Élménybeszámolók

Szokás szerint megint itt zártuk a szezont, most egy kicsit később, már május elején. De amióta nincs SSC a zsebünkben ez már mindegy. Az előőrseink már a május elsejét is a gleccseren töltötték. Elmondásuk szerint az első 1-2 óra volt a legjobb. (Mint utóbb kiderült ettől csak rosszabb lett szinte végig.) Mi elsején érkeztünk, kissé esős időben. Szállásunk a két évvel ezelőtti Ferienhaus Dummer volt, csak most elfoglaltuk mindkét faházat. A szállás perfekt, a házigazda szívélyes, segítőkész. Igaz, hogy nem volt mosogatógép, de volt darálós kávégép. Az ismerkedési est fáradalmait pihenve másnap életem párjával - továbbiakban: ÉP - úgy döntöttünk, hogy a meglehetősen reménytelen időben nem kísérletezünk síeléssel. Inkább Sipi barátunkkal délután tekertünk egyet a folyó parton felfele az enyhén esős, de bőven vállalható időben. Most már évek óta hozunk bringát, és ez nagyon bevált. Párszor már leírtam, de egyszerűen megunhatatlan ez a völgy, át meg átkelve a folyón. Kb. 35 km-t mentünk, egy hangulatos bárban lezajlott frissítéssel a közepén.
Másnap továbbra sem éreztem az erőt ahhoz, hogy a ködben bóklásszak fenn, igy ketteseben megint lent maradtunk, és most a valamivel jobb időben lefele indultunk meg a folyó mellet. Itt 6-7 km után elhagyjuk a folyót és a bal parton hangulatos kis falvakon keresztül tekerhetünk. Visszafele kaptunk egy kis pofa szelet, de ettől függetlenül jó volt.
Utolsó nap határozottan javult az idő, és enyhe napsütésben elindultunk fel. Sajnos ez a javulás olyan sokáig nem tartott ki, így elég rossz látási viszonyok között mentünk egy bemelegítő kört a kékre változott 9-es pályán. Ez annyire nem hozta meg a kedvemet, igy kis csekkoltam fenn, betelepedtem a két sárga fotel egyikébe. Vártam-vártam a társaimat, de csak nem akartak jönni, így aztán rájuk telefonáltam. Kiderült, hogy már mentek egyet a 10-es feketén, és most indulnak megint, így gyorsan én is becsatlakoztam. Fent továbbra is pocsék volt a látás, de Duisburger hütténél már egész jó lett. Felfele a gondolában meg is pedzettem, hogy tán inkább azt a jó kis meredek bevágást kellene erőltetni, főleg azért mert még soha nem volt ennyire egyben benne a hó, mint most. Erre ÉP azonnal jól leszúrt, hogy 10 nappal a csípőprotézis műtétem előtt lehetne több eszem. De nem volt, és ki is néztem, hol lenne a legjobb beszállás, amennyire csak lehet fent. És persze mentünk mind a hármam, Sipi, ÉP és én. A ház felett valami elképesztően finom havat fogtunk, és utána is végig a teknőben. A legmeredekebb alsó rész is élmény volt, az alja meg parádé. Ezzel a nap el is dőlt, nem mozdultam innen. Hol egyedül, hol társakkal. A gondolától a kigyalogolás nem igazán esett jól, utána a vakoskodás sem, de az alsó rész mindenért kárpótolt. Sajnos a vége felé érezhetően puhult a hó, de ez csak a legalsó lapos részen jelentett problémát. A végén már nem bírtunk elcsúszni a kis tányérosig. A 3 órás vasúttal jöttünk le. Érdekes egy szezonzáró volt, mondhatni Mölltal az elmúlt két kivételes év után ismét hozta a szokásos formáját. Olyan se volt még sose, hogy se a gleccseren, se a Panoramabahn mellett ne csússzak. De semmi hiányérzetem nem maradt, a barátaimmal felejthetetlen napokat töltöttem itt. Hogy jövőre mi lesz, az a legsötétebb fekete ló az életemben.

11.22 - 24. között 3 napot síeltünk Mölltall-on. Azért esett rá a választás és nem mondjuk a kicsit közelebbi Kaprunra, mivel a társaság egy részének Gopass szezon bérlete van ami a Chopok és több lengyel síterep mellett ide is érvényes és jelenleg ez a terep van csak nyitva a Gopass kinálatából.
Szállásunk a flattach-i Haus Monika apartmanban volt. Korrekt áron, egy jól felszerelt konyhával, kényelmes ágyakkal.
Első napon sajnos az időjárás nem fogadott kegyeibe, de ezt az előrejelzésekből tudtuk is, köd, felhő és erős szél fogadott. Sajnos nem is ment csak a 9-es pálya, de ezt is tudtuk, mert a sielok.hu-ról is elérhető Mölltall weboldal interaktív térképe pontosan jelzi a nyitva tartó lifteket és pályákat. A 9-es tetejét a gleccservasút végállomásától induló kabinossal lehet elérni. Bár nem volt tömeg, de amikor kicsit tisztult az idő, a kabinosnál összetorlódtak a sítársak s kellett pár percet várni a feljutásra. Ráadásul tele volt a hegy szlovák, horvát és ki tudja még milyen nemztiségű versenyző csemetékkel akik gátlástalanul, mindenkin átgázolva, tolakodva törtettek előre, hogy mihamarabb feljussanak.
Bár nem túl változatos, de élvezhető volt a pálya, ami ugyan kék besorolású, de a vége előtt van egy komolyabb letörés, ami délutánra eléggé jeges, buckás lett, próbára téve a kezdők képességeit. De összességében bemelegítő napnak a szezon elején tökéletes volt. Bár a weboldalon 4000 méternek tüntetik fel a pálya hosszát, valójában (GPS-el mérve) csak 3000 méter, így is összejött a napi 45 km.
Második nap tökéletes idő várt, verőfényes napsütés, gyenge szél -3, -5 fok még 3000-n is. Szerencsére elindítottak a kabinon kívül még 3 ülős felvonót, így a csúcsra is fel lehetett jutni, nyitva volt a 13 fekete és a 14-es piros pálya is, meg a Panorama lift is ment és így 5 pályával több volt síelhető az előző naphoz képest. A remek, tökéletesre ratrakolt természetes havas pályák és a bőséges hó a pályákon kívűl mindenkinek élvezetes szórakozást nyújtottak. Többen voltak mint előző nap, ez már reggel a parkolóban megmutatkozott, mert csak messzebb találtunk helyet és a gleccservasútnál is csak a második vonattal jutottunk fel. De így, hogy több felvonó ment a pályán eloszlott a tömeg, volt hogy teljesen üres pályán csúszhattam és a kabinos aljába is csak ritkábban kellett lecsúszni, de ott azért délelőtt időnként kicsit kellett várni, délután viszont már sehol sem. Egy kiváló nap végén kellemesen elfáradva "metróztunk" le a parkolóba, majdnem 60 pálykilométert csúszva, több mint 10 ezer méter szintet teljesítve.
Harmadik napra du. 1-től havazást ígértek, de reggel még az előző napihoz hasonló napos, nem túl hideg idő várt, kicsit erősebb széllökésekkel. Ezért is volt számunkra érthetetlen, hogy délelőtt miért csak a kabinos lift és a 9-es pálya ment. Majd amikor romlani kezdett az idő és erősödött a szél akkor nyitották meg a Panorama liftet és a csúcsra vivő bubis 6-os ülőst. Aztán az előre jelzetthez képest egy óra csúszással megérkezett a havazás is, de mivel a csúcsról induló pálya ma még élvezetesebb volt mint tegnap és az előrejelzetthez képest sokkal jobb idő volt, ez megmentette a napot és jó szájízzel búcsúztuk a Mölltal-tól.
Soha rosszabb szezon kezdést!

