Bad Gastein, Bad Hofgastein

http://vimeo.com/81954604

Minden benne van, amiért annyira szeretjük ezt a helyet.

A délelőtti fények csillogása. Az árnyékos nyugati oldal porhava, amikor még senki sem járt előttünk. Aztán ki balra, minél messzebb, el a pályáktól. Óriási, sima lejtők hívogatnak, ahol nagyon felgyorsulhatsz. Csak arra figyelj, hogy ha meg kell állni, az ne váratlan legyen. Ha jócskán kitérünk balra, akkor az alsó részen már figyelni kell a terepre, hogy ne fogyjon el alólunk a lejtő és keresztezni tudjuk a patakokat. Ha időben elkezdtük a visszatérést jobbra, hogy majd ne legyen olyan hosszú a séta, akkor valamivel könnyebb a dolgunk. De ez a séta mindig megéri.

Ha ez megvolt, ott van a középállomás alatti rész. Meredekebb, mint fent, és nagyon változatos. Tele van letörésekkel, itt-ott egy katlan, természetes félcső, vannak dombok, kisebb ugratók. Ilyenkor még kevés a hó, ezért sok a bokor. Lehet gyakorolni az ágak közötti átcsúszást, lazán, rövid fordulókkal a deszka orrával előre. Esésvonalban. Edzésnek is jó, mert mire elfáradnál már le is érsz, és jöhet a következő menet.

Aztán elérkezik az északi oldal ideje is. Ez lehet a csúcspont, az a csúszás, ami felteszi a napra a koronát. De nem mindig az. Ha túl mély és laza a hó, akkor kevésbé jó. Ilyenkor a lankás részeken nem elég a lejtés, míg a meredek hegyoldalakon lavinaveszély van. A legjobb az, amilyen most volt. Friss a hó, hiszen aznap nyitották meg, de a szél lenyomta kissé. Végtelen a tér. Érezni lehet a szabadságot. Élvezzük a finom irányváltoztatásokat, az állandóan változó lejtés és a sebesség játékát. De a figyelem nem lankadhat, a beláthatatlan letörések előtt le kell lassítani, és ha kell, kikerülni. Van egy szint, ami alá nem szabad kerülni, ezért ebből adódik egy dilemma: inkább fent csússzunk ki a gerinc alatt, magasságot veszítve, de aztán folyamatosan, de lankás terepen, gondtalanul eresztve egészen a végéig? Vagy inkább jobb lecsapni korán, még az elején? Ekkor meredekebb a hegyoldal, élvezetesebb, változatosabb, de figyelni kell a letörésekre is, és ennek az lesz az ára, hogy az alján kell majd szintben csúszni. Én inkább a másodikra szavazok. Most is így tettünk az utolsó csúszáskor, és nem bántuk meg.

A síút maga is egy élmény, de az erdő még jobb. Igaz, tele van meglepetéssel. Van, hogy kijön a lépés, és lecsatolás nélkül lejuthatsz a szerpentin következő szintjéig, de ehhez jól kell eltalálni, hogy hol térjünk le. Lehetőleg ott, ahol még mi vagyunk az elsők. Mitől különleges ez az erdő? Mert meredek. Még annál is meredekebb... Az irtás pedig, amikor még nincsenek benne nyomok, a legnagyobb élvezet, miközben párnáról-párnára ugrálhatsz.

Sikerült egy héttel elhalasztani az utunkat, így március 10-től öt napot itt síztünk. Harmadszor jártam itt, és egyre jobban szeretem. Mivel erről a helyről már szinte mindent megírtak, csak pár személyes élmény.

Sportgastein. Első nap mentünk fel, mert lenn esett az eső. fenn igen korlátozott látási viszonyok fogadtak, és mégis azonnal megfogott a hely. Egyedül nem nagyon mertem kimerészkedni, a 3-as lavina miatt free részek elvileg zárva is voltak. De nem bírtam megállni, hogy egyszer a tetőről jobbra kicsit ne kalandozzak el. A nagy "geschlossen" táblánál már nagyon össze volt járva minden, így továbbmentem, egy elég szűk kis gerincen, majd le a combig érő hóban és vissza a pályára. Szeretnék ide visszajönni, és helyismerettel rendelkező megszállottakkal bejárni a terepet.

