Lomnici-csúcs: 75 éves a lanovka a Magas-Tátrában

A pályázatok lezárása után 1936-ban, szinte egy időben kezdődött el az alsó (Tátralomnic-Kő-pataki-tó) és a felső szakasz (Kő-pataki-tó-Lomnici-csúcs) építése. Egyik szakasz építése sem volt könnyű.

Az alsó részt a tesztek után 1937. december 22-én adták át a nagyközönségnek. Az átadása után egyre több probléma jelentkezett, két héttel később 1938. január 8-án egy súlyos baleset (a lefelé tartó kabint nem tudták lefékezni és belerohant a Start állomásba) után ideiglenesen be is kellett zárni.

A felső rész igazából már 1940-től használható volt, de akkor jobbára a csúcson zajló építkezések kiszolgálására használták, az Obszervatóriumhoz szükséges építkezési anyagokat és a munkásokat szállították. Közben itt is voltak gondok, hol megnyitották a nagyközönség előtt, hol bezárták a vonalat.

A helyi lifttársaság 1941. december 21-ét jelölte meg a lomnici liftek "születésnapjának", abban az időben világviszonylatban is figyelemreméltó eredményeket ért el a lift. Azon felül, hogy megépítésekor a legmodernebbek közé tartozott, a leghosszabb liftnek is számított a faluból a csúcsig a magas hat kilométer hosszával. Szintén világrekordnak számított akkor, hogy egy átszállással lehetett leküzdeni 1715 méternyi szintkülönbséget.

A kezdeti "üzembiztonságtól" kissé megrendült az akkori nagyközönség. Valahogy rá kellett őket venni a lanovkázásra. Tovább nehezítette az üzemeltetők helyzetét, hogy a jegyek ára is igencsak borsosnak tűnt abban az időben. Turisztikailag is vonzó építkezésekbe (pl. sípályák) fogtak a Kő-pataki-tó környékén, hogy az embereket felcsábítsák. Ez elég jó sikerült, a következő évtizedekben, és gyakran napjainkban is már előre kell jegyeket foglalni a legfelső szakaszra.