Élménybeszámolók

Szerdán egy nagyszerű napot töltöttünk itt. Bár kicsit furán néztem a sárga hóra, a szaharai homok beszínezte a környéket. Viszont volt előnye is, segített a tájékozodásban, egyértelműen mutatta a pályák vonalvezetését.
Zellből indultunk tízkor, fél egykor fordultunk vissza a Druxeralmtól. Csak jókat tudok mondani a helyről. Változatos pályák, nagy szintkülönbség, modern liftek. Talán egy gyenge pontja van a rendszernek. Zillertalból Königsleiten felé a fekete 36os az egyetlen opció. Ez már délelőtt össze volt túrva, mivel mindenki ezen közlekedik, a teljesen kezdők is.
Meglepően kevesen voltak, főleg egy zsúfolt keddi hochzillertali nap után üdítő volt ilyen kevés emberrel osztozni. Egyedül a központi helyeken voltak egy kicsit többen, de sorban állni sehol sem kellett.

Szürke, borult időben nem lopta a szívembe magát a hely. Nem volt rossz, de most nem érzem, hogy ide mindenképp vissza kell jönnöm.
Olyan ipari mega jellegű terep.
Hochzillertal igazából csak Kaltenbachból közelíthető közvetlenül, kettő párhuzamosan futó kabinossal. Ennek is köszönhető, hogy a központi helyek a nagy forgalom miatt hamar leromlottak, annak ellenére, hogy fent nem is nagyon olvadt. Hochzillertalról Flachau jutott eszembe. Egy hegyoldal, amit teleszórtak nagy kapacitású liftekkel. Így sorban állni nem kell, de a pályák már zsúfoltabbak.
A völgybe egy pálya vezet, délutánra tragédia volt már, de ebben nagy szerepe volt a 14 fokos tavaszi melegnek is. Téli viszonyok között más lehet, így azért combos volt egyben 1700 méter szintkülönbséget csúszni.
A legjobb pályák és a legkevesebb ember a Kristallexpress környékén volt, gondolom azért, mert idáig már kevesen jönnek el.
Hochfügen teljesen más. Hosszú pályák, kevésbé kezdőbarát, sokkal kevesebb ember. Fent kíváló hóviszonyok, jó állapotú pályák. Délután is teljesen jól síelhető volt, látszott, hogy kevésbé használták el. Ide szívesen visszajönnék.

Vasárnap Eggalm-Rastkogel környékén voltunk.
A felső részek teljesen jó állapotban voltak, a tavaszi nap sem tett kárt bennük. A völgy pályák viszont már nem sokáig bírják, ha nem jön lehülés és hó hamarosan.
Eggalm a rendszer széle, kevesebb síző, a pályák is tovább maradnak jók, nekem jobban bejött. Akinek nem szempont, hogy ne síeljen ugyanazon pályán egy nap többször, annak szerintem jobb választás, mint Rastkogel. Rastkogel már sokkal népszerűbb, többen is vannak, de még ok.

Hétfőn nem síeltem, a kutyával felsétáltam Tuxból Eggalmra. Kényelmesen 2.5 óra. Nagyon jól táblázott téli túra útvonal, néhol még ratrakolt is.

Ezen a héten voltunk a környéken, hat-hét év után újra. Azért is választottuk Radstadtot, mert úgy emlékeztünk, hogy itt nem szoktak sokan lenni. Lehet, hogy az altenmarkti kabinos lift miatt voltak többen, mint amire emlékeztünk még a régi két személyes lift idejéből, azt nem mondanám, hogy kevesen voltak. A két ülőlift alatti pályák már ebédidőre buckásak voltak, a pirosak tartották magukat, azokon nem is volt nagy forgalom. Egy napra átmentünk Wagrainba, az már szinte élvezhetetlen volt a tömeg miatt, ehhez képest tényleg nem voltak sokan Radstadban.
A szánkó pálya szuper volt, a nap végére azért már voltak rajta kőkemény ugratók, lila is lett a püspökfalatom.

Aki nem a pályakilóméterek alapján értékel egy síterepet, annak érdemes kipróbálni, nem fog csalódni. Nulla sorban állás, kevés síelő, záráskor is sima pályák. Egész nap lehet folyamatosan pörögni. Két itteni nap között egy napot Wagrainban voltunk, vissza is menekültünk a tömeg elől Ebenbe.
Van egy egész hosszú időmérős pálya, gyerek park...
A tömegről beszéljenek a képek.

