Előzmény és válaszok a Oktatóval vagy anélkül - lássuk, mit mutat a gyakorlat... topikból

Én elhiszem, hogy jó fej és valóban nem ismerem és lehet, hogy személyesen 5 perc alatt megbeszélnénk ezt. Elnézést is kérek a hirtelen szavakért de azt továbbra is fenntartom, hogy ne az egyszeri síelő érezze magát szarul, hogy van egy kerete, abból elmegy egy nyugati sícentrumba és nem futja egyéni oktatásra. Akkor ne az legyen már mondva ha arra telik erre miért nem...
Elegánsabb lett volna ha elmondja, hogy igen drága de ezt meg ezt nyújtja ehhez meg ahhoz képest de vannak más alternatívák is , hogy költséghatékonyabbá tegyük a kérdést, kiscsoport, nagycsoport meg mit tudom én még mi...


Viszont én soha nem állítottam azokat amiket Bundi cinikusan felém dobott,
"Igényes síoktatás??? Igazad van, minél magasabb szolgáltatást kell nyújtani, minél alacsonyabb áron!!! Ja, hogy ez hosszú távon nem tartható, nem baj, végül is ott a nyár lehet dogozni reggeltől estig, hogy aztán télen minél több tanítványt okulhasson olcsón..."



Na mindegy, nem rugózok tovább a dolgon.

Minerel, ebben sajnos nincs igazad! Először is egyáltalán nem éreztem kioktatónak és lekezelőnek Bundi beírásait, másrészt személyes tapasztalatok alapján mondhatom, hogy tök jó fej. Tavaly Náluk töltöttünk egy hetet, ott edző-táboroztunk, és mondhatom, hogy mindenben rendkívül segítőkész és baráti volt.
Én azt nem tartom egy korrekt dolognak, ha valakiről ismeretlenül mondunk véleményt, csak azért mert bizonyos dolgokban nem egyezik a véleményünk.

Nagyon érdekes kérdés, hogy milyen tevékenységhez kötik hozzá az emberek az oktató szükségességét és melyekhez nem:

Úszni gyakorlatilag mindenki oktatás keretében tanul meg, míg biciklizni szülőktől. Korcsolyázásnál szintén sokkal nagyobb a szülőktől-barátoktól tanulók aránya (én sem vettem soha egy órát sem belőle). Míg a futástechnikáját szinte senki nem javíttatja ki szakemberrel, addig a nordic-walkingot csoportos foglalkozásokkal kezdik.
Kicsit más típusú rekreációs tevékenységnél, például bármilyen közösségi táncnál (salsa, néptánc, vagy pl., kicsit hazabeszéljek: argentin tangó) senkinek eszébe nem jut, hogy oktatás nélkül lehet esélye élesben, egy buliban. Ezeknél mindenki először órára megy és amikor van elég önbizalma, némi tudása, akkor lép tovább... Bár vannak (ön)veszélyes részei ezeknek is, össze sem hasonlíthatók a síeléssel.

Valószínűleg az oktató szükségességének érzése inkább azzal függ össze, látszólag mennyire igényel bonyolult mozgáskoordinációt egy tevékenység: míg biciklizésnél és síelésnél az eszközön maradás esés nélkül egyfajta ügyességi feladatnak tűnik, ami pusztán x számú próbálkozás után valahogy sikerül, addig az úszásnál, táncnál vagy akár már a nordic walkingnál is úgy látszik egy laikus számára, hogy több testrész összehangolt mozgatására van szükség. Ehhez pedig kell tanár, aki összehangolja.
Az más kérdés, hogy síoktatóként eléggé tisztában van az ember, hogy itt is igencsak össze kell rakni a különböző testrészek a mozgatását és látja a pályán, hogy olyanok, akik a maguk módján nagyon élvezik a síelést, azok időnként milyen kockázatosan csúsznak.

Ehhez hozzájön még a síelés magas belépő költsége: utazni kell, felszerelést kell bérelni, hóálló nadrág kell, oktató nélkül valahogy majd megoldják. Bár az előző gondolatmenet alapján a (sokszor nem is olyan) magas ár inkább ürügy, pl. búvártúrára sem megy az ember képzett vezető nélkül, csakúgy a féltudású haverokkal.

