Kezdő sportolók kedvenc haladó beszélgetéstémája és haladó sportolók bevált vitaindítója a sí és a snowboard közötti örök harc, ami senkit sem hagy hidegen és még a havat is megolvasztja. Szó szerint. Pár szempont alapján lejátszunk most néhány csatát, meglátjuk, ki kerül ki győztesen.
Tanulás
A síeléssel a kezdetekben könnyebb dolgunk van, mivel a testsúly két léc között tartása valamivel egyszerűbb feladat, mint az alig 30 cm széles deszka fölött egyensúlyozni. A sí természetesebb mozgásforma, mint a snowboard, így hamar elsajátítható, már ami az alapokat illeti. Szépen síelni viszont nehéz. Nagyon nehéz. Az ösztönös megoldások pikk-pakk ellened fordulnak a meredek szakaszokon, aláássák az eleganciádat, bajt okoznak és rájössz, mégsem ördögtől való ötlet oktatót fogadni.
Lássuk, mit ajánl a snowboard! Hatalmas, látványos, könnyfacsaró eséseket, iszonyatos izomlázat, esetenként végkimerülést és hisztériás rohamot, legalábbis az első időkben. Hogy ez a folyamat meddig tart, az kizárólag az alany állóképességén, egyensúlyérzékén és félelemérzetének mértékén múlik. Ha az első kettő esetedben a pozitív tartományban van, míg az utóbbi a zeró felé közelít, akkor akár egy nap is elég ahhoz, hogy megtanulj forogni, onnan pedig már csak egy lépés a backcountry, na meg a park és kezdődhet is az igazi móka.
Eredmény: döntetlen
Sebesség
Mindkét eszköz ugyanazt a kinetikus energiát hasznosítja megfejelve a súrlódás jelenségével, amely hőt termel és vékony vízréteget hoz létre a deszka vagy léc és a hó között. A snowboard egyetlen felületen, illetve az éleken csúszik, ezért kimaxolás esetén lassabbnak bizonyul a sínél, bár úgy sejtem, hogy ezeket az abszolút sebességeket kezelhetjük elméletiként. Valahogy nem látom magam, ahogy 250 km/órával síelek vagy 200 km/órával snowboardozok, merthogy ezek voltak a rekordok pár éve.
Eredmény: elméleti győzelem a sí javára
Biztonság
Ha hiszitek, ha nem, a snowboard biztonságosabb, mint a sí. Amikor egy snowboardos nagy sebességgel elesik, pont az menti meg a komolyabb sérülésektől, ami elsőre olyan félelmetesnek tűnik: egyetlen deszkalapra vannak rögzítve a lábai, ami védi a testét a ficamoktól és törésektől. Valójában a síelés a bátrak sportja: mivel minden egyes végtagod külön-külön lobog eséskor, nagyobb valószínűséggel akarnak fájdalmasan eltávolodni gazdájuktól.
Eredmény: a papírformát cáfolva ezt a kört a snowboard viszi.
Kényelem
Ha belegondolunk, hogy az első síterepek az 1920-as években nyíltak meg az Alpokban, a snowboardot pedig csak pár évtizede engedték be először a pályákra Észak-Amerikában, akkor könnyen beláthatjuk, hogy miért vannak a mai napig a síelőkre optimalizálva a terepek. A csákányos felvonó snowboarddal igaz kihívás, de a beülős liftekből sem egyszerű visítással kombinált esés nélkül kiszállni. A lecsatolás-felcsatolás örökös macerája sok-sok hóban ülve eltöltött hideg percet garantál. A vízszintes pályaszakaszokon a snowboardosok irigykedve bámulják síbottal felszerelt kétleces pajtásaikat, akik közül az igazán jófejek el is vontatják egyleces barátaikat egy darabon. Talán az egyetlen pont, ahol a snowboard – vagy legalábbis a cipő kényelmesebbnek bizonyul, az a hütte, ami persze nem utolsó szempont. Állítólag még autót is lehet benne vezetni.
Eredmény: győz a sí! Az ünnepi hangulatot kihasználva szeretném kétleces pajtásaimat megkérni, hogy ha derékig hóba temetve meglátnak a pálya mellett, akkor nyújtsanak baráti síbotot a bajba jutottnak. A vendégem vagy egy gőzgombócra.
Kultúrális antropológia
Amikor a sí és a snowboard eposzi csatája zajlik a fejekben, ritkán merül fel az, hogy hogyan és miért, milyen céllal kezdtek el síelni vagy snowboardozni az első pionírek. A síelés ősét már K.e. 6000-ben használták, arra, hogy a hóban eleink eljussanak ából bébe. De nem arra, hogy meredek hegyoldalakon száguldjanak lefelé, ez csak a 19. század környékén jutott eszébe valakinek poénból. A snowboard ezzel szemben eleve azzal a céllal született, hogy kiválóan alkalmas legyen az élvezetből való száguldásra. Semmilyen praktikus haszna nincs, csak arra jó, hogy jól érezzük magunkat tőle. Talán az evolúció új, hedonista korszakát az első snowboard megjelenésének időpontjára datálják majd a jövő történészei.
