Mi már 2015 óta síelünk a feleségemmel, de az "örök" kezdők táborát gyarapítjuk és a stabil kék pályákat keressük és részesítjük előnyben. Kolleganőm ajánlotta ezt a síterepet és nekünk bevált. 03. 03-án, pénteken voltunk itt.

A pályákon nem voltak túl sokan és ők is nagyon szépen eloszlottak, nem volt zsúfoltság. Délelőtt a felső kék pályák közül mi csak 3-as pályán síelgettünk. Számunkra ez pompás pálya volt. Szépen le lehett rajta jönni, széles volt és nem voltak rajta "alattomos" piros letörések, így kezdőknek nagyon ideális.

A csákányos felvonó az, ami minket is egy kicsit gondolkodásra késztetett. Eddig nem volt sok szerencsénk csákányoshoz és az ami volt, az sem sűlt el jól. Néhány éve Klippitztörlben beletörött a bicskánk egy jeges csákányosba. De ez itt könnyen abszolválható volt. Igaz, mi szeretjük a lábainkat kicsit megpihentetni felfelé, amit csákányoson nem lehet, de azért egy kicsit több hüttézéssel ezt is megoldottuk.

Néha lecsúsztunk az erdei pályán a második kétüléses aljába is, hogy meglegyen a pihenő felfelé. Annyira nem rajongok az erdei pályákért, mert nem tudunk rajt gyakorolni. Keskenyek és sokszor jegesek. Szinte csak a biztonságra törekedve "házikóban" megyünk le, nincs tér a szabályos síelés gyakorlásához. Viszont az erdei pályák (legalábbis itt) nagyon szépek. A fenyves-rengeteg atmoszférája kárpótol a lesiklás módjáért. Szóval egész nap a 3-as, 2a-s kéken jöttünk-mentünk.

Délelőtt szépen esett a hó egy órán át, ilyen élményben is már régen volt részünk, így ez külön piros pont volt, bár erről nem a pálya tehet, hanem Holle Anyó. A finom ebéd után folytattuk a lesiklást, és egyszer a sima 2-es pirosnak is nekiveselkedtünk, mert az eleje inkább kék volt. De aztán a 2a első kereszteződésénél a feleségem átment rá. Én még próbálkoztam egy következő piros szakasszal, de nagyon meredek volt nekem, nyögvenyelősen tudtam csak leevickélni, így én is a kékre váltottam.

Egy finom kávé után még lecsúsztam kétszer a 3-ason, de aztán közeledett a 16 óra. Azon tanakodtunk, hogy lemenjünk-e lécen, vagy kéretőzzünk fel a beülősre visszirányba. Először a már ismert 2a-n lecsúsztunk a hegy derekára és végül onnan elindultunk az 1a erdei kéken. Eleinte nagyon jó volt, de ahogy ereszkedtünk, kezdett jegesedni. Ez még nem okozott nekünk nagy problémát, de sajnos az utolsó kanyarok egyikét követően a jég hirtelen megszakadt. Nem tudtam megállni előtte és ráfutottam az egyik lécemmel a kavicsos olvadt murvára. Majdnem elestem és a lécembe is belehúztam egy jókora karcolást.

Az utolsó előtti részen van egy rövid, de nagyon meredek lejtő, szerencsére ezt balra ki lehetett kerülni egy behavazott erdei szakaszon, így a vége megint klassz volt. Ide biztos, hogy visszatérünk még, mert ki akarjuk próbálni a fenti többi pályát is. A csákányos felvonók és a hely relatíve eldugott volta miatt talán főszezonban sem olyan zsúfolt, érdemes visszatérni.