Előzmény és válaszok a Síelésünk kivesézése topikból

Bocs! :-)

Na, már elolvastam a tegnap délután óta született hozzászólásokat, most emésztem.

Nézőpont kérdése: szerintem pontosan értelek, csak te nem veszed észre, hogy más dimenzióban nézed a síelést, mint én. Nem alaposabban kell olvasni, hanem megérteni a másik nézőpontját. Hidd el, hogy értem gondolatmenetedet, de olyan szemszögből nézem, amire te esetleg nem gondolsz. Ez is egy lehetőség... :)

„Én úgy vagyok, hogy már száz ezer éve nézem, amit meglátok hirtelen.”

Megjegyzés: Nem akartam bántó lenni, csak arra utaltam, hogy mélyebben ismer valamit az ember, és minél többet használja, annál jobban meghatározza a nézőpontját.
Az egyik kolléga, aki nagyon régóta dolgozik oktatóként, tavaly eljött egy level d-re. Nem sokkal később ment síelni, és azt mondta, hogy új részletek jelentek meg a síelők mozgásában, amilyeneket korábban nem vett észre. Az új ismeretek és új nézőpontok új szemszöget is jelentettek.

Ok, baromság. :) Ha így jobb... :)

De szerintem a kielemzett videókból hiányzik a lejtőhöz, a sebességhez, az alkalmazott technikához illő, életszerű dinamika. Hogy láthatóan fontosabbak a precíz helyzetek. És majd később, a helyes mozgásstruktúra kialakulásakor, a variálással együtt majd megszilárdul az egész együtt. Azt is tudom - és utaltál is rá -, hogy ez tudatos oktatási módszer. OK, értem.

Nem tudom, mi lenne a helyes viselkedés? Fogadjam el, vagy hallgassak arra, amit neurológiából, élettanból anatómiából, sportpedagógiából stb. - és a tapasztalataimból - tudok? Mert azok ellentmondanak ennek. Majd gondolkodom... ;)

Szerintem meg a dinamika hozza létre a mozgásképet, tehát nem síelést, hanem dinamikát tanítok. Én ezt tanultam Szabó Lacitól, ahol nem az volt a lényeg, hogy aszimmetrikus vagy szimmetrikus-e a hóeke. Akkor irtottuk ki a kihajolást (meg volt az oka). Elkezdtünk valós dinamikákat síelni az elejétől. Elkezdtünk odafigyelni az érzésekre és a hatásokra, és kevésbé törődtünk a képpel. Meg kell nézni Laci hóekéjét a Carving mindenkinek DVD-ben, az 7 év után is abszolút korrekt és modern, és semmi köze nincs az itt látott hóekékhez - elsősorban a dinamikája miatt nincs (bár mondjuk van DVD-n mellette néhány olyan hóekeív, amit szívesen kitörölnék...)

Mi ez, ha nem két eltérő világnézet?

Na ezzel most teljesen bezavartad a képet.

Nem fogom újra leírni.
Ha nem akarod érteni, nem is fogod. Egyéni szocprobléma.
Olvasd újra!
Nem írtam kihajolásról, pláne nem az esésvonal előtt.
Az ívindítással is már külső erőket használ, nyitott sí völgyfelőli élen, ..stb.
A csípő/súlypont pont annak köszönhetően indul befelé, hogy az indítás után az ívbelső láb lényegesen határozottabban hajlik, mint a külső.
Mivel a felsőtest ebbe nem bólint axtra rá befelé, létrejön az un. asszimetrikus hóeke, mely a csípő völgy/ívközéppont felé, a belső sí fölé vándorol... A felsőtest függőleges, vagy kissé billen csak kifele, de a mozgáskép egy határozott csípőszöget hoz.
Közben zár és létrejön a párh. Kikormányzás.
...

Kösz a választ, tetszik!

