Előzmény és válaszok a Síelésünk kivesézése topikból

Azt tanítjuk, hogy lehetőleg rövid egyenes siklásból induljunk egy fél kanyarral (pl. támasztott lendületet én szeretek egyenes siklásból egy hóekével kikanyarodva kezdeni, és csak az első teljes kanyar lesz valóban támasztott lendület).

A rézsútsiklás nem szerencsés kezdeni sem, mint ahogy nem célszerű összekötni vele két kanyart sem (hacsak a közlekedési helyzet meg nem kívánja). Ugyanis a jó élváltáshoz szükségünk van a kanyarban ébredő erőkre. Ezek az erők viszont nincsenek jelen a rézsútsiklásban, így nagyon nehéz ebből indítani egy kanyart. Majdnem biztos, hogy ilyenkor a csípő ki fog lendülni a kanyar külseje felé.

Szóval a rézsútsiklás igazából közlekedési eszköz, a kanyart-kanyarra fűző harmonikus síelés esetén viszont kerülendő.

Ozsi! Bocs! De ez nagyon magas labda!

"(Ha lehet, rézsútsiklásból nem érkezem, maradjunk inkább az előző kanyarból érkezésnél. Alapvetően rézsútsiklásból sose kezdjünk kanyarodni, abból jó nem nagyon származik...)"

Akkor hogyan is induljunk neki a pályának? Csakis kanyarból, lehetőleg az első - még el sem kezdett - támasztott lendületből, vagy egy szépen kivitelezett (állóhelyzetből indított) tehermentesítéses rövidlendületből?

Aztán a rézsútsiklásból csak a megállás marad ...?
Bocs, bocs, bocs!
Elnézést, sejtem, hogy itt már a síelés "főiskolája, ha nem az egyeteme" tananyagát feszegetitek, de igen sokan olvassuk elemi iskolások is, akiknek néha egyszerűbb a "jobb láb hátra, bal váll ráfordítva, jobb bottal fordulópont kijelölve" .. aztán ha estem egy nagyot, majd az oktató felsegít.

!!!!Soma!!!!! Nagyon szégyenlem magam, hogy így "belepiszkítottam" a tiszteletreméltó topik-nyitásodba, de az egyszerűbben érthető magyarázatokat (is) szeretném olvasni (jobb váll, bal váll, comb, alsó-lábszár, térd-hajlítás, egyéb testrészek - pl. fej, kar - tartások, mikor hogyan terheljek, merre dőljek - hegynek, völgynek?) - ...

WFeri

Támasztott lendület (vagy ha nagyon muszáj: hegytámasz) már langyos...! ;-)

(Ha lehet, rézsútsiklásból nem érkezem, maradjunk inkább az előző kanyarból érkezésnél. Alapvetően rézsútsiklásból sose kezdjünk kanyarodni, abból jó nem nagyon származik...)

Tehát érkezel, balra a hegy, jobbra a völgy. Terhelés a jobb lábon. A bal lábbal kitámasztasz hóeke helyzetbe, és eközben a csípő elkezd indulni a völgy felé, de a terhelt láb még mindig a völgy felőli. (Közben persze haladsz előre.) A hóekébe forgatott bal láb forgatása, az ott kialakult élhelyzet és a völgy felé induló csípő miatt elkezdesz kanyarodni jobbra. A kanyar miatt elkezdenek fellépni a repítő erők, amelyek miatt megjelenik a terhelés a bal lábon (tehát valójában nem ráterhelsz a bal lábra, hanem kialakul ott a terhelés). Amikor már elég nagy a terhelés a bal lábon, melléforgatod a jobb lábat, és innét kezdve párhuzamos léccel mész a kanyar végéig. (Nem mellékesen oktatási szempontból ez a melléforgató mozdulat a támasztott lendület leghasznosabb része.)

Talán érthetőbb megnézve, 1.40 körül, piros ruhában, szemből sajnos a jobbkezes kanyarban :-)

Nagyon értetlen (értelmetlen) vagyok.

A hegytámasz ezek szerint az, amikor elindulok rézsút siklásban egy balra felettem lévő hegyoldalból (eddig a súlypontom a jobb lábam alatt volt), bal lábbal kitámasztok, átbillenek a bal lábamon lévő léc belső (leendő ívbelső) élére, majd ettől kezdve nevezhető "völgytámasznak" a bal lábamra és az annak ívbelső élére történő terhelés?

Ha mindezt a megújult, „carving” technikával kívánom előadni, mi a lényegi különbség?

Vezetem a léceim élét (vagy azok vezetnek? leginkább jobb lábra terhelve) a tőlem balra eső hegyoldalból, billentek egyet a hegy felé (? átemelem a fenekemet), úgy csinálok, mintha élt váltanék, átbillenek a most már jobbra eső hegy felé, pedig valójában csak a testsúlyomat helyeztem át egy megnyújtott átmenettel a hegylábra (azaz hegytámasz helyett követtem el a nem annak nevezett „hegytámaszt”), majd „völgytámasszal” (ugyanazon lábamon) átvezetve folytatom siklást az immár tőlem jobbra eső hegyoldalban vezetett élekkel, testsúlyom nagyobb részét most már a bal lábamra terhelve. Mindeközben igyekszem könnyed , hegyre dőlő testtartást felvenni, felkészülve a következő élváltásra.
(Született balkezesként baloldali figurációban adtam elő a kérdésemet, nyilván nem okoz gondot a jobbos változat elképzelése sem.)

Továbbra is komolyan gondolom a tudományos fokozatok elérhetőségét. (A tudomány mindennapi életbe átvihetőségének reményében.)
WFeri