Eredmény: a snowboard és az élvezet biztos fölénnyel nyeri a csatát, a háborút azonban nem döntötte el. A harc tovább folytatódik, a dezertőrök pedig folyamatosan vándorolnak át egyik táborból a másikba.
Keress rá a témára Instagramon: #si #snowboard #siessnowboard #sivagysnowboard
Én ezzel a facebookos kommentelővel értek egyet: "szerintem elég ránézni egy átlag síelőre és egy lógó gatyás hótolóra - a választás máris könnyű.."
Amúgy jó cikk tényleg.
Úgy látom, senki nem vágja a probléma lényegét. A snowboard nem ratrackolt sípályára, hanem mély, legalább 10-20 cm friss hóba való! Ha a boardot ott használnák, ahova tervezték, minden probléma megoldódna:
1.) könnyű lenne menni és tanulni, mivel a hó a talpközépre támasztana fel, nem pedig a board élét csavarná.
2.) Nem lenne annyira fájdalmas sport sem, mert kevesebb lenne az esés a fent említett ok miatt, illetve puha hóba esne a boardos. Nem lenne senki kék-zöld.
3.) Nem túrnák szét a sípályákat pár óra alatt.
4.) Nem zavarnák a síelőket az állandó, mindenhol ücsörgésükkel, illetve a bénakacsázásukkal a felvonók környékén.
Lackónak írom, hogy hát már hogy a fenébe ne tennék tönkre a pályát?! A síléc fölött a hó nagy része visszapereg a féknyomra, a snowboard ezzel szemben egy szabályos hókotró. Egyszerűen nézd meg, milyen nyomot hagy egy síelő és egy boardos! Régen, amikor még nem voltak boardosok, a nap végére buckásodtak föl a pályák, ma már délután 1-2 óra körül szét van túrva az egész. Ha a ratrackolt sípályákat akarják használni, akkor menjen egy kört délben is a ratrack, amit persze a boardosok fizessenek meg magasabb árú bérlet formájában!!
Nem szoktam fórumokra irkálni, de a téli sportokat (számomra leginkább a snowboardot) nagyon szeretem, így most kivételt teszek. A cikk korrekt, vitatkozni nem sok értelme van. Én síelni mondhatni nem tudok, legalábbis nem próbáltam 16 éve, de minden tiszteletem az ügyesen, gyorsan, minden terepen rutinosan mozgó síelőké. Sok év, rengeteg sítúra alatt ugyanezt elértem már jó ideje snowboarddal és itt is minden tiszteletem azoknak, akik komolyabban, bátran, gyorsan lazán, félelmet nem ismerve nyomják deszkával. Pár gondolat a többiek véleményéhez:
1. Szerintem mindkettő remek sport. Mindig tervezem, hogy a minimál tudásomat előveszem és megtanulok síelni is. A lányaimat már nagyon pici koruk óta síelni tanulnak és nagyon ügyesek, szóval semmi kifogásom a síeléssel.
2. A snowboardhoz valóban a legjobb terep valami frisshavas, freeride rész, persze más technikát igényel, mint pályán menni, de érdemes megtanulni. Persze ki is kell fogni az ilyen helyet és időt, vagy elmenni olyan helyre, ahol ez gyakran előfordul.
3. A pályákat mind a snowboardosok, mind a síelők széttúrják, talán lehet, hogy amióta több a snowboardos, valamivel hamarabb buckásodnak fel, de a síelők is megteszik a magukét. Ráadásul aki jól síel vagy snowboardozik, az nem gyárt buckákat. Snowboarddal ott fordulok buckás terepen, ahol csak jól esik, sokszor a bucka tetején szoktam, ezzel letúrva azt a köztes árokba, ami kifejezetten javít a rossz terepen. Vagy egyszerűen csak éllel, térdből kirugózva át is lehet menni a buckán, mindenféle túrás nélkül. Persze lehet köztük is fordulni és ezzel tovább rontani a helyzetet, de az úgy nem is olyan érdekes, mert úgy berajzolt útvonalon kell mozogni és nem ad-hoc megoldásokat rögtönözni gyorsan.
4. A pályán ücsörgés tényleg problémás, ott illene figyelni erre minden deszkásnak, hogy mondjuk vagy valami nagyon széles belátható helyen tegyen ilyet vagy leginkább a pálya valamelyik szélén.
