Chacaltaya – a helyiek nyelvén ’hideg út’ – síterepét pontosan 70 évvel ezelőtt, 1939-ben nyitották meg. A nyitást azt tette lehetővé, hogy a közeli fővárosból utat építettek a gleccserhez, amely hatalmas teljesítmény volt az előző évszázad harmincas éveiben. Bolíviai több gleccserrel is rendelkezik, de újabb síterepet mégsem építettek. A helyi legenda szerint ennek az oka az, hogy Chacaltaya tervezőjét 1945-ben elsodorta a lavina, és ezt a helyiek a hóistenek bosszújának tekintették.
A külföldiek nem voltak ennyire babonásak, jószerivel a kalandvágyó külföldiek tartották életben a síterepet. Sokan szerették volna elmondani magukról, hogy a világ legmagasabb lifttel ellátott síterepén síeltek. Az a kampós lift pedig semmit sem változott 1939 óta, így a síterep magának tudhatta a világ egyik legrégebbi liftjét is. Miután a venezuelai Meridia síterepe bezárt, Chacaltaya lett Dél-Amerika legészakibb, és az Egyenlítőhöz legközelebbi síterepe.
Télen továbbra is kibírhatatlanok itt a körülmények, így a síterep csak nyáron üzemelt (európai időszámítás szerint, amikor nálunk tél van), de az utóbbi években már nem volt elég hó a síeléshez. A helyi síklub még megpróbált pénzt szerezni hóágyúk telepítéséhez, de ez lehetetlen vállalkozás egy olyan szegény országban, ahol másra sem nagyon jut pénz.
A síterepet emiatt végérvényesen bezárták, a síliftet lebontották és ma már csak túrázók látogatnak el a környékre.