Jöttünk megint, ahogy szoktunk, zárni a szezont. Érdekesképpen összeszámoltam vagy 30 napot síztem már itt, mindig novemberben és április végén. És elnézve a képeket szembetűnően kevesebb a hó, mint régebben. Idén talán a legjobb szállást fogtuk ki, a már jól ismert környéken. Az első része a csapatnak már csütörtökön megérkezett, így másnap háromból ketten fel is néztünk. Ahogy ezt mi hívjuk középszar időben volt részünk. Gyenge látótávolság, kis hóesés, de legalább a szél nem fújt. Szerencsére azért a tavalyinál lényegesen több volt a hó, a pályákon igen jó, azon kívül is élvezhető. Szerencsére korábban sem volt igazán jó idő, így nem volt olvadás -visszafagyás, így egy kompakt tömör felső réteg alakult ki. Ennek eredményeképpen, a Diusburger hütte alatt a bevágást még sohasem találtam ennyire egyben mint most. De ugyanez volt a helyzet a kettes alatt is. Viszonylag hamar feladtuk és lementünk, ahol esegetett az eső. Azért délután mindhárman beiktatunk egy kis bringázást, én a mallnitzi elágazóig tekertem el, majd visszafele fel a Ragga szurdok bejáratáig. Este megjött a csapat másik fele is.
Másnap ketten viszonylag korán felmentünk. A ragyogó napsütésben persze én azonnal a gleccser érdekesebb felére mentem. Jöttek a riderek rendesen, de ezért volt itt lehetőség bőven. Igazán élvezetes menet lett belőle. Ahogy megjöttek a többiek, az egész csapat ment itt egy kört, aztán páran meg még egyet. A kettes alatt is kellett menni, végre láttam is hol vagyok, nem úgy mint tegnap. Aztán szokás szerint jöttek a felhők, és hoztunk egy nem túl jó döntést, megpróbáltunk úgy lemenni, hogy kimegyünk egészen a gleccser jobb szélére, majd itt becsatlakozunk a fekete 9-es pályába. Valami rejtélyes okból csináltak egy ratrak nyomot, és egyik társunk a romló látási viszonyok között esett is néhány igen fájdalmasat. Mivel én voltam hátul, ezt látva kicsit kockáztatva megpróbáltam fent a sziklák között áttraverzolni. Szerencsésen sikerült is. Végül ketten csak bevállaltuk a Diusburger hütte alatt a bevágást. Sok élvezet nem volt benne, fent fogós, lejjebb brutálisan felpuhult nehéz hó.
Az utolsó nap megint csak szikrázó napsütést hozott, ilyenkor érdemes korán felmenni. Ezért ketten már a fél kilences vonattal indultunk. Fenn a kabinosban meglepetten láttuk, hogy elindították az Alteck felvonót. Ez az oldal olyan tájolású, hogy már a reggeli nap telibe kapja, úgyhogy persze ide mentünk. A felvonótól balra húzódó hegyoldal egy ideális freeride terep. Nem túl meredek, sziklákkal tagolt, de abszolút veszélytelen, élvezetes, hálás. A hó pont annyi napot kapott, hogy ideálisan fogja a lécet. Persze ez a csoda nem tart sokáig, úgyhogy bele is csaptam. Pár kör után megjött a csapatunk másik fele is, úgyhogy hárman itt róttuk a köröket. Itt volt Balázs barátom, akinél jobb túratársat senki sem kívánhat magának. Ő az ideális hátsó ember, aki ha kell összeszedi az elesetteket. Erre most szerencsére nem volt szükség, mert a csaptunk harmadik tagja a párom volt, akit szép lassan sikerült megfertőznöm ezzel a mániámmal. Az ő magabiztos sítudásához pont elég volt egy 105-ös derekú freeride léc, amit pár éve sikerült beszereznünk, hogy igazán élvezze ezt. Addig maradtunk, amig a hó engedte, és mindig sikerült olyan részeket találnunk, ahol még nem járt senki. Egy könnyű ebéd után lefele vettük az irányt, és még élvezhető hóban fél háromkor befejeztük a napot és a szezont. Egy kis szusszanás után hármasban felfele indultunk a folyó mellet a bringa úton, és egy kellemes két órás bringázással zártuk a nap aktív részét. Ezzel a bringa úttal nem lehet betelni, ott kanyarog a folyó, minden harsogó zöld, fent a havas hegyek, béke, végtelen nyugalom.
Úgy látszik már Mölltal sem a régi, két parádés nap egymás után, mi lesz itt jövőre?

