Élezés: térddel, csípővel vagy akármivel

Joci, a hokedlis leírásból az derül ki, hogy még egy nagyon fontos dolgot észrevettél: a befelé nyomott fenék kifelé csavarja a térdet.

A lábunk három tagja a lábfejtől három ízületen keresztül kapcsolódik a törzshöz. Egyik sem tud olyan mozgást végezni, hogy az ne legyen következménnyel a többire.

Ha ezt egybevetjük Replaci leírásával, egyértelmű az összefüggés:
- Hajlított térddel a befelé mozduló térd kifelé forgatja a sarkot és kifelé forgatja a csípőt és ezzel az egész medencét. Ha tehát letörjünk a térdünket oldalra, a fenekünk kifelé mozdul a kanyarból (hacsak külön be nem csavarjuk kis elfordulással).
- A hokedlire leülő (betolt) fenék hatására a térd kifelé fordul (x-láb alakul ki), hacsak egy másik izommunkával meg nem akadályozzuk. Amiatt az ívbelső lécen kisebb lesz az élszög.

Én úgy látom, hogy Joci pont életszerűtlen (képi, dinamika nélküli) elképzelés hibáját írta le meglehetősen pontosan.

Nagyon remélem, hogy a vezetésem alatt álló democsapat egyik elöl mintát síelő tagja sem mutatott olyasmit, amit Joci leírt.

Ha középpontos-külpontos megkülönböztetést jól értem, akkor megint Jocinak kell igazat adnom: a külpontos helyzet az élváltás környékének a sajátja, és a legkevésbé sem stabil helyzet (hiszen pont azért indul meg az élváltás, mert nem a középponton halad át az erők eredő vektora). Ez senkinél sem a legstabilabb helyzet.

Az anticipáció nem azonos az előfeszítés. Az előfeszítés az erőkkel szembeni ellenállás (az izomrugók felhúzása). Az anticipáció (elővételezés) általános mozgásvezérlési-idegrendszeri jelenség, amikor megelőzve indítunk egy mozgássort. Apró szaknyelvi eltérésnek tűnik, de komoly félreértésekhez vezethet. Ha szlengben beszélünk, használjunk köznapi szavakat, a szaknyelvet próbáljuk megtisztelni a pontos fogalmazással.

„A megfelelő élhelyzet létrehozása a kulcs szó és ebben igazat adok neked. Ám amikor én ezt megfogalmaztam akkor a "sámlis" élhelyzet kialakítására utaltam. Logikusan amikor egy székre főleg egy alacsony székre próbálsz meg leülni, akkor igyekszel a fenekeddel közelítve rátelepedni. Nyugalmi ellazult helyzetben a két léc felett állva ezt úgy tudod megtenni, hogy a frontális helyzetből kitűrve egy csípő és törzs forgatás kíséretében a hegy felé forgatok magad és próbálod a feneket ráhelyezni, ráültetni a képzeletbeli "sámlira". Ebből a helyzetből csak egy kicsavart térdhelyzet lesz. Sőt, minél mélyebbre mész, a térdeket annál nagyobb csavaró csavaró hatás éri. Nagyon belső lábas is tud lenni a dolog. És mivel fenékkel közelítünk a sámlihoz ezért egy igen komoly hátra terhelés is lesz belőle. Kvázi sokszorosan is instabil helyzetről beszélhetünk, amiben az erők útja nem a test tömegközéppontjában támad, hanem külpontosan. Emiatt az adott töréspontoknál " ízületeknél " nagyon komoly csavaró feszültség lép fel.”
(Joci)


„Van síoktató válogatottunknak két olyan tagja, akiket gyermekkoruk óta ismerek, és bár senkit nem sorolnék hátra, tény, hogy mindkettő a demó első sorában adja a mintát.

Közülük az egyiknek a csoportjában voltam, amikor síoktató továbbképzésen az új, (bocsánat, de én Bartus Miklós óta már csak csípővándoros megoldásnak nevezem), az első igazán komoly benyomást tette rám ez a felfogás. Ha egyszer meglátnád az ő ívvégi pozícióját a legnagyobb (és természetesen legideálisabb) él szöggel, alighanem újragondolnád, amit most leírtál.

Amiket leírsz, azokban van valami, de, már bocsánat a síelés, pláne egy szint felett, nem a kisasszonyok sportja. Elméletek garmadája magyarázza ezt a helyzetet pro és kontra, a legegyszerűbben megérthető az un, ívvégi előfeszítés, régen ezt nevezték anticipációnak, a korszerűbb felfogás már másként tekint rá.

...

"Kvázi sokszorosan is instabil helyzetről beszélhetünk, amiben az erők útja nem a test tömegközéppontjában támad, hanem külpontosan." Akár hiszed, akár nem, egy professzionálisan síelőnél az egész ívnek ez a legstabilabb helye.”
(Replaci)

„Kedves olvasó, csináljunk egy egyszerű kísérletet.

Üljünk le egy székre, LAZÍTSUK FEL A SARKUNKAT, majd kezünkkel toljuk el a térdünket befelé.

Nézzük meg mi történik, cipőnk meghosszabbításaként gondoljuk oda a lécet, és nem lesz nehéz kitalálni, hogy mi is történik valójában.

