Úgy látom 2020 óta nem érkezett értékelés, így gondoltam írok egy friss élménybeszámolót. 2023 karácsonyi időszakot töltöttük itt, 5 nap síeléssel. A szállásunk a Grossertal oldalon a hegyen volt, a Haus Bergheimat apartmanban, ami nagyon rendben volt. Az ára is teljesen elfogadható, főleg, hogy tényleges pályaszállásról beszélhetünk. Konkrétan 20 méterre volt a 3b pálya, amiről a városból induló két felvonóhoz is le lehetett csúszni. A kisváros nagyon hangulatos, több szállás is található a felvonók közelében.

A karácsonyi időszak a zsúfolt pályákról szól. Itt azt mondhatom, hogy lényegesen kevesebben voltak az ünnep alatt, mint például az előző évben a közeli Flachauban. A legtöbb felvonónál szinte várakozás nélkül lehetett beszállni, kivétel a csúcsra vezető hat üléses felvonónál. Itt pár perces várakozás volt jellemző 10 óra után, de csak 27-től.

Két hegyet lehet besíelni. Ami tetszett:
A csúcsról levezető 3-as pálya egészen jó lejtésű a hegy feléig. Onnantól elég meredekké válik. Nekünk az időjárással szerencsénk volt. Érkezésünk előtt kapott a hegy teteje friss havat és végig tiszta időben, leginkább napsütésben síelhettünk. A felső pályákon még 10 óra után is lehetett ratraknyomot látni és megsíelni. Nekünk a Grossertali oldal jobban bejött, de mindkét hegyen síelgettünk. Főleg a 3-as, 4-es, 1-es pályákon. A másik oldalon a 3D, 7D, 2D pályákat szerettük.

Ami kevésbé tetszett:
A hóhatár egyre feljebb tolódik, így 1200 méterig inkább eső esett, ami az alsóbb pályákat tönkrevágta. Így azokat csak a nap végefele síeltük, amikor a szállásunkhoz tartottunk. Ilyenkor már nagyon jegesek, buckásak voltak a pályák. Nem volt nagy élmény lejönni rajtuk.
A pályák színezése kicsit eltér. Kevés kék pálya van, azok is inkább pirosak, mint kékek. Vannak erdei pályák, amiken le lehet vágni az esetleges erősebb letöréseket a kezdőknek, de leginkább csak ezen erdei pályákat nevezném kéknek. A többi inkább piros, erősen piros pálya. Így a síterepet kezdőknek nem ajánlom. Maximum a 3-as pálya felső részét és a kék 1-est.

Sok hütte található a hegyen. Mi a napos helyeket kerestük. A D7-esnél fekvő Bengeralmnál 3 euróval olcsóbb volt a gulassuppe, mint a többinél.
A kabinos felvonókkal nap végén kihagyható a buckasíelés. Mi a pályaszállás miatt ezt nem tudtuk megoldani. Aki szereti azon helyeket, ahol a faluból közvetlenül lehet a hegyre feljutni, valamint az izmosabb lejtőkön szeret síklani, annak bátran ajánlom. A tömeg még kiemelt időszakban is elviselhető volt.

Ami zavart, hogy ugyanannyi volt a jegy, mint a háromszor akkora Flachauba és itt azért lényegesen kevesebb élvezhető, jó pálya van. 5 napra kevés, 3-ra lehet elég lett volna. 24-én előbb bezártak a liftek, amire nem igazán hívták fel a figyelmünket és a bérletvásárlásnál sem mondták, hogy vegyünk inkább aznap napijegyet, mert olcsóbb. De ez már csak a kötekedés része. Összességében egy kellemes síterep, mi szép időben jókat síeltünk a családdal.

