Csődben a hazai síterepek? Gondolatok egy gyönge síidény után

Félreértés ne essék, én is jobban szeretek napsütésben sielni, mint keményre fagyott hidegben. Az idei márciusi sielésünk életem egyik legjobb élménye volt (pár kép lent a rövidujú pólos sielésről). Napközben a levegő hőmérséklete 15-20 fok fölé is felment. De! Délutánra már visszahült (2000 m felett voltunk), estére fagyott, éjjel mentek a hóágyuk. Tehát nem beszélhettünk tartós meleg időről, reggelre újra csodálatosak voltak a pályák.
Üdvözölni tudom és teljesen mellette állok az eplényi véleménynek. Megértem Stani-t, aki a sielésből szeretne megélni és számára esetleg katasztrófát jelent egy ilyen szezon itthol, de ezt kell tudomásul venni, ez van. A klimakutatók sem azt mondják, hogy minden energiával próbáljuk meg a megpróbálhatatlant, hanem hogy próbáljunk meg alkalmazkodni a változásokhoz. Azzal kell tisztában lennünk, hogy a környezet védelme nem a természet, hanem az emberi élhető környezet védelmére kell, hogy irányuljon. A sivatag is, meg a kőszikla is a természet része. A természet nem szorul a mi védelmünkre. Ha nem megfelelő módon alakítjuk át, ki fog vetni magából és Neki vannak évmilliói, hogy újra visszaalkuljon élhető formára. Csak akkor lehet, hogy mi már nem leszünk itt.
Kócos! Hol vannak azok a képek? Nem tudom hol kell keresni.