"Egy lényeges pontot szemelől vesztettél szerintem:
A hóeke nyitásával az alátámasztási felület(hegysí, mely a leendő ívkülső/völgysí egyben) kijjebb kerül a kezdődő ívben, mint a súlypont!
Valamint a nyitással élt is vált, azaz "kislábujjról-nagylábujjra" kerül.
Ez az egyik leglényegesebb pontja a nyitásnak!
Másik leglényegesebb pontja, hogy a nyitott, belső élére került léc ezzel a mozzanattal már az új ív bekormányzását kezdi, ami az egyre határozottabb élszög felvételével fog folytatódni. A lerakás pillanatától, a terhelés FOLYAMATOS átvételével, folyamatosan nő az élszög az ív kikormányzásáig.
A súlypont süllyed és tovább vándorol az ív középpontja felé... Tehát nem a léc felett utazik."

Tökéletesen leírtad (helyettem is megfogalmazva) a támasztott lendületet!
Nem szakmád ez neked vagy valami? :-))


És egyben szerintem meg is erősítettél engem abban, amit írtam, mármint hogy dinamika nélkül nem lehet összerakni egy f...a támasztott lendületet. Olyat, aminek valódi, logikus értelme van, nem pedig a látszatra megy. Logikus értelem alatt azt értem, hogy a további építkezés szempontjából nem mellékvágány, hanem marad a fő csapásirányban.

Még a lábbujj dolog is benne van, márpedig -nagyon helyesen!- lábujjra (és igen, főleg a nagyra) kilépni csak úgy lehet, ha van dinamika, ha az ív végén, semmiképpen nem felfelé-előre törekszik, hanem átbillenti magát a völgy felé a volt ívkülsőn.
De ha nincs tempó, dinamika, akkor vajon meg tudja, meri ezt tenni?

"Valamint a nyitással élt is vált, azaz "kislábujjról-nagylábujjra" kerül.
Ez az egyik leglényegesebb pontja a nyitásnak!"

Bizony, igaz, ez a lényege az egész nyitogatósdinak
Csakhogy a dinamika mentes (ezt nem tudom, külön kell-e írni vagy egybe, de most nem is érdekel :-), amikor láthatóan kimondottan cél a sodródós beforgatás, ezt a nagyon fontos mozzanatot fogja tönkretenni egy nyitás utáni külső léc fölé vándorlással. Ezért nem bírok megbékélni a szándékosan sodratott, a szükségesnél jobban elnyújtott beforgatásokkal.
És itt kapcsolódik a párhuzamos lendület is ehhez a témához. Nyilván ez egy hót alap, célja az "örömszerzés". :-)
Csakhogy. ;-) Itt megint nem érzem a logikát, hogy azt az élhelyzetet, amit esetleg sikerült valahogy kicsikarni (ha sikerült) a támasztott nyitásával, azt ennél a párhuzamosnál a beforgatásban elcseszi. Látszik is tisztán, hogy hatalmasakat belerángat szegény, hiszen a lapján lévő sít nem bírja megforgatni. (Mert nem is lehet.) Az enmelkedés tisztán előre irányul, én semmi völgy felé indulást, élhelyzet kialakulást nem látok. (Egyedül 4:20-nál, mert ott jött a pálya széle, nem ért rá lapján vacakolni.)
Másik, hogy ugyanott, tehát a beforgatásban a belső sível semmi befűzést, kanalat, forgatást nem látok, sőt néha azt, hogy úgy húzza mellé, hogy azzal meg tudja indítani a külső elcsavarását lapján.

Szóval ez lehet szentségtörés, de nem értem, mitől több az a párhuzamos, mint volt előtte a támasztott. Szerintem az a tempós hóeke korábban hasznosabb.