Garaukogel. A többi nagy rendszer mellett elveszik, így lehet, kevesen jutnak el ide. A negyedik nap az idő nem sok jót ígért, így úgy döntöttünk, hogy megnézzük. A parkolóban kb. 6-8 autó, síző egy se, hó se. A felvonó ment. Na ez érdekes lesz, hogy jutunk fel. Szerencsére a futószőnyeg előtt lehetett csatolni. Az már látszott, hogy a pálya alsó fele nem megy. A felvonó öreg és lassú. Mindegy, ha már itt vagyunk menjünk. Feljebb egyre több a hó, a második ülős is lassú, de csak felérünk. Balra a piros pályán indulunk. A teteje jó széles, ezt a részt egy csákányos is kiszolgálja. Jó a pálya. Nem tudom mitől van ez, de ez az már az első menetnél eldől. Az alsó része keskenyebb, hamar leérünk. Persze felmegyünk újra, most jobbra, a feketére. A hó kiváló, ketten vagyunk. Pár száz méter után megállok, a párom befut mellém, látom fülig ér a szája. Tudjuk, zárásig itt maradunk. A következő kör a B.6 fekete túraútnak jelölt. Egy hosszú majdnem vízszintes kicsúszás, aztán a tömény élvezet. Egyszerre meredek, és lejt oldalra. Kis ellen-dombok, amik mögé be lehet esni, a variációk végtelen tárháza. Sajnos, az aló fele le van zárva, mert levisz a felső felvonó alá. Délben megállunk egy forralt borra fenn a házban. Hangulatos, tele az 1958-ban itt rendezett világbajnokság képeivel. Zárásig maradunk, vagyunk vagy húszan. Jellemző, fél négykor a csákányos jobb szélén én húztam az első nyomot. Van itt egy kék pálya, megnézzük azt is. Hihetetlen, de ez is jó, szép erdei út hirtelen s kanyarokkal.
Nem szeretek felvonóval lemenni. Két nappal ezelőtt a Stubnerkogel lezárt alsó felén is le lehetett jönni, gondoltam itt is megpróbálom. Nap közben jött fel egy kb. 70 éves sítúrázó, és ő azt mondta, hogy cikk-cakkban le lehet menni. Láttam mások is bepróbálkoznak. Akkor nosza, vágjunk bele. Kissé szottyadt hóban, pár földfoltot kerülve értünk le, mögöttünk hagyva ezt a csodálatos helyet, és a szezon legjobb napját.

Mi is imádjuk Bad-Gasteint, Angertalt és Hofgasteint, mert ennyire gyerekbarát síparadicsommal még nem találkoztunk, pedig sokfele megfordultunk már.
Meg kell próbálni az autót kiiktatni, mert elég sok szállás van ezeken a helyeken. Mi szinte sosem autózunk az ott eltöltött hét folyamán.
Nagyon tetszik a változatos pályarendszer is. Ügyelni kell arra azonban, hogy a síelésünk időpontja ne essen egybe síszünetekkel, mert bizony mások is kedvelik ezt a helyet. Mi eddig szilveszterkor, illetve januárban voltunk, legközelebb március második felében tervezzük az utat, mert akkor a gyerkőcök 15 éves kor alatt ingyen síelnek ,ha a szülők is síelnek. :)

Idén január végén voltunk Bad Gasteinben első alkalommal családdal, 2 tinédzser gyerekkel.
Maga a hely nagyon tetszett, szép, hangulatos, valamennyi síterep könnyen elérhető autóval. Dorfgastein kivételével mindet kipróbáltuk. Az infrastruktúrája elég jó, azonban a pályák állapota hagyott kívánnivalót maga után! Bad Gasteinben a pálya alján történő parkolás (főleg hétvégén) iszonyú zsúfolt és kaotikus (egyszerűen kevés a parkoló, kocsik egymás hegyén -hátán, sokan csak a távolabbi utcákban tudnak parkolni. Bad Hofgastein ilyen szempontból jó, csak a nagy kabinos felvonónál állandó a zsúfoltság és sorbanállás. A legjobb választás Angertal: bármelyik hegyen síelhetsz, bőséges kiépített parkolási lehetőség, mosdók stb., nekünk ez jött be legjobban.
A pályakezelést finoman szólva nem vitték túlzásba a sógorok. Egyik nap kipróbáltuk Sportgasteint. A pályák nem lettek volna rosszak, azonban a pályák, főleg a felső szakaszok állapota egyszerűen minősíthetetlen, kritikán aluli volt. Úgy nézet ki, mint amit hetek óta nem ratrakoltak . Oda biztosan soha többet nem megyünk. Én még Ausztriában ilyen igénytelen pályagondozással nem találkoztam. Megjegyzem, hogy a hó minősége hibátlan volt, tehát nem lehetett az időjárásra fogni.
Bad Gasteinben és Bad Hofgasteinben voltak nagyon kellemes pályák is. Összességében vegyes érzésekkel jöttünk el.

