Heti jegyzet: a sivatagból Amerikán át a Mátrába

Lassan már egy hónapja, hogy a maguk szeptemberi-október elejei tempójában szállingóznak a hírek a síelők.hu portálra. Bevallom, a legnagyobb bánatomra egy-két érdekesség valahogy mindig kimarad, de így is 55 havas hírről számoltunk be, ami elég szép eredmény ebben a témában kis hazánkban.

Amikor felkerült a cikk a fedett sípályáról a sivatagban, azt hittem, hogy néhány megszállotton kívül nem sokan olvassák majd, de hát a síelős kíváncsiság kiismerhetetlen. Korábbi tervek szerint szeptemberben már üzemelnie kellett volna a létesítménynek. Nos most úgy néz ki, hogy a síelők tömege helyett jelenleg az átadás időpontja csúszik. Mondanám, hogy ez arrafelé nem szokatlan, de ezt most speciel angolok építik. Persze, olyan nagy gond nem lesz, mire megjön ott a következő havazás valószínűleg készen is lesznek .

Az még rejtély, hogy mikor lesz kész, de a munkaerőt már toborozzák. Mielőtt kalandvágyó önkéntesek lázasan keresnének a Google-n ez ügyben, kezdem is az elrettentést. Lehetnénk például síoktatók. Nagy előny, hogy semmilyen papírt nem kérnek, de cserébe nem fizetik túl az embert a havi 602 dolláros (125.000 Ft) fizetéssel. Ennyit kap a liftkezelő, kevesebbet a ratrakos, és már le sem merem írni, hogy mennyit a kölcsönzős. Emellett kifejezetten csábítónak hat az ingyen repülőjegy haza - két év munkaviszony után.

Apropó pénz. Nem szívbajosak az amerikai Vail üzemeltetői. Egyhetes bérlet főszezonban 533 dollár (115.000 Ft). Csak halkan teszem hozzá, hogy ezt még a hurrikánszezon előtt kalkulálták ki. Hogy jön ez ide? Ennyi pénzért a legtöbb ratrakolt pályát ígérik a világon és vettek még további kilenc benzinfaló pályagépet.

Ezt a világelső dolgot is kezeljük amerikai módon, vagyis az Atlanti óceán nyugati partjainál számukra véget ér a világ. Így aztán megnyugtatnék mindenkit, aki pl. a francia Paradiskit választja, tízszer nagyobb területen síelhet, mint a legnagyobb észak-amerikai terep, amely éppenséggel nem is Vail, hanem a kanadai Whistler.

Ha már síterepekről beszélünk, akkor szomorúan kell megállapítani, hogy itthonról csak rossz hírek jönnek. Késnek (reméljük csak késnek!) a felvonók engedélyeztetései Mátraszentistvánban és Kékestetőn, és az ország többi részén sem rózsás a helyzet. A lelkes pályafejlesztők a hivatalok szorításaiban vergődnek, tonnaszám gyűjtik az engedélyeket, szakvéleményeket, és hozzájárulásokat. Ha azt a temérdek beszerzett papírt egyszer egymásra raknánk, már akkora hegyünk lehetne, hogy az osztrákok is idejárnának síelni. Persze, ha hajlandók lennének lift nélkül is felmenni ...