Szerintem itt (is) a korrekt ívnek valahogy úgy kellene felépülnie, hogy:

1: új élhelyzet kialakítása,
2: terhelés megérkezésének kivárása
3: már terhelt sí forgatása

Ehelyett én azt látom -persze lehet, hogy rosszul-, hogy itt arra törekszenek, hogy:

1: forgatás elindítása
2: terhelés megérkezése forgatás közben
3: határozottabb élhelyzet megérkezése, kialakítása

"Amint határozottabban uralja a súlypontváltás folyamatát, bátrabban fog éltváltani a súlypont határozottabb, következő ívközéppont felé történő indításával/ "ejtésével"."
Ez igaz, bár talán már a legelején érdemes ebbe az irányba csalogatni őket, hiszen ez mutat a cél, a penge síelés felé. Én a lapján besodródós mutatványokat mellőzném. Bármennyire is csábító néha egy sima enyhe pályán beoltani a népet egy látványos, sodródós hosszúlendülettel, én erőt vennék magamon, és mennék tovább a szerintem jobb irányba.


Má rmegint milyen késő van, őrület, grrr...

Az oktatói túlzás egy eszköz. Nem kötelező elem. Akkor vetjük be, ha a tanítvány igényli, akárcsak a háttal sízős tükörmutatást...

Huhh, nagyon igyekszem behozni magam... :))))

"Ezzel szemben amint megvolt a dologhoz szükséges minimális dinamika, máris meg lehetett síelni normálisan, és hamar elkezdett működni!
Ilyenkor viszont már egyáltalán nem a videón látható technikáról van szó, hanem egy már kimondottan haladóról....."
"Pedig azt elvileg egy három-négy napos átlagos képességű tanulónak már tudnia kellene.."
De el tudod képzelni, hogy ezt egy tanuló előbb tanulja meg azzal a dinamikával, mint lassabban, töredezetteben?
Nem. Ennek is van egy durvakoordinációs szakasza. Abban kevés a dinamika valóban. Majd össze kell fésülni, de nem kell ezt egy tanulónak 100%osan tudnia ahoz, hogy továbbléphessen.
Nem gyakorlatokat tökéletesítünk, hanem a síelést!

"Tehát a félreértés szerintem abból adódik, hogy én (már) nem tudok csak a gyakorlatok szigorú során át elképzelni egy tanulást, fejlődést. Főleg, ha azok a gyakorlatok sokszor azért vannak ott, mert "ott kell lenniük". :-)"

Ezt nem mondja senki. Ilyen szinten nincs megkötve az oktatók keze.
Létezik" gyors út" is ugye. Hagyd ki a támasztottat, ha a tanítvány képes átugrani. Oktatóként hozzá kell alkalmazkodni. Nem lőnek le ezért Ausztriában sem! (A hírekkel ellentétben.) :)
Képzeld, én még egyből párhuzamos sízésre is tanítottam embereket. Osztrák suliban.


" de hogy egyszer a végére is jussak, tehát a támasztott lendület a hóekeívek és a párhuzamos lendület közé passzintva szerintem nem egy szerencsés megoldás. "
Ez akkor igaz, ha a tanuló képes továbblépni e nélkül. Ha nem, akkor ez IS egy hasznos elem, mely jól passzol a sorba. De ez esetben nem lesz dinamikus a kivitelezése.(félős tanítványok)
Pl. Sítúrázóknál kötelező elem, mert egy igazi kérges-beszakadós havon sokszor ez az egyetlen esély. Na az sem egy harmonikus kivitelezési forma. :)

"Amint sikerült kicsit tempóra, dinamikára szoktatni a tanulót, már érdemes megpróbálkozni vele."
Akkor meg szinte már fölösleges...persze, lehet gyakorolni.

"Nagyon tetszett amúgy a videón a kb 3:10-3:20 közötti rész, ahol tempós hóekeíveket síel a manusz. Itt megjelent a dinamika. :-) Én mindenképpen ezt folytatnám"
Egy kezdő ezt sem így síeli először. Ez is kilométer és gyakorlat kérdése.
Ezzel a tempóval garantált a kontrollálatlan halálfélelem. Kivéve az angoloknál. :)))

OFF: "Síelésünk kivesézése". Ez meg mély szakmázás, egy csomóan tuti unják. Itt videók érthető magyarázatát kellene adnunk... :)

Bocs ez kimaradt, de nem bírok ennyit fejben tartani a válaszokig... :)