Semmi kétség nem lehet a pusztán térdek oldalra történő törésének rendkívül egészségtelen voltáról.

Lehet tévedek, de úgy látom, hogy a képek közül csupán az 1. sz. felel meg annak a példának, amit említettem.

Én úgy tanultam, hogy a síelés alapfunkciót, csupán a megértés miatt szükséges szétválasztani. Előbbi kísérlet jól példázhatja az élezés, és a forgatás EGYIK FORMÁJÁNAK, a lábforgatásnak az összefüggéseit.”
(Replaci)


Az elképzelt és a valóságos helyzet között van némi különbség: a síléc méteres erőkarja és a szék.
Végezzük el ugyanezt a kísérletet síléccel a lábunkon! A lábunk meg sem mozdul, a térdünkön kegyetlenül feszül a belső térdszalag, a fenekünk meg kifelé türemkedik a széken. Ha meg még szék sincs a fenekünk alatt, akkor el is fog fordulni.
Vigyázni kell, hogy ha egy modellezésnél kiragadunk valamit a térbeli és dinamikai valóságából, könnyen jégre lehet tévedni...

A leírásod valóban hasonlít az 1-es képhez, bár erősen el is tér. Szerintem jófelé keresgélsz a forgatáshoz, csak becsúszott egy olyan apró hiba, ami kicsinysége ellenére a jót és a teljesen rosszat megkülönbözteti egymástól. A hiba mindkettőben az, amit leírtál: „toljuk el a térdünket befelé”. A képen látható embernek is az a baja, hogy megpróbálja oldalra nyomni a térdét a kanyar középpontja felé. Ez a téves mozgáselképzelés, ebbe az irányba nem szabad erőltetni a térdet. A megoldás komplex: a medencét rögzíteni kell a hasizmokkal, a térddel irányát pedig másfelé kell módosítani (ekkor már tök más izmok fognak működni).

A képeken különböző mozgásszerkezetekben van túlterhelve a térd, van ahol aktívan letörve, van ahol passzívan kibillenve, van ahol a rossz törzsizommunkának köszönhetően.

A fényképek keresése közben erre is találtam egy jó példát. Ugyanaz az ürge mutat két megoldást.

A bal oldali képen betolja a csípőjét, emiatt törvényszerűen el is csavarodik, a bal oldalsó törzsizmaival erőlködik, a jobb oldaliak megnyúlnak. A hasizom viszonylag passzív, a medence kicsit hátrabillen (ha nem lenne ennyire jó síelő, csúnyán pucsítana). Az ívkülső lécre egy hátrafelé-befelé ható csavarást fejt ki (mintegy elhúz róla terhelést, nem rányomja azt), a gerincoszlopa oldalra görbül, megterhelve a porckorongokat. Ha helyzet van, sokkal több idő lesz ebből kijönni, és sokkal kontrollálatlanabb helyzetbe fog kerülni. A törekvései elsősorban a kanyar középpontja felé irányulnak, hogy felépítse az élszöget, a terhelés átadása másodlagos.

A jobb oldali képen minden izomműködés és törekvés előre-hátra (nyílirányú vagy saggitalis síkban) történik. (A saját testéhez képest viszonyítunk.) A jobb oldali hasizmok összehúzódnak, a oldalsó törzsizmok nagyjából szimmetrikus tónust tartanak. Ennek ellenére van csípőszög, a csípő megy a kanyar középpontja felé annak ellenére, hogy előre törekszik. A pontos terhelés az elsődleges, az élezés következménye az izomműködésnek.

Biztosan így akartad írni?

„Felhívnám szíves figyelmed, hogy mennél jobban hajlított térdekkel történik egy olyan élhelyzet létrehozása, fenntartása, melyre valamilyen okból éppen erre van szükség, annál kevésbé tud a térd "oldalirányba törni".”

A térd ugyanis közepesen hajlított állapotban tud legjobban oldalra mozdulni, tehát szerintem pont fordítva van. Nyújtva semennyire nem mozdul oldalra, és nagyon hajlítva pedig korlátozottan.
A legegészségtelenebb kitérése pont az élre állítás környékének hajlásszögeinél van. Nagyon könnyű és csábító megoldás az élezésre és rendkívül egészségtelen. Az élezés oldalán durván megterheli a porcfelszíneket és közben nagyon erős feszítést tesz a szalagokra is. Szerintem a térdet védő izmok sincsenek a megfelelő tónusban ilyenkor.
Elkerülni nem lehet (a „ne csináld!” kicsit sem működik), hanem olyan dolgokat kell adni a síoktatásban, amelyek vagy kizárják vagy hatékonyabb megoldást nyújtanak helyette (pl. a helyes medencereflexek felépítése - „pedál” - erre is jó).

Kerestem pár képet, hogy egyértelmű legyen mire gondolok a térd ledöntése alatt. A piros vonal mutatja a terhelés hatásvonalát, a kék a csontok adta alátámasztást. Akkor kapna a térd egészséges terhelést, ha a kettő egymáson feküdne.

A Kanyarsíklub fórumban elindult téma néhány hozzászólását átemeltem ide, hogy tisztábban tudjuk folytatni a beszélgetést.