Azt hiszem a képek önmagukért beszélnek. A gleccser ma maga volta tökély

Úgy tűnik a dolgok visszatérnek a normális mederbe. Két kimaradt szezonzáró után végre visszatértünk ide április utolsó napjaira. Szállásunk szokás szerint Flattachban volt. A mostani már talán a hatodik hely volt ahol laktam itt. Kellemes, kényelmes, szép udvarral, csak egy kicsit nagy volt az áthallás, mert ez egész ház fából volt. Jól ismerve a helyi viszonyokat készültünk alternatív időtöltésre is, mászó felszerelés, bringa, de hála az időjárásnak ezek most kevéssé kerültek elő. Lényegében három tökéletesnek mondható napot fogtunk ki, én ilyenre itt nem is emlékszem. A csehszlovák üzemeltetés adta goopass jegyet kihasználva mindenki könnyű szívvel bevásárolt előre a 15-17 eurós napijegyből. (Kivéve engem, aki maradtam SSC hírmondó.) Szerintem ide érdemes minél előbb felmenni reggel, amikor még jók az éjjel kifagyott pályák. Ezt az elvet követve, az első két nap a 9 órás vonattal mentünk fel. Fenn szikrázó napsütés, tökéletes pályák, hála a pár nappal ezelőtt esett hónak. Ugyanakkor szembetűnő volt, hogy milyen kevés a hó, szinte a szezon eleji novemberi viszonyokat idézte. Pl. a JET bal oldalán a fekete pálya folytatásában le a 2-es ülőshöz, de a JET alatt is, meg szinte mindenhol bőven kint voltak a sziklák. Sajnos a nappali meleg, éjszakai fagyás nagyjából el is döntötte a pályán kívüli lehetőségeket. Az első nap még csak-csak, a második napra már teljesen. Persze azért próbálkoztam, szokás szerint sorra került a Duisburger hütte alatti bevágás. Na ez már az elején sem nézett ki jól, és csak egyre rosszabb lett. Mivel telibe kapja a nap, legalább hamar kienged, de ezért a bal oldalán elég durva hófolyások jöttek le benne. Ettől függetlenül vállalható volt, az elején még voltak a jobb szélén kis érintetlenebb szottyos foltok, aztán persze ezeket is összejártuk. A második napon egyre kedvetlenebbül karistoltam a medveölő léceimmel a pályát, amikor is eldöntöttem, hogy a következő nap inkább bepróbálkozom Sportgastein fele. (Erről bővebbem a szaktopikban.)
Amióta csehszlovák az üzemeltető az Alteck nemigen megy, cserébe van Pilsner Urquell a kocsmában. (Szinte csak horvát, lengyel, csehszlovák, és magyar és szlovén síző volt.)
Hála a szép hosszú napoknak, bőven volt idő délután egy-egy kisebb bringázásra. A folyó mellett mindkét irányban tökéletesen kiépített aszfaltos bringaút van. Jellemző ezekre az elmaradott osztrákokra, hogy a keresztezést a forgalmas 106-os úttal, minden esetben alagúttal oldották meg. Tekerve ezen a békés tájon, fenn a havas hegyek, lenn minden zöld, virágzó fák...., igazán tökéletes kikapcsolódás volt.
A három nap gyorsan elment, de remélem még sokszor visszatérhetek ide.

A négy napos szezonzáró második és harnmadik napját Mölltal-on töltöttök.

Reggel volt egy jó kör, aztán erősödött a szél és lezárták a felvonókat, csak a kabinos maradt, ott köröztünk, majd délután el kezdett szálingózni a hó, egyre jobb lett a pálya.

Másnapra esett 20-30 cm hó, pályák mellett nyom nélüli területek, kiváló porhavas körülmények délelőtt, a nem napsütötte részeken még délután is.
Igen ritka, hogy ilyen szerencse érjen, s ráadásul csodálatos napsütés, természetesen melegedett az idő, délutánra már keresni kellet hogy hol nem buckás a pálya, de még a buckák is élvezhetőek voltak mert nem tömörödött meg csak az alsó részeken, így el lehetett tolni, vagy átgázolni rajtuk.
Természetesen amit lehetett még délelőtt megsíeltük a pálya mellett és távolabb az érintetlen vagy pár nyomos területen.

Nagyon, nagyon tuti volt, igazán kellemes szezonzárás, lesz mire emlékezni.

https://sielok.hu/fotoalbum/molltal...-2022-04-19/galeria/

https://sielok.hu/video/586605/

Egy kis freeride:
https://sielok.hu/video/418762/

Sziasztok!
Egy napot, 2022.03.10-én síeltünk itt, nagyon jók voltak a körülmények, és a hó minősége, mennyisége egyes részeken, míg máshol katasztrófa mivel egy hatalmasat hibáztam a figyelmetlenségemből adódóan.
Csak röviden, szóval szikrázó napsütés, röpködnek a mínuszok, szél egyáltalán, a kabinból, beülősből keményre fagyott pályák látványa, s hóágyúzzák az 1-es, 2-es és 3-as pályákat. Megjegyzem ezen a részen egész nap mentek a hóágyúk, csak időnként fordítottak rajta. Mint ahogy a látvány igérte, sajnos számomra csalódást okozó, él és léc gyilkos kemény műhavon volt a csúszás, helyenként friss műhóval. Mit mondjak ez nem tartozik a kedvenceim közé. De az általam elkövetett hiba csak ez után következett, mert mit ér a síelés, ha nem nézünk meg minden pályát, így elérkezett a fekete 10-es is, ami a kabinból tükörsima, keményre fagyott résznek tűnt jég nélkül. Oh, hát meg lesz ez, megoldható gondolattal, aztán mintha helyenként szivacsba csúsztam volna, majd megint kemény, és folyamatosan éreztem, hogy megint, megint, és újra, újra meghúzza valami a lécek talpát, hiába próbáltam folyamatosan kerülgetni az alig látható kő darabkákat, mert hogy szó szerint tele volt vele a pálya. Amikor leértünk, kicsit "sírdogáltam", s elküldtem magam mindenhová, hogy ennyire figyelmetlen, gondatlan voltam, hisz bele gondolva, a látvány önmagáért beszélt, csak én a pályára fókuszáltam, miközben a pálya mellett közvetlenül a felső részen igen hosszan egy szinte derékszögű sziklafal húzódik, asmiről teljesen le volt olvadva a hó, ki volt száradva, ahonnan folyamatosan gurultak, vagy fújta rá a szél az apró kavicsokat, amik az egész pálya hosszában bele fagytak, majd kiolvadtak a hóból. Nem akarom tovább ragozni, dehát mit ér a síelés ha nem tudjuk le az összes nyitva lévő pályát, vagy akár a lezártat is, csak abban az esetben már jobban gondolkodik az ember, hogy miért is van zárva, hisz van rajta hó.
Dehát kárpótolt az Alteck oldal, mert ott a fekete 13-as és a piros 14-es is tökéletes volt, s végre műhó nélkül lehetett csúszni, gyorsan, lassan, élvezkedve a táj szépségében és a hó minőségében. Már el is felejtettem hogy milyen lett a lécem talpa, csak csúszni, csúszni, hisz ezért jöttünk a gleccserre, meg azért mert van egy "Gopass szezonbérletem", amit még 2020. májusában vettem kedvetzményesen. De mivel a 2020/21-es szezonban egyáltalán nem tudtam használni, így élve a lehetőséggel, át tetettem a 2021/22-es szezonra.
Természetesen az Alteck oldalon és a gleccser tetejénél is volt próbálkozás a pálya mellett, csak azért, hogy az is ki legyen pipálva, de őszintén szólva a pályán jobb volt síelni.
Alapvetően volt egy nagyon jó sínap, egy hatalmas tanulsággal.

https://sielok.hu/video/626241/

https://sielok.hu/fotoalbum/23251/k...ep/1/
Sajon a panoráma képek feltöltése nem megy.