Pedál:
Csollány Csabi hozta a gondolatot már vagy négy-öt éve, és azonnal befogadtuk, mert jónak tűnt. De csak tavaly értettük meg rendesen. Megjelent már Szabó Lacinál is, csak akkor nem fogtuk fel (sok olyan van, amit most kezdünk megérteni a 2000 környéki üzeneteiből...), ő a Sízés 2000-ben írt róla szerintem (de nem így nevezte).
Egyébként rossz az elnevezés, csak nem találtatott jobb. Többnyire a biciklivel analóg módon használják (jó esetben legalább egy SPD-pedált beleértve), de az nem korrekt (biciklin ülve egészen biztosan nem lehet megtanulni).

A medence környékének stabilizáló izomkoordinációja a lényege, pl. SVS-en a gyaloglással kapcsolatban már elég részletesen kitárgyaltuk. Nem csak a síeléssel kapcsolatos, de ott az egyensúlytól a terhelésen át mindenhol ott van. Pl. ez a forgatás kulcseleme, nélküle nem lehet forgatni sem. Az ívbelső oldali csípőhorpasz és hasizmok intelligens fixáló izommunkája, amit össze kell hangolni gyakorlatilag a teljes felsőtesttel.

Mivel alapvető reflexes működésről van szó, nagyon nehéz komolyabb terhelések és mozgáskoordinációs helyzetekben létrehozni (pl. támasztott lendület vagy párhuzamos lendület). Az SMSZ-ben azért kezd pl. kiszorulni, mert először a haladó iskolában próbáltuk/próbálták elővenni, de ott nagyon nehéz.

Az alapiskolában piszok egyszerű megtanulni, és mivel mindenhol szerepet játszik (pl. forgatni nem lehet nélküle), kell is. A StrongBase-ben a Base a stabil alapot jelenti, és ennek a stabil alapnak egyik fontos összetevője a medencekörnyéki stabilitási reflexek kialakítása.

Lackó, azért nem találtad meg a dinamikamentes megoldást, mert nincs. A síelés szerves része a dinamika. Az ember csontváz nélkül rongybaba, a gulyásleves fűszer nélkül lötty, a síelés dinamika nélkül görcs vagy lötyögés.

HPali!

Egyetértek. A támasztott lendület egy sok esetben kihagyható elem.
Gyerek tematikába betenni bűn.
Sportos, jómozgású tanulók elsőre szinte csak érintik, de ez nem jelenti, hogy ne lehetne később visszacsatolni hozzá, akár a hóekéhez.

Nagyon komplex feladat valóban.
De azért lehet ezt könnyeden is kivitelezni.

Amit leírsz, abból több olyan probléma is kitűnik, amit lehet, hogy csak nem tanítottak meg neked...
Ez nem a te sarad.

Ezzel a feladattal (bárszék) már a 80-as években is küzdöttünk tanulóként. Ha nem ment az volt a baj, ha ment, akkor meg mai szemmel katasztrófa lett az eredmény.

Ennek az az oka, hogy ott nincs bárszék. :)

Bingó!

A Carving mindenkinek DVD Szabó Laci megsíeli a támasztott lendületet úgy, ahogy ez helyes (1:50, nyíllal a fenekén; a többit tessék kritikusan kezelni, van jó és van kevésbé... ;) ). De ez egy középhaladótól nem várható el.

Ami miatt mégis jó lehet, az a melléforgatás (nem mellézárása vagy melléhúzása: az eddig vitatott videóban látható mozdulat nem melléforgatás, hanem mellézárás, az teljesen más, szerintem inkább kerülendő).

Az ívbelső síléce aktív melléforgatása segíthet megtanulni a helyes forgatást, és ráadásul gyakori, hogy a forgatást az ívbelső síléc indítja el, és az ívkülső csak ebbe kapcsolódik bele, majd onnét aktívan forgat mindkettő.

