani a súlypont határozottabb, következő ívközéppont felé történő indításával/ "ejtésével".
De ez gyakorlat és kilóméter eredménye, nem pedig ráolvasás útján terjedő tudás.
Amint arra is képes lesz, már a hosszú carving ívek felépítésének folyamatában találja magát... ( mint eddig is a hóekétől kezdve...) :)

Köszönöm, értem, akkor jól sejtettem.

Persze a hóba rajz volna az igazi. Pár jó csúszásért még az átvitatkozott felvonózások (gondolom nem csak nekem ismerős)is jól esnének. :-)

Dinamikus sízésnél működik is, amiről írsz, csak a még dinamikátlannal van bajom, hogy kínlódásból megjelennek mindenféle kényszermegoldások.
Ezért vallom, hogy előbb inkább legyen valamennyi dinamika, aztán jöhet a támasztott lendület is.

Túlzások? Persze nem mindegyik tanonc esik túlzásba, sőt nem is ez a jellemző, de a nagyon szépen másolók mindent lekopíroznak.

Másik, amiről közben Ozsi is írt, hogy inkább érezze meg a mozgást, kezdjen el működni a síelés, aztán inkább utána jöjjön a tartás szépítése. Fordítva könnyen lehet, hogy egy nem jó síelést takar el elegáns pózokkal, és így tudtán kívül magát is becsapja szegény.

Ró, a bevágott kép a kikormányzás vége... Lackó a mellézárásról beszélt, az a kikormányzás eleje.

Ezzel összefüggésben Gerivel is kénytelen vagyok vitatkozni, mert szerintem Lackónak igaza van.
(".Míg a hegyfelőli sí AKTÍVAN együtt terhelt!")
A kettő magyarázat együtt érthető csak.

Mivel már olvashatatlan a topik, egyszerűsítenék. Akit jobban érdekel az érvelés, alul megtalálja, akit nem, kénytelen lesz nekem hinni... :)

A kanyar elején nem kell kihajolni vagy bármit csinálni, hogy megterheljük az ívkülső sílécet. Egészen pontosan, akik kihajol, az nemhogy megterheli, hanem levesz a terhelésből.

A kihajolással jó eséllyel a fenék is kifelé mozdul. Erre mondta Lackó, hogy rossz felé megy a súlypont, mert annak nem a külső léc felé, hanem a kanyar közepe felé kellene mennie, méghozzá úgy, hogy a pályája meg sem törik.
A videón viszont egyértelműen kifelé megy az ürge feneke, és azért, amit Lackó írt: máskülönben nem tudná mellézárni a sílécet. Ennek összes mellékhatásával együtt.

Nem kellene sok, hogy gyönyörű legyen a gyakorlat, csak nem arra kellene koncentrálnia, hogy mit mondtak neki az indulás előtt, hanem odafigyelni, hogy mit mond a síléc...

*******************************************

A magyarázat:

Van egy olyan felfogás, hogy a terhelés az esésvonal előtt a felsőtesttel izommunkával tudod létrehozni (aktív terhelés). Amikor már visszafelé jön a síléc az élváltáshoz, akkor présel rá minket annyi erő, hogy "megterhelődik", passzív terhelés. Ezzel kapcsolatban már hallottam egy professzor szájából azt is, hogy a kanyar elején fizikai képtelenség a negatív élszög karcolva (amikor a feneked a völgy felé van, a léced a hegy felé).
Itthon is leírta egy vitában egy szakember, hogy a síléc nem tud passzívan befordulni a völgy felé, hanem ilyenkor aktív izommunkával segíteni kell (kihajolás vagy forgatás).

Ez a felfogás nem vesz figyelembe egy pár fizikai tényt. Ha körmozgásban is gondolkodunk (ez van változóban most nálunk), akkor is meglepően nagy erő lép fel már kis sebességnél is. Egy normál sugarú (15 m körüli) körön, hóeke tempóban akkora centripetális erő szorít minket a kanyarba, hogy simán meg lehet állni egy olyan kb. 15-30° körül bedőlve. Már a kanyar elejétől. Ez piszok nagy terhelést jelent a külső sín. Tehát már a kanyar elején is lehetőség a külső sílécet terhelni.