5. Többnyire mindenhol el lehet menni deszkával is és léccel is, bár van amelyik terep ennek kedvez, van amelyik annak. Ráadásul azokon belül is van sokféle léc vagy lap és nem mindegy milyen terepre mit viszel.
6. A legjobb túrákat pár borados és síelő barátommal szoktuk nyomni. Páran egész jól deszkázunk, páran nagyon jól síelnek és bármilyen helyen elmozgunk együtt jól. A beragadós lankás részeken pl. segítenek síbottal, a mélyhavas részeken meg adott esetben mi várjuk be őket.
Ez azért szíven ütött, hogy a deszkások vegyenek drágább bérletet, mert széttúrják a pályát. Egyenlőre még feleannyi a boardos, mint a síelő. A boardosok tényleg sokat ülnek a pályán, a síelők meg a hüttében. Ha egy síelő a pályán leül, akkor elég nehezen kel föl onnan, főleg mikor síléc nélkül csúszik lefelé, és egy deszkás viszi utána az elhagyott lécét.
Szerintem nincs sí vs. snowboard. Vannak emberek, akinek egyszerűen jobban a lábukra áll a deszka, mint a léc. Nekem a csuklótörés sem vette el a kedvemet, abból is csak tanultam. Én korábban szerettem volna sielni is tanulni, ki kell próbálni mindkettőt és azt választani, ami jobban megy.
Snowboard-ból is alapvetően kétféle típus van (ill. ma már több, de hangsúlyozom, alapvetően):
1. alpin deszka --> kemény cipős (nagyon hasonló a sícipőhöz), "gyalult" pályára való
2. freeride deszka --> szűzhóba, illetve funparkba való, de manapság mindenki ezzel megy mindenhol, alpin deszkást alig látni a pályán. Véleményem szerint azért, mert azt jóval nehezebb elsajátítani, ill. kényelmetlenebb a kemény cipőből fakadóan...
Olvastam véleményeket pro és kontra
A lényeg hogy mindkettöt a mozgás öröméjért teszi az ember. Jómagam 43 éve taposom a havat. Apám si szakedzöként, gyerekként megszerettette velem a sízést. Faitalon a térd sérülésemig versenyeztem. 1997 óta aktivan snowboardozom is. 2001ben 36 évesen! Apám unszolására megmérettettem magamat nemzetközi mezöny előtt. Szlovákiában alpin gs futamot nyertem. Két éve az alpin igazi extreme válfajára váltottam. Skwallozom. Soha nem töprengtem azon melyik jelent nagyobb örömet, boardozni vagy síelni. Szűz hóban a pályáktol távol fristail lappal, ill sível (leirhatalan érzés). Olyankor egy másik dimenzióban érzem magamat. A csend és én. Ugyan ugy szeretek kezelt pályán fekve carvingolni sível, mint boardal vagy skwalal. Minden alkalommal felváltva használom. Délelőtt sí,délután board,vagy forditva.
Összegzésképp: Azt a tábort erősitem amely minkét sportot egyformán, szerelemmel szereti.
Balesetmentes hóban gazdag szezont kivánok mindenkinek!
ifj Tácsi László (adrenalin függő)
25 éve síelek, számomra a két léccel leírt gyönyörű ívek okozzák a legnagyobb örömet ebben a sportban (mármint a csodálatos hegyek látványán kívül). De tudom értékelni, amikor egy boardost látok szépen lekanyarodni a lejtőn. Meg kell hagyni, azért kevés ilyet látni, a snowboardosokról inkább egy olyan átlagos kép él bennem, hogy valahogy az éllel a hóba kapaszkodva próbálnak leevickélni a pályáról, talán ezért is olyan feltűnő, amikor egy szépen boardozót látok.
Ugyanakkor tudomásul kell venni, hogy a sportnak ez az ága is létezik, és mindenkinek van egy kezdő időszaka. Értelmetlen ez a "háború".
Nálunk a csapatban demokrácia van, vegyesen vagyunk, persze megy az ugratás, cinkelés oda vissza...én síelőként kipróbáltam a boardot, nem volt ördögtől való, talán az nem tetszett benne hogy a síkötésből míg ki be ugrálok ott csatolgatni kellett...ha meg is tanulom esetleg akkor is pályán maradna a sí, kint a board...
Én csak most olvastam végig a kommenteket, az egyik igazán meglepett. "A síléc fölött a hó nagy része visszapereg a féknyomra" Nocsak. Változik a világ, már a fizika sem a régi!
A bordosok megjelenése előtt délutánra rombusz alaku buckák alakultak ki a pályán. Mióta megjelentek hatalmas jégfoltok, pálya aljára letúrt hó, egyemetlen buckák jellemzik a pályákat. Baráti körömben a hátulról történt ütközéseket rendszerint deszkások okozzák. Nem háborúzok, de a pályákon történt változást botorság eltagadni. Pozsy
Keresés
18 cm
