A test frontális helyzete semennyire nem zárja ki, hogy meglegyenek a megfelelő élszögek és jó legyen a fontos testpontok pályája. Frontális helyzettel is lehet brutál szögeket megsíelni, és közben megmarad a helyes erőátadás lehetősége a vázrendszerben. (A frontál helyzet nem a völgy felé néz, hanem a menetirányba, azaz fordul a kanyarral - nem mindenki ismeri a szakkifejezéseket.) Akik a léc csőre után síelgetnek, ott többnyire az a baj, hogy nem voltak jól felépítve az alapok. Rendesen összerakott alapoknál már a hóekében pontos helyzetek vannak, miközben frontális marad a tartás.
Nagyon érdekes, hogy nagy divat pl. azt mondani, hogy az élváltásnál előre-völgy felé kell megemelkedni: na ez szinte biztosan azt hozza, hogy a léc csőre után fog elindulni az ember (ugyanúgy, mint a fenék felrántásánál). Így később alakul ki az élszög, és akkor kell pótszerként a letérdelés vagy a videón látható kicsavarodás.
Én azért vagyok nagyon óvatos, mert a mozgástanulás hierarchikusan épül fel, a korábban tanultak építőelemekké válnak a későbbiek számára. Ha kis tempónál és a tanulási folyamat elején megengedem, hogy a térd elmozduljon oldalra, akkor beépül a mozgásszerkezetbe. Emlékezz csak vissza, hogy te is hoztad a gyepsíből a nagyon erős térddöntést, mennyit küzdöttél vele, de még ma is látni. Ha gyerekkorodban meg sem tanulod, semmivel nem lennél kevésbé stabil, de nem kellene küzdened vele (ezzel most elárultam, hogy minden profi síelő küzd a saját hibáival... :) ). Szerintem az első lépésektől meg kell próbálni mindig olyant tanítani, amit később nem akarok elfelejteni.
Ennél videónál én nem gondolkoztam versenyzésben, alapvetően hobbisíelőknek szánták. Így elsősorban balesetveszély szempontjából mondtam. Persze a legjobb, ha egyik sem történik meg.
Keresés
