Március 9-én a lungaui sípályákat "lecseréltem" erre a terepre, amit nem bántam meg, olyannyira, hogy az utolsó napomon (10-én) is inkább ide tértem vissza a hazaút előtt.
Északról érkezvén a P5 jelű parkoló a 20-as FIS és 35-ös pályák végén a Turrachbahn-nál adta magát, szinte üres parkoló fogadott 8:40 körül. Viszont mivel nem ismertem a pályát, a parkolóból pedig csak az elsőre igencsak meredek 35-ös fekete pálya látszott, mint nap végi zárócsúszás, tartva a délutáni buckásodástól inkább továbbmentem a 6-7 km-re lévő Kornockbahn aljáig, ahol a többség parkol. Szabad hely még itt is volt bőven, bár hamar teltek az út melletti parkolók.
Jegyvétel elég gyorsan ment (Turracher Höhe-s mini papír zsebkendő az ajándék a síbérlet mellé), és már vitt is a Kornockbahn fűtött 6 ülésese a majdnem 1,5 km-re lévő csúcsra.
Fent gyönyörű idő (napos, de hűvös) és hibátlan pályák. A Schafalmbahn aljába vezető pályák mindegyike nagyon élvezetes volt. A többi pálya kipróbálásához már a Kornockbahn aljáig kell lecsúszni, ami az időközben még megérkező emberek miatt kicsit hosszabb várakozást okozott, de 10:30 után már nem volt vészes. Felvonózás közben beszélgetve azt mesélték, hogy az elmúlt 6 napban tömeg egy nap sem volt igazán.
12 körül átmentem/csúsztam a Seetaxi segítségével (a befagyott tó jegén húz át kb. 2-3 perc alatt, utolsó 2 kép) a keleti oldalra. Ott is még mindig hibátlan pályák vártak, melyek a nap végéig is kitartottak, mely talán annak is köszönhető, hogy a keleti oldalon kevesebben síeltek.
Másnap visszatérve már a P5-ben parkoltam, miután előző nap rájöttem, hogy nem csak a fekete 35 vezet le a parkolóhoz. Elsők között kezdtem a napot. A pályák ismét hibátlanul megcsinálva. Kiemelkedő a pályák közül a 20-as FIS a végeláthatatlan szélességével, és a térképen az adrenalin nevű, 34-es számú síútnak jelölt felvonó alatti rész, mely most éppen kezelt pálya. Sajnos a második nap már nem volt annyira napos, a hőmérséklet viszont délutánra mégis magasabb volt (6-7 fok). A nyugati oldal tetején sokszor sűrű köd ült, és ráadásképp erős szél, mely a gerincen elég rendesen lekapta a havat a pályáról. Szombat lévén azért lényegesen többen voltak, mint előző nap, így kb. két órát maradtam csak a nyugati oldalon, mentem vissza a keletire. A hőmérséklet és a nagyobb embertömeg már a keleti oldalon is kezdett meglátszani a pályákon 13 körül. A legjobban a 23 és 24-es pályák tartották magukat, talán mert egy hosszú csákányossal (kb. 7 perc) lehet alulról visszamenni, és a többség inkább az ülős liftek felé ment.
Kezdőknek a nyugati oldali széles kék pályák (1 és 17) az ajánlottabbak, keleti oldalon a 18-as, 26-os. A 32-es kerülendő, mert egy szűk átcsúszó, ahol több méteren át kell botozni. A 31-es is szűk átcsúszó, viszont hasznos, ha az ember a 21-es vagy 34-es pályán a fekete tetejéhez ér, és inkább átmenne a lankásabb 20-as számú FIS-re.
Mindent összevetve kellemes két nap volt.