:-) Igen-igen!

Minerel, ne már!
Nem ismered Bundit, ne ítélj a beírásai alapján.
Jó srác Ő.

pl. lehet, hogy jó oktató vagy de a stílusod kioktató, lenéző. Olyanokat, olyanokról írsz amiről szó sem volt. Sokat nem vesztesz vele ugyan de hozzád ingyen sem mennék. Népszerűsítésről írsz de itt pl te vagy az egyetlen aki népszerűtlenné teszi az oktatást.

Közben még gondolkoztam rajta és azt vettem észre, hogy a síoktatóra sokak fejében csak akkor van szükség, ha fennakadás van:
- A kezdőknél, mert úgy érzik, hogy az oktató nélkül nehezen fognak elindulni. Aztán amint tud a síelő két kanyart összefűzve menni, otthagyja a síiskolát és indul a kezdőpályára.
- A többségnek akkor fordul meg a fejében az oktató, amikor elromlik a technikája, valami nem áll össze (ahogy ezt itt is lehetett olvasni).

Tehát a síoktatás egy problémamegoldás, amelyik átlök a nehéz helyzeteken, de utána elfelejthető. A síiskolák, oktatók és a képzés is sok helyen ehhez igazodott. Úgy véli, hogy ha csak erre kell az oktató, akkor nem érdemes sokat befektetni a képzésbe, mert nem jön vissza üzletileg. Így viszont az oktató nem lesz képes másra, mint néhány hibára ilyen-olyan megoldásokat adni. A hosszú távú építkezés, az élményszerzés kikerül a tudásából. Ha viszont nem is ért hozzá, a síelők nem is fognak tudni arról, hogy ilyen területeken is van értelme az oktatásnak. Ördögi kör.

Ezért mondom, hogy az első lépcső a rendkívül magas szintű képzés és önképzés, befektetés a tudásba. Ezt meg lehet oldani megapénzek nélkül. Nem hazabeszélni akarok, de mi a fennállásunk óta nem költöttünk el annyi pénzt (és ebben benne van a fejlesztés mellett a marketing is), mint amennyit némely szervezetnél az tagok összedobnak egy párnapos szakmázásra. A hatékonyságot meg nem kell bizonygatni, aki jól benne van a szakmában, látja.

Ha minden magyar síelő összedobna évente fejenként egy (két?) ezrest (mondjuk egy sör árát a hüttében), az mennyi is? Fél milliárd! De legyen csak a tizede... Abból csodákat lehetne tenni, szakmát, anyagokat, filmeket fejleszteni, kampányokat indítani, pályáztatni képzéseket, iskolai síelésbe besegíteni. Nemcsak biztonságosabb lenne a síelés, hanem tömegek jöhetnének rá, hogy fogalmuk sem volt róla, milyen fantasztikus élménytartalékot hagytak a szenvedélyükben... Mindezt egy sör áráért.

Akkor téged hívlak legközelebb szerelni! De csak ha jó olcsó vagy... ;-)

Egy szolgáltatást csak akkor vesznek igénybe az emberek, ha érdemes, és ha megéri. Tehát először hasznosságot vizsgálják, másodsorban az árat. Ezért nem lehet hosszú távon fenntartani valamit, ha nem oké a minősége (ez alól kivétel a kínai edzőcipő).
A következtetéseket nem szívesen írom le, így is van elég bajom.

Nem szokásom mások zsebében turkálni!

Olaszországi árakat ismerek 6x2 óra csoportos 160-180 euro/fő (általában 12-15 fő van egy csoportban) , egyéni óra 30-65 euro/fő iskolától függően, míg a magyar árak 5-6x2 óra 60-70 euro/fő és van ahol még felszerelést is adnak hozzá(és nem szokott 10 főnél több lenni egy csoportban), az egyéni 15-30 euro/fő, ez szerinted drága???