December 22-23.
Az időjárással nem volt szerencsénk, első nap havas eső és hó, második nap viharos szél.
Ettől függetlenül nagyon bejött ez a kis pályarendszer, igazi titkos tipp.
Annak ellenére, hogy kb 20 autó állt a parkolóban, minden pálya meg volt nyitva a feketék kivételével.
Mindenki megtalálja itt a számítását. Van erdei síút a völgybe, van hosszú igazi kék pálya kezdőknek és hölgyeknek, és vannak igazi piros pályák, könnyebbek és nehezebbek.
Személyes kedvencem a piros 2-es és 10-es.
A rendszer okosan van megtervezve. 23-án a viharos szél miatt a Panorama 6-er nem ment, de a két 4 személyes lifttel is besíelhető a teljes rendszer! Néhány napra ideális, két nap alatt nem untuk meg.
Az Oxenalmban a Oxenbörger nagggggyon jó!

22-én voltunk itt egy napot, vegyes érzelmekkel jöttem el.
Ami jó volt:
1. Délben összesen 10 autó(!) állt a parkolóban, a tömeget el lehetett viselni :), sorban állás értelemszerűen nem volt egész nap.
2. Rengeteg hó van a környéken, ilyen jó minőségű természetes havon nagyon régen nem síeltem.
3. A megnyitott pályák (1-es és 20-as) vezetése és lejtése nagyon bejött, szeretem a fenyőerdőben kanyargó széles pályákat.
Ami nem tetszett:
1. Az L1 felvonót 11 óra körül indították csak el, az L3-ast meg akkor zárták le, valószínűleg a kevés síző miatt nem érte meg üzemeltetni.
2. Az L2-től az L1 felé vivő síút miatt nem éri meg annyit fagyoskodni az L2-n. Jó időben persze más élmény lehet, de nekünk hóesés és felhő jutott.
3. Összesen kettő pálya volt megnyitva, de ezért ugyanúgy elkérték a teljes jegyárat, mintha a terep minden pályája nyitva lett volna.

Szép időben azért visszamennék, kapna még egy esélyt.

Március 19-én síeltünk itt.
A Vierschach és Bad Moos közötti pályákat síeltük. Kezdőknek a kék 15-ös és piros 13-as ajánlható, a többi haladóknak való. 13as elején van egy meredekebb letörés, ami egy erdei kerülővel megúszható, szerintem csak ez miatt lett piros a jelölése, egyébként egy nagyon jó lejtésű és széles carving pálya.
Valóban, ülőlift csak Vierschach fölött van, a többi mind kabinos. A mi szemünkben ez inkább hátrány volt. Délre már nagyon elegünk lett az állandó lecsatolásból és latyakban való sétától. A Sextenből közlekedő állóhelyes nagykabinos fajtát különösen nem szeretem.
Érdekes a tájképi kontraszt a rendszer két vége között. Vierschach felől a Dolomitok gyönyörű formáiban lehet gyönyörködni, azonban ha Bad Moos felől visszanézel, akkor egy kopasz hegyhátat látsz.
A bérlet cserével javaslom óvatosan bánni! A sexteni nagykabinos bejáratánál láttam, hogy amikor "lehúzod" a bérletedet a kapunál, az ellenőrző fülkében ülő személyzet előtti monitorokon megjelenik az előző kettő (!!!) lifthasználatkor készített fotó az azt a bérletet korábban használóról, és figyelik, hogy a fénykép és a tényleges éppen akkori bérlethasználó tényleg ugyanaz a személy-e! Azaz, ha észreveszi, hogy más használja a bérletet, mint előtte, biztosan nem fog megdicsérni.