Sziasztok, néhány friss info... Gleccser expressz nem felorankent hanem folyamatosan, kb 10 percenkent jar, igy nincs a megszokott heringjarat. Maszkot hasznalni kell a felvonokon, az etteremben ha nem az asztalodnal vagy.
Kezdo-halado sielo szempontjabol a palyakrol.. Jelenleg a turistaknak 3-as kek, 9-es piros es 8-as fekete mukodik. Allitolag van az 1-es piros, de en azt nem lattam palyanak. Ha szep ido van es koran felmesz a hegyre eszmeletlen elmeny. Nehezito tenyezo ha nagy szel van, ha felhos es nem latsz, ha sokan vannak. Volt reszunk mindharomban 😃 hat betudtuk tapasztalatszerzesnek. Fenti kek palya es 9-es piros vege hamar buckas, de elvezheto igy is. A hegyen szerintem mi voltunk egyedul kezdo-halado sielok a gyerekekkel, amugy mindenki csapat es allat jol sielnek. Kis felelemerzet volt olykor-olykor, nem is nagyon latni itt teljesen kezdoket.
megbizhato idojaras oldal:
https://www.snow-forecast.com/resor...ts/Molltal-Glacier/6day/m...

Ismét eljött április vége, és ez szokás szerint Mölltal. Idén öt napra mentem és vittem a montimat, ami a legjobb döntésnek bizonyult. 26-án munka után kiautóztam Flattachba a szokásos helyünkre. Szombaton, bár az idő annyira nem nézett ki rossznak, inkább a bringa mellett döntöttem, és első túrának feltekertem a vasútig, majd tovább a sorompóval lezárt úton. Itt kint volt egy tiltó tábla, amin igencsak meglepődtem, hiszen ez nem divat errefelé. De mint kiderült valami építkezés miatt mixeres betonszállítók jöttek mentek. Van egy alagút az elején, és lámpa nélkül nem éreztem valami jól magam benne. 1500 méter körül fordultam vissza enyhe havazásban. Azért 12 km-en az 1000 méter szint összejött. Egy kisebb pihenő után délután a másik irányba indultam, és - mint utóbb kiderült - egy Sankt Daniel nevű templomhoz tekertem fel. Megérte, csodás panoráma a völgyre. Ez volt az út:
http://www.movescount.com/moves/mov...e283953103

Másnap fenn minden zárva. Én az előző napi fáradalmakat pihenve csak a folyó mellett tekertem egy kisebbet. Hétfőn sok jóra nem számítva csak felmentünk. Mölltal a legrosszabb formáját hozta. Erős szél, köd, kavargó hó. Jellemző, hogy a kabinajtóba egyenként (mert másképp nem fér be) berakott lécemet a szél kiemelte szinte teljesen vízszintesre. A síbot csuklóhevederét a sífékbe akasztva tudtam visszahúzni. Két kör ebből elég is volt. Délután hármasban felfelé indultunk a folyó mellett. 20 km után fordultunk meg. Érdemes erről az útról pár szót szólni. 95 %-a aszfalt, tökéletesen jelölve, igazi élmény bringa, a folyót kerülgetve.
Kedden a rossz idő tovább tartott, már lent is esett többnyire, felmenni nem volt értelme. Délután csöpögő esőben azért csak elindultam, ezúttal megint lefele. Obervellach után gondoltam feltekerek Mallnitzba, de nem esett túl jól sem az emelkedő sem a forgalom. Kb. 1 km után egy tábla azt jelezte, hogy Kaponig Klettergarten 3 km. Ezt nekem, mint valamikori mászónak hivatalból meg kellet néznem. Igen derekas emelkedő után értem fel, mint kiderült a régi vasútállomásra, ahol a régi vasútvonal támfalába építettek egy perfekt mászóiskolát. Az utak jelölve, kiépítve, nittek, standok. Kicsit szürreális volt az egész. Ahogy a templomnál itt is tök egyedül, körbe a havas hegyek, körülöttem a virágzó fák az esőben. Kicsit körbejártam, sajnos a bringás cipőm nem adott lehetőséget a mászásra. Aztán elindultam a felszedett vasúti pályán kialakított dózer úton Mallnitz fele. Pár km után el kellett döntenem, hogy az idő miatt visszafordulok, vagy tovább és a főúton le. Inkább az előbbit választottam:
http://www.movescount.com/moves/mov...e283953188
A neten rákeresve találtam meg, hogy régen Kaponig volt Obervellach vasútállomása, ahova a szintkülönbség miatt egy kabinos felvonóval is fel lehetett jutni. Utóbb a Taueren vasutat átépítették, így ezt a szakaszt egy alagútban kerüli ki a vonat.
Május 1-én az SSC utolsó napján végre megjött a jó idő, így pár órára felmentem lezárni a szezont. Meglepő volt látni, hogy a JET bal oldalán az érintetlen oldalt a freeriderek 2 óra alatt rommá sízték. A szokásos móka, mindig jobban jobbra, aztán le a sziklák között a kettes ülőshöz. A hó fenn nem volt rossz, de volt már jobb is. Lehet az is, hogy csak elkényeztetett az idei tél. Lejjebb fagyott, szélfútt. (A pályák persze rendben voltak, de ezek már csak ritkán hoznak izgalomba.) Sajnos az Alteck nem ment. Persze csak átnéztem a gasteini oldalra is. Volt benne nyom. Nem baj, majd jövőre talán. A vége mindig ugyanaz, a Duisburger hütte mellett be a kis katlanba és le a kabin alatt. Elég szenvedősre sikerült.
Összefoglalva, idén Mölltal még a szokásosnál is rosszabb formáját hozta, és mégis csodás napokat töltöttem itt, bátran ajánlom az alternatív sportokat szeretőknek.

Szezonzárás Mölltalon - 2019.04.25.

A völgyben szikrázó napsütésre ébredtünk, arra igazi képeslapba illő tájra a zöld rétekkel, fent a hegyek sapkái pedig még mindig fehéren világítanak. Szállásunktól, a mallnitzi Hotel Kärntnerhofból mindössze 25 perc alatt feljutottunk a parkolóhoz.

