James Bond síel

h i r d e t é s

Ismert irodalomtörténeti tény, hogy James Bond szülőatyja, az író Ian Fleming a szuperügynök karakterének megteremtésekor sok részletet saját életéből merített. Így például a 007-es történet szerint Bond Kitzbühelben, a híres osztrák üdülőhelyen tanult meg síelni, éppen ott, ahol az 1908-ban született író a 20-as években élt, és ahol már igen korán, 1892-ben megindult a síélet. Ennek ellenére a 41 éve debütált filmsorozat első, 1962-es darabjában Sean Connery egyszer sem csatolt fel síléceket, bár egy alkalommal a festői svájci üdülőhely, Ansermatt veszélyes hegyi útjain vezette autóját.

A híres kém első havas fellépésére még hét évet kellett várni. Az, hogy miért is tartott Bond számára ilyen sokáig, hogy a filmvásznon elkezdjen síelni, annak az egyszerü magyarázata az, hogy könyveiben Fleming csak néhány alkalommal adott munkát hősének havas tájakon. Ahogyan aztán teltek az évek, és újabb epizódok készültek el, James Bond egyre inkább rákapott a különleges, csúcstechnikájú téli járművek vezetésére, amelyek feltalálása persze évtizedekre volt az író 1964-es halálától. Az első havas premier tehát 1969-ben jött el. Ekkor mutatták be George Lazenby főszereplésével az Őfelsége titkosszolgálatában című Bond-sztorit. A helyszín ismét Svájcba került. A film egy nagyobb része Mürrenben, a Jungfrau oldalában játszódik, de néhány rövid jelenetet Cortinában, Olaszországban forgattak. A főgonosz Ernst Blofeld szerepét Telly Savalasra osztották, aki remek érzékkel választott magának búvóhelyet a látványos, napenergiával működtetett, körbeforgó étterem épületében, a Schilthorn-hegyen. A 2970 méteres magasságban felépített vendéglőből minden irányba hihetetlen kilátás nyílik - nem mintha azt a rejtőzködő Blofeld sokat élvezte volna. A panoráma része a Mont Blanc a francia-olasz határon, néhány száz további hegy, a németországi Fekete erdővel és a közeli Eiger, Mönch és Jungfrau csúcsokkal együtt.

Kevésbé ismert, hogy a hegyi vendéglő éppen a filmnek köszönheti létezését. A csúcsra vezető hegyi vasút építésére már a XIX. század végén készültek tervek, de a hegy szerkezete nem tette lehetővé, hogy a hegymászók között igen népszerű helyen pályát építsenek. A későbbi évtizedek során jónéhány elképzelés született, hogy miképpen is lehetne a turisták számára is megközelíthetővé tenni a csúcsot, de a kábelvasút-technika fejlődése csak a 60-as években ért el arra a szintre, hogy megbírkózzon a feladattal. Megépült hát a világ leghosszabb kábelvasútja, Ernst Feuz, az ötlet kivitelezője azonban nem elégedett meg ennyivel. Elhatározta, hogy a kirándulókat felejthetetlen élményben részesíti azzal, hogy 3000 méteres magasságban megnyitja a világ első körbe forgó éttermét. 1967-ben azonban elfogyott a társaság pénze.

Ekkor már nagyban folytak a hatodik James Bond-film előkészítő munkálatai. A Ian Fleming regény alapján tervezett filmben egy olyan helyszínre volt szükség, amelyet csak egy magánhasználatú kötélvasúttal lehet megközelíteni. Miután szinten minden szóba jöhető hegycsúcsot megvizsgáltak Közép-Európában, a helyszíneket kereső brit stáb 1967-68 telén elért a Jungfrau régióba. Itt értesült a csapat az új, a Schilthornra vezető vasútról. Miután felértek a hegy legtetejére és körbenézve megcsodálhatták a megragadó alpesi tájat, egyértelművé vált, hogy nem kell tovább kutatni a készülő Bond-film helyszíne után. Egy héttel később a producer is megérkezett, és 24 órán belül meg is állapodott Ernst Feuzzal. A megállapodás szerint a film készítői befejezték az étterem építését, cserébe pedig a három hónapos forgatás idejére használhatták a felvonót és persze magát az épületet is. A film kiagyalói 125 ezer dolláros költséggel, és 500 tonna cement felhasználásával helikopter leszállót is építettek a hegyi étterem szomszédságába. Részben a remek helyszínnek is köszönhetően az Őfelsége titkosszolgálatában nagy siker lett a mozikban, Schilthorn pedig a filmmel hatalmas reklámhoz jutott. A hegyet azóta 007-es hegyként is emlegetik, az idelátogató turisták pedig még mindig felismerik a film helyszínét, amelynek varázsa az elmúlt 34 év alatt sem kopott meg. Az éttermet ma is Piz Gloriának hívják, ugyanúgy, ahogyan Blofeld birodalmát a filmben. A csúcson James Bond relikviákat árulnak, a konyhán James Bond spagettit főznek, a Bond bárban pedig Vodka Martinit kínálnak, igaz keverve, nem felrázva.

