Előzmény és válaszok a Bohinj - Vogel topikból

Én ehhez annyit fűznék hozzá, hogy a csúcsról lejövő pályának és a graben-nek/körpályának van egy 40-45%-os esésű része, amit egy részletes, magasságszelvény szerinti térképen feketével jelölnek a szlovének. Lassan tíz éve minden évben odajárók mondták nekem, hogy általában a hómennyiségtől függ, hogy mennyire meredekre alakítják ezeket a szakaszokat, tehát ingadozik az erősebb piros és a könnyebb fekete között. A fekete felé tolja az értékelést, hogy az említett szakaszok a fekvésük miatt szinte alig kapnak napfényt, így még délután is szinte jegesek.

Amúgy a síterepről (Vogelről): eddig kétszer volt szerencsém eltölteni ott egy-egy hetet. Mind a kétszer március eleji időpontban voltam. A kabinos előtt reggel 9-10 óra magasságában mindig hatalmas sor kígyózott, általában 3-4 kabint kellett kivárni, de a szlovének mentségére szóljon, hogy folyamatosan pörgették őket. Fent a hegyállomás előterében egy ideális "terecske" található, ahol kényelmesen tud bemelegíteni akár egy busznyi csoport is, s mellettük elférnek a többiek. Az 1-es pálya csak azért van, hogy lecsússzunk a többi felvonóhoz, a minimális (150-200 m) hossza miatt önálló síelésre nem nagyon használják. A tömeg javarésze a 2-4. pályákon oszlik el, ezek a pályák ideális tanulópályák. A 4-es kezdő síelők részére, mert nagyon széles, s felváltva vannak lankásabb és meredekebb részei; míg a 2-es a középhaladók számára egy ideális terep ahhoz, hogy elkezdjenek piros pályázni, megfelelően széles és meredek ehhez, igaz, kicsit buckás. A hátsó pályákon (5-8.) sokszor szinte alig van ember, pedig jó piros pályák vannak ott. A hosszú, kétüléses felvonó aljához vezető három piros pálya szintén jól van kialakítva, a csúcsról lejövő része ugyan picit erősebb. Viszont azért bizonyos helyeken célszerű elengedni a lécet, mert különben lehet botozni a következő letörésig (ezen a hosszú pályán van még nagyobb embertömeg). Az eddig említett pályák (talán a csúcsról lejövő kivételével) egy biztos középhaladó szinttel járhatóak úgy, hogy élvezze is az ember. A völgybe vezető pálya viszont inkább haladóknak ajánlott, mivel a meredekebb része alig kap napot, így lehet karcolni rendesen az íveket, annál is inkább, mert jellemző, hogy egy meredekebb letörést egy balkanyar vagy egy visszafordító kanyar követ, szóval teljesen ész nélkül nem ajánlott lecsúszni. Az utolsó 2-2,5 km-e kb. egy sífutópálya szintje, így ott csak csúszni kell egy szép erdei úton, de több megállót is kialakítottak, ahol alkalmazkodni lehet a hirtelen légnyomásváltozáshoz illetve lehet gyönyörködni a bohinji tóban. Néha még ennek a pályának az árnyékos oldala is képes felolvadni, azon a részen is előfordulhat kásásodás, viszont az alján ott délután szinte 100%, hogy kásás a hó.
A síterep összességében jó, minden tudásszint találhat magának való pályát. A felvonók tekintetében kétarcú a pályarendszer. A két, újonnan épített négyüléses (1,3) mellett megvannak a hagyományos csákányosak, sőt a csúcsra vezető felvonó egy együléses, kb. olyan érzés, mintha egy kempingszéken lebegne az ember több méteres magasságban. A hosszú kétüléses felvonó (7) sajnos mára megérett a cserére, kb. 15-20 perc is van, mire az ember visszaér a csúcsra. Az árak a fenti hüttében emberinek számítanak, s finomak az ételek, a kiszolgáló helyiségek pedig mindenhol pedánsan tiszták. Én kb. ennyit tudok mondani Vogelről.