Szia ozsi, örülök, hogy megjöttél!
Milyen volt a képzés, milyen volt a sikeres vizsgázók aránya?
Biztos vagyok benne, hogy hasznos ez a csevely. Ha másért nem, hát elvi okokból. Ráadásul úgy látom, hogy legtöbbször ugyanazt mondjuk, csak éppen nem vesszük észre.
Néha persze mást mondunk, de ez nem olyan nagy baj. A síelésben van egy állandó fejlődés, és ez maga a sí történelem. Végigtekintve a fejlődésen, természetes, hogy mai szemmel nézvén és nem utolsósorban mai felszereléssel sok minden akár hibásnak is tűnhet. Nézőpont kérdése. Ezen a traumán sok igen nagy géniusz (pl. Joubert) is átesett, és ne legyen kétséged, te sem fogod megúszni. Amit ma helyesnek tartasz, az így vagy úgy, ha nem előbb akkor utóbb, de változni fog, A FEJLŐDÉS NEM MEGÁLLÍTHATÓ!
Abban látok különbséget, hogy én nem gondolom hibásnak a sí történelem során a korabeli eszköz technikákkal, a legnagyobb nevek által kitalált síelős technikákat. Pláne, miután azokat általában vagy világbajnokságok, vagy a korabeli nagy sí találkozókon a nemzetközi közösség (néha nagyon nehezen de) elfogadta. Olvasgatok, eszembe jut, kipróbáljuk, hogyan is működik valami a modern cuccal. Ha lehet valamire használni, bekerül a 100 fiókos sublót valamelyik kicsi fiókjába.
Ismereteim szerint a síelés történelme folyamán a völgytámasznak 3 fajta alkalmazása alakult ki:
1. Franz Hoppichler a Die Österreichise Skischule c. könyvében hivatkozik Hannes Schneider és Fanck könyvére, melyben arra hívják fel a figyelmet, hogy minden lendület a következő sémának megfelelően megy végbe: támasztás az esésvonalba, (ez a völgytámasz), párhuzamosan az esésvonalban, ollóval kifelé abból. A modern síelés túlhaladta, de ha mondjuk, egy bemutatón valaki EZT IS MEG TUDJA SÍELNI, akkor azt mondjuk rá, hogy ez egy hibás mozgás?
2. Toni Seelos: „hegytámasszal lerövidítem a befordulást, völgytámasszal szabályozom a sebességet.” Ez ugye korábban volt, de még a 30 évvel ezelőtti elismert szakirodalom is nagyon bőségesen tárgyalja az ajánlott alkalmazásokat. Felfogásom szerint az amatőr síelés abban tér el a versenysízéstől, hogy míg a versenyző minden idegszálával arra törekszik, hogy századmásodperceket verjen rá az ellenfélre, addig az amatőr síelőnek lehetőleg minél több működő eszközre van szüksége sebességének a szabályozásához. Ez nem jelenti a sebesség tiltását. Olyannyira nem, hogy 0 Km .- es kezdők 2 nap 6. oktatott órában a megfelelő helyen golyóban küldik meg lécet úgy, hogy mennek, ami kifér a kipufogón. Az 50 éves konyhából jött hölgyek is. Amatőr felnőttek esetén jelenleg a sebességszabályozások 4 féle módját tudjuk tervezetten tanítani, ha a völgytámaszt, (nagyon ritkán, terepen kerül elő), mint segédfunkciót is beleveszem, akkor 5 félét. NEM ARRÓL VAN SZÓ, HOGY MINDIG VÖLGYTÁMASSZAL SÍELÜNK. Alkalmazzuk, ha szükség van rá! Ismereteim szerint az alpesi országok határvadász alakulatainál a támaszok a mai napig a kiképzés részei.