Múlt hét szombaton síeltünk itt. Reméltük, hogy mivel a szomszédos Flachaunál kisebb síterep, így nem lesznek sokan. Nem is voltak! Grossarl felől indultunk. Itt egy kissé fura a parkolás. A liftek közelében nem lehet leparkolni. A kijelölt központi parkoló mindkét lifttől 3-4 percnyi séta távolságra van. Mi végül a 3b pálya mellett, egy kicsi parkolóban álltunk meg és innen csúsztunk be a lifthez. A völgyekbe levezető pályák nagy szintkülönbségűek, gyors liftekkel. Lehet falni a szintkülönbségeket. Nekünk a nap végére 13.000 méter jött össze. Fent rövidebb pályák vannak, de klassz nyomvonalakon, szép tájakon, általában modern, gyors liftekkel. Várakozás sehol nem volt. A pályák még délután is jó állapotban voltak. Kezdőknek kevésbé, de középhaladótól felfelé mindenképpen ajánlom a terepet.

12.13-15 között 3 napot töltöttünk a környéken és mivel a szállásunk Flachau és a vele összekapcsolt Wagrain-St Johann alpendorfi állomása, ill. Grossarltal között félúton volt (kb. 10-10 km-re), mindkét pályarendszert megsíeltük. Egy napot (szombat) pedig az ilyenkor szokásos Tauern day bérletkedvezményt kihasználva (30 €/nap) Obertauernben töltöttünk.

Grossarltalon most jártam először, nem sok infó volt róla, de a beszámolók inkább pozitív hangvételűek voltak, így reménnyel telve indultunk neki az ismerkedésnek.
A főutról letérve egy hatalmas parkolóba érkeztünk, ami két kabinos (egy sárga és egy kék) felvonó között van kialakítva. Szerencsére reggel még kevés autó volt, de még így is elég sokat kellett sétálni, hogy valamelyik felvonót elérjük. Mi a sárgát választottuk, mert az magasabbra visz elsőre átszállás nélkül. Megvettük a bérleteket (napi felnőtt 52 €, gyerek a fele) és irány felfelé. Már a felvonóból láttuk, hogy lefelé, hosszú, ratrakolt, a tetején széles, középen kicsit keskenyebb a fák között kanyargó erdei, majd a végén ujra kiszélesedő, de meredek letöréssel végződő pályák vannak. A felvonóból kiszállva pazar körpanoráma tárult elénk, verőfényes napsütésben pompáztak a Ski Amadé régió gyönyörű hegyei, -3 fok, szélcsend, tehát a legtökéletesebb síidő!

Első csúszásra bemelegítésként a kabinos aljába vezető 6-os pályát választottuk. Hát lendületes bemelegítés lett! Tökéletes, sima, kicsit kemény, de nem jeges pályán lehetett hasítani a völgybe. Most a kék felvonóhoz értünk le, ami a sárga felvonó középállomása magasságában ér véget és innen egy 6-os ülős visz a sárga kabin végével azonos magasságba. Újra felérve úgy döntöttünk, hogy átkirándulunk Dorfgasteinbe.

Haladva célunk felé rátaláltunk az aznapi kedvenc pályánkra. A D3b egy, bár nem hosszú, de tökéletes esésű, kicsit hullámos, fantasztikus pálya. Imádtuk, többször is lezúztunk rajta. Egy gyors 4 üléses felvonó visz vissza a kiindulási pontra. Miután kiélvezkedtük magunkat, tovább indultunk eredeti célunk Dorfgastein felé. Az itteni pályák számozása ugyanúgy 1-től indul, mint a Grossarltal-i oldal, de itt egy D betűt elé írtak, így egyértelmű, hogy hol van az ember. A térkép szerint egy kék és több, később egymásba futó piros pálya visz le a faluba. A Dorfgasteinbe vezető pályák ugyanolyan tökéletes, hosszú (kicsit még hosszabb is) erdei pályák mint a Grossarltal-i. Mivel alacsonyabbra is megyünk melegebb esetén, lehet, hogy hamarabb kásásodnak, de most a Dorfgastein-i kabinos felvonó aljában is -1 fok volt. Igy tökéletes viszonyok voltak lent is. Mi elsőre az egyik pirosat a D4 jelzésűt választottuk, ami később piros D1b lett, majd egy elágazásnál mi a piros D1c-t választottuk, ami végül kék D1d néven ért a kabinos aljába. A pályarendszernek olyan a fekvése, hogy napos idő esetén, délelőtt inkább a Grossarltal-i, délután pedig inkább a Dorfgastein-i pályákat éri a nap.