Ha már szeretitek másik oldalról is megnézni a dogokat: jelenleg csak olyan oktató dogozhat külföldön, akinek megvan ugyanaz a vizsgája mint a helyieknek.Nálunk is pontosan ugyanolyan képzés mint az olasz, osztrák vagy francia minimális eltérésekkel. Jelenleg az olasz képzés 12-16 ezer euro és 3 évig tart (ugyanez a szint kb ugyanennyibe kerül Magyarországon is, csak éppen fényévekkel tovább tart elérni). Ezután drága az oktatás?
Sajnos a magyar OKJs képzés nem igazodik a nemzetközi képzésekhez, ahogy a magyar törvények sem.

Igényes síoktatás??? Igazad van, minél magasabb szolgáltatást kell nyújtani, minél alacsonyabb áron!!! Ja, hogy ez hosszú távon nem tartható, nem baj, végül is ott a nyár lehet dogozni reggeltől estig, hogy aztán télen minél több tanítványt okulhasson olcsón...

Ja és villanyszerelésben jó vagyok, még nem égettem le egy házat sem...

És jól is teszed. Én mindenben sóher vagyok, és nagyon átérzem, ha valaki sajnálja erre kiadni a pénzt.
Otthon glettelem a falat, padlót és álmennyezetet csinálok, de villanyt nem szerelek. Ha a fal repedezik és ronda, jóizűen elküldöm magam melegebb éghajlatra, de ha leég a ház a rossz vezetékek miatt, az már egy más kategória.

Csak aki tényleg jól tud síelni, az tudja, hogy fényévnyi különbség van a „jó” és a „valamilyen” sítudás között. És e kettő között a különbség az oktatásban van. Én bizony alig láttam olyan embert, aki saját magától a tényleg elérte azt a sítudást, ami ezt a frenetikus élményt adja. Az is tény, hogy sajnos nem minden síoktató és nem minden módszer képes ilyen eredményt elérni, és emiatt érthető, hogy aki nem kapta meg a csodát az oktatástól, az nem is kapkod, hogy újra tanuljon. De az már a szakmánk feladata, hogy minél több jó síoktató adjon ilyen élményeket a tanítványainak. Illetve a lelkes síelők sokat segíthetnek, ha „kiverik” a síoktatókból a belső igényességet.

nekem ezen akadt fent a szemem:

"Szerintem ezt a mondatod gondold végig még egyszer. Ha a síbérletért, szállásért, ellátásért pontosan ugyanannyit fizetsz mint mondjuk egy osztrák, olasz vagy francia, akkor miért a síoktatást érzed drágának?"

Először is nem illik a másik zsebében turkálni. Honnan tudja mennyi a család költségvetésének a plafonja.
Másodszor a leendő esetleges tanítvány bármely nemű támadása elég gáz. Az valahol olyan mintha arra az asztalra sz... a többit tudjátok. Viszont ez már nem oktatás hanem pszihológia és marketing.

Tudod, hogy oktatáspárti vagyok de próbálom a másik oldal szemével is nézni a dolgokat.

Nem. Ha megnézed, mit kapsz érte, akkor még kevésbé.
A magyar oktatók egy csoportos verzióban meg végképp nem.
Ha pedig ilyenkor veszel pár privát órát is pluszban, az is bőven az elfogadható áron belül van.

Miért? Nem drága?

Minden igaz.

Én ennél a képzési részt is sötétebbnek látom, ráadásul a kettő szorosan összefügg. Hatékony népszerűsítést csak minőségi szolgáltatás érdekében lehet végezni (kicsit direktebben: a jó marketing kulcs a jó termék; ha nincs terméked, nincs mit népszerűsítened). Egyszerre kell első osztályú, széles körben elérhető síoktatást építeni, és ezt népszerűsíteni.
Kíváncsi vagyok hány ember fejében vannak bármelyik területtel kapcsolatban távlati tervek bármilyen szervezetben. Felesleges erre hagyatkozni.

Ezt a bejegyzést, (de főleg a legutolsó mondatot) like -olnám, ha lehetne.

Magam is ilyesmit írtam néhány bejegyzéssel korábban, hogy a síoktatás népszerűsítése, (a sípályán közlekedők testi épségének érdekében), AZ EGÉSZ SÍIPAR feladatának kellene lennie.

Az pedig tetszik nem tetszik el kell ismerni, hogy az oktatás drága, főleg az egyéni.