Gyerekes tesztnek vetettük alá a régiót és jelesre vizsgázott. Mind a 3 csemete (5 éves már síel, 3 éves már kanyarodik/fékez és egy egy éves baba) jól érezte magát.

Szállásunk a SpothausGastein-ban volt. Ismerős ismerőse a tulaj, magyarok voltunk a házban, összejött egy kis gyerekcsapat, jól eljátszottak egymással. Két konyha jut az 5 szobára, így kényelmesen elláthattuk magunkat.

BadGastein-ben a Stubnerkogel kabinos aljánál van két szőnyeg. Van egy kis buckapálya is. Ezek nem fedett szőnyegek, jól átlátható az egész. Teljesen kezdő picivel talán itt érdemes kezdeni. A tetőn jó étterem (salzburgi síszünet ellenére sem volt tumultus ebédidőben, szép kilátás, jó étel ...), szenzációs játszóház és egy függőhíd a semmi felett csalogatja nem csak a síelőket. A játszóház (Fun Center) minden igényt kielégít: csócsó, léghoki, kis mászófal, labdafürdő, csúszdás mászoka ... Felnőtteknek internet elérés, wifi, bőrkanapék ... Mindez benne van a síbérlet árában. A délelőtti síelés után óriásit játszottak itt a gyerekek.

FONTOS: A kabinos tetejére egy síbérlettel + egy sétálójeggyel mentünk fel (babakocsiban vittük a picit). A kabinos emberke nehezményezte, hogy miért van mindkettőnkön sícucc. Az nyugtatta meg, hogy a síjegyünk u.n. "kisgyerekes" jegy volt. Ezt azok a szülők kérhetik SkiAmadéban, akiknek 3 évesnél kisebb gyerekük van. Jegyvásárláskor lefényképeztek minket és hivatalosan használhatta mindkettőnk a síjegyet. (A normál jegy elvben nem átruházható.) A kisgyerekes jegy ára egyébként megegyezik a felnőtt jegy árával.

A nagy kedvenc az Angertal alján lévő "szőnyegrendszer" volt. Itt talán 5 elég hosszú fedett szőnyeg + egy kezdő csákányos van a "bébi" részen. Vannak "tűzve" pályák, csilingelős kiskapuk alatt lehet síelni sőt még mesterséges akadályok is vannak (bukkanó, "mérleghinta" ...). Ezt a részt 3 éves lányom imádta. 4. nap már egyedül "barangolt" ide-oda. Itt, lent a főépület első szintjén van egy elég nagy étterem, ahol üvegfallal leválasztott játszó/pihenő szoba is van. Lifttel is fel lehet menni az "aulából", ez babakocsival megkönnyíti a közlekedést. Itt csak a zsúfoltság volt a gond, úgy kellett asztalt vadászni. A játszórészt szerették a gyerekek, bár itt csak párnák voltak, de lehetett belőlük várat építeni. Kint az épület mellett is van egy kis játszótér (csúszda, iglu ...). Szóval igazi törpeparadicsom az egész.

Egyébként síeltünk is. A pályák nem voltak a legjobb állapotban. A salzburgi síszünet + sok külföldi (főleg Cseh, Német, Holland) vendég lesíelte a pályákat. Előfordultak jeges foltok. A hóminőségen a szerdai havazás javított, sajna ez már utolsó napunk volt. Pályán kívül is sok hó volt, volt, hogy sajnáltam koptatni a lécem a kemény pályán, így inkább ott mentem. A BadGastein-Angertal-BadHofGastein hintát síeltük be. Az ezer méteres szintkülönbségek memozgatták az embert. Kedvenc pálya: B15-B11 kombináció.

Kis negatívum:
Sajna csak 6 éves korig ingyenesek a szőnyegek, felnőtteknek kell a bérlet. Ez nem olcsó, 4 napos jegy kaukcióval 170EU fölött volt ...