A Zemplén Kalandpark Símúzeumából:


HOGYAN LETT SÁTORALJAÚJHELY A TÉLI SPORTOK VÁROSA ?

A természeti adottságok és néhány lelkes ember elhivatottságából eredően - akikhez egyre többen csatlakoztak - elmondhatjuk, hogy Sátoraljaújhely a téli sportok városa. Az 50-es években kezdődött a történet, mikor Dr. Boda Pál gyermekorvos kezdeményezésével és példájára megjelentek az első síelők a hegyoldalon. Boda doktor hirdetője volt a betegség megelőzésének és az egészség megőrzésének. Hitt abban, hogy a mozgásnak, a jó levegőnek, az edzettségnek nagy szerepe van a testi, lelki harmónia megtartásában. Az egészséges életmód volt a hitvallása, amit szűkebb környezetében meggyőződéssel hirdetett, példát mutatott saját szabadidős programjaival, amelyhez mások is kapcsolódtak és sítalpat kötve hódoltak a tél örömeinek. A várost övező hegykoszorúnak legmagasabb tagja az ún. Magas-hegy, melyen 10-12 méter széles - erdőirtással kialakított — kezdetleges sípálya állt rendelkezésre. Csak gyalogosan lehetett megközelíteni kb. 40 perc alatt. Természetesen vállon cipelték a sífelszerelést. Ez volt a kezdet.
1959-ben Boda doktor, a helyi kórház főorvosa a Galyatetőn rendezett országos síversenyen összetalálkozott és megismerkedett Homonnai Nándorral, a boldogkőváraljai iskola testnevelő tanárával. A doktor úr versenybíróként, a tanár úr versenyzőként vett részt a galyatetői rendezvényen. Később mindketten Sátoraljaújhely város díszpolgárai lettek.
A sísport iránti elkötelezettség egy életre összekapcsolta ezt a két embert, a közel 20 év korkülönbség ellenére. A barátságból szilárd elhatározás és tett született, melynek eredményeként Homonnai Nándor munkahelyet változtatott és a sátoraljaújhelyi Esze Tamás Általános Iskolában vállalt tanári állást. Ezzel kezdetét vette a sísport tömegesítése, ami leginkább egy „megszállott" pedagógusnak sikerülhet, akinek keze alól nemzedékek nőnek ki és a magukkal vitt hitet, meggyőződést továbbadják, éltetik gyermekeikben és így tovább.
A tanár úr a 60-as évek elején már országosan ismert volt a sísporttal foglalkozó szakemberek körében. Így esett meg, hogy 1964-ben a Magyar Testnevelési Főiskola felkérésére gyakorlati kipróbálója lett egy kísérletnek, aminek a lényege a következő: a Homonnai Nándor köré csoportosuló tanítványok és azok szülei közösséggé szerveződtek, és egyre inkább vonzáskörükbe vontak másokat is a közös cél érdekében. Boda doktor mint gyermekorvos és mint a sísport szerelmese szintén hatással volt a közösségre. Egyre nagyobb célkitűzés következett, ami újra és újra mozgósította az embereket, és töretlen lendülettel folyt a munka, míg végül elhatározták, hogy sífelvonót építenek társadalmi munkában. Nagy összefogással, számos szakember segítségével és a helyi tanács pénzügyi és erkölcsi támogatásával a nagy álom megvalósult: 3 lesikló pálya létesült, 5 kilométeres sífutó pálya, ródlipálya és 2 sífelvonó épült. Időközben a Pálházi Erdészet kivitelezésében elkészült a melegedő ház is. Évtizedeken keresztül működött a helyi síelőket és családtagjaikat tömörítő síszakosztály Homonnai Nándor vezetésével. Ennek a közösségnek nagy szerepe volt az úttörő-olimpiák sikeres megrendezésében, valamint a „Magas-hegyi síparadicsom"megteremtésében.
Homonnai Nándor a 90-es évektől nyugdíjasként már csak a sísporttal foglalkozott és erejéhez mérten továbbra is tette hite szerint a dolgát. Évekig a Kazinczy Ferenc Általános Iskola Diákport Egyesülete keretében tevékenykedett, mint síoktató, sportszervező. Később az Erzsébet Kórház területén - a Boda doktor által kialakított - kisméretű sípályán folytatta síoktatói tevékenységét. Ma már a volt tanítványok gyermekei, unokái ismerkednek ezzel a sportággal.
Tanár úr, a ma már mindenki Nándi bácsija, ízig-vérig pedagógus és sportember, akinek sikerült nemzedékek sorát beoltani a sísport szeretetével. Gazdag személyiségével, emberszeretetével, elhivatottsággal társult szakmai felkészültségével „iskolát" teremtett maga körül. 28 magyar bajnokot nevelt ennek a városnak, évtizedeken keresztül összefogta a síelők nagy és egyre terebélyesedő családját. Tanítványai nyomdokaiban haladnak, életben tartják, fejlesztik a sísport iránti szeretetet. Sátoraljaújhelyen kicsik és nagyok tömegesen művelik ezt a sportágat.