Március 18-án voltunk itt. Sajnos az időjárás nem fogadott kegyeibe minket úgy mint előző nap Klausbergen, ebéd után eleredt az eső, le is jöttünk.
A terep nekem hasonlít Klausbergre, csak egy kicsit kisebb és kevesebb a hangulatjavító extra, de ez is nagyon bejött. A pályák lényegében 1800-2400 között vannak, északi fekvésűek, nagyon jól tartották magukat a meleg ellenére. A völgybe vezető pálya nagyon ott van, egyáltalán nem fekete, inkább kékes-piros. Egyedül az utolsó letörés egy kicsit meredek, de az is elég széles. A csúcsról a völgyig 1400 méter szintkülönbséget lehet csúszni folyamatosan.
Tömeg itt sem volt, pedig schneefestival volt a hétvégén. Ennek keretében például ingyenesek voltak az igluk, a szabadtéri szauna és jacuzzi. A kabinos állomásánál szólt az élőzene, egy ratrakra telepített grill házban oldalast és csirkeszárnyat sütöttek. A 3-as lift alatti sebességmérő pálya aznapi három legjobbja külön díjazásban részesült az egyik hütte által szponzorálva. Ugyanitt egy snow park is van.

Március 18-án töltöttünk egy napot Klausbergen. Az a nap az eddigi egyik legjobb síélményem volt, és ebben teljesen egyet értett a társaságunk minden tagja!
Azt azonban az elején le kell szögezni, hogy teljesen kezdőknek nem a legideálisabb terep, igazából csak két pálya ajánlható nyugodt szívvel nekik. Haladóknak viszont maga a paradicsom.
A rendszer egy északi fekvésű katlanban fekszik, a pályák 1500-2500 méter között vannak, szélesek. Ezenkívül létezik még a völgybe vezető szokásos síút, de az nem egy nagy élmény.
Mivel egy eldugott helyről van szó, és a közelben olyan megaterepek vannak mint Kronplatz, Grödental, Alta Badia, amik elviszik a tömegeket, itt egyáltalán nem voltak sokan. Előző nap Kronplatzon voltunk, azzal összehasonlítva ez egy kis terep, de nincs az a tömeg, változatosabb, szebb a környezet, hangulata van. A pályák még délután sem buckásodtak, kitűnő állapotban voltak a napos meleg ellenére is.
A terepen több nagyon jópofa ötlettel adnak sok extrát szinte minden korosztálynak. A gyerekeknek nagy élmény lehet, hogy terep valamilyen oknál fogva a dinoszaurusz témára épít. A 8-as kabinos tetején dinó jégszobrok vannak, az 5-ös lift alatti tanuló pályán egy gyerek snow park van kialakítva életnagyságú dinókkal.
Ezen kívül van kettő igazán komoly snow park, egy sebességmérő, és mindez természetesen ingyenesen. (mondjuk a sebességmérő pálya elég szerencsétlen helyen van, a cél után egyből egy letörés jön, oda kell figyelni a célba érkezésnél!)
A 2-es lift alatti snapsz kocsmában a kaja után ingyen snapszot kaptunk, pedig semmi extrát nem ettünk/ittunk. Ugyanitt a ház mögött egy szabadtéri hordó szauna és egy meleg vizes dézsa van a lazulni vágyóknak.
A 4-es lift alatt egy bob pálya fut, egy menet 4,5 EUR. Azonban érvényes síbérlettel egy menet ingyenes! Ugyanitt a pálya szélén egy kisöreg forralt bort árul egy kuckóból, az erdőben pedig egy igazi budiban tudsz könnyíteni magadon.
Összefoglalva: kevés ember, sok napsütés, sok extra, sajátos hangulat, sportos pályák, gyönyörű környezet.