A símetró pontosan fél óránként jár, 8 perc alatt fel is érünk az örök hó birodalmába! Hétköznap lévén nem volt sok ember a pályákon, a lifteknél zéró a sorbanállási idő. Amire nem számítottam, hogy a símaszk igencsak kelleni fog, ennek hiányában azért elég kellemetlen volt síelni, főként a csúcs közelében. A pályák minősége verte azokat, ahol én télen (sokszor persze enyhébb időben) jártam korábban, ez főként a 2-es, 7-es pályákra volt jellemző, amik még délután is tükörsimák voltak! Az egyetlen nehézséget a folyamatos szél jelentette, ami meglepetésszerűen, akár fél percenként váltogatta a szikrázó napsütés és tejfelköd közötti időjárást. Mindössze csak az alsó 500 méteres kis szakasz kásásodott, az is csak a lenti részen, a Mittelstationhoz visszatérve.

Egyszóval, aki még szeretne ebben a szezonban egy jót csúszni annak hajrá és irány Mölltal!! :))

Ha április vége, akkor Mölltal. Így van ez már évek óta, és remélem így is marad. Igaz, hogy Kaprun nagyobb, és változatosabb, de ez a környék a maga nyugalmával, a harsogó zöldjével, virágaival nekem sokkal jobban tetszik. Idén nem lehetett okunk a panaszra 4 napból 3 volt síelhető, ez itt jónak számít. Szombaton kicsit későn mentünk fel, a pályák már megpuhultak. Igaz ez különösebben nem zavart minket, mert elég keveset tartózkodtunk rajtuk. Mentünk pár jó kört a gleccseren a fekete mellett végig le a kétülésesig, aztán az Alteck bal oldalán, ahol kitűztek egy freeride pályát. Mondjuk régebben is mentünk itt, amikor még nem volt jelölve. Ezt az oldalt telibe kapja a nap így nem volt jó. Ellenben a gleccser pont ideális volt, pont annyira puhult, hogy jó legyen.
Vasárnap már reggel nyolckor felmentem, és tettem egy próbát Sportgastein felé. Az erről szóló fórumban megtalálható.
Hétfőn is korán mentem volna, de a szél és köd miatt nem volt értelme felmenni.
Kedden a hazaút előtt korán felmentünk. Először megint a gleccseren mentem. Még jórészt árnyékban volt, kemény, az alsó sziklák miatt nem volt veszélytelen. Ezért inkább átmentem az Alteckre, ahol éppen jó volt a hó állaga, így tudtam menni pár igen jó kört. Végül még egyszer felmentem a gleccsere, hogy a 10-es feketén tudjak lejönni a Duisburger hüttéhez. Itt persze bevágtam abba a kuloárba, ami közvetlenül a kabinos alatt megy. Már sütötte erősen a nap, de még élvezhető volt. Ezzel a nap, és a szezon számomra véget ért.
Pár jó tanács annak aki ide készül. Célszerű minél előbb felmenni reggel. Az első vonat 8 órakor indul, ez tele van versenyzőkkel, akik nagy táskákkal mennek, úgyhogy érdemes már 10 perccel korábban ott lenni. Ha derült az éjszaka, akkor jól kifagynak a pályák, 11-12 óráig ki is tartanak. Utána lehet számítani komolyabb buckákra. Tömeg ilyenkor már nincs. A nap ha van, nagyon erős. Felmenetel előtt érdemes a web kamerákat megnézni, és a szelet. Aki napi jeggyel nyomja, annak főleg. Igazából nem is vennék ide több napos jegyet, pont a kiszámíthatatlansága miatt. Ha van elég hó, akkor bőven lehet pályákon kívül is menni. A gleccser meredek részén van pár nem túl vészes spaltni,ezekre figyelni kell.

A szezonzárót április 28-30 között szokás szerint itt tartottuk. A pénteki napra sok szót nem érdemes vesztegetni, köd, szél, hóesés. Szombaton ellenben gyönyörű idő ígérkezett, ezért már a fél kilences vonattal felmentünk. Az első köröket az alsóbb részeken tettük meg. A Duisburger hütte felett ki a pályáról egy vályúban, majd a kabinból is jól látható kuloárban le. Majd még följebb ki a fekete pályáról levágva a pirosra. Aztán felmentünk a gleccserre, és itt élőben láthattuk a helyi erők lavinamentését. Ahogy mentünk fel a Jet-el, láttunk egy lavinát, ami a Schareck oldalából indult, és főleg abban a jellegzetes nagyon meredek vályúban jött le, amit azért meg szoktak sízni. Mintha ember is lett volna ott. Szinte azonnal jött egy helikopter és ott pásztázott. A fekete pályán kívül kezdtünk ereszkedni, aztán balra tartva, de még a felvonók innenső oldalán maradva mentünk le. Mire leértünk már több tucat ember volt itt, ratrakok csinálták az utat. Mivel rajtunk is volt pieps, azonnal szóltak, hogy kapcsoljuk ki. Ez nem gyakorlat, mondták. Gyorsan elhúztunk onnan, ne zavarjuk a mentést. Láthatóan igen szervezetten ment minden, nem kellett külső segítség. A továbbiakban csak messzebbről követtük az eseményeket. Mint utóbb kiderült, egy ember sérült könnyebben, de ő is kijött saját maga. Ettől függetlenül a teljes protokollt végigcsinálták. Vagy öt helikopter járt folyamatosan, először pieps-el és kutyákkal kutatták át a területet, és ez után szondával is. Ez a munka még záráskor is tartott. Több mint 100 ember dolgozott. Szerencsére más sérült nem volt, ezt később a médiából tudtuk meg. A nap többi részét is főképpen a pályák mellett töltöttük.
Vasárnap is szép maradt az idő, de egy kicsit később mentünk fel, és a parkolóban valami embertelen tömeggel szembesültünk, még az erőműnél is parkoltak. Érdekes, de fenn nem volt elviselhetetlen a tömeg. Mentünk pár hosszú kört, és közben sajnos kinéztem Sportgastein felé, és amire nem számítottam, nyomok voltak benne. Én meg ott álltam egyedül, későn, és még a pieps sem volt nálam. Valami kellett, ami leszív, és ezért csapatunk azon része után indultam, akik ezt a napot sítúrára szánták. Vélhetően a lavinaveszély miatt az Alteck nem járt, bár a pályák jórészt meg voltak csinálva. Hamar átváltottam túrára, szinte semmit nem vittem magammal. Kb. fele úton utolértem a többieket, és húztam fel. Fél óra alatt fenn is voltam, és a már alulról kinézett, kissé már megsízett, de még jónak tűnő vályúban jöttem le. Közben felidéztem a novemberi szezonkezdést, amikor innen a Niederschartéból túráztam fel a Schareckra. Hamar elment ez a szezon, kicsit felemásra sikeredett... A nap hátralévő részében a párommal főképpen a gleccser-10-es pályát csúsztuk, persze azért ki-ki mentem. Három óra után hirtelen a felső rész felhőbe borult, így négy órakor mi ketten voltunk az utolsók akik feljöttek a Jet-el. Ezt nagyon szoktuk szeretni! A ködben óvatosan ereszkedtünk le a gleccseren, aztán már látni is lehetett. A 9-es alja mindig buckás, most sem volt másképp. Közben megint összetalálkoztam azzal a három honfitársammal, akikkel az Altecken is. Volt velük egy tüneményes border collie is.
Délután még megjártuk a szállásunktól nem messze lévő Raggaschlucht szurdokot, ráadásul többször is, úgyhogy a szezon utolsó napja eléggé mozgalmasra sikeredett.

