Na megvolt a szezonnyitás. Schladming, NitroCamp.
Mit is mondjak? Jobban beb@szcsiztunk, mint snowboardoztunk.
Első nap, csütörtök: Planai.
Gyenge havazásban, nyitva 3 pálya, meg 2 fél. Ment a kabinos a tetejéig, az oldalsó 8as a parktól a csúcsig, meg a másik oldalon a régi 4es szintén a csúcsra. Ezek a felvonók és a mellettük lévő pályák voltak csak nyitva, a középállomásig lehetett csúszni egy hosszabbat, de a pályákon sok a jég és a mesterséges, ágyúzott hó, hamar buckásodnak. A hüttékből is csak a megközelíthetők vannak nyitva, így elég sokan is voltak még csütörtökön is.
Második nap, péntek: Daki
Szikrázó napsütés, 30km/h-ás szél, nem épp ideális, de legalább gyönyörű. És jó a hó, már ahol nem fújja szét a szél. De alapvetően jó hóminőség, nem is vészes tömeg. Csak hát igen kevés pálya és csákányos felvonók. Utolsó menetre megfordult a szél északira, konkrétan elfújta alólam a deszkát a felvonóban, amikor jeges részre értem. Így aztán körbejártuk a skywalk-ot, meg a függőhidat, az üveglépcsőt a semmibe. De mivel most jártam fent először, alapvetően élménynek jó volt. Etettük a varjakat kézből, fotózgattunk is párat, aztán belehúztunk az estébe, meg a vodkába...
Harmadik nap: Hauser Kaibling
Ez a legkeletibb hegy a 4ből, reggel azt az infót kaptuk, hgy jobb a hó és kevesebben is vannak, mint a Planaion. És be is jött. Ez volt talán a legjobb napunk, a Höffi2-őn szinte hibátlan havon csúszhattunk párat. De itt is alig pár pálya volt nyitva.
Így aztán vasárnap már fel sem mentünk, szerencsére nem is vettünk csak 3napos bérletet. Nagyon hiányzik egy jó kiadós havazás, a pályákat ágyúzzák, elég hűvös is van már, a jeges alap megvan már, de hiányzik egy kb 60-80cm friss, igazi hó.
A lábam. Miután a tavalyi szezont dobtam egy porcműtét miatt, a nyári wakeboardozást meg egy buta baleset miatt (ugyanazon a térdemen), így lélekben és némileg izomban is rákészülve, de azért erős félelmekkel indultam neki a túrának. Az első napon csak a szokásos, kézilabdás térdvédőm volt rajtam, estére meg is fájdult a térdem, meg a hátsó combom, ahogy azzal próbáltam tehermentesíteni. Másnap felvettem a térdgépemet, igaz, a Dakin nem is volt olyan sz@r jeges rész, mint amin előző nap szétráztam a lábam. Így jobban viselte, szinte nem is éreztem. A 3dik napon újra a térdgép, még a néhol jeges részeket is jól viselte. Ami nagyon nem fincsi, az a sarokélen lefelé rollozás (sajna a sérülések miatt nem merem még úgy elengedni, hogy élen átmenjek a piros-jeges szakaszokon), az ilyen akciókat egyből érzem, ha lehet, kerülöm is, de hát nehéz. Ha tudok rendes, jó minőségű havon menni (picit mélyebb, puhább, nem jeges), akkor semmi gond, sőt, egy apró kickert is bevállaltam teszt gyanánt, bár attól tartok, hogy januárban még nem lesz medium-line-os kicker. :( Ebben a szezonban lehet, hogy inkább a boxokat fogom koptatni, az nem annyira térdgyilkos.
Mondjuk az sem segített sokat, hogy az elmúlt években nem nagyon volt élezve a lapom a park miatt és most is a kiutazást megelőzően végig melóztam, nem volt idő rendbevágni a talpat. Amúgy a cucc tette a dolgát, semmi rosszat nem tudok mondani erre a NitroTEAM/FlowNXT-ATSE/BurtonRuler kombóra.
Keresés