Ehhez az kell, hogy a fenekünk (súlypontunk) már a kanyar elején a kanyar középpontja (vagy a völgy - nézőpont kérdése) menjen, minél hamarabb, annál jobb. Ha egy kicsit is kifelé megy a síléccel együtt, ez a terhelés elveszik.

Ha kihajolunk a felsőtesttel a külső sí fölé, akkor ezt a lehetőséget dobjuk be a kukába. Nem alakul ki terhelés az ívkülsőn (Ez furcsa, de így van: ha kihajolunk, a belső sí felé visszük a terhelést. Ha nem hajolunk ki, a külső sí lesz a terhelt. A síelésben semmi sem az, aminek látszik).

Mivel viszont nincs elég terhelés az ívkülsőn (meg még élszöget is vesztettünk - ez pedig kell a kanyarodáshoz), még jobban ki kell hajolni. Miért? Mert innét nem lehet a feneket simán betolni, mert felborulnánk, egyszerűen nincs hozzá megfelelő helyzet.
Azt lehet még csinálni, amit a bergfexes videón van: fenék becsavarva, felsőtest kifacsarva.
Vagy ami a Geri által berakott fekete-fehér ruhás videón van: élváltás előtt térddel felkormányozni a hegyre, utána azonnal újra élre állítani. Csakhogy akkor kisebb pályát jár be a léc, elveszik a lehetőség az optimális élszögre, viszont le fog késni a terhelés.
Mindkettő ugyanabból a jelenségből indul ki.

Most legszívesebben elkezdenék a hóba rajzolni, az mindenkinek jó lenne, ebben egyet értünk.
Egy S betű- aminek a hasán kezdek el a csípővel kifelé mozogni, így oldva az eddigi tartást megelőlegezve a következő kanyart ami már az ív középpontja felé esik, ez már az S betű alsó része.Míg a felső részhez képest mindez kifelé esik, addig az alsó részhez képest befelé.Eccerű mint a faék.
Közben még egy csomó minden történik de ezt gondolom ti is megtanultátok a képzéseken ezért ezt nem részletezném.
Az én tanulóim nem igazán esnek túlzásokba az oktatás során, de ez lehet nálad másként persze.

Egyre inkább azt érzem én is, hogy más adókat nézünk. :-)

Szerintem jó síelést nem feltétlenül a kiflitartással, külső síre lógó nyakkendővel lehet kialakítani. (Álló helyzetben vagy dinamikátlan síelésnél persze csak úgy lehet bevinni a csípőt, ez igaz.)
Sőt, az utóbbi időben egyre több olyan tapasztalás ért, amik megerősítettek az ellenkezőjében.

"A tartás kioldásakor igen kifelé mozdul a csípő, de mégsem mert a következő ív már arra lesz."
Ezt most vagy én értettem félre, vagy nem értem. :-) Tényleg nem, ne haragudj. Ha megtennéd hogy két sorban elmagyarázod, mert ez igaz lenne bármilyen dinamikus síelésre, de a cincált lendületek a videón nem azok, szóval talán nem értem.

"Azért látjátok ilyen természetellenesnek, mert mindennek eltúlzottnak kell lennie, ezt mindig mondjuk is , most kicsit túlzok, de ha a tanuló harmad ilyen jól csinálja, már elértem a célom."

Igen, van egy ilyen szemlélet, én is sokáig ezt gondoltam. Aztán észrevettem, hogy a tanuló a túlzást is lemásolta. :-)Egy az egyben, főleg, ha sok a követő sízés.
Sajnos a merev tartást, vagy az esetleges tartáshibákat is másolta. Meg a nem természetest is.
Viszont ugyanakkor a természetest is parádésan másolta. Akkor viszont felmerül a kérdés, hogy miért nem azt mutatjuk neki rögtön? ;-)

Hogy maradjunk a témánál: mire gondolsz? 3.24-nél nálam pont egy vágás van... :)

Előtte vagy utána? Berakok két képet ide, az egyik a vágás előtt van, a másik utána.