Végül március 27 és 31 között töltöttünk el öt napot a gleccseren. Először fordult velem elő, hogy ugyanarra a síterepre mentem vissza, ahol már jártam egyszer és most sem csalódtam! Korábban ijesztgettek, hogy sok pálya le van zárva és három egymást követő nap még soha nem volt jó idő stb. de ennek én pont az ellenkezőjét tapasztaltam most is. A pályarendszernek egy nagyon-nagyon pici része, a 4a volt lezárva a versenyzőknek. Mint megtudtuk, ez mindig így van és több helyet soha nem foglalnak el! Az időjárás végig olyan volt mint a képeslapokon. Ragyogó napsütés, plusz fokok, tökéletes hó, síelő alig. Délelőtt voltak iskolai csoportok, akik kivétel nélkül kezdők voltak és együtt mozogtak, többnyire a Mittelstation melletti tányéros és csákányos környékén, tehát senkit nem zavartak. Rajtuk kívül szinte alig lézengtek és az ebédidő után sokszor ténylegesen egyedül voltunk egy-egy pályán. Szinte hihetetlen. A zsúfolt gleccservasútban hirtelen soknak tűnik a létszám, de pillanatok alatt eloszlik a tömeg. Egy szlovák-magyar, de Ausztriában élő nagyon aranyos hölgy adott magyarázatot erre. A Mölltal nem minősül "trendinek" az osztrákok körében, akik inkább Söldenbe járnak. Az autók rendszáma alapján az osztrákok számát kb. 20 %-ra becsültem. De még ezzel is kalkulálva érthetetlen, hogy a nagyon enyhe időjárás miért nem vonzott több embert a magasabb, hóbiztosabb terepre.... Na, de ennek csak örülhettünk.
A 17 km - összevetve a hatalmas pályárendszerekkel - leírva persze kevésnek tűnik, de ott valahogy annyira zseniálisan változatos és kompakt, hogy tökéletesen kitölti az öt napot. A "programot" úgy állítottuk össze, hogy délelőtt többször mentünk le a 9-esen, mert az alja ugye délutánra megolvadt és ebéd után inkább a fenti 1-es, 2-es és 3-as pályákon illetve az Alteck részen voltunk. Délutánra a hó a napnak leginkább kitett szakaszokon természetesen máshol is megolvadt, de a kevés síző miatt nem lettek igazán feltúrva és én pl. nagyon szeretek puhább hóban síelni. A nagy kedvenc fekete 10-es pályát sajnos más is felfedezte és volt, hogy akár négyen is voltunk egyszerre....:)))
Szállásunk ismét a magyar vezetésű Hotel Alpenlickben volt. Az ott dolgozó nagyon kedves hölgy továbbra is fantasztikus rendet és tisztaságot tart - hibátlan.

2016. december 9-10-én síeltünk itt.
Ragyogó idő volt, és a síterep szerintem remek. Kellemes, széles, közepes meredekségű pályák, jó felvonórendszer (ülős liftek túlsúlyban a kabinos és húzóliftek helyett, minden normális pálya alja-teteje között direkt liftkapcsolat), tömegnek nyoma sem volt, szóval nagyon megszerettem ezt a terepet, biztosan fogok még jönni ide.

December elején a síterep teljes egésze behavazott volt, szépen kezeltek voltak reggel a pályák, és a kevés ember miatt egész nap jó állapotban maradtak.

Javaslom, hogy Flattachból legkésőbb 7.40-kor hajts ki autóval, ha az első gleccservonattal fel akarsz menni a hegyre.

A szezont ismét itt kezdtük, szokás szerint november első hétvégéjén. Idén kissé más tervekkel vágtam neki az évnek. Több mászás,túra, ha lehet el a pályától. Ezzel a szemmel készülődtem,kerestem a lehetséges túracélokat. Végig kellene járni a gleccser feletti gerincet. Meg is találtam a teljes leírást:
http://www.hikr.org/tour/post84523....html

