Itt a kérdéseken kívül nem túl bíztató hozzászólások vannak, de most úgy érzem illene megvédenem a helyet. A középső állomáson lévő tanulópályák gyengék, rövidek, csak tanulni jók. De ide fut be a csúcsról induló kék pálya (2es) az eleje inkább piros, de boardosok ne fékezzenek rajta, mert utána annyira sík a terep és ráadásul keskeny, ez nálam pozitívum, kihívás. A fenti pályák jók! Vannak kijelölt freeride pályák, amik pirosak. Csákányosok működnek fenn, nem rángatnak. A pályák fenn viszonylag hosszúak, jól kezeltek, van kellemes kék, piros, buckás-dobálós (nyami) de egyik se jeges túlzottan. A hátsó kéket egy ülős szolgálja ki,( bár már ez a felvonó szolgálhatott jópár évtizeden át... :S) Itt jön a kedvencem a Talabfahrt vagy micsoda. 8,5 km hosszú fekete, nah az felejthetetlen, kezelt, hóágyúzott, ratrakolt, hosszú, valami fantasztikus! A 4 nap alatt végig sütött a nap, pedig volt, hogy a völgyben köd volt. Mikor nem, látszott a Millstatt tó, a havas városok, a környező hegyek, fahatár felett. Az alsó kabinosnál 10-12 között tényleg van sorbanállás, mert csak 15 percenként közlekeik. De utána a feketéről visszaérve nincs sor. És a pályán kevesen vannak. A felvonókezelők barátságosak, nem ordítják le a fejed, ha nem kapod el az első csákányt. Szóval nem kell leírni ezeket a kisebb helyeket se!