Nem nem!
Egyáltalán nem OFF!
Ezzel nem rázol le, azt te is tudod. :)

"És innét válik off-á a téma, ezt nem itt kell megvitatni. Annyit elég tudni, hogy van egy formai, precíz helyzetekből mozgássort építő felfogás, és van egy dinamikára, az erőkre és a reakciókra építő gondolkodásmód. Az egyik felépíti mozgásképet pontos pozíciókból, a másik felépíti a dinamikát és az érzéseket, és szerinte ezek majd kihozzák a pozíciókat. Ez elemzésekhez elég, a tanítványok meg majd eldöntik, melyik a szimpatikusabb. "

Ne haragudj Ozsi, de ez egy BAROMSÁG!

A kettő egyáltalán nem zárja ki egymást!
Az, hogy egy adott technikai elemnek minden változó körülményhez összhangba változik a dinamikája és az ahhoz tartozó mozgásképe teljesen normális...sőt természetes következmény, sőt kívánatos.
Nem ugyanazt a hóekét síeled a libalegelőn és egy erősebb kék/ enyhe piros pályán. Ugyanez igaz egy hosszú lendületre.
Az, hogy tanítasz egy alap technikát (ez a teálltalad vélt képsoros oktatás) egyáltalán nem baj! Azt közben is és utána is lehet a legváltozatosabb körülmények között gyakoroltatni, alakítani, RÁÉREZTETNI a tanulót a különbségekre!
Hiszen ez az osztrák "rote Faden" egyik legfontosabb oktatásmódszertani elve/pontja/gyakorla!!! Idézem:
"Üben, festigen, Variiren von Gelende, Tempo, Ritmus, Radius, schneebeschaffenheit"
Azaz: gyakorlás változatos körülmények között, mint sebesség, ritmus, ívhossz, lejtőmeredekség, valamint változatos minőségű havon.
!!! Minden mérföldkőnél ott van!!!

Az, hogy eközben az oktatók egy egységes képet igyekeznek adni a tanuló elé, mely mozgáskép az aktuálisan adott körülményekkel összhangban van, az már csak nem baj! .???

Te milyen éles kettéválásról hordasz itt össze hetet-havat?
Azt megértem, hogy igyekszel hülyét csinálni minden "nagy rendszerből", hiszen részben ez motivál, de azért ez egy elég meleg leválasztási kísérlet, mely azt sugallja, hogy minden struktúrált tematika a tanulót megerőszakolva, esélyt sem ad annak, hogy önmaga is ráérezzen egy technika helyes-környezetével és individumával összhangban történő- alkalmazására!!!


"Dinamikát onnét tudok tanítani, amikor a síelő felvette a sícipőjét - bármikor. Sőt nem hogy ott tudok, hanem onnét kell. Léc még nem kell hozzá. És onnét kezdve a mozgásszerkezetet az adekvát dinamikával együtt építem fel."
Ezt én sem gondolom másképp!
Amire én céloztam, az az, hogy minden technikai elemnek(technikának) meg van az ideális -aktuálisan adott körülményekkel összhangban lévő- dinamikája. A tanuló ezeket tanulja meg kezelni, majd szabályozni.
Másképp fogalmazva: kerüljön összhangba technikája a meghatározó körülményekkel. Érezze a szükséges megoldásokat, technikákat a külső erők kezelésére, azok kihasználására, előnyös felhasználására.
Lsd.:
( A lécek működésbe léphetnek külső és belső erők hatására. Minél több a külső, annál kevesebbet kell nekem hozza tenni. Viszont kezelnem és szabályoznom tudni kell.)

Szerintem ebből nem jössz ki jól, valami olyat tulajdonítasz a struktúrált oktatásnak, ami nem igaz.

Akkor lenne igaz, ha egy sízőtől mindenhol és mindenkor ugyanazt a mozgásképet követelnénk. De erről szó sincs!

Pont te fogalmaztad meg, valahogy így:
Az osztrák oktatók is síelnek a tanítványok előtt mindenfélét, aztán szabadsíben meg már sehol az alpesi tartás meg a párhuzamos tengelyek...
Bocs, de nincs időm visszakeresni.