3. A korabeli versenyző sem szándékosan rontotta el a kanyart, hanem megpróbálta a még működő határt megtalálni, és ha ez nem sikerült, korrigált. Már a jobbak, (lásd Tomba), a gyengébbek ilyenkor kiestek, a jobbak pedig időnként világbajnokok lettek. Megérte nekik megkockáztatni a hibát, mert volt receptjük a korrekcióra. „Szerintem Tomba sem úgy alkalmazta tudatosan, hogy előre eltervezte, hogy a hatodik kaput majd így oldja meg, hanem amikor besokallt, akkor ezzel mentette a helyzetet, tehát nála is csak egy korrekciós megoldás volt, nem egy sítechnika (ráadásul ő még a régi sík világában mozgott).” Írod. Én talán mást mondok, vagy mondtam korábban?
http://www.youtube.com/user/KanyarsikluB#p/f/0/0emDNx8kaNM
Kis magyarázat a videóhoz: A videó Austriában Lech –ben, 1994 Dec. 21. versenyt rögzíti. A. 1. 35 –nél lehet egy profi alkalmazást látni. Érdemes nem csupán az elrugaszkodást, hanem az egész mozdulatsort végig elemezni. Elrugaszkodás, de nem vált át a másik lécre, hanem az elrugaszkodó lécen maradva vált élt, és kerüli meg a stanglit. Érdemes megfigyelni a csípő tudatos villámgyors befelé mozdulását. Természetesen már akkor is tudták, hogy ez előfeltétele a hatékony élezésnek. Érdemes megnézni! Most komolyan gondolja bárki, hogy én arra gondolok, sőt, azt mondom, hogy ezt a joggal síakrobatika körébe sorolható attrakciót tematikába ágyazva tanítom az éppen haladó síelőknek?
„Én a magam részéről nem fogom egy hibás ív korrekcióját tanítani (és ezt tanácsolom a kollégáknak is), hanem arra fogok törekedni, hogy mindenkit a helyes síelésre tanítsak meg. (A házfelújításnál is jobban szeretem, ha a kőműves inkább csak akkor áll neki javítgatni, ha már más megoldás nincs. Ha lehet, elsőre csinálja meg a munkáját hibátlanul, és ne rögtön valami buherával kezdjen neki...)”
Itt mondjuk, látok egy alaposan különböző felfogást. Nem tudom biztosra mondani, de lehet 25 – 30 éve, amikor azt mondta KTA, hogy ami egy helyzetben hiba, az egy másikban hasznos lehet.
Ez olyan mélyen ragadt meg bennem, hogy az esetleges hibák MEGÍTÉLÉSÉT azóta sem egy éppen aktuálisan favorizált technikához, hanem a SZÜKSÉGLETEKHEZ, (TEREPHEZ) szoktam igazítani.
„Ha a széles körű ismeretek jegyében megtanítom neki, önmagára és másokra veszélyes síelést tanítok meg.”
Bocsika, másként látom:
A helyes síelést (szerintem) nem az éppen aktuális standard, (ami borítékolhatóan ismét változni fog egy évtizeden belül), hanem a biztonságos, szép, takarékos síelés jelenti. Ha a széles körű ismeretek jegyében valaki pluszként még megtanulta a sebességszabályozásnak ezt a segédfunkcióját is, az semmiképpen nem az önmagára és másokra veszélyes síelők táborát fogja bővíteni, hanem éppen ellenkezőleg.
„Én ezt inkább kihagyom... Lehet, hogy ilyen hibás síeléssel hamarabb lehet eredményt elérni, de a kikerülésével is meg lehet tanítani mindenkit síelni, és a végeredményt nem lehet összehasonlítani biztonság és élmény szempontjából.”
A kizárólag völgytámasszal való síelés mára már elavult és ezért joggal lehet hibásnak mondani. Ráadásul egyáltalán nem eredményes. Nem cél, hanem egy lehetséges eszköz. Célszerszám. Már, ha arra használja valaki, amire való.
Hú, ez durván hosszúra sikerült.
Kívánok mindenkinek jó éjszakát.
Replaci
https://www.kanyarsiklub.hu
A képfelirat fordítása: A beélezett és könnyedén kitámasztott, tehát keresztben álló völgysí tartást ad az elrugaszkodáshoz. Fogós hóban elég egy kis támasz, kemény havon ezt a tartást a külső sí jelentős terhelésével tudatosan (nyomáspont keresés) kell biztosítani, létrejön a völgytámasz.
Keresés
