Mosoly

Eszembe jutott még 1 - ez nem annyira vicces, de pozitív a vége, ezért talán nem off... és tanulságos is..

Bad Hofgastein és Bad Gastein között, az Angertalban esett meg velünk, ahol van minden: jó nagy étkezde, síbusz-"pályudvar", parkoló, kölcsönző, bolt, felvonók a hofgasteini és a gasteini hegyekre is, szóval zajlik az élet rendesen.
Első nap ebéd után csatolnánk föl, de nem találjuk a nejem lécét: Atomic SL 11 sárga-fekete. Négyen voltunk, egy helyre pakoltunk, a másik 3 szerelés megvolt. Hát ezt biza ellopták! - összegeztük gyorsan. Némi tanácstalankodás és a tartók többszöri ellenőrzése után kiálltunk a lejövő pálya mellé, hátha meglátjuk... de hát semmi. Aztán jött egy ötlet, és megvizsgáltuk az ott lévő léceket. Szerencsére nem volt sok, és találtunk köztük egy kölcsönzős Rossignolt, ami méretben azonos, színben hasonló volt. Megpróbáltuk, a kötés pont passzolt a nejem bakancsára! Na ekkor derengett fel némi remény, hátha csak elcserélte valami okos... Nejem ott maradt, hátha visszajön az okos, vagy csak arra síel, mi meg elmentünk 1-2 körre, hátha majd a pályán... Eredmény semmi, de ezután felgyorsultak az események: Bementünk az ottani Intersportba, elmondtuk a történteket, mutattuk a lécet a kölcsönzős matricával. A srác egyből mondta, hogy csak 1 ilyen kölcsönző van, ráadásul a hofgasteini völgyállomásnál, ahonnan indultunk, itt a telefonszám, hívjuk fel. Nem volt nálunk mobil, mert együtt síeltünk, gondoltuk, minek (többet ilyen nem fordulhat elő). A srác simán felhívta a kölcsönzőt, majd átadta a telefont. Kiderült, hogy egy német néni a Rossignol bérlője, valahol a hegyen már konstatálta a cserét, és kétségbe esve telefonált a kölcsönzőbe, hogy most mi legyen. Megbeszélték, hogy visszaviszi a mi lécünket, mi is megegyeztünk, hogy szintén odavisszük a Rossit, aztán csere... Na, felültünk a síbuszra, irány Hofgastein, be a boltba, a hapsi közli, hogy a nő közben megint telefonált, valamit félreértett, és a mi lécünket visszavitte Angertalba, ahonnan elhozta. Erre én buszra fel, vissza Angertalba, a léc sehol. Intersportba be, szimpatikus sráccal telefon a kölcsönzőbe, ottani hapsi közli, hogy a német hölgy mégis hozzá vitte vissza a lécünket, menjek vissza, megkapom. Így is történt, Happy End!!! A német hölggyel nem találkoztam... egy fél napi síelésünket elcseszte, de még mindig jobb így, mintha tényleg ellopták volna a nejem vadi új lécét, ráadásul az első nap...
Tanulságok:
- Ne ess rögtön pánikba, gondolkozz, ellenőrizz, kérj segítséget.
- Ha lehet, zárd le a léceidet, az ilyen esetek így elkerülhetők, és talán a tényleges lopás is.
- Ha kölcsönzöl, jegyezd meg a léc paramétereit, nehogy te okozz másnak ilyen kellemetlenséget.

A kölcsönzős szerint nem egyedi az eset, a bérlők nagy része nem tudja, hogy milyen márkájú, méretű lécet bérelt, esetleg a színére emlékszik, ezért nem is olyan ritka az ilyen csere-bere...