Európában közel 30 halálos balesettel járt a 2007-2008-as síszezon. A statisztikai adatok szerint 1000 síelőből 2-4 fő sérül meg naponta, a snowboardosok körében ez elérheti a 6 főt is. Cikkünkben a tavalyi év baleseteiből válogattunk néhány jellemző esetet tanulságként, mértékadónak.
A sívakációt nem lehet egy lapon kezelni egy tengerparti üdüléssel. Ez sport, nem pusztán nyaralás, amelyből napsütötte arccal térünk haza – hangoztatja egyre gyakrabban a külföldi szaksajtó. Az olcsó repülőjegyeknek és a kedvező síajánlatoknak köszönhetően ugyanis tömegével mennek telente az emberek fizikailag felkészületlenül, a síelés alapvető szabályait nem ismerve a hófödte csúcsok közé. Közülük van, aki egy ujjficammal megússza a síelést, akad azonban olyan is, aki sokkal szerencsétlenebbül jár – tolókocsiban végzi vagy halálos kimenetelű balesetet szenved. Mások tudatlansága és felkészületlensége pedig nemcsak ön-, hanem közveszélyes is lehet, hiszen mi hiába síelünk körültekintően, felkészültségünknek és tudásunknak megfelelően, ha egy váratlan szituációban valaki „letarol” bennünket a sípályán.
A statisztikák szerint minden tíz balesetből egy a pályát használók ütközéséből adódik:
"Karintiában egy magyar ikerpár snowboardozás közben szenvedett komolyabb sérülést. A két fiútestvér Gerlitzen a Mosersessellift felső állomásának közelében ütközött egymással. A hódeszka mély sebeket vágott egyikük lábán."
"Egy 14 esztendős cseh fiú a Salzburg tartománybeli Bad Gasteinben szenvedett halálos balesetet. Barátjával megpróbált átvágni a pályán, hogy az egyik lifttől átálljon a másik lift sorához, ám egy felülről érkező svéd síző elütötte őket. Bár mindkét gyereken volt bukósisak, egyikük olyan súlyosan megsérült, hogy a kórházban életét vesztette."
Az ütközések többségükben rendkívül súlyos fej-, hát- és gerincsérülésekkel járnak. Ezek száma megnőtt az évek során, míg például a térdsérülések – a carving-léceknek köszönhetően – csökkentek.
"A FIS 10 szabályát betartva e balesetek száma csökkenthető lenne, de általában ezt a 10-es szabályzatot nem ismeri a sípályán mozgó emberek fele sem" – mondja Tumbász Gergő, a tanulmányait az Innsbrucki Testnevelési Egyetemen és a St. Christophi Síakadémián végző professzionális sí-, snowboard- és telemark-oktató, aki többek között az olaszországi Folgarián, az alsó-ausztriai Lackenhofban és St. Coronán, valamint Bad Kleinkirchheimben is oktat, oktatott síelést.
A havas sportok tömeges elterjedésével egyre nagyobb létjogosultsága van a bukósisak használatának, amely a gyerekek számára kötelező, a felnőttek számára erősen ajánlott a pályán. A bukósisak nemcsak a síelőkkel történő ütközések esetén védi az embert, hanem a tereptárgyakkal való találkozások során is.
"Január közepén az ausztriai Annaberg jeges síterepén kisodródott és nagy sebességgel a pálya szélén levő facsoportnak ütközött egy 17 esztendős mosonmagyaróvári lány. A mentősök a fejsérülését a helyszínen ellátták, de gerincsérülése miatt mentőhelikopterrel a St. Pölten-i kórházba szállították, ahol megoperálták. A lány gyakorlott síző volt, ám feltehetően nem a megfelelő sebességet választotta meg a jeges terepen, és bukósisakot sem viselt."
"Ezen a télen több olyan esetről is hallhattunk, amikor a nem jól megválasztott sebesség vagy figyelmetlenség miatt gyakorlatilag fejjel beleszálltak a pálya mellett található fába, lavinafogóba. Volt, aki egy hütte teraszán kötött ki, akadt, aki ratrakkal vagy teherlifttel ütközött. Ezek az esetek adódhatnak emberi, például pályakezelői mulasztásból, de többnyire a síelő saját hibájából történnek. Tény, hogy minden fát, erdőt, buckát, oszlopot nem lehet elzárni a síelők elől."
A pályán kívül eső területek mellé sem lehet őrző-védő szolgálatot felállítani, pedig a kijelölt pálya elhagyása, az írott és íratlan szabályok be nem tartása, figyelmen kívül hagyása sokszor torkollik tragédiába:
"Szenteste a svájci Saas Fee síterephez tartozó Mittelallalin körzetben egy helyi síelő a gleccseren letért a kijelölt pályáról, és később egy huszonöt méter mély hasadékba zuhant. A hegyimentőknek speciális szerszámokkal sikerült a gleccserszakadék aljáról kimenteni a szerencsétlenül járt síelőt, akit a zermatti légimentők azonnal a közeli kórházba szállítottak. A síelő csodával határos módon kisebb sérülésekkel megúszta a kalandot."
"A nyílt terep, amely nem a pálya része, nincs karbantartva, ellenőrizve, az alpesi veszélyektől védve – folytatta Tumbász Gergő.