Talán nincs is másról szó, mint hogy szabadsízésnél nagyobb tempo, meredekebb lejtő, pattogósabb ritmus nagyobb erők befolyásolják ugyanazt az oktatót? És ennek megfelelően változik a kifogásolt tartás, tengelyek???
Lehet, hogy egész pontosan le tudom vezetni, hogyan jut el odáig egy síelő a tematikánkon keresztül? Hát képzeld, le tudom vezetni!
Egészen pontosan. Tudod miért? Mert értem azt ami a sorok között van.
És éppen ezért egész egyszerűen és érthetően - feszülések-ernyesztések félrevezető disszertációja nélkül is- el tudom magyarázni, hogyan lesz egy alapiskolás tartásból GS technika.

Attól tartok, a fent említett két világ csak nálad szenvedett el szétválást...

Előre jelzem, vissza kell majd lépdelnetek, mert igyekszem mindenre reagálni, de nem megy sorrendbe!




Bemásolom a linkeket amiről beszélgetünk, mert időigényes visszakeresgélni.
Ami a másodprc alapon meghatározott részeket takarja
http://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=fNIMInajyIk#t=164

Ami lassítottan egy kész technika:

http://img.youtube.com/vi/2bR50Pmq3AE/default.jpg


Szóval:
"Már a támasz nyitásakor is jól látható, de később, a támaszban utazásban is jól látható, hogy a csípő az ívből kifelé megy. Ennek oka, amit hosszasan leírtam.
Ez így másképp nem is lenne megsíelhető.

A kibillentett váll esetleg megtévesztő lehet, amiatt úgy tűnhet, hogy a csípő befelé megy, de ez csak a kivitt vállhoz képest igaz."

Gáz van! Már rajzolni próbálok telefonon... :)

Egy lényeges pontot szemelől vesztettél szerintem:
A hóeke nyitásával az alátámasztási felület(hegysí, mely a leendő ívkülső/völgysí egyben) kijjebb kerül a kezdődő ívben, mint a súlypont!
Valamint a nyitással élt is vált, azaz "kislábujjról-nagylábujjra" kerül.
Ez az egyik leglényegesebb pontja a nyitásnak!
Másik leglényegesebb pontja, hogy a nyitott, belső élére került léc ezzel a mozzanattal már az új ív bekormányzását kezdi, ami az egyre határozottabb élszög felvételével fog folytatódni. A lerakás pillanatától, a terhelés FOLYAMATOS átvételével, folyamatosan nő az élszög az ív kikormányzásáig.
A súlypont süllyed és tovább vándorol az ív középpontja felé... Tehát nem a léc felett utazik.

A felhozott párhuzamos "flatteros" ív,(4:16) egy klasszikus, NAGYONiskolás párhuzamos ív. Egy tanuló első párhuzamos íve, nem pedig a "kész forma"! abszolút "basic" Teszem hozzá: tök lapos terepen. A tanuló ezen a szinten még annak örül, hogy egyáltalán át tud kerülni a párhuzamos léceinek nyitása nélkül az új ívbe. Azaz, először keresztezi a súlypontjának haladási vonala a PÁRHUZAMOS lécek haladási irányát.
Igen, ehhez hozzá tartozik, hogy a lécek nagyon óvatosan kerülnek fel az élükre az ív első szakaszában. Pontosan ez az a szakasz, ami megkülönbözteti ezt a technikát a támasztott lendülettől. Eddig a lécet helyezte kijjebb, most meg már csak a megfelelő irányú tehermentesítéssel, a súlypontját helyezi át a párhuzamosan haladó lécek felett.
Hogy ez miért kerül így be egy iskola reklámfilmjébe? Talán, mert ha csak full profi ívek lennének ott, mindenki lefordulna a suliról.
Ez egy könnyen kivitelezhető alapformája a párh.hossz.lendületnek. Enyhe lejtőn, alacsony tempoval... sajnos nem is ideális terepen, ezért ez még a "beletottyanással" is feladat...
Ne feledjük már el, hogy a tanuló csak lépésről-lépésre fog haladni a tanulásban! Amint határozottabban uralja a súlypontváltás folyamatát, bátrabban fog éltváltani a súlypont határozottabb, következő ívközéppont felé történő indításával/ "ejtésével".
De ez gyakorlat és kilóméter eredménye, nem pedig ráolvasás útján terjedő tudás.
Amint arra is képes lesz, már a hosszú carving ívek felépítésének folyamatában találja magát... ( mint eddig is a hóekétől kezdve...) :)

Köszönöm, értem, akkor jól sejtettem.