Pénteken ragyogó napsütés, szerencsére megy a Panoramabahn. Ennek az aljában hagyom a lécemet,amit egy önzetlen túratársam vállalt felvinni a gleccser tetejére. Megyek két kört, keresem az utat a Fraganter hágóba, de nem igazán találom. Végül látok egy jónak tűnő felmenetet, ami a lezárt 14-es pályából indul. Nekivágok, hamar lejönnek a rétegek.Egy vékony aláöltöző épp elég. Nincs nagy hó, de kemény fagyott. Sítúra bakancsom jól tart benne. Feljebb tartva elunom a taposást és belevágok jobbra a hegyoldalba,mert nem tűnik nehéznek. Nem is az, de elő kell venni jégcsákányt. Felérve a kis tetőre balra magam alatt látok a hágóban egy keresztet. Jó, gondoltam ekkor, kihagytam a Fraganter hágót. Hát nem, rövid időn belül kiderült,hogy jól eltájoltam magam, és a Nieder hágóba indultam meg,a Fragenter csak ez után következik,mindegy már ez a plusz óra belefért. A következő Herzog Ernst Spitze egy jó nagy meredek domb,amire fel kell menni. Egy időután úgy gondoltam, hogy egyszerűbb és gyorsabb lesz,ha vasat húzok. Ez bevált, a grivel F2 remekül tartott, két bottal jól haladtam. Igyekeztem nem az élen haladni,kerülve a párkányokat,inkább a fagyott É-i oldalban. Megint elő kellett venni a csákányt is. Helyenként egészen alpesi jellege volt az útnak 60 fok körüli meredekséggel. Elértem a biztosított szakaszhoz. Ez egy kb. 30 m hosszú C körüli steig, amire számítottam, így volt nálam beülő és szett. Az ilyen szakaszokban mindig az kulcs,hogy a drót mennyire van hó alatt,ezért elöl hagytam a csákányt. Másztam régen eleget télen sziklát, így nem volt szokatlan hágóvasban állni a tüskéken.Feljebb a helyzet bonyolódott, mert a drót jórészt szorosan a sziklát követte, és ezért többnyire nem látszott ki a hó alól. Fél kézzel a drótba kapaszkodva, helyenként az orrkörmökön állva, csákányoztam a havat,és tologattam feljebb a karabinereket. Egyszer minden jónak vége szakad, és felértem. Ideje is volt, mert a vékony kesztyűmben már nem nagyon éreztem az ujjaimat. Fenn levettem a már többet nem kellő szettet és a jól bemelegedett kezeimen a síkesztyűvel szaporán indultam tovább. Épp egy jó meredek részen harántoltam át, amikor szólt a telefonom. Gondoltam, hogy a társaim keresnek ezért felvettem. Közben sajnos az egyik kesztyűm elhagyott. Az aggódókat megnyugtattam, majd valami csodában bízva elindultam a kesztyűm után. Kb. 100 m után rá kellett jönnöm,hogy a keresés reménytelen. A fél pár kesztyű feliratozott a hegyen elvesztett tárgyak gyűjteményébe. Elindultam hát fölfele,és meglepetten konstatáltam, hogy lihegek. Ja, a magasság már észrevehető. Már jó fenn látszott a csúcskereszt, de még vagy 40 perc kellett mire felértem. Csúcsfotó, a csoki elmaradt, öröm.Még egy kis figyelem tovább a gerincen és fenn-lenn vagyok a gleccseren. A lécem ott vár. Miközben pakolászom, befut Attila,váltunk pár szót,látja rajtam,hogy most nagyon kerek a világ. Merev lábakkal lesízek a gleccseren,nem erőltetem, ebből ma ennyi elég. A szezon elkezdődött.

Néhány technikai adat itt:

http://www.movescount.com/moves/mov...e130237630

Felszerelés: Téli(hágóvas,jégcsákány,bot)+ ferrata szett.

Hétvégén a terepen tartottuk szokásos bérlet vásárlós besízésünket. Pénteken reggel némi felhősödés után ragyogó napsütés és remek körülmények között csúsztunk. Sajnos csak a gleccser és az 5-ös illetve a 7-es pálya volt nyitva, de ezeken volt elegendő hó.Napközben is hóágyúztak és ezerrel dolgoztak a kilencesen. Szombaton elromlott az idő és köd, szél, hóesés nehezítette a csúszást, de az alsó részen azért élvezhető volt. Vasárnap leszakadt az ég többen már fel sem mentünk, de két társuk kénytelen volt felmenni a felszerelésükért, de Ők is azonnal menekülőre fogták a dolgot.Aki hétvégén meg tuti, hogy jól jár mert gyanítom ekkora havazás után több pályát is megnyitnak.

Első találkozásom a gleccser pályáival az alábbi beszámolóra ösztönöz. Január közepén töltöttem el ott 4 síelős napot, amire az időjárási körülmények nagy befolyással voltak. Mivel a síterep 2200 és 3122 méter között található a magashegyi éghajlatra jellemző körülményekkel kell számolni.Az időjárás előrejelzést érdemes komolyan venni ugyanis ha havazást, ködöt ,szelet vagy napsütés mentes időt jósolnak könnyen átválthat a szórakozásunk kínlódássá.Ez történt velünk első nap,csak egy pálya üzemelt ( 9 -es piros ) de csúszni szinte itt sem lehetett mert semmit sem láttunk a nagy ködben.Amikor napos ,tiszta idő van akkor viszont az összes pálya és felvonó üzemel és megmutatkozik az osztrák pályákra jellemző profizmus.A legeldugottabb pályák is ratrakolva és kezelve vannak.Tapasztalt barátaim véleménye alapján a pályák " színezése" inkább kedvezően mutatja azokat mint a valóság viszont mint írtam nagyon jól kezeltek és a többségük megfelelően széles is ezért középhaladóknak is ajánlott. Találkoztam általános iskolás csoportokkal még a gleccser pályán is.
A 2800 méteren található Eissee étterem egyszerű de változatos ételeket kínál,jó idő esetén szuper panorámával a gleccser pályára.Összességében tetszett a síterep egyetlen jelentős negatívum, hogy ha nem üzemel csak egy -két pálya akkor is teljes árat kérnek a bérletért.

Egy pár jótanács ha a Möltál gleccserre mész síelni.
Először is a szállás helyének kiválasztása nagyon fontos
mivel a gleccser vasút a legközelebbi falutól is (Flattach)8km re van. A gleccservasút órakor és félórakor indul reggel nyolc órától.A vasúthoz síbusszal vagy saját kocsival juthatsz el,elég kanyargós de jó hegyi úton. Érdemes a pénztárnál érdeklődni a pályákról mert elég gyakran változik az időjárás és sokszor nem üzemel a gleccser. (bár az igazság az,hogy nekem nem mondtak valós tényeket mert az üzemelő három pálya helyett mire felértem csak egy ment)A bérlet ára 44euró nagyon sok ahhoz,hogy csak egy kis pályán síeljünk.Viszont ha jó az idő igazi élmény.Nagyon jó minőségű széles pályák.A gleccseren három lesikló van különböző nehézségűek,viszont a vastag hó miatt rendkívül jól síelhető.Az egész síterepen elég nehéz pályák találhatók semmiképpen nem kezdőknek való.Viszont jól kezeltek kevesen vannak. Összeségében minden jól síelőnek ajánlom de feltétlen javaslom az időjárási viszonyok figyelembe vételét,a ruházat jól megválasztását mert a szórakozásunk kellemetlen emlékké is válhat.Én csak jó élményekkel tértem haza bár az öt napból csak két és fél nap síelhettem a gleccser pályán.