– Ezeken a területen lehet fokozott lavinaveszély, lehetnek beláthatatlan szakadékok, sziklák, veszélyes párkányok, de akár hó alatt húzódó szögesdrótkerítések is, gondoljunk csak például a magánföldeken keresztül vezetett sípályákra. A gleccsersíterepeken fokozott veszélyt jelentenek a pályán kívül húzódó, mély gleccserhasadékok, melyeket a hó gondosan betemet a szezon folyamán, de a tél első felében rendkívül veszélyesek lehetnek. Ha valaki rásíel egy ilyen elfedett hasadékra, az azonnal beszakad. A 25-35 m mély gleccserhasadékok alja mindig egy szűk, ék alakú repedésben végződik. Egy ilyen esés túléléshez nagy szerencse kell."
Újjászületik az is, aki lavinabalesetből keveredik ki élve:
"A népszerű Gemeindealpe síterepén két pályán kívül snowboardozó hódeszkást temetett be a lavina. Az egyiknek sikerült magát kiszabadítani a hó alól, és értesítette a mentőket, de az egység már késve érkezett. A két helikopterrel érkező tízfős mentőegység már csak deszkás társa holttestét tudta kiszabadítani a hó alól."
Egy osztrák tanulmány szerint a legtöbb baleset (54 százalék) hármas fokozatú jelzés esetén következik be. Úgy látszik tehát, hogy az egyes és kettes fokozatú veszélyjelzésnél valóban biztonságosan lehet síelni, míg a négyes, esetleg ötös fokozatú figyelmeztetéseket mindenki komolyan veszi. A tanulmány szerint a lavinabalesetek 78 százalékát sítúrázók vagy pályán kívüli síelők szenvedik el. Az esetek 94 százalékában a lavinaáldozatok saját maguk vagy közvetlen környezetük indítják be a hóomlást. Az összes hócsuszamlás egyharmada a legmeredekebb (több mint 40 fokos) lejtőkön következik be.
"A lavinabalesetek okai – kevés kivétellel – a minden körültekintést nélkülöző, felelőtlen pályaelhagyások – magyarázza Tumbász Gergő. – Alapszabály, hogy a pálya elhagyásának tervezésekor tisztában kell lennünk a terep és a tervezett útvonal adottságaival, valamint az aktuális lavinaveszély mértékével. Ezt minden síterepen ki kell, hogy függesszék a kezelők a főbb liftállomásokon. Az off-piste síeléskor a kijelölt sípályát sosem szabad egyedül elhagyni, és fontos, hogy mindenkinél legyen működőképes, megfelelő lavinafelszerelés (hátizsák, jeladó, szonda, lapát), amelyet kezelni is tud. Életet menthet, ha minden résztvevő tudja, hogy mit kell tennie lavinabaleset esetén. Ezt már 2-3 napos tanfolyamokon is tanítjuk. Egy lavina által elsodort és eltemetett sportoló túlélési esélye a mentés gyorsaságától függ. Az első 5 percnek rendkívüli jelentősége van. Aki a lavina sodrását túlélte és ez időn belül kiássák, annak van esélye a túlélésre. 5 perc után a túlélés esélye rohamosan csökken, a 18. perc után a 0 százalékot közelíti."
A síliftezést is komolyan kell venni
Talán hihetetlen, de rendkívül sok baleset történik a síliftek használata során is. Az idén az ausztriai Gerlitzenben nagy port kavart két magyar gyerek esete. Egy iskolai síelésen részt vevő csoportból egy 11 éves lány és egy 10 éves fiú kettesben utazott a Klösterle négyszemélyes ülőliftjén, amikor a kislány tisztázatlan okokból kiesett és 5-7 métert zuhant a jeges pályára. A vele utazó fiú pánikba esett és utánaugrott. A lány combtörést szenvedett, a fiúnak az alkarja tört el. Az esetről azóta sem nyilatkoztak az érintettek családtagjai, több fórumon azonban sokáig vita tárgyát képezte a történet, amely ismét rávilágított arra, hogy milyen jelentősége van a szakképzett síoktatóknak, kísérőknek a csoportos síelések során. A lifteken történt balesetek legnagyobb része a szabályok be nem tartásából vagy a liftkezelők utasításainak figyelmen kívül hagyásából adódik. A liftek használatát meg kell tanulni, a lift kezelőinek előírásait pedig kötelező betartani. A legtöbb liftbaleset akkor történik, amikor a kiszállás előtt az ülőlift védőkorlátját túl korán felnyitják az utazók. A védőkorlátot csak közvetlenül a kiszállás előtt vagy a felnyitásra utasító tábla mellett szabad felnyitni.
A gerlitzeni baleset menet közben, a pálya felett következett be, a sílift üzemeltetői szerint ők mindent szabályosan csináltak, a sífelvonón működött a biztonsági korlát. A kezelő szerint csak az történhetett, hogy a gyerekek – akik megdöbbentő módon felnőtt felügyelet nélkül voltak a liftben – hintáztatták a négyszemélyes ülőliftet.
Az efféle balesetek elkerülése érdekében íme öt jó tanács:
1. Gyermekcsoportok esetében inkább húzó- vagy kabinos lifteket válasszunk (ülőliftben 120 centinél alacsonyabb gyerek felnőtt felügyelete nélkül nem utazhat).
2. Liftezés előtt mindig bizonyosodjunk meg arról, hogy a gyermekek mentálisan, fizikálisan alkalmasak-e az önálló liftezésre.
3. Minden egyes beszállás előtt hívjuk fel a figyelmet a veszélyekre és a szabályokra.
4. Ha másképpen nem megy, kérjünk segítséget a sorban álló többi felnőttől, hogy felügyeljék a liftben a gyerekeket.
5. Nyolc év alatti gyermekeknél egy felnőttel maximum két gyerek utazhat úgy, hogy a felnőtt középen foglal helyet.