Persze a hóba rajz volna az igazi. Pár jó csúszásért még az átvitatkozott felvonózások (gondolom nem csak nekem ismerős)is jól esnének. :-)

Dinamikus sízésnél működik is, amiről írsz, csak a még dinamikátlannal van bajom, hogy kínlódásból megjelennek mindenféle kényszermegoldások.
Ezért vallom, hogy előbb inkább legyen valamennyi dinamika, aztán jöhet a támasztott lendület is.

Túlzások? Persze nem mindegyik tanonc esik túlzásba, sőt nem is ez a jellemző, de a nagyon szépen másolók mindent lekopíroznak.

Másik, amiről közben Ozsi is írt, hogy inkább érezze meg a mozgást, kezdjen el működni a síelés, aztán inkább utána jöjjön a tartás szépítése. Fordítva könnyen lehet, hogy egy nem jó síelést takar el elegáns pózokkal, és így tudtán kívül magát is becsapja szegény.

Ró, a bevágott kép a kikormányzás vége... Lackó a mellézárásról beszélt, az a kikormányzás eleje.

Ezzel összefüggésben Gerivel is kénytelen vagyok vitatkozni, mert szerintem Lackónak igaza van.
(".Míg a hegyfelőli sí AKTÍVAN együtt terhelt!")
A kettő magyarázat együtt érthető csak.

Mivel már olvashatatlan a topik, egyszerűsítenék. Akit jobban érdekel az érvelés, alul megtalálja, akit nem, kénytelen lesz nekem hinni... :)

A kanyar elején nem kell kihajolni vagy bármit csinálni, hogy megterheljük az ívkülső sílécet. Egészen pontosan, akik kihajol, az nemhogy megterheli, hanem levesz a terhelésből.

A kihajolással jó eséllyel a fenék is kifelé mozdul. Erre mondta Lackó, hogy rossz felé megy a súlypont, mert annak nem a külső léc felé, hanem a kanyar közepe felé kellene mennie, méghozzá úgy, hogy a pályája meg sem törik.
A videón viszont egyértelműen kifelé megy az ürge feneke, és azért, amit Lackó írt: máskülönben nem tudná mellézárni a sílécet. Ennek összes mellékhatásával együtt.

Nem kellene sok, hogy gyönyörű legyen a gyakorlat, csak nem arra kellene koncentrálnia, hogy mit mondtak neki az indulás előtt, hanem odafigyelni, hogy mit mond a síléc...

*******************************************

A magyarázat:

Van egy olyan felfogás, hogy a terhelés az esésvonal előtt a felsőtesttel izommunkával tudod létrehozni (aktív terhelés). Amikor már visszafelé jön a síléc az élváltáshoz, akkor présel rá minket annyi erő, hogy "megterhelődik", passzív terhelés. Ezzel kapcsolatban már hallottam egy professzor szájából azt is, hogy a kanyar elején fizikai képtelenség a negatív élszög karcolva (amikor a feneked a völgy felé van, a léced a hegy felé).
Itthon is leírta egy vitában egy szakember, hogy a síléc nem tud passzívan befordulni a völgy felé, hanem ilyenkor aktív izommunkával segíteni kell (kihajolás vagy forgatás).

Ez a felfogás nem vesz figyelembe egy pár fizikai tényt. Ha körmozgásban is gondolkodunk (ez van változóban most nálunk), akkor is meglepően nagy erő lép fel már kis sebességnél is. Egy normál sugarú (15 m körüli) körön, hóeke tempóban akkora centripetális erő szorít minket a kanyarba, hogy simán meg lehet állni egy olyan kb. 15-30° körül bedőlve. Már a kanyar elejétől. Ez piszok nagy terhelést jelent a külső sín. Tehát már a kanyar elején is lehetőség a külső sílécet terhelni.