Február első hetében töltöttünk itt egy hetet, alapvetően jó tapasztalatokkal.
Szállásunk Selva di Cadoreban volt a Residenza Domino-ban. Csak ajánlani tudom. Minden apartmanhoz kettő fürdőszoba tartozik, apartmanonként a házban a teremgarázsban külön hely és zárható síléctároló. Ja és lift a házban :) Bolt és kávézó közvetlenül a ház alatt. Érkezés másnapján egy olaszos reggeli benn volt az árban a szomszédos kávézóban: péksüti, kávé, gyümölcs, joghurt, gyümölcslé.
Mindjárt az elején a terep talán egyetlen negatívumáról. Vasárnapi érkezésünkkor délután 3 felé elkezdett esni a hó, és szakadt másnap kora délutánig. Mivel Civetta nagy területen terül el és ehhez képest kevés a buborékos és kabinos felvonó, ha nem ugyanazon a liften és pályán szeretnél pörögni, garantáltan át fogsz ázni hóesésben. A liftek nagy része nyitott 2 és 4 személyes ülőlift, ami szép időben nem gond, van időd gyönyörködni a lélegzet elállító tájban.
A terep tulajdon képpen két részből áll. A Pescul-Alleghe rész, valamint a Palafareva-Pecol. A kettő között az összeköttetést a 8-as és 15-ös pályák biztosítják, amik valójában hosszú síutak, érdemes megengedni, ahol csak lehet, mert különben botozhatsz.
Az extrák. A 16-os pálya mellet egy könnyű krosszpálya van kialakítva, a végén kis ugratókkal.
Az 5-ös nem is pálya, hanem egy snow park. Az aljában egy rohadt nagy "légzsákba" lehet érkezni, már ha rá mersz menni az előtte lévő ugratóra. Vele szemben a 18-as pályán egy könyebb és egy nehezebb park van kialakítva. A 33-as pálya jobb szélén tűzött pálya van.
Főszezonhoz képest sem, meg egyébként sem volt tömeg. Egyedül a két kabinosnál, valamint a Pesculból érkező ülőliftnél voltak az átlagosnál többen, ami érthető, hiszen ezek a felvonók szállítják fel az embereket a pályákra a falvakból.
Hogy kinek, melyik pálya jön be, az szerintem teljesen szubjektív. Amit javaslok, hogy szerintem érdemes a 39-es és 35-ös felvonókhoz tartozó pályákat felkeresni. Ezek a rendszer szélén vannak, alig vannak rajtuk, még nap végén is teljesen jó állapotban voltak. Hasonló a 21-es is.
Ami nagyon tetszett, hogy a liftek jellemzően félötig - ötig mennek, szemben az Ausztriában jellemző négyes zárással!

Az előző hétvégi-hételeji tapasztalataink kicsit késve.
Február 26-Március 01 között voltunk Cortinán. Szállásunk a San Vito d'Cadoreban a Villa Menegusban volt, 3 hálószoba, nappali, konyha, fürdő 100 Eur/nap, egyszerű, de tiszta.

Szombaton a Falzarego hágó melletti pályákon síeltünk. Minden pálya és felvonó üzemelt, a hó minősége kifogástalan volt már akkor is. Ami feltűnő volt, hogy a Falzarego hágónál a pályákon lehettünk összesen vagy 15-en, addig a 5 Torrinál érezhetően többen voltak. Igaz, itt a pályák is hosszabbak, a városhoz is közelebb van és innen is elérhető az összes pálya a környéken. Na meg itt van egész Cortina 2 db (!) bubis liftjéből az egyik, ami rossz időben nem elhanyagolható szempont.
A liftek ugyanazok, mint 7 évvel ezelőtti itt tartózkodásom alatt, nyitott 2-3 személyes liftek. Az egyetlen modern lift a Lagazuoi-ra vivő nagykabinos, de ehhez egyetlen pálya tartozik.
Vasárnap végig szakadó hóesésben Faloria és Cristallo. A városból a Faloriára vivő kabinos alatti parkoló fizetős, a fenti parkoló viszont ingyenes. Utólag fönt parkolnék, oda le is lehet csúszni, nem kell lefelé liftezni a nap végén. A pályákon a ratrakolt 20-30 centi friss hó, meg egész nap esett folyamatosan, élvezet volt. Falorián csak nyitott liftek vannak, a személyzet pedig nem szakadt meg, hogy lesöpörje a padot, mielőtt ráülsz. De mindezt a kis kényelmetlenséget feledtette a téli táj hangulata, a friss hó élménye.
A Cristallon van a másik bubis lift, ránézésre kb 30 éves. Szerencsénkre ment a fenti két személyes lift a Cristallora. Az alatta lévő kezeletlen fekete pálya, friss porhóval pazar volt, nem lehetett betelni vele. Ezen az oldalon még kevesebben voltak, mint a Falorián, volt hogy 10-15 percig nem találkoztunk emberrel. Olyan érzésünk volt, mintha kibéreltük volna a pályát és privát terepünk lenne. Már csak ezért az egy napért megérte eljönni!
Hétfőn ismét szakadó hóesésben a Socrepes volt soron. Ezen a napon mindössze egyet csúsztam, mivel a fiam az első csúszás során meghúzta a térdét, irány a kórház. Erről később.
Kedden végre szikrázó napsütés, újra a Falzarego. Az előző napok havazásának köszönhetően pazar hóviszonyok a pályákon, de pályán kívül is teljesen OK. A nap végén a Lagazuoi-ról a társaság többi része egy kb 8 km-es pályán Armenterolába síelt, én meg ott vettem fel őket kocsival. A parkolóból iránytaxik visznek vissza a Falzarego hágóra, fejenként 6 Euroért. Aki Alta Badia felé igyekszik, azok jobban járnak. A pálya aljától lovas szánok mögött, hevederekbe kapaszkodva 20 fős csoportokban visszavontatnak a lovasszánok Armentarolába, nagyon hangulatos lehet.
Haza felé nem akartuk megmászni még egyszer a hágót, ezért Bruneck felé indultunk haza. Érdekes volt, hogy amíg Cortinán a városban is 20-30 centi hó volt, addig a La Villában semmi. Kronplatz felé a Piculin pályán volt hó egy fehér szőnyegen, de mellette a barnászöld legelő. (ez azóta már nem így van)

