Gyárlátogatás az Atomicnál

Cseppet sem télies hangulatban, júliusban, az év legforróbb napján indultunk útnak. Az ausztriai Altenmarktban található Atomic gyárat a téli sízések alatt már számtalanszor bejárt, ismerős útvonalon közelítettük meg. A gyárat nem nehéz megtalálni, a hatalmas épületegyüttes messziről feltűnik, de mégis szervesen illeszkedik a környék gyönyörű hegyei közé. A gyárkapuból szinte érintésnyi közelségre látható a Radstadt-Altenmarkt síközpont, a flachaui sípályák, kicsit távolabb pedig Obertauern. Igazán impozáns környezet egy sífelszerelésgyár számára.

Az Atomic Ausztria egyik legrégebbi vállalata, kezdetben síléceket (alpesi és északi) és síkötéseket (e.s.s. néven), majd síbakancsokat (a Koflach cég felvásárlásának köszönhetően), mára pedig ezeken kívül már snowboardokat, snowboardbakancsokat és a télisportok űzéséhez szükséges kiegészítőket gyárt és forgalmaz a vállalat. Az utóbbi években tapasztalható cégegyesüléseknek köszönhetően az Atomic az Amer konzorcium tagjává vált, így az altenmarkti gyárban készülnek a Dynamic, a Volant, valamint részben a Salomon sílécek is. Szintén az Amer-csoport tagjai az alábbi világhírű sportszergyártók: a Wilson (tenisz, golf, kosárlabda), a Suunto (pulzus, teljesítménymérő fitneszkarórák) és a Precor (fitneszgépek). A cégek közötti szoros együttműködés eredményeképpen az egyik fő rivális télisport-felszerelést gyártó cégből (Salomon) szervezeti partner lett, s így a gyárak munkájának összehangolásával rengeteg költséget lehet megspórolni, valamint gyorsan és rugalmasan lehet a kapacitásokat a piaci viszonyokhoz igazítani, azáltal, hogy a felszereléseket egymás gyáraiban is tudják gyártani. Többek között ennek a stratégiának is betudható, hogy bár az előző szezon időjárásának köszönhető gyenge eladási mutatók a céget is érzékenyen érintették, mégsem kellett túlzott létszámleépítéseket végrehajtani, mint néhány kisebb sílécgyártónál, amelyek a csőd szélére kerültek a várt piaci profit elmaradása miatt. A vállalat Altenmarkt település lakosságának (kb. 3000 fő) mintegy felét foglalkoztatja, s ezzel a környék legnagyobb munkaadója. A gyártást nagyrészt kézi munkával végzi az átlagosan mintegy 1000 dolgozó, a gyárban található összes megmunkálógép (sajtológépek, kemencék, fröccsöntő- és köszörűgépek) egyedi fejlesztésű, és szintén a gyárban készül. A sílécek a gyártás alapján három fő típusra oszthatók: a legegyszerűbbek ezek közül a feltöltött habmagos sílécek, komolyabb kategóriát képviselnek az előre megmunkált műanyag magos, szendvicsszerkezetű sílécek, amelyeket már kézzel készítenek, valamint a profi kategóriát képviselő famagos sílécek.

A gyár versenyzői számára elkülönített gyártórészen készülnek az egyedi versenysílécek, bakancsok és síkötések is; ez a részleg szigorúan titkos, a felszereléseket a versenyzők és a mérnökök nyáron a gleccsereken próbálják ki, de a következő évre szánt felszerelések tesztelése már az előző szezon végén javában zajlik, ezért a gyárnak van a közelben egy elzárt és őrzött saját sípályája is. Az északi sportágak felszereléseit, ezen belül a sífutóléceket szintén kézi munkával készítik. Itt érdemes megjegyezni, hogy a sportág nagyon népszerű Ausztriában, már gyerekeknek is gyártanak sífutó-felszereléseket. A síugróléceket a kevés rendelés miatt (ezeket a léceket csak versenyzők használják) egy speciális gépen készítik.