Szerintem ezt a mondatod gondold végig még egyszer. Ha a síbérletért, szállásért, ellátásért pontosan ugyanannyit fizetsz mint mondjuk egy osztrák, olasz vagy francia, akkor miért a síoktatást érzed drágának? A többi nem az?

Magyarországon nincs kultúrája az oktatásnak!!! (és itt nem csak a síoktatásról van szó)

Sajnos nálunk a síoktató szervezetek működése kimerül az oktató képzésben!!! Síoktatás népszerűsítése nem csak az oktatók dolga lenne.

Szia,

Előre is elnézést kérek, de kiragadok pár dolgot a hozzászólásodból.

- Nagy részüknek ez volt az egyetlen síelése a szezonban
- hogy két nap de oktatóval, szerintetek mi lett volna a válasz
- Sokat nem értek a síeléshez
- piszkosul élvezték, a vigyor nem ült le a szájukról

Lehet, hogy túlzok (biztos), de klasszikus esete a töltött fegyver "szindrómának", egy oktató megtanít síelni, de megtanít, hogyan kerüld el a veszélyes helyzeteket, hogyan ne okozz balesetet (megmondanám melyik este a legjobb kocsma, hol a legolcsóbb bolt a környéken, hol lehet orvos, mennyibe kerül,és ki indítja el neki az autót -20fok alatt).
FIS 10........valaki?
Ha találkoznék egy "nagyrészt diákokból álló csoporttal", akikről ordít, hogy nagy részüknek ez az egyetlen síelése a szezonban, sokat nem értenek a síeléshez, de piszkosul élvezik, én a három éves kislányommal biztosan másik sípályát választok.
Mert nem az a kérdés, hogy okoznak-e balesetet, hanem, hogy mikor.

Jó, jó kicsit lehet, hogy túlzok.

:-)
Bocs, messze nem az volt a szándékom, hogy kirakatba tegyelek, ezért is hoztam ide át a témát név nélkül. Viszont fontos kérdést vetett fel (mint ahogy a vitából látszik is), és nagyon ebbe a topikba tartozik.

Egyetlen leírt soroddal sem tudok vitatkozni. Egy kiegészítésem lenne:
Attól, hogy valakinek csak két nap síelésre van pénze oktatás nélkül, nem lesz kevésbé veszélyes, sőt... Akkor lehet igazán rettegni, ha egy ilyen csoport megjelenik a pályán.

Kétségtelen, hogy a sítársadalomnak (síszervezetek, mint képviselőknek) rengeteg feladata lenne itt (tájékoztatás, népszerűsítés, szervezés), de erre felesleges várni. Magunknak kell megoldásokat kitalálni és megszervezni.

Én voltam aki az ingyenes síliftes topicot nyitottam.

Bocs, lehet hogy csak rosszul érzem, és tudom hogy segítő szándékúak a hozzászólások, de a lentiekből mégiscsak elég negatív hangélt véltem kiolvasni.
Bár biztosan nem fogok osztatlan sikert aratni, lássuk az én szemszögemből. Nyilván több évtized tapasztalatával és profi szemlélettel máshogy látjátok a világot...