Tetszett, hogy Dorfgastein-i oldalon egy kabinos felvonóval elérhető a csúcs, így nagyon könnyen át lehet jutni a másik oldalra, nem kell aggódni, hogy jaj visszaérünk-e, ha elértük az utolsó kabinos liftet. A felvonók gyorsak, korszerűek, bár nekem kicsit sok a kabinos, mert ugye az állandó le-föl csatolás, gyaloglás-lépcsőzés kicsit lassítja a dolgot, de most szerencsére kevesen voltak és így nem volt sorbanállás, de azért az ülős felvonókat jobban kedveljük és ahol volt alternatíva inkább azt választottuk, mégha át is kellett szállni egyszer. Az ülősök egyébként nem olyan hiper-szuperek, mint a Flachau-i, vagy obertauerni fűtött, szélfogós, sportüléses liftek, de a célnak tökéletesen megfelelnek. Itt nincs is a lifteken szélvédő, hisz rossz idő esetén ott a kabinos. Még egy dolgot fontos megjegyezni és erre a kezdőknek odafigyelni, hogy az amúgy sem sok kék pálya, a fönti átcsúszó kivételével, máshol full pirosak lennének!

A Grossarlba lefelé vezető piros 5-ös és 6-os pálya alsó része pedig egyen értékű a Muraui-i parkolóhoz vezető fekete pályáéval, de itt ez piros besorolás alá esik. Hüttét nem láttunk fönt sokat,de nem is kerestük, mert valahogy úgy alakult, hogy a sárga kabinos lift aljában lévő éttermek egyikében ebédeltünk. Pizza (feltéttől és mérettől függően) 7-15 €, sör 4 €. Meglepetésünkre az asztalhoz leülve magyarul szólítottak meg, ugyanis egy kedves magyar lány volt a felszolgáló.

Összességében egy fantasztikus napot zártunk, mind az időjárás, mind a pályák tökéletesek voltak és a pálya rendszer is nagyon megtetszett. Nekem egyébként kicsit Grosseckre hasonlított, nagyobb kiadásban. Haladó sízőknek nek 2-3- napra tökéletes választás, sőt Ski Amade bérletet váltva a közelben lévő Flachauval összekapcsolt Wagraint is érdemes kipróbálni, ahogy mi is tettük de arról, majd a saját topikjában írok.

Eredetileg Kleinarl-Flachauba szerettünk volna menni, de a szállásunk ehhez a síterephez jóval közelebb volt(10 vs 40p), így a hétfői óriási hóesés után, kedden kimerészkedtünk ide. A Grossarl-i oldalról mentünk fel mindhárom nap. A pályák nagyon jó lejtésűek, lendületesek, a pirosak különösen jók, főleg a 8-as, 9-es. A felvonók gyorsak, sor szinte alig volt, max öt perc. A Dorfgastein-i oldalon a pályák rosszabb állapotban voltak, mint a másikon, bár a völgybe levezető 3b pálya mindháromszor nagyon jeges volt. A Grossarlból a hegyre felmenő felvonó melletti hüttében ettünk napi 2x, minden nagyon finom, nem olyan drága, a legtöbb dolgozó magyar. Összességében ez egy nagyon jó síterep, kezdőknek kevésbé ajánlom, a kék pályák meglepő lejtői miatt. Valószínűleg jövünk még.