Ennél szebben én sem tudnám megfogalmazni a két világnézet közötti különbséget, pedig már régóta mondom, hogy nagyon másként nézzük a síelést. Régebben a világon szinte mindenki így gondolkodott, mi is. A sízés +3 is 2003-ban jelent meg. 10 éve. Azóta kicsit másként látjuk a világot, 10 év alatt illik fejlődni... :)

És innét válik off-á a téma, ezt nem itt kell megvitatni. Annyit elég tudni, hogy van egy formai, precíz helyzetekből mozgássort építő felfogás, és van egy dinamikára, az erőkre és a reakciókra építő gondolkodásmód. Az egyik felépíti mozgásképet pontos pozíciókból, a másik felépíti a dinamikát és az érzéseket, és szerinte ezek majd kihozzák a pozíciókat. Ez elemzésekhez elég, a tanítványok meg majd eldöntik, melyik a szimpatikusabb.

Másként: az egyik felfogás konkrét és pontosan meghatározott mozgássort, testtartásokat tanít meg, és amikor elégé kerek a mozgás kivitele, elkezdni belevinni a dinamikát. A másik igyekszik kevés megoldást adni, hanem célszerű feladathelyzeteket alakít ki, amelyek segítenek megtalálni a megfelelő választ, és kevésbé érdekli a minta szerinti mozgáskép.

Az viszont, hogy ki mennyit álldogál és magyaráz, módszertan kérdése, és nem a felépítés logikájáé. Én pl. síoktatóknak többet magyarázok, vendégeknek szinte alig, és közben mindkettőt az érzéseinek a megismerésére tanítom. És ismerek olyant, aki klasszikus felfogásban oktat, és közben alig síelnek.

Dinamikát onnét tudok tanítani, amikor a síelő felvette a sícipőjét - bármikor. Sőt nem hogy ott tudok, hanem onnét kell. Léc még nem kell hozzá. És onnét kezdve a mozgásszerkezetet az adekvát dinamikával együtt építem fel.

Sportszerűtlen élősködő...
;-)

Na, köszönöm a türelmedet, itt vagyok, összeszedem a mondandómat.

Bár az az igazság, hogy Palira rettentően mérges vagyok :-), hiszen a háttérben hallgatózva, majd onnan elősunnyogva a puskaporom nagy részét eldurrantotta, ráadásul úgy ,hogy amiket leírt, ahhoz már szinte semmit nem tudnék hozzátenni, nagyon egyetértek a leírtakkal.

De hát azért összefoglalva általam is a dolgot -hiszen mégis csak én voltam, aki a port felkavartam-, megpróbálok valami félértelmeset összeszedni.


Tehát a gondolataidhoz:

Amit a mellézárás lehetőségeiről és a terhelések eloszlásáról írsz, az teljesen rendben van, nagyon korrekt. (De még lesz róla szó később.)

"Nem csak a kikormányzásban lehetséges mellézárni, de akár már jóval az esésvonal előtt! Ez pusztán tempo, terep, rádiusz kérdése, melyek a dinamikát is meghatározzák!"

Köszönöm, mert éppen itt van szerintem a kutya elásva, mégpedig a dinamikában! És ezáltal az egész támasztott lendület értelmében, illetve helyében a tanulás folyamatában.

Az alapvető szemléletbeli különbség a videón látható és az én nézetem között, hogy a támasztott lendületnél én bizony sok év alatt sem találtam meg a helyes, "dinamikamentes" megoldást, bárhogy kerestem. De ezzel érezhetően nem csak én voltam így, bizonyítja ezt, hogy elég gyakran változott az előírt "helyes kivitelezés" módja. :-)

Ezzel szemben amint megvolt a dologhoz szükséges minimális dinamika, máris meg lehetett síelni normálisan, és hamar elkezdett működni!
Ilyenkor viszont már egyáltalán nem a videón látható technikáról van szó, hanem egy már kimondottan haladóról, amely a támasztott lendületet a tematikában a sok évtizeden át elfoglalt -és szerintem szerencsétlenül még most is oda kényszerített- helyéről jóval későbbre helyezi. (halkan: vagy akár elhagyja?)