A filmben síelő orvlövészek üldözik Bondot, aki a felvonó kabinjának fogságából kiszabadulva lopott sílécekkel menekül. A látványos üldözés autóval folytatódik, ebbe száll be a 007-es ügynök barátnője az útba eső hegyi faluban. Később egy újabb vágta következik a havas lejtőkön, amikor Blofeld egy jelzőrakétával lavinát indít el Bond felett, aki ezt túlélélve, később bobbal ered a megfutamodott főgonosz nyomába. A filmben látható, havon és jégen forgatott akciójeleneteket azóta is a filmtörténet legizgalmasabb, síeléshez kapcsolódó darabjainak tartják, beleértve a későbbi Bond-filmeket is. Érdemes megjegyezni, hogy a kaszkadőrök korántsem a ma megszokott, modern felszereléseket használták, és a film készítői sem alkalmaztak számítógépes trükköket. A filmben hosszú, egybefüggő, precízen megkoreografált jeleneteket láthatunk, ellentétben a mai, gyakori vágásokkal feljavított síelős és snowboardos produkciókkal. A jelenetek egy részét a világhírű Will Bogner fényképezte, hátrafelé sízve, de készültek képek helikopterről lelógatott operatőrrel is. A látványos részek közé tartozik az, amikor az egyik rosszfiút ledarálja a hómaró, vörösre festve a havat.

A következő síjelenetet Roger Moore mutatta be hét évvel később, A kém, aki szeretett engem című filmben. Titkosügynökünk ezúttal, miután egy ausztria hegyi kunyhóból síléceken elmenekült, mérgezett nyilakat kilövő síbotot használt az ellenség ártalmatlanná tételére, majd egy szakadékba vetve magát folytatta útját. E látszólag végzetes ugrás először sokkot, majd nevetést váltott ki a mozinézőkből, ugyanis nem sokkal később Bondot brit zászló-mintájú ejtőernyője segítette a biztonságos földetéréshez. A filmet Kanadában, a Baffin-szigeten forgatták. Az egykori források szerint a Roger Moore-t helyettesítő kaszkadőrt bátorságáért 30 ezer dollárral jutalmazták.

Moore hatodik, Szigorúan bizalmas címú Bond-filmjében már mindenki várta a havas menekülést, nem is hiába. Az üldözés a síugró sáncon kezdődött, folytatódott a bobpályán és egy hegyi házikóban ért véget. Az egyik forgatási nap tragédiával ért véget. Meghalt az egyik kaszkadőr, az olasz Paolo Rigoni. A producerek helyszínül Cortina d'Ampezzót választották, ahol persze a 007-es ügynök a híres Miramonti Majestic hotelben szállt meg. Azoknak, akik a szuperkém nyomában szeretnének járni, elmondjuk, hogy az ötcsillagos szálloda a pályák központjától két kilométerre található, de a vendégeket ide ingyenes busz szállítja.

