Észak-Korea síterepet épít 1. rész

Európához hasonlóan Korea is kettévált a világháborút követően. Az északi részt a kommunista vezetés uralta, amely 1950-ben megtámadta Dél-Koreát. Hároméves öldöklés után létrejött egy lezáratlan háború, amely a mai feszült helyzet alapja. Egy teljesen diktatórikus Korea északon, és egy modern, demokratikus, fejlett ország délen.

Hivatalos bejelentések szerint 2011-ben elhunyt Kim Dzsongil, aki 17 éven át vezette az apjától kapott országot. Kim Dzsongil három fiút hagyott maga után, a hírek szerint három különböző anyától. Érdekes módon mindhárman svájci iskolákba jártak fiatalkorukban. A legidősebb fiú hamar kiesett az apa kegyeiből, amikor hamis útlevéllel elkapták Japánban. Azóta száműzetésben élheti nagyvilági életét. A középső testvér állítólag túl nőies volt a vezér szerepére, így maradt Kim Dzsongun, aki most sípályát épít. A síelés valószínűleg Svájcban ragadhatott rá, a helvét sajtó által csak „gümligeni fantomnak” hívott fiúra. Az ottani privát iskola, a svájci bankokhoz hasonlóan, sosem kommentált semmilyen feltételezést ezzel kapcsolatban. A világsajtó munkatársai a lehetséges osztálytársaktól próbáltak információkat beszerezni, akik szerint a zárkózott fiú szeretett Grindelwald terepén síelni, és meglepően jól beszélte a német svájci változatát.

Az apja halála előtti éveket szorosan az apja mellett töltötte, folyamatosan vette át a stafétabotot, már az is lehet, hogy sok kérdésben ő döntött a beteg apja helyett. Politikája semmit sem változott, a diktatúra marad, csak a körítés kissé más. Híres amerikai kosárlabdázót hív meg maga és népe szórakoztatására, szabadidőparkokat, görkorcsolya pályákat építenek, közben az ország tovább tengődik a szegénységben. Észak-Korea folyamatosan keresi a konfliktust a világgal, amely ezekre jószerivel csak embargókkal tud válaszolni. Az embargók következtében a bevételek lecsökkenek, külön turisztikai „rezervátumok” jönnek létre, ahol a külföldi turisták (főleg dél-koreaiak) elkölthetik a pénzüket és valamennyi kemény valutához juthat az ország. Sajnos 2008-ban az északiak tényleg túllőttek a célon. Az egyik ilyen zárt tengerparti üdülőben a katonáik lelőttek egy 53 éves dél-koreai asszonyt, aki a megengedett területen kívülre tévedt. Akkor egy időre ismét elhidegült a viszony, és nem jött be a nagyon várt kemény valuta.

A most tervezett síterep is egy ilyen turisztikai projekt lenne, elzárva a lakosságtól, amely sosem juthat oda síelni. A párt vezetőin és rokonain kívül csak a turistáknak lesz helyük a Masik síközpontban. A síterep építése a mostani diktatúra egyik legfontosabb propaganda eszköze. Itthon az idősebbek még emlékezhetnek a Sztahanovista mozgalomra.

Valami hasonló zajlik most ott is. Az ország bebizonyítja, hogy rövid idő alatt olyan dolgokat meg tud valósítani, amihez másoknak évtizedekre van szüksége. A Masik síterep építkezése az egész ország előtt példává vált. Ha mindenki olyan tempóban dolgozik, ahogy a síterep épül, akkor hamar felvirágzik az ország is: „Masik tempó” – ahogy hirdetik az országban, éjjel-nappal. Már megjelentek azok a plakátok is, ahol sípálya építők biztatnak hasonló tempóra más munkásokat. Sokan úgy gondolják, hogy az építkezés válasz arra, hogy a nagy ellenség, Dél-Korea téli olimpiát rendezhet 2018-ban. Nem valami ellenolimpiáról van szó, hiszen azt még a diktatúra is elismeri, hogy az ország alkalmatlan rá. Már korábban szó esett róla, a diktatúra lételeme a feszültségkeltés. Korábban volt már szó közös koreai csapatról, és az északiak könnyen felajánlhatják egy közös olimpia rendezését 2018-ban. Erre a NOB szabályai szerint ugyan jelenleg nincs lehetőség, de ez még változhat. Például a 2022-es olimpiát a lengyelek is szívesen rendeznék a szlovákokkal, egyre erősödik a lobbi, hogy ne ragaszkodjanak az egy olimpia, egy versenyszám, egy ország elvhez.

Akármi is történik a NOB-nál, ez a javaslat vitát indíthat be Délen, ahol sokan szimpatizálnak a közös koreai eszmékkel, de sok keményvonalas visszautasít minden közösködést Északkal. Ráadásul 2017-ben elnököt választ Dél-Korea, akár kampánytéma is lehet belőle, amely megoszthatja Dél-Koreát, pontosan úgy ahogy Kim Dzsongun szeretné.

Ennyit, röviden, a háttérről, és a következő részben már csak a síterepről lesz szó. Mikor kezdődött az építkezés? Ki hiszi el, hogy egy év alatt épül meg egy 110 kilométeres pályarendszer? Elég lehet egy ülőlift ennyi pályához? Lesz-e lift, miután a svájciak nem engedélyezték a vásárlást? Hogy épülhet egy síterep szinte gépek nélkül? Válaszok a következő részben.