Külön termelési részlegen, fröccsöntőgépekkel készülnek a síbakancsok műanyag alkotórészei, ezeket a gyártás és az ellenőrzés után a cég bulgáriai üzemébe küldik összeszerelésre. Szintén ide érkezik - a Távol-Keletről - a síbakancs bélése, majd a végső ellenőrzést, csomagolást és raktározást ismét Altenmarktban végzik. A síkötésgyártó részleg szinte teljesen automatizált: robotok végzik az alkatrészek összeszerelését, mozgatását és ellenőrzését is. Érdekes folyamat a rugóerőt jelző skála utólagos lézergravírozása. Erre azért van szükség, mert a felhasznált rugók az első és a hátsó kötésekben kismértékben, de különböző rugóállandóval rendelkeznek (nem lehet 100%-ig azonos rugóállandójú rugókat gyártani), így a beállítási skálát a leoldási erőnek megfelelően egy mérőgép segítségével utólag gravírozzák a kötésre, hogy pl. az 5-ös "Z"-érték minden kötésnél ugyanakkora leoldóerőt jelentsen.

A snowboardüzemben csak famagos deszkák készülnek, sok beépített erősítő elemmel, a hosszirányú merevség javítására. Természetesen a felszerelések legfőbb "eladója" az évről évre változó dizájn, így ezt a részleget is rendkívül gondosan őrzik, nehogy kiszivárogjanak a következő év tervei, és azt esetleg bármelyik rivális lemásolhassa.

A sílécek festésének hagyományos módja itt a következő: a dizájniroda az elkészített grafikákat a sílécek hosszához kicsinyíti/nagyítja, majd méretarányosan papírra nyomtatja. Ezt a papírt a sílécet borító műanyag laphoz nyomva és felhevítve a festék a papírról a műanyagra kerül, ezt, a már alulról megfestett, formázott műanyag lapot sajtolják és ragasztják a sílécre borításként, így a festés gyakorlatilag sérthetetlen marad, mivel a műanyag borítás belső felén található. Itt is történt azonban újítás: már működés közben figyelhettük meg azt a gépet, amely közvetlenül a sílécet borító műanyagra tud nyomtatni, ezzel a technológiával pedig papírt, festéket, időt, azaz gyártási költséget lehet megtakarítani.

A Volant luxussíléceket, amelyeknek párja síkötéssel hozzávetőlegesen 2000 euróba kerül, külön csapat készíti, 100%-ban kézi munkával. Számos mintadarab kerül a gyártásból a tesztlaboratóriumba, hogy ott a felszerelést számos "nyúzópróbának" alávetve (pl. a síléc dinamikus hajlítgatása -40 és +20 Celsius-fok között heteken át) vizsgálják, hogy a legyártott termék a várható élettartama alatt végig megfelelő teljesítményt tud-e nyújtani.

A gyártás a hasonló jellegű gyártóüzemek folyamatait követi: a nyersanyagok (műgyanták, ragasztók, faanyag, fémek, műanyag elemek) először a nyersanyagraktárba kerülnek, ahol az első ellenőrzéseken átesnek, ezután következik a gyártás, köztes folyamatokkal és termékellenőrzéssel, laborvizsgálatokkal. A kész termékeket vizuálisan ellenőrzik, majd csomagolják és elhelyezik a gyár hatalmas, részben már teljesen automatizált készáruraktárában, ahonnan a logisztikai központ segítségével jutnak el a felszerelések a világ minden tájára.

A Racing Departmentnél polcrendszereken sorakoznak a sportágak legnagyobb sztárjainak egyedi felszerelései. Láthattuk például a Benjamin Raich lábára formált síbakancsokat, melyeket a versenyző a következő szezonban használ majd, több mint két méteres, nagy rádiuszú, kereskedelmi forgalomban nem kapható lesiklóléceket és még számos érdekességet. Itt találjuk az Atomic versenyszervizeseit is, akik a világ legjobb specialistái - az élsportolók nem kis részben nekik köszönhetik sikereiket. Itt végzik a versenyfelszerelések karbantartását, szerelését, előkészítését, ezért gyakori vendégek a gyárban a cég világhírű versenyzői is. A tavalyi szezon minden idők legsikeresebbike volt az Atomic számára, hiszen a felszereléseket használók magasan diadalmaskodtak minden szakágban az érmek számát tekintve. A trófeákat és a dicsőségfalat is megtekintettük, ahol az utóbbi évek Atomic-felszereléssel versenyző világsztárjainak fotói láthatóak.

A cégnél nyáron és kora ősszel járatják csúcsra a gyártást: már most is rengeteg sífelszerelést láthattunk a raktárakban. A vállalat természetesen bizakodó, hogy az idei szezonban ismét jók lesznek az eladási mutatók, ami leginkább az időjárástól függ.