Tehát a félreértés szerintem abból adódik, hogy én (már) nem tudok csak a gyakorlatok szigorú során át elképzelni egy tanulást, fejlődést. Főleg, ha azok a gyakorlatok sokszor azért vannak ott, mert "ott kell lenniük". :-)

Én úgy gondolom -persze nem biztos, hogy ez a jó-, hogy a tanulás első pillanatától ki kell tűzni a célt, ahová tartunk, és ez a "helyes síelés".
(Erről volt már itt nem kis vita, nem is azt akarom újra felszítani, most legalábbis nem, de egy sort kell írnom róla, hog yértehtő legyek. A komolyabb vitát arról, hogy "mi a helyes sízés" vállalja valaki más! :-) )

Tehát ha ez a kezdeti cél -tehát annak kívánt kivitelezési módja is!- megvan, akkor ennek mentén tudok előre haladni, minden egyes gyakorlatról és annak hatásáról jó esetben el tudom dönteni, hogy az a cél felé visz, vagy sem.
Ami jó, maradhat, ami félrevisz, mehet a kukába. (egyelőre mindenképpen)

És itt jön a támasztottal kapcsolatban is a nagy gondom, tehát hogy ahová most a legtöbb tematika helyezi, oda bizony nem való. Nem való, mert legtöbbször olyan feladat elé állítja a tanulót, amit rendszerint csak úgy tud megoldani, hogy az nem a cél felé mutat.
És ha még egy jól képzett síelőnek, vagy ne adj' Isten síoktatónak egy gyakorlat fejtörést, nehézséget okoz, akkor az nagy eséllyel nem a kívánt cél irányába mutat...

Elgondolkodtató, hogy a videón szereplő srácok természetesen(!) és könnyedén megsíelnének bármilyen lejtőt bármilyen tempóval, de egy állítólag kezdőknek-középhaladóknak való gyakorlatot hárman-négyen már nem tudnak ugyanúgy bemutatni. Pedig azt elvileg egy három-négy napos átlagos képességű tanulónak már tudnia kellene.

A természetességet nem véletlenül kiáltójeleztem fel -itt csak a te kedvedért tettem hátulra az igekötőt ;-)-, mert annak igenis meg kell lennie. A síelés egy rettentően szép, kellemes és természetes mozgás, tehát az oda vezető útnak is olyasminek kellene lennie. Ami nem az, az már gyanút kell, hogy keltsen, hogy vajon jó felé haladunk-e.
Aztán lehet, hogy az én látásommal is baj van, de a videón a kollégákról sok minden elmondható, de hogy könnyed természetességgel mutatnák be a támasztottat, na az nem. Mindenki kicsit másképpen, láthatóan "bepózolva", sokszor kimondottan mereven, tudatosan időzítve síeli meg a mozgásokat. Nem piszkálom többet szegény "3:36-os" srácot, de az sem véletlen, hogy neki sem úgy sikerült az akció.

Ugyanezek a síelők ugyanakkor egy meredeken, tempósabban, dinamikusabban olyan támasztottat síeltek volna, hogy ihajj. (Na persze az tényleg nem ilyen fajta támasztott.)

Na, de hogy egyszer a végére is jussak, tehát a támasztott lendület a hóekeívek és a párhuzamos lendület közé passzintva szerintem nem egy szerencsés megoldás. Épp amiatt, mert amit remekül lehet gyakorolni egy dinamikus támasztott lendületben, arra a lassú, dinamikátlan rokona nem alkalmas.