Néhány szót a kórházi tapasztalatokról. Összesen nem töltöttünk bent 1 órát sem, és ebben benne volt egy röntgen is. Amit nem értettem, hogy nem fogadták el az Allianz téli sportok utasbiztosítást! Ragaszkodtak az unios kártyához, ami persze ott maradt a szálláson, mivel úgy gondoltam, hogy az extrán kötött utasbiztosítás mindent visz. Megkérdezték, hogy kifizetem-e a kezelést most, és otthon rendezem a biztosítóval, vagy bemutatom az unios kártyát másnap? Amikor rákérdeztem a kezelés díjára, akkor az asszisztens hölgy egy kis tanácstalanság után tett egy 80 euros ajánlatot. Ahhoz képest, hogy otthon vagy Ausztriában tételesen fel van sorolva a kezelések díja, ezen mosolyognom kellett. Végül is abban maradtunk, hogy másnap bemutatom az unios kártyát, és mosolyogva jobbulást kívántak.

Hétfőn és kedden voltunk itt a családdal. Hétfőn szikrázó napsütés, képeslapba illő idő. Sokan voltak, de jól eloszlott a tömeg a pályákon. A Dresdner hüttéig nem olvadt, de a sok síelőnek és az előző napi havazásnak köszönhetően dél körül már kezdtek buckásodni a pályák. A szélső 10-es és 4-es pálya jobban tartja magát, kiesnek a fő sodorból.
Tegnap nagyon változékony idő volt, hol beborult az idő, hol kisütött a nap, aztán leszállt a köd, kora délután hózáporral.
A 14-es pálya nyitva van, aránylag jó állapotú. Kevesen használják, nem amortizálódik. Bár ki van írva az elején, hogy csak gyakorlott síelők menjenek le rajta, de ez ne rémisszen el senkit, aki egy akármilyen piros pályán le tud jönni biztonsággal, ezt is élvezni fogja. Az utolsó egyharmadán már erősen olvad, de még élvezhető. Ha a Top of Tiroltól indulsz, akkor kb 1500 méter szintkülönbséget síelhetsz be. A holdbéli tájhoz hasonlatos felső részektől a törpefenyvesen át leérsz az erdőbe. Hol keskeny erdei út, hol széles piros pálya, hol pedig könnyű kék, de végig kezelt (!), a meredekebb részeken mindenhol van kerülő út is a bizonytalanoknak.
Az Eisgrat hegyállomása alatt be lehet menni a gleccser belsejébe. Érdekes a tudat, hogy feletted több tíz méter jégtömeg, te meg egy mozgó jégmezőben sétálsz. Gyerekeim nagyon élvezték. Egy alkalommal mindenképp érdemes megnézni, amíg még a globális felmelegedés fel nem emészti az európai gleccsereket.

