Turracher Höhe 2014.12.12.
No azért!
Végre megkezdtem a szezont! Este válogattam a terepek között, mint tyúk a kendermagban, de a döntés nehéz volt. Itt lakunk Katschi tövében, de oda nem lehetett menni, mert egy pálya ment. (az ainecki oldal alsó része teljesen használhatatlan) Ennél azért többre vágytam. OT-t nem szeretem, s szerintem ma a sok ember miatt szardinia konzervhez hasonlított, a többi messze volt, vagy még nem nyitott meg.
Végül Turracher Höhére esett a választás. 50 km távolság a szállástól és kellemes hírek.
Reggel kivakartam a kocsit a jégből -7, -8 fokokat mutatott a hőmérő, s nagy lendülettel kezdtem hegyet mászni Turrach felé. A terepet én általában alulról közelítem meg, s beosonok a Turrachbahn felé. Van ott egy kellemes parkoló, ahol mindig kevesen vannak. Most senki sem volt, be se lehetett menni, mivel állt a felvonó.
A központi részen remek parkírozó helyet kaptam, ez már mutatta, hogy olyan sokan nem lehetnek.
Turrach szememben egy szeszélyes nő. Hol kedves lányka, hol gyengéd nagyanyó, hol céda, hol kiszámíthatatlan színésznő. Ma kellemes érett nő benyomását keltette, olyanét aki adni is tud.
Körbenézve láttam, hogy a hírekkel ellentétben megnyitották a Kornockbahn felvonót is. A napi jegy 35 EUR, s így mindjárt lécet is csatoltunk.
Ez volt az első nap, így óvatosan kezdtük. Átmentünk a Wildkopflifthez, ami bár csákányos, de most az sem számított. Látszott, hogy itt esett a hó, nem csak a hóágyuk munkája biztosította a pályák hóellátását. A liftnél új meglepetés várt: nem volt sor!
Edzésként lecsúszva a kék pályákon nagyon jó havat tapasztaltunk. Kemény alap, tetején némi porhóval. Ideális. Mint említettem ez volt az első nap a szezonban, annak ellenére elengedtem magam. Élvezet volt száguldozni a remek pályákon, főleg úgy, hogy alig volt más, senki nem zavart. Főleg magyarok, oroszok, szlovákok voltak, meg néhány tanulócsoport.
Jegyvételnél megkaptuk az ajándék papírzsepit, de sajnos pezsgő osztás most nem volt.
Ezen az oldalon a 19, 18, 26, 27-es pályák mentek (ha jól számoltam), ezek többszöri bebóklászása után átmentünk a kornocki oldalra. Az út alatt a kötélfelvonót nagyban szerelgették, s délutánra sikerült is működő állapotba hozniuk.
A Kornockbahnnal felmenve (természetesen itt sem volt sor) eszméletlen szél fogadott bennünk. Még a szokásosnál is nagyobb. Ezért iziben indultunk lefelé. A felső részen a nagy szél elfújta a havat, kemény jeges alapon csúsztunk. A középső részen hatalmas hóágyútüzérséget vonultattak fel, s azok szorgalmasan termelték a havat. Ezért olyan terepviszonyok alakultak ki, hogy az ember síelője vagy a hóágyú által odaszórt finom hóban csúszott, vakon, vagy a szél által tisztára takarított tükörjég felületen mutatott be rövid kűrt.
Feleségem közölte, hogy ez neki nem jó, ezért oldalt váltottunk. A szél azonban utánunk merészkedett, s bár a hőmérő csak 0 fok körüli értéket mutatott, kifújta belőlünk a lelket. Úgy döntöttünk, hogy a napot egy jó meleg itallal és étellel zárjuk le. Bár nekem hiányoznak a Kornockbahn felvonó aljánál megszüntetett apró hütték, de most a turistagyárban is jól éreztünk magunk.
Ez a terep hét végére remek lesz. Szépen kifagy a rengeteg gyártott hó, s biztos hogy új pályákat is megnyitnak.
Mindenki jöhet, aki a többi terep nyitó programjába nem fér bele.
Csabor az élvezeti síelő
Keresés