A mellézárásról. Értem, amit írsz, teljesen igaz is, de ugyanakkor annyira nehéz -főleg egy két-három naposnak- az egészet végrehajtania, hogy a mellézárás sem lesz egy szép kanalazás a finoman hozzá kapcsolódó terheléssel, hanem bizony "mellécsúsztatás" vagy mellélépés lesz. (Egyébként sajnálatos módon mind a mai napig oly sokan mondják, tanítják így. :-( ) Illetve jó esetben csak ezek, ha nem ránt bele, és nem kezd el terheletlen, él nélküli sível sodródni, flatterolni. Márpedig akkor már megint nem a cél felé megyünk, még akkor sem, ha a kanyar egy részét már "párhuzamossal" síeli (sodorja) meg.


Szerintem a támasztott lendületnek a hóekeívelésekkel kialakított párhuzamos (vagy közel párhuzamos) lendületet követően, vagy esetleg azzal együtt van szerepe és helye. Amint sikerült kicsit tempóra, dinamikára szoktatni a tanulót, már érdemes megpróbálkozni vele.
Nagyon tetszett amúgy a videón a kb 3:10-3:20 közötti rész, ahol tempós hóekeíveket síel a manusz. Itt megjelent a dinamika. :-) Én mindenképpen ezt folytatnám, engedném, hogy szebben alakuljon a dolog a párhuzamos felé, majd oda raknám be -először próbából, semmiképpen sem kötelezően- a támasztottat. Akkor már nagy eséllyel végrehajtható lenne valamelyest dinamikusan is, aminek már hatalmas haszna lenne.

Haladóbb szinteken pedig persze már "kötelezően", hiszen talán ott jönnek elő a támasztott igazi erényei.


Tehát tényleg valahogy a végére érve: a támasztott lendület szerintem(!) jó, sőt nagyon jó gyakorlat és technika, de csak a megfelelő, tehát dinamikus kivitelezéssel, ezáltal a megfelelő helyen a tematikában.

Remélem nem lettem nagyon kusza, elég sok zavaró körülménnyel dacolva irogattam ezt. Át se merem olvasni, csak nyomok egy bevállalós entert... :-)


Ja, és pedál: Remélem megérted, hogy ennek a megfogalmazását legeslegelsőként én nem vállalom magamra. :-) Ez tényleg legyen más felelőssége, meg hagyjunk másokat is érvényesülni. (Magyarul szívjon vele, aki kitalálta, függetlenül attól, hogy milyen óriási dolog. :-) )
Egyébként talán létezik leírása, de én nem tudok róla.

Újnak meg semmi új, csak te/ti gondolom másképp nevezitek.

Pedál, hóeke, miegymás? Örülök én, hogy felfezsdült aktivitásommal remek alannyá váltam sok minden megvitatására, de azért ne véreztess ki teljesen! ;-)

Kösz a türelmedet!

Nálam csak akkor van repülőzés, ha már tudnak síelni és fel kell dobni a hangulatot egy kis játékkal. Meg akkor, ha a szülő látja. :-)
Mi komolyan így kaptuk utasításba, hogy "Ha észreveszitek, hogy a szülő néz, csináljatok mindenféle baromságot, mint a repülő és társai!" (Finomított fordításban.)
Arra hamar rájöttem, ha így tanulunk kanyarodni, akármit magyarázok hozzá, akárhogy mutatom, a 90% a másik irányba húzza az ívet, csak ha már tud kanyarodni, akkor tudja jól megcsinálni.

Bár itt vszeg mindannyian megsíelünk mindenféle fura dolgot nagyon oktatós testtartással (én a repülősöket szeretem ;-), ha csak ennyi lenne, nem vitáznánk egymással minden apró részleten. :-)

Továbbgondolva, a támasztottban a kilépés által kicsit kifele vitt csipőből egyenesen következik ennek javítására a beülés (ahogy nekem tanították, bárszékre ülés) az ív közepére, ami pont az előző téma volt. Aztán, hogy a beülés miatt kiforgatott csípőt ellensúlyozzuk, lehet adni egyéb testtartásos gyakorlatokat.

