Hatalmas fedett sícsarnok épülhet Londonban

London tavaly sikeres nyári olimpiát rendezett, az olimpia színhelyeinek megépítését összekapcsolták Kelet-London elmaradottabb részeinek teljes átalakításával, és létrejött egy teljesen új városrész, az Olimpiai Park, amelynek az olimpia utáni hasznosítását még meg kell oldania a londoni városvezetésnek. 2011-ben még az Olimpiai Parkba terveztek egy fedett sípályát, amely azonban már nem valósult meg, helyette azonban a parkon kívül, de a közvetlen közelében felépülhet Nagy-Britannia legnagyobb fedett sícsarnoka a maga 20.000 négyzetméteres területével.

Ez a méret körülbelül duplája a jelenlegi brit sícsarnokoknak (Milton Keynes vagy Hemel Hempstead) és már a 22.500 négyzetméteres dubaji csarnok kategóriájába tartozik. Abban is hasonlít majd sivatagi testvérére, hogy nem önálló csarnokként épül, hanem egy óriási bevásárlóközpont részeként. A londoni csarnokot ausztrálok építik majd, akik a világ egyik legnagyobb bevásárlóközpont építőinek számítanak, és már korábban is építettek fedett sípályákat. A jelenleg ismert tervek szerint a csarnok 2015-re épülhet meg közel 200 millió fontos (kb. 69 milliárd forint) költséggel.

A környék egyébként a londoni síelés ’”fellegvárának” is tekinthető. A Beckton részen sokáig egy gázgyár működött, majd a gázgyár bezárása után egy hatalmas szemétdomb maradt hátra. A környék rendezése után a 25 méter magas domb egy műanyag sípályát kapott, amelyet még Diana hercegnő adott át a nyolcvanas években. A helyiek által „Becktoni Alpoknak” becézett domb még 2000 előtt bezárt. Korábbi tervek szerint itt épülhetett volna meg az első londoni fedett sípálya, de gazdasági számítások után az összes befektető máshol építette fel a brit csarnokait.

Fedett síközpontok a nyolcvanas évek vége óta épülnek és zárnak be a világban. Költséges megépítésük és üzemeltetésük miatt bizony nem olcsó a belépő (akár 8-10.000 forint néhány órára) ezekbe a csarnokokba. Az utóbbi években számos csarnok ment tönkre és jutott a bezárás sorsára. Mára az a trend látszik, hogy Európában azokban az országokban éri meg a legjobban ilyeneket építeni, ahol a magas a síelők száma, a közelben nincsenek hegyek, és van fizetőképes kereslet a közelben. Ezért nem meglepő, hogy a legtöbb ilyen csarnok Hollandiában, Belgiumban, Nagy-Britanniában vagy Észak-Németországban épült. Kelet-Európában is csak kettő épült, egy Moszkvában és egy Litvániában. Ez utóbbi „vegyes” megoldású. Télen a „külső” részt is lehet használni, a csarnok tetejéről lehet lesíelni a bejárathoz. Hallottunk magyar és egyéb közép-európai tervekről, de ezekből nem lett semmi.

A dubaji csarnokot nyolc évvel ezelőtt adták át és teljesen új színvonalat hozott a csarnokok között. Kellemes belsőépítészeti megoldásai miatt a többi csarnok hozzá képest csak behavazott raktárépületnek tűnik. Hírek szerint a mostani londoni csarnok nemcsak méreteiben, de színvonalában is vetekedhet majd a dubaji társával.