Két hete, a szezon első két napján voltunk itt. A Stubai gleccser tömegjeleneteivel szemben itt alig volt valaki. Reggel 10-15 autó volt a parkolóban, fent semmi!!! sorbanállás. Bár hivatalosan csak a pályák fele volt nyitva, a többi is használható volt, sőt népszerűbbek voltak, mint a nyitott pályák. Természetes hóban! síeltünk, csak közvetlenül a középállomás felett volt jeges pálya, lentebb nem is volt hó. Nagyon jó kis terep, ide még visszajövök.

Múlt pénteki helyzet:
9.30-kor már csak a legalsó parkolóban volt helyünk, de buszok nagyon gyakran járnak, profin van szervezve.
Az első kellemetlen meglepetés a pénztárnál ért. Kint az utcán állt a sor, de a 8 pénztárból csak 5 üzemelt (a számokra lehet, hogy rosszul emlékeszem, de 3 zárva volt, az biztos), ekkora tömegre nem voltak felkészülve. 45-50 perc sorban állás után kerültünk sorra. A délutáni vagy 1,5 vagy 2,5 napos jegyeket csak 11.50 után lehet megvenni, így inkább kifizettük a teljes napot, még egyszer nem akartunk sorban állni.
A kabinosok tetején lévő pályák már 11-kor buckásak voltak, alatta jegesek. Elég nagy tömeg volt, 15-20 percet kellett sorban állni az Eisjoch és Rotadl ülőlifteknél. Valószínűleg a hóhiány miatt, illetve hogy ekkor még nem volt nyitva másik terep a völgyben, mindenki idejött a környékről.
Kevesebb sorban állás a csákányosoknál és a Fernau liftnél volt. Ezek a pályák még délután is jó állapotban voltak.
Nap végén célszerű a felső állomásokról leliftezni, itt kisebb a sor. A középállomásokon már kint a pályán állt a sor vége kabinokhoz. Aki úgy akarta megúszni a sorban állást, hogy a középállomásról fel liftezett hogy majd bent marad a kabinban és lefordul, az még rosszabbul járt. Fent a kezelő személyzet kiveszi a léceket a tartóból és félrerakja. Ezután a legtöbben minden más holmijukat kidobálva kiugranak a kabinból, bár volt aki emiatt még össze is verekedett a személyzettel...
Összességében egy jó adottságú hely, de ebben a hóínséges időszakban túl sokan voltak. A hétvége többi napjain nem is mentünk ide vissza. Kinyitott Schlick2000, az meg a másik véglet volt, de arról majd ott.

Ezt a hetet a Mühlbachban töltöttük, néhány friss info.
A pályák teljesen rendben vannak. Kedden átsíeltünk Mühlbachból Maria Alm-ba, egy pálya volt tragikus. Dienten-ben a 21-es már délelőtt a liftről látszott, hogy nagyon le van harcolva. Délutánra már térdig érő (szó szerint) vizes buckákból állt az egész, kezdőknek rémálom. Ha nem jön havazás, szerintem hamarosan lezárják, mellette már nincs is hó, az alján itt-ott a föld is kilátszik. Sajnos nagyon megviselte a hétágra sütő nap. A többi pálya nagyon jó. Személyes kedvencek Mühlbackban a 4-es és a 11-es, Dienten-ben a 14-es.
Egy napot a Hochkeilon töltöttünk. Erről a részről kevés infom volt, ezért egy kicsit részletesebben.
Itt csak tányéros és csákányos liftek vannak, meg egy tolókaros az abszolút kezdőknek. Talán ennek is tudható be, hogy itt egyáltalán nem voltak sokan, sorban állni nem kellett. Aki a Saukarlift felől kezd, számítson rá, hogy csak egy fekete pályán át tud a többi pályához síelni. Megijedni nem kell tőle, nem vészes, az eleje kezdőknek meredek lehet, de nincs összetúrva. Ezzel szemben a 3-as délutánra már erősen buckás volt, nagyon sütötte a nap.
A Griessfeld tulajdonképpen egy síút, ami a hasonló nevű lift mellett egy nagyon széles pályába megy át, majd újra síút lesz belőle és a házak között vezet le a Saukarlifthez.