Magyarországon abban az időben még nagyon sok általános iskolában hiányzott a tornaterem. Az volt a hipotézis, hogy a hegyes vidékeken a sísport szakszerű oktatásával biztosítható a tanulók kellő edzettsége. Az őszi és a tavaszi hónapokban a fenyőerdők tűlevéllel borított lankáin végeztek ún. szárazedzéseket. A tűleveleket kellő mennyiségű olajjal csúszóssá tették, ezáltal megfelelő gyakorlatokkal el lehetett sajátítani a síelés alapelemeit illetve fejleszteni lehetett a technikai lépéseket. A havas hónapokban már megfelelő felkészültséggel rendelkeztek a gyerekek, majd a télen tanultakat tavasszal tovább gyakorolhatták a tűlevelű pályán. Az egyéves rákészülés után 1965-ben elkezdődött a kísérlet két iskolai osztállyal, 72 tanulóval, akik induláskor 11 évesek voltak. A kísérlet négy iskolai évet ölelt fel. A tanulók fejlődését, eredményességét a mérések, tesztek igazolták. Ebből a tanulói csoportból kerültek ki a város első élvonalbeli síversenyzői, akik éveken keresztül kimagasló eredményeket értek el a megyei és országos versenyeken, sok dicsőséget hozva a városnak.
Az általános iskolás korosztály részére 1966-ban rendezték meg először az I. Országos Úttörő Olimpiát síből, melynek Sátoraljaújhely volt az otthont adó házigazdája, fő szervezője pedig Homonnai Nándor. 1987-ig a város még hatszor nyerte el a rendezés jogát.
Homonnai Nándor 1973-tól 1990-ig - nyugdíjazásáig a város legnagyobb általános iskolájának, - amely több mint 700 diákot számlált - volt az igazgatója. Így még inkább kamatoztathatta szervezőtehetségét és terjeszthette a sport iránti elkötelezettségét. Az általa vezetett Kazinczy Ferenc Általános Iskolában a tanulók emelt óraszámban részesültek testnevelésben és így nyolc sportágban próbálhatták ki ügyességüket, rátermettségüket. Szabadidős tevékenységként szervezetten síeltek, versenyszerűen is űzték ezt a sportágat. Az iskola udvarán minden télen korcsolyapálya működött, ami újabb lehetőséget jelentett a város valamennyi fiataljának.
A sísport meghonosodni látszott Sátoraljaújhelyen, hiszen az iskolai keretek között indult síoktatással párhuzamosan elkezdődött a Magas-hegyen lévő sípálya tudatos, tervszerű alakítása, majd újabb pályák létesítése. A Pálházi Erdészet partner volt és biztosította a szakszerű, célirányos erdőirtást.