Ehhez az kell, hogy a fenekünk (súlypontunk) már a kanyar elején a kanyar középpontja (vagy a völgy - nézőpont kérdése) menjen, minél hamarabb, annál jobb. Ha egy kicsit is kifelé megy a síléccel együtt, ez a terhelés elveszik.

Ha kihajolunk a felsőtesttel a külső sí fölé, akkor ezt a lehetőséget dobjuk be a kukába. Nem alakul ki terhelés az ívkülsőn (Ez furcsa, de így van: ha kihajolunk, a belső sí felé visszük a terhelést. Ha nem hajolunk ki, a külső sí lesz a terhelt. A síelésben semmi sem az, aminek látszik).

Mivel viszont nincs elég terhelés az ívkülsőn (meg még élszöget is vesztettünk - ez pedig kell a kanyarodáshoz), még jobban ki kell hajolni. Miért? Mert innét nem lehet a feneket simán betolni, mert felborulnánk, egyszerűen nincs hozzá megfelelő helyzet.
Azt lehet még csinálni, amit a bergfexes videón van: fenék becsavarva, felsőtest kifacsarva.
Vagy ami a Geri által berakott fekete-fehér ruhás videón van: élváltás előtt térddel felkormányozni a hegyre, utána azonnal újra élre állítani. Csakhogy akkor kisebb pályát jár be a léc, elveszik a lehetőség az optimális élszögre, viszont le fog késni a terhelés.
Mindkettő ugyanabból a jelenségből indul ki.

Most legszívesebben elkezdenék a hóba rajzolni, az mindenkinek jó lenne, ebben egyet értünk.
Egy S betű- aminek a hasán kezdek el a csípővel kifelé mozogni, így oldva az eddigi tartást megelőlegezve a következő kanyart ami már az ív középpontja felé esik, ez már az S betű alsó része.Míg a felső részhez képest mindez kifelé esik, addig az alsó részhez képest befelé.Eccerű mint a faék.
Közben még egy csomó minden történik de ezt gondolom ti is megtanultátok a képzéseken ezért ezt nem részletezném.
Az én tanulóim nem igazán esnek túlzásokba az oktatás során, de ez lehet nálad másként persze.

Egyre inkább azt érzem én is, hogy más adókat nézünk. :-)

Szerintem jó síelést nem feltétlenül a kiflitartással, külső síre lógó nyakkendővel lehet kialakítani. (Álló helyzetben vagy dinamikátlan síelésnél persze csak úgy lehet bevinni a csípőt, ez igaz.)
Sőt, az utóbbi időben egyre több olyan tapasztalás ért, amik megerősítettek az ellenkezőjében.

"A tartás kioldásakor igen kifelé mozdul a csípő, de mégsem mert a következő ív már arra lesz."
Ezt most vagy én értettem félre, vagy nem értem. :-) Tényleg nem, ne haragudj. Ha megtennéd hogy két sorban elmagyarázod, mert ez igaz lenne bármilyen dinamikus síelésre, de a cincált lendületek a videón nem azok, szóval talán nem értem.

"Azért látjátok ilyen természetellenesnek, mert mindennek eltúlzottnak kell lennie, ezt mindig mondjuk is , most kicsit túlzok, de ha a tanuló harmad ilyen jól csinálja, már elértem a célom."

Igen, van egy ilyen szemlélet, én is sokáig ezt gondoltam. Aztán észrevettem, hogy a tanuló a túlzást is lemásolta. :-)Egy az egyben, főleg, ha sok a követő sízés.
Sajnos a merev tartást, vagy az esetleges tartáshibákat is másolta. Meg a nem természetest is.
Viszont ugyanakkor a természetest is parádésan másolta. Akkor viszont felmerül a kérdés, hogy miért nem azt mutatjuk neki rögtön? ;-)