Murau / Mölltall gleccser / Badhofgastein /Katschberg sítúra 2.nap (febr.20)

Szokás szerint az elsők között kelve, már 8 órakor indultam volna, ha a társaság (most már teljes létszámban) felbírt volna kelni. No mindegy inkább később, mint soha felkiáltással festői szerpentinen vettük célba a gleccser vasút parkolóját, ahol már meglehetősen nagy tömeg várakozott. Kellemes meglepetésemre a „csőgörény” 8 perc alatt felér és kettő van belőle, szóval sokat nem kellett várni, hogy sorra kerüljünk, bár a síbakancsban való álldogálás gorombán rombolta a hangulatomat. A zsúfoltságot egy számláló szabályozza, bár így is kimaradt pár ember a következő fordulóra. Leginkább egy hétfő 8 órai 2-es metrózáshoz hasonlít, csak ez nem áll meg menet közben. A felérkezést követően pályaszűz társunk vad oktatásába kezdtünk a gleccservasút érkezési oldalán. A pálya ehhez tökéletes, a nap tűzött, csak a tányéros lift volt irgalmatlan lassú, de hát én is voltam kezdő, legyen az ember gyereke megértő. A „mit csinálj és mit ne síelés közben” instrukciók átadása után társunkat magára hagyva az eisseebahnnal, majd a gleccserjettel a csúcsot vettük célba. A kilátás a Grossglocknerre félelmetes, már ha valaki felismeri, mert ugye hegycsúcsok mindenfelé, tábla meg egy szál se. Szóval itt tapasztaltuk meg, hogy jó helyre tette az „Úr” a pályarendszert, mert a csúcskereszt irányába felkapaszkodva orbitális északi szél támadott minket, úgyhogy a kötelező csúcsfotó után iszkiri lefelé a szélárnyékos pályára. Számsorrendben kezdtünk a pályákkal. A pályarendszer ezen oldala a naposabb, és jól is kezeltek a pályák, nagyon jó tempót lehetett menni. A második menet után feltévedt a már nem pályaszűz társunk is, és néhányan úgy gondolták, hogy itt az ideje, hogy a „training piste” kék 2/3-as pályán lekalauzoljuk. Warning, dangerous, felejtsd el!!! Nem a Mölltall a kezdők paradicsoma. A kék 2-3 legfeljebb Miklós Editnek gyakorló pálya. Szegény társunk néhány esés után úgy gondolta (tévesen), hogy visszasétál a felvonóhoz. Csakhogy ez a felvonó, csak felvon, de le nem, így társunk kénytelen volt már élemedett kora és zsenge sítudása ellenére a színvak pályatervező keze nyomán létrejött kéknek nem nevezhető pályán először csúszva-esve, majd gyalog leindulni. Nem részletezem, kb 1 óra múlva találkoztunk vele, hulla fáradtan az eisseebarnál. Ezen a hétvégén már lécen nem láttam többet. Pista! Ezer bocs! Mint említettem a pályarajzoló a jagerteetől megrészegedve húzta be a színeket a térképre. Mivel a pályák nagy része nem egyenletes lejtésű, így vannak benne néhol kék (a visszafelé lejtő pálya milyen színű??) néhol erős piros szakaszok. Az, hogy a térképen minek rajzolták, az mindegy. Szerintem fenti részen minden pálya piros besorolású kellene, hogy legyen. A kék 5, sem kék bár a végén lassú tempónál lapátolós, az eleje meg komoly esésű, csak biztosan fordulóknak ajánlom. Sajnos mire az Alteck oldalt megcéloztuk, az már teljesen árnyékba került így inkább az eiseebar és az alteck völgy közti részen csúsztunk egy párat. Aprópopó, eiseebar. Remek hely, a teraszt kihagyni felségárulás. Haza indulás előtt még a piros 9 és fekete 10es pályákat ellenőriztük, amik a fenti rejtély kapcsán újfent színtévesztés áldozatai. A fekete is jó eséllyel csak piros, oké-oké van egy szűkebb rész rajta, de a meredeksége elveszik a training piste mellett. Ahol a 9 és a 10 találkozik, van egy nagyon szűk rész, totál feltúrva, mintha több száz gigavakondok akarná az egyébként kellemes pályarendszert tönkretenni. Természetesen a tömeg is itt verődik össze bénázni.
Összefoglalva, Mölltall jó minősítésű (de nem a legjobb), nagyobb és keményebb terep, mint pl a Dachstein gleccser, és nagyon nem kezdőknek való a változatos pálya dinamika miatt. Itt rengeteget dolgozik a láb, szóval 4 órára készek voltunk. Mivel jó magasan van a terep a naptej nem ajánlás, hanem kötelező. Lefelé menet a „metróban” még megszemléltük, hogy lehet, néhány tömegben hógolyózó diák a közutálat elszenvedője. Szombatra (az erős felhősödés miatt) Bad-Gasteint terveztünk.

Mi december 14. és 19. között voltunk Mölltal-on. Négy és fél napot töltöttünk a gleccseren. Előtte már három héttel az időjárás előrejelzést tanulmányoztam, amit szinte napról napra megváltoztattak és tulajdonképpen az utolsó napig bizonytalan volt, hogy milyen is lesz az idő. Végül - szerencsére!!- rábeszéltek, hogy vágjunk bele.
Az első két nap ködös volt az idő és a hó is szállingózott, de síelni végig lehetett. Utána reggel 9-kor viharos szél, felhők, majd egyetlen óra alatt! ez az egész megszűnt és két és fél nap ragyogó napsütés és meleg! Egészen hihetetlen, hogy december közepén közel 3000 méteres magasságban egy gleccseren szinte egész nap nem volt mínusz.
A külön oldalon lévő 13, 14, 15-ös pályák egy-két órára le is voltak zárva és hallottuk, hogy robbantják a "lavinás" helyeket, majd miután megnyitották, pont előttünk 40-50 méterre indult meg egy kisebb adag hó - na, akkor újra lezárták. De nem jelentett nagy kiesést, mert szinte alig voltak és délidőben konkrétan egyedül lehetett síelni bármelyik pályán. Kedvencem az étterem mögött induló fekete 10-es volt, ami - ha én lemegyek rajta - ugye nagyon nem fekete, de gyönyörűen volt kezelve és még délután is ratrak nyom volt rajta. Az egész pályarendszer valahogy olyan kompakt, egész és nagyon barátságos volt. Az volt az érzésem, hogy valaki nagyon szívügyének tekinti, hogy minden flottul menjen. Minden tökéletesen működött és pl. a népszerű 9-es piroson délben kb. két nyom szélességben végigment még egyszer a ratrak. Lényeg a lényeg a pénzért tökéletes szolgáltatást nyújtanak. Ezt el kell ismerni.
Szállásunk Flattach-ban volt az Alpenblick Hotelben, ahol magyar a tulajdonos és a személyzet az gyakorlatilag egy magyar hölgy, aki olyan rendet tart a házban, hogy szinte zavarba ejtő.
Meglehetősen kritikus vagyok sokszor, mert azért elég mélyen kell ma már a pénztárcába nyúlni egy ilyen úton, de semmilyen negatívumot nem tudok előásni. :)) Tényleg minden perc megérte!!! Aki teheti, menjen el egyszer Mölltal-ra!