Pár éve úgy kezdtem, hogy szóltam az egyik haveromnak, hogy ugorjunk ki Ausztriába, próbáljuk ki a síelést. Kért is kölcsön az egyik ismerősétől mindkettőnknek lécet, bakancsot és hajrá. Mönichkirchen közel van, frankó, reggel indulás. Sok hó volt és ment a pálya alján az a kb 20m-es köteles, azonnal neki is álltunk. Egy óra után feltűnt, hogy hosszú lesz ez a léc nekem tanulni, meg olyan nehéz volt, szinte esélyem sem volt elfordítani. Szerencsére találtunk egy magyar oktatót aki épp ráért, kezdetét vette az első óra. Aztán a második... rengeteg hasznos tanácsot kaptunk a síelésre és a felszerelésre vonatkozóan is. Másnap visszamentünk, még egy kis gyakorlás az oktatóval és mivel tényleg nagyon jól és látványosan haladtunk irány a hegy (oktató nélkül). Eltelt sok lesíelt nap mire ismét felvetődött az oktató kérdése, de a mozdulatok, testtartás nagy része már berögzült (naná, hogy nem a legjobban) ... Azóta is - amennyire telt - vettem igénybe oktatást, de teljesen nem sikerült kijavítani a hibákat. Tisztában vagyok vele, hogy nem szép testtartással síelek, ráadásul tutira van jó pár olyan mozdulat, amit az optimális energiaráfordítás helyett a többszörösébe telik kivitelezni. Mentségemre legyen szólva, amikor kezdtem nem volt internetem és nem volt egyetlen síelő ismerősöm sem!!! Tavaly vettem egy jó lécet és most a hasznos tanácsaitok révén (ezúton is köszönöm mindenkinek a tippeket, főleg neked AAron) egy jó bakancsba szeretnék beruházni.
Nekem pl meg sem fordul a fejemben hogy valakit tanítgassak, hiszen sem az elméleti sem a gyakorlati tudásom sincs meg, ráadásul valszeg idegzetem, türelmem sem lenne hozzá. Ha újra kezdhetném, akkor csak oktatóval!! De ez a hajó elment :( A másik topicban is írtam hogy én csak tájékozódtam a lehetőségekről, az oktató nem az én döntésem. Mellesleg a kettő miért zárná ki egymást?

A LENTI HOZZÁSZÓLÁSOKKAL SZINTE TELJES MÉRTÉKBEN EGYETÉRTEK, DE szerintem számtalan féle/fajta/lelkű/felfogású ember van, ezért az ok is számtalan lehet, hogy miért nem oktatóval kezdi. Pl. néhány:

- eszébe sem jut, ahogy nekem sem. Aki nem látta élőben, és nem kapott hasznos tanácsokat, miért gondolná hogy oktatóra van szüksége? Bár a lenti számítógépes példa kicsit meredek, de pl a korcsolyázás szerintem hasonló kategória. Nagyon nehéz jól megtanulni, óriási a sérülésveszély (törött, kificamodott testrészek) és ráadásul egy műjégpályán több száz ember van bezsúfolva egy 30 méteres kis jégdarabra!! Kíváncsi lennék, hogy akik valamelyest elsajátították a korcsolyázást, azok közül hányan vettek igénybe szakoktatói segítséget. 0,1%? Vagy optimista voltam? :)

- lehet hogy ő a keménycsávó. Mit nekem síelés meg síoktató? Majd rájön :))

- lehet hogy annyira félénk, vagy szégyenlős. Viccesen hangzik, de ilyen is van.

- stb

Ami pedig az anyagiakat illeti, ez az egyetlen pont amiben nem értünk egyet.
Aki megteheti, hogy X százezer forintot költ évente a síelésre, emellett 3-4 évente még lécet és bakit is vált annak igaza van. Mit számít emellett ötvenezer forint. De sajnos nem mindenki van így ezzel. Az pedig tetszik nem tetszik el kell ismerni, hogy az oktatás drága, főleg az egyéni. (most sem azt mondom hogy nem éri meg, de drága)

Utánajárással, akciókkal, szervezkedésekkel azért lehet a síelésben is jó árat kifogni.
Pl: tavaly az egyik haverom rábeszélésére részt vettem egy nagyrészt diákokból álló csoportos síelésen. Praebichl 4nap sí / 3 éj teljes ellátással!, pályaszállással, útiköltséggel 63 ezer HUF. Kollégiumi szint, nem éppen háromfogásos vacsival, de elment.
Nagy részüknek ez volt az egyetlen síelése a szezonban, és ha megkérdeztek volna bárkit hogy két nap de oktatóval, szerintetek mi lett volna a válasz?
Sokat nem értek a síeléshez de volt akinek a testmagasságával megegyező, még az a régi egyenes léce volt, ránézésre is gumicsizma keménységű, egy vagy inkább két számmal nagyobb bakancsa. De élvezték, piszkosul élvezték, a vigyor nem ült le a szájukról. Ami azt illeti én is... életem talán legjobb egybefüggő 4 napja volt.
Nyilván közületek sokakat mosolyra fakaszt, de sajnos a magyar síelésnek ez is a része...