"Különben az utóbbi két napban, nézve ezeket a videókat, erről is és a korábbi gyakorlatokról is az jutott többször eszembe, hogy úgy tűnik, attól síoktató valaki, hogy a hülye, alkalmatlan testhelyzet és felesleges mozdulatok ellenére is tudja úgy terhelni a lécet, hogy az arra menjen alatta, amerre akarja. :-)"

Ez jó! :-)
Azért remélem ennél többről van szó, még ha a látszat ezt is mutatja... :-D

Akkor én a Cseh 2-őt nézem, mert én pont fordítva látom, és amikor tanultam úgy szúrt medencén a kiképző oktató, hogy ma is érzem, a csípő befelé mozog !, a felsőtest kifelé!, a nyakkendőd a külső sí fölött (kb.)lóg.
A tartás kioldásakor igen kifelé mozdul a csípő, de mégsem mert a következő ív már arra lesz.
Azért látjátok ilyen természetellenesnek, mert mindennek eltúlzottnak kell lennie, ezt mindig mondjuk is , most kicsit túlzok, de ha a tanuló harmad ilyen jól csinálja, már elértem a célom.

Csak röviden van időm egy kérdést feltenni. (Gyorsan is olvastam remélem nem hagytam figyelmen kívül semmi fontosat amitől értelmetlen lesz a kérdés.)

"A terhelés nem csak attól kerülhet egy lécre, mert tudatosan, mi oda tesszük, hanem a fizika egyszerű törvényszerűségei következtében is!
Ez annyit jelent, hogy álló helyzetben valóban egylábra kell állnom, de sízés közben ez már külső segítséggel létrejön. A sízőnek csak kezelnie kell tudni.
Ennek következtében viszont sokkal hamarabb kikerül a terhelés arra a síre, minthogy a síző a csípőjét a lécfölé helyezve egylábon pipskedne!"

Kezdő esetén, ha nem tudatos a terhelés, vagy annak kezelése, nem lesz ebből sodródás?

Magam részéről leginkább elkerülném a támasztott lendületet, annyi probléma van vele - teljesen függetlenül az osztrák tematikától. Csak azt kellene tudni, hogy a hóekéből párhuzamosba hogyan vigyük át a tanítványt. (Gyerekeknél mondjuk megy a tempó növelésével, felnőtteknél ez sem könnyű.)

Bár ez volt a legstabilabban hozott gyakorlatom vizsgákon, soha nem szerettem tanítani, bonyolult mozgáskoordinációt igényel és egész egyszerűen a több plusz mozdulattal széttördeli a síelést, ha hóekében sikerült valakinek a mozgását jól összerakni, rengeteget lehet ezzel rontani rajta:
Kezdődik azzal, hogy élváltás után, miközben a csípőnek elvileg mennie kellene a völgy fele, a másik irányba kell nyújtani/tolni/lépni a hegylábbal. Ezt vagy sikerül úgy kivitelezni, hogy a csípő ne induljon vele (ritka) vagy nem. Ha a csípő a kilépés után fent marad, nem beszélhetünk túl sikeres élváltásról, valahogy még azt is el kell indítani, például vállal. Ez azt jelenti, hogy nem élt váltottunk, hanem átléptünk a másik lécre és valahogy megoldottuk, hogy azon tudjunk továbbmenni. Ha egész véletlenül a csípő a kilépés ellenére szépen megy befele, akkor is ott marad a probléma, hogy a léc által természetesen leírt ívet megtörtük, bekormányzásban csavartunk rajta egyet, olyan, mintha siettetni akartuk volna. Akárhogy csináljuk, nem azt az ívvezetést és így a terhelések átvitelének az időzítését tanítjuk vele, ami az elképzelés, így utána aztán lehet javítgatni egy csomót, pl. ne akarjanak túl gyorsan túl lenni a bekormányzáson. A mellézárás, mellécsúsztatás talán kevésbé problémás, ott mindössze a szolid csavarás, ami felesleges.

