Az elmúlt hétvégén Bükkszentkereszten voltunk családilag, természetesen Bánkútra is felmentünk. A XX. század utolsó évtizedében Debrecenben laktunk, így nyilvánvaló, hogy a lányaim sízés iránti addikciója Bánkúton alakult ki (és tart még mind a mai napig 😃). Ott tanítottam őket kisgyerekként, 1-2 hetente ott voltunk a 90-es években, ugyebár akkor még rendes telek voltak... Mivel ebben az évezredben nem voltunk ott, most erőteljesen nosztalgikus állapotba kerültünk látván a jól ismert vidéket.
Szomorkásan néztük az 5 cm hóval borított pályákat, én még ráakaszkodtam a maradék három felvonó egyik tányérjára is. Körbe jártuk az ősi és a viszonylag új ratrakot, a síházat.
A jelek szerint a pályákat legalább a szánkózók használják, nagy élvezettel.
Minden tiszteletem az észszerű természetvédőké, de így megsemmisülni hagyni Magyarország (szerintem) legjobb síterepét hihetetlen pazarlás. ☹