Előzmény és válaszok a Fun Carving tanácsok topikból

Persze, nyilván lehetetlen a nyújtott (belső) lábbal bedőlés sível. Sőt -ahogy te is írod- éppen hogy nagyon be kell hajlítani komoly bedőléseknél.
Lehet, hogy félreérthetően fogalmaztam.

Nyújtott test alatt nem a nyújtott lábakra gondoltam, hanem a csípőben szinte nem -vagy a szokottnál sokkal kevésbé- megtört, az ívközéppont felé bedőlő felsőtestre.

Teljesen nyújtott testtel fizikailag csak teljesen belső lábon lehet síelni. Éppen ezért sível szinte mindig hajlik a belső láb. Nagy dőlésnél a belső láb maximálisan hajlított, és még így is túl sok terhet visz. Bordon nyilván teljesen más, mivel ott nem frontális a felállás, bár ott is a belső élen van minden teher (az ívkülső lábnak meg nincs külön éle).

Na ők aztán oda teszik magukat a hóra. Bár nem olyan egyenes testel mint a bordos kollégák, de amit síléccel ki lehet hozni azt maximális elkövetik.

Ez egy rövidebb.



Ez már kicsit hosszabb. Az eleje nem túl izgi, de a közepétől belecsap a lecsóba.

_ _

Joci

Ezek a srácok azért nagyon tudnak ám! ;-)
(remélem ezt a mondatot Replaci nem olvassa, mert kikapok... :-) )
Én eddig nem sok boardost láttam így menni, viszont az ilyet még nézni is egy élmény.

Sível teljesen ilyet nem fogsz tudni csinálni, mert egyrészt nem keresztben állsz a cuccon, hanem "hosszában", tehát hasra és hátra nem tudsz lefeküdni, annyira nem tudsz kitekeredni, másrészt le fog akadni a cipőd is.
Megfelelően spéci cuccal (rugalmas, agresszív sí, kellően kiemelt kötés, és jó alakú cipő, aminek nem akad le a csatja) azért megközelíthető a dolog.

Én egyébként ezt tartom a valódi extrém carvingnak. Teljes, viszonylag nyújtott testből bedőlés az ívekben, borításnál magasan átbillentve a teljes testsúlyt a lécek fölött, nagyobb tempónál már jóval az esésvonal előtt a völgy felé be(át)dőlve. Brutális érzés! :-D

És valóban nehéz megtanulni, sőt igazán nem is lehet, annyira ki van élezve minden pillanatban az egyensúly, a hibák csak ritkán korrigálhatók, viszonylag sok az esés. De itt a határok feszegetése fontos része az egésznek. ;-)

Amiket általában látni lehet, a "beülős, mély helyzetben váltott ívek" az inkább jópofaság, egy-két nap alatt bármelyik haladóbb síző megtanulhatja. A neve is találó: funcarving. Jó játék, de élményben semmi köze a valódi, nagy bedőléssel sízett extrém carvinghoz.

Anélkül, hogy Ozsiéknak akarnék udvarolni :-), érdemes megfigyelni az ő filmjükben, hogyan is csinálják.


Szépen látszik az ívek végén a kiemelkedés, és a súlypont nagyon határozott átbillentése. (van kimondottan ugrással bonyolított élváltás is, lassításban tökéletesen látszik)
Mutatnak kompressziós lendületet is, ott "átvezeti a léceket maga alatt" a síző. (Ozsi lécci ne szólj be, ha hülyén fogalmaztam, kösz! ;-) )

Ja, és még egy: nem attól extrém egy technika, hogy a manusz a havat matatja. Az "lépésben" is megcsinálható a beülős fun technikával, gyakorlatilag teljesen egyszerű egyensúlyi helyzetben. A teljes testből bedőléseknél pedig egyensúlyilag hatalmas segítség tenyérre vagy alkarra letámaszkodni. A valódi nagymenők nagyon komoly bedőlésekkel is meghúzzák az íveket úgy, hogy nem feltétlenül támaszkodnak le minden ívben. Na, az már az "überbrutál fíling"! ;-)

Ja, és még egy érdekesség, én is elcsodálkoztam rajta először, de egy széles közepű "all-mountain" sível meglepően jókat lehetett dönteni komoly emelés (platni) nélkül is, és nem akadt le a cipő. (kicsit hasonló volt az effekt, mint az alpin boardokon)

Hajrá! Vár téged az alpin világ de ez sem sokkal könnyebb út bár sokan hiszik azt.

Kicsit későn reagálok.
Akkor azért kicsit megnyugodtam, mert pirosabb pályákon a saját lécemmel (R15,6) is megyeget a dolog, csak pont ezekből a bemutató videókból úgy tűnik, mintha kisebb sugarú léccel lankásabb pályán is könnyebb lenne ezt megsíelni.

Amikor viszont nem sikerül akkor sosem tudom hogy most a hó nem alkalmas, a pályameredekség, vagy eleve nem olyan a lécem mint kéne. Lödözalpon azt hiszem hogy a Signalon(Vagy a Thhruiton?) sikerült folyamatos mély fordulókkal mennem szinte lefékeződés nélkül,(kék pályák) igaz, lendületből mentem rájuk.
Szerintem ez a legjobb érzés a síelésben, de főleg akkor ha nem megy át az ember kiflibe.
Amikor sok, de mégis tömör a hó, akkor azzal szoktam kísérletezni, hogy szinte teljesen nyújtott, összezárt lábbal fordulózgatok. Az a legjobb érzés, bár ritkán jön hozzá minden össze. Kis hóban ezt nem igazán lehet megcsinálni, mert úgy vagy a külső vagy a belső léc nincs szintben, nameg ez sokkal instabilabb mint a szélesebb tartás. A Cél valami ilyesmi lenne, bár lehet hogy át kéne nyergelnem hozzá a deszkára. :) :


Nyílván léccel esélytelen egy ennyire egyenes tartást elérni sajnos .