Január közepén voltunk itt egy napot. Nem sok aktivitás volt a fórumon, így kicsit aggódtunk. De feleslegesen. Mert nagyon jó hely. Remek lehetőségek vannak a pályán kívüli síelésre. Jó lejtésű nagy területek , amiket könnyű besíelni. Az időjárással is szerencsénk volt, mert végig szakadt a hó és így remek lehetőségek nyíltak a pályán kívüli síelésre. Egész biztosan visszatérünk még.

A szilvesztert ismét itt töltöttük. December 28-án reggel jó időben ki is mentünk a pályára, de meglepődve tapasztaltuk, hogy a sárga kabin csak a középállomásig jár, és feljebb sem megy semmi a fenti nagy szél miatt. Ugyanakkor a tábla szerint Dorfgasteinben minden működik. Hamar lecsúsztunk, és úgy döntöttünk, hogy ezt nem erőltetjük, így fél tízkor már ismét a szálláson voltunk. Áttervezés. Volt nálam túraléc,fóka meg minden ami kell, így azt találtam ki, hogy a középállomástól felfókázom amíg lehet, esetleg átnézek a túloldalra is. Gyors pótreggeli és átöltözés után neki is vágtam. A középállomásig fellifteztem, itt feltettem a fókát és a firnvasat és el is indultam az ülős alatti piroson felfele. Van itt egy szép faház nem messze a pályától az erdőben, ennek a teraszán vettem le egy réteget magamról, majd haladtam tovább. A szél egyre erősebb lett, elhagytam néhány gyalogos-síléces embert és egyedül maradtam. Áldottam az eszemet, hogy feltettem a vasat, mert helyenként csak ez tartott a jégen. Így viszont mehettem nagyjából direktben, apró szépséghiba, hogy a sarokemelőt így nem használhattam. Az első szálloda előtt kissé küzdelmesen értem ki a síkabb területre, ahol viszont a szél lett még erősebb. Nem véletlenül nem járt a kabinos, ijesztően lengett némelyik. Nemsokára felértem a kabinos felső állomásához. Aki járt már erre az tudja, mekkora élet van itt. Zene, emberek százai, most meg sehol egy lélek. Jó erőben vagyok, megyek tovább, szép kényelmes tempóban két órán belül felérek a Kreuzkogelhez. Természetesen ez a ház is zárva van. Bár a szél erős, a nap erőlködik, ki-ki süt. Két vékony réteg ruha van rajtam de nem fázom. Nem lehet túl meleg, mert a zsákom zsebében a pet palackos sör kezd megfagyni. A sítúrának egyenlőre vége, átszerelek és megindulok a Fulsecklift irányába, ahol már van mozgás. Délutánig itt síelgettem, a vékony ruházat miatt csak a kabinossal. Mindenhol ki volt írva, és táblázva-hálózva, hogy a hegy másik fele zárva. Ez természetesen rám nem vonatkozott, így fél négy fele megindultam visszafele. A nyeregből normál esetben le kellet volna menni a Kreuzkogel lift aljához, és innen egy erdei úton le. Én viszont nem akartam kihagyni a pályák felső részét, ezért úgy döntöttem, hogy a gerincen felgyalogolok a Kreuzkogelhez. Ezért a kis menetért nem láttam értelmét a fókázásnak. Ahogy ballagtam felfele, utolért egy motorosszán két emberrel. Megálltak és mondtak valamit. Gondolom azt kérdezhették, hogy mi a frászt keresek én itt. Mondtam, hogy hova megyek, ez nem győzte meg őket. Erre mutattam a túrakötést a lécen. Ez hatott. Mondták, hogy rendben és elmentek. December végén hamar jön az este, de még időben voltam. Jött amire egész nap vártam. Tök egyedül egy tökéletesen preparált sípályán. Pillanatok alatt a sárga kabinos tetejénél voltam. Innen a középállomásig sem tartott sokáig. Itt visszatértem az emberek közé, de már ez sem zavart. A szezon eddig legjobb napja véget ért.