25 évesen került előszőr léc a lábamra. Francia barátaim elvittek a La Rosiere nevű síterepre.
Mindig is vonzottak az alpesi tájak, a szédítő hegyi panorámák, így a francia Alpok is nagyon bejöttek, de a síelés mégsem lett meghatározó hobbim (3 évente 1-2 napot szántam rá, általában baráti kezdményezésre).
Így volt ez egészen 2016-ig, amikor a sors ismét Franciaország felé sodort. Egy áprilisi látogatás alkalmával a 3842 méteren magasló Aiguille du Midi kilátóból megpillantottam a napfényben fürdőző Mont Blanc csúcsát és a Vallée Blanche 3 méter vastagságú szűzhaván lefelé ereszkedő free ridereket. Az volt a megvilágosodás pillanata. Annyira lenyűgözött az elém táruló látvány, a magashegyi feeling, hogy ott eldönöttem, új (téli) időszámítás kezdődik számomra, és muszáj lesz évente elvonulnom legalább egy hétre a hegyek közé, felfedezni és besíelni a lehető legtöbb terepet és gleccsert. Mindezt, amíg a lábam bírja.:)