Hú, mi lett itt? Nem értem...
A válaszodat kösz, átrágom, próbálom (hó híjján :-( )beleképzelni magam.
Mivel kimondottan a gs technikáról írsz, ezért ez kicsit idegen nekem, bevallom. (gs pályában csak alkalmanként van lehetőségem lecsúszni, persze semmi komoly mutatvány)
Ami nekem fura volt, hogy miért jobb egy lábon kiállni egy nagy terhelést, és nem két lábon. (ha nem is ugyanannyira terhelve a belsőt persze)
Élváltás után az ív bekezdésénél -én úgy tapasztalom a tanítványaimnál-, hogy éppen a belső sí határozott terhelése szokott hiányozni. (utcai sízésről beszélek persze)
Pedig a belső sí megterhelése (és kellő élezése) határozott és gyors ívkezdést eredményez(ne). Ellenkező esetben az ívkezdet elnyújtott, vacakolós lesz.
A már megkezdett ívben pedig a völgy felé kibillenő test szokott túlzott külső léc terhelést csinálni. Ennek oka a "kintfelejtett" súlypont, tehát hogy a páciens egyrészt magasan marad, másrészt nem engedi be és le (az ívközéppont felé) a súlypontját eléggé.
Mondom, ez az utcai sízésre vonatkozik, amit írtam. Abból kiindulva nem értettem annyira, amiről beszéltetek.
Persze hiszek nektek, a gs komolyan csinálva más lehet, csak kérdezősködöm. ;-)
Keresés