Roger Moore Bond-alakítása, az 1985-ös Halálvágta bevezetője szintén havas helyszínen játszódik, egy kicsit azzal a szándékkal is, hogy megismételje a Kém, aki szeretett engem sikerét. A Halálvágta az első Bond-történet, ahol a snowboard is szerephez jut. A történet szerint a szuperhős - így, vagy úgy - feltalálja a hódeszkát, legalábbis a hozzá nem értő publikum szemében. A forgatókönyv szerint a Szibériában bonyolódó, de Izlandon forgatott cselekmény szerint Bond síléceken indul útnak, megszerzi a gonosz oroszok motoros szánját, amelyet aztán összetör. Hogy megmenekülhessen, a totálkáros szán első sítalpját kezdetleges snowboardként használja, mégpedig a Beach Boys ideillő zenéjére. Érdekesség, hogy Roger Moore dublőre, Tom Sims később saját nevén snowboard céget alapított.

A 007-es színészek sorában Timothy Dalton következett, az 1987-es Halálos rémületben című darabbal. A Weissenseenél, Karintiában forgatott filmben a hó ismét főszerephez jutott. A dél-ausztriai vidék ez alkalommal igen közel került a történet szerinti helyszínhez, a csehszlovák-osztrák határhoz. A modern Bond-filmek egyik legizgalmasabb jelenetében a szuperügynök kénytelen Aston Martin Volante-ját az árokba kormányozni, később egy cselló tokjában átkel a határon, kettesben Karával, a csehszlovák szépséggel. Bond kezében a hangszer a csehszlovák határőrök géppisztoly-sorozatainak kivédésére is alkalmasnak bizonyult. Egy újabb eseménytelen nap a csehszlovák-osztrák határon.

Dalton utolsó, és Brosnan első Bond-filmjét két hómentes 007-es történetként jegyzik. A szünetet egy újabb bevezető törte meg, amely az ír színésszel a Holnap markában-hoz készült. A helyszín ugyan egy síparadicsom volt, síelésre mégsem került sor. Hiába, a síelés - ahogyan az autós hajszák is - kissé már porosak a világmegmentő hős számára. A film havas jeleneteit a francia Pireneusokban, Peyragudesben rögzítették, a nézőknek pedig közép-ázsiai katonai támaszpontként adták el. A kellékek között rengeteg robbanószer és két vadászgép is szerepelt. Az egyiket Bond sikerrel keríti hatalmába, mielőtt a titkos bázist elborítanák a lángok. Nem véletlen, hogy a forgatás két évig tartott.

A világ nem elég kaukázusinak szánt téli jeleneteit Chamonix-ban forgatták, 1999 januárjától. A felvételek megkezdése után nem sokkal azonban a síközpontra hatalmas lavina zúdult. A mentésben a filmesek 150 tagú csapata is részt vett. A lavinaveszély miatt a biztosítók csak március közepétől engedélyezték a sztároknak a munkák folytatását. A forgatókönyvbe ismét került síüldözés, amelyben Bondot és a női főszereplőt, Elektra Kinget újabb hi-tech eszközzel, az alacsonyan szálló, vagy a havon sikló motoros ejtőernyővel, a parasível próbálják utolérni. A forgatáshoz a film készítői leszerződtettek egy csapat helyi freestyle sízőt. A szereplők és a kellékek összehangolása már önmagában nagy kihívást jelentett, különösen azután, hogy kiderült, hogy Pierce Borosnan síelésben korántsem üti meg azt a tudásszintet, ami egy Bondtól elvárható volna. Ennek ellenére a színész a legizgalmasabb téli sportok profi művelőjeként tűnt fel a filmvásznon.

A legfrissebb hőseposzban, Bond negyedszeri megformálásakor Brosnan számára a küldetés teljes egészében ülő munkát jelentett. Az új filmben ugyanis a téli díszleteket egy befagyott izlandi tó adja, itt játszódik az autós jelenet, itt tűnik fel a hipermodern jégjárgány, és a Bombardier cég motoros szánja, az MXZ Rev is. A külön a film céljaira kifejlesztett járműhöz képest kevésbé eredeti építmény a gonosz Gustav Graves izlandi jégpalotája, amelyet a valóságban az angliai stúdióban húztak fel - műanyagból. A Halj meg máskor rendezőjének annyira megtetszettek a házikó tervei, hogy azokat menet közben átalakították, így az autós hajsza itt folytatódhatott.

Hogy a négy évtizedet megért sorozat hol folytatódik, még nem lehet tudni, az azonban biztos, hogy az újabb kalandokat sok millió Bond-, és sírajongó várja.