Hiába síeljük ezt meg mi síoktatók szép nyugodtan, elfedve, hogy közben mit összevariálunk például a hasizmokkal vagy nem áruljuk el, hogy a két ív között a kilépéssel bajlódás miatti keresztbe utazás nem feltétlenül kellene bele, ez szerintem mindenképpen egy problémás része a tematikának. Szerintem. Csak nem én vagyok, aki ki tudná találni, mit lehetne vele kezdeni. :-)

Különben az utóbbi két napban, nézve ezeket a videókat, erről is és a korábbi gyakorlatokról is az jutott többször eszembe, hogy úgy tűnik, attól síoktató valaki, hogy a hülye, alkalmatlan testhelyzet és felesleges mozdulatok ellenére is tudja úgy terhelni a lécet, hogy az arra menjen alatta, amerre akarja. :-)

Szia Geri!

Szuper jó, amiket írtál. Tényleg.

Nagyon örülök neki (persze ha majd beviszel az erdőbe, már bánni fogom :-D ), pontosan ilyen beszélgetésekre vagyok kiéhezve.
Még ha végén el is vérzek, de akkor is! :-)

Most mennem kell enni, meg pár dolgot intézni, de várom, hogy végre leülhessek válaszolni neked. Türelmedet addig is köszönöm.

Szeretjük a konkrétumokat, ezzel én is így vagyok! ;-)

Már a támasz nyitásakor is jól látható, de később, a támaszban utazásban is jól látható, hogy a csípő az ívből kifelé megy. Ennek oka, amit hosszasan leírtam.
Ez így másképp nem is lenne megsíelhető.

A kibillentett váll esetleg megtévesztő lehet, amiatt úgy tűnhet, hogy a csípő befelé megy, de ez csak a kivitt vállhoz képest igaz.

Élhelyzet szerintem alig alakul ki a támaszban, ez sokkal határozottabb lehetne, ha a csípő a támasz nyitását követően nem indulna el kifelé, hanem "maradna, ahol van".
Ezt erősíti egyébként az erre a támasztottra felépített párhuzamos lendület is. A beforgatás szinte lapján, láthatóan szándékosan sodródva történik, csak leheletnyi éllel. A 4:16-os kanyarnál tökéletesen látszik a felvételen, azt érdemes megfigyelni.

Szia Lackó!
Köszi a választ.

"... ahhoz, hogy süllyesztésben, azaz a már kikormányzó szakaszban mellé tudja tenni, ahhoz a belső sínek teljesen terheletlennek kell lennie, különben nem tudja megcsinálni."

Úgy látom, kis félreértés van a mellézárás lehetőségeiről, valamint a terhelések elosztásáról. Ezek kissé tévútra viszik az amúgy következetes okfejtésedet.
Nem cak a kikormányzásban lehetséges mellézárni, de akár már jóval az esésvonal előtt! Ez pusztán tempo, terep, rádiusz kérdése, melyek a dinamikát is meghatározzák! Pont ezen tényezőktől függ az is, mikor áll élére a sí. Nagyobb tempo, meredekebb lejtő, rövidebb rádiusz= hamar az élere kerül. Ellenkező esetekben nyilván később.

A belső sí terheletlenségéről egy alapvető nézetet tisztáznunk kell:
Síelés közben a völgyfelöli sí/kikormányzási szakasz külső sí/ passzívan terhelt...
(ott viszed el a létrehozott erők többségét. Azon tudsz erőket megtámasztani, hiszen ez csak a nyújtottabb lábon lehetséges, a hajlítottabb belső ezt tuti nem viszi el.)
...Míg a hegyfelőli sí AKTÍVAN együtt terhelt! Azaz, itt a síző tudja szabályozni, mennyit terhel rá, vagy mennyit vesz vissza.
Ez elgondolkodtató azokban a felvetésekben, ahol ezt valamiféle "passzív" kétlábon síelésben akarják meghatározni.

Namármost, ha tanítványunk ennek alapjait jól felépítve megkapják, akkor bizony terhelés mellett is tudnak ívesen mellézárni.
Itt a lehetőségek tárháza már széles valóban, hogy egy kezdő szintjén ez egy terheletlen sí, míg egy gyakorlottabb szintjén akár közel azonos terhelést is kaphat.
Az biztos, hogy a belső síre mellézárás közben kevesebb terhelés jut, hiszen ez teszi lehetővé annak szabályozott aktivitását. De közel sem nulla a terhelés. Sőt, ha figyelmesen megnézed a lassított videót, látszik, ahogy a melléforgatás folyamatában egyre többet vesz át a sí. Egészen odáig, hogy az esésvonaltol ugyanúgy viszi a havat, mint a leendő völgyfelőli ívkülső.
A tévhitekkel ellentétben, ez nem egylábon síelés.

"Márpedig ehhez logikusan minden terhelést a külsőre kell kitenni, és ezt úgy fogja megoldani, hogy kiáll a külső fölé"

Egy fenét!
Mi van azokkal az erőkkel - egyszerűsített fogalmazásban- melyek az irányváltás következtében(tempo,terep,rádiusz függvényében) a kanyarból kifelé húznak??
A terhelés nem csak attól kerülhet egy lécre, mert tudatosan, mi oda tesszük, hanem a fizika egyszerű törvényszerűségei következtében is!
Ez annyit jelent, hogy álló helyzetben valóban egylábra kell állnom, de sízés közben ez már külső segítséggel létrejön. A sízőnek csak kezelnie kell tudni.
Ennek következtében viszont sokkal hamarabb kikerül a terhelés arra a síre, minthogy a síző a csípőjét a lécfölé helyezve egylábon pipskedne!
Ez azt jelenti, hogy akkor mégis lehet élre billentett sível befelé haladni az ívbe úgy, hogy van elegendő töbletterhelés az ívkülső sín, a súlypont pedig mégis egy szűkebb íven viszi a kanyart/ívet, mint a lécek, tehát nem megy ki a léc fölé.



lehetetlenné teszi a "pedált".
Erről a pedálról hol találok egy kisebb disszertációt? Emlegetitek itt rendre, de nem tudom pontosan hova tenni, mert mi ezt egy meghatározott folyamatra használjuk, de azzal kapcsolatban még itt nem olvastam semmit, viszont sok más helyzetben már előkerült nálatok.
Szeretném, hogy egy nyelvet beszéljünk, de ez a "szakszó" még ködös.
Tudjátok: jönni az nyany Ausztriából, törni magyar bocsánat... :)
De komolyan. Hol van ez kifejtve?
Így azt sem tudom, jöhet-e ide ez a fogalom... vagy sem, viszont nyelvi nehézségekbe ütközök az érveim megfogalmazásában.
(Én is kerülöm a "bröjszintés, tesziatunáját...stb" folgalmakat, pedig telemarkos körben már bevált)

A 3:36-ost fikázzátok nyugodtan, azzal nem foglalkoznék én, mert félrevisz egy érdekes vitát.

Közben olvasom :
, "megnézném ugyanezt sokkal korábbi, még magas helyzetben mellézárással, "
Akkor most -a zavar elkerülése végett- ide egy videót egy álltalatok kivitelezett, " iskolás" támasztott lendületről!
Egy korrekt mozgásleírást is elfogadok!
Milyennek kéne "hivatalosan" lennie szerintetek?
(Sízés+3 kuka, mert nem támasztja alá az általatok leírt kifogásokat.)

Magasabb helyzetben? Korábbi mellézárás?
Aki olyan dinamikát síel, ahol ez valódi csalás nélkül könnyedén teljesíthető, az már feltételezhetően tud párhuzamosan síelni.
Szóval?

Ui. Nem feledem a hóekés kérdést!
Az erő legyen veled! ;)

"Ezzel szerintem több nagy baj is van. Egyrészt -ez a nagyobbik bajom- rossz felé megy csípő és súlypont, hisz épp ellenkezőleg kellene mennie, másrészt a külső fölé erőből "kirántott" test megsodratja a sít."
A konkrétumokat szeretem, merre is megy az a csípő?
Mert szerintem az ív középpontja felé közelít. Szerinted nem?
Ha távolodna az lenne a flatter, így egy határozott élhelyzet alakul ki.