Január utolsó hetét a környéken töltöttük. 1-1 nap Abtenauban és Krippensteinen (beszámolók ott), a többi Annaberg-Russbach-Gosau (Dachstein West).
Tavalyi itt jártunkhoz képest nem sok minden változott. Akkor nem jutottunk el Annabergre, most viszont igen. Az annabergi rész tulajdonképpen egy 1100 méter magas hegy, amelynek a két oldalán egy-egy nyitott 4 személyes ülőlift küzdi le a 3-400 méter szintkülönbséget. Az annabergi oldal meredekebb. Egyből a hegyállomás alatt van egy sebességmérő pálya elkerítve, itt a fiaim is elérték a 60 km/h sebességet. Ez alatt van a Marcel Hirscher "versenypálya", a falu szülöttéről elnevezve, időméréssel. Ottjártunkkor mind a kettő ingyenes volt, nem tudom ez mindig így van-e. Valószínűleg nem, de mi nagyon élveztük a versenyzést.
Az Astauwinkelbe vezető oldal lankásabb, szélesebb, kezdőknek jobb választás, amit szintén egy nyitott 4 személyes felvonó szolgál ki.
Sajnos mi elég ramaty időt fogtunk ki, ami rávilágított ennek a résznek a legnagyobb hátrányára. Annabergi indulással mire eljutottunk szakadó hóban és esőben a Zwieselalmra, szarrá áztunk. A pályarendszernek ezen a részén csak nyitott ülőliftek és csákányos liftek vannak. Bár erre a szezonra tervezték az astauwinkeli "gyorsan jön - nagyot üt - lassan megy" kétszemélyes lift cseréjét egy kabinosra, a projektet sajnos elcsúsztatták legalább egy évvel. Az itteni fenti csákányos cseréjére pedig már csak azt írják, hogy tervben van. Kár, mert tényleg kicsit elmaradott a liftpark ezen az egyébként szép helyen.
Képek: https://sielok.hu/fotoalbum/dachste...in-west-2013/galeria/

Január 28-án egy napot itt síeltünk. A több napos Dachstein West bérletek ide is érvényesek, és mivel erre a napra havazást jósoltak, olyan helyet kerestünk, ahol fedett liftek vannak.
Mi a Karkogelen voltunk, a falu másik végén található kis pályát nem próbáltuk.
Itt egy kombi lift - értsd: egy kabin és egy bubis ülőszék felváltva ugyanazon a kábelen - viszi a sízőket a hegy tetejére. A térkép alapján kék, piros és fekete pálya is található a hegyen. Valójában ugyanannak a lejtőnek a jobb széle "fekete" (kitáblázva már csak piros), a közepe piros, a bal széle pedig kék. A kék közepén van egy elkerített rész - itt edzéseket tartottak aznap-, ami ugyancsak "fekete", de a kéktől csak egy kerítés választja el. Egyszerűbben: nincsenek különböző pályák, csak egy hegyoldal.
Tapasztalatunk alapján egyébként a jobb oldal (piros és fekete) volt a legjobban síelhető, mivel a kezdők a "kéket" túrták össze, így ez a nap végére sem lett buckás. Talán az időjárás miatt is, de rajtunk kívül alig volt 10 autó a parkolóban.
Van még egy csákányos lift is, amihez nagyon kellemes és széles kék pálya is tartozik. Megéri kipróbálni.

Csütörtökön voltunk itt (Krippenstein) egy nagyobb csapattal. Az Obertraunból induló kabinos lélegzetelállító - 800 méter szintkülönbség egy alátámasztással közvetlenül a középállomás előtt, erős hintázással. Utána hasonló élmény a tetőig 700 métert leküzdve. A látványról nem tudok nyilatkozni, a tériszonyom miatt nem néztem ki.
Fent van egy nagyon rövid kék pálya egy nyitott ülőlifttel, illetve elindulhatsz a völgy felé egy retro kabinos alatt. Azon a napon ezt a liftet talán ha 4x láttuk menni.
A völgy pálya első harmada egy könnyű kék pálya a tanyákig, utána viszont igazi piros. Kezdőknek az lenne az ideális, ha a csúcs és a tanyák közé építenének egy liftet.
Aki nem rendelkezik biztos tudással, az szerintem ne próbálja ki a teljes pályát, nem fogja élvezni a hátralévő 7 km-t. A mi társaságunk kevésbé technikás tagjai örültek, hogy vége a pályának, lecsatoltak és gyalog jöttek újra fel. Mondjuk az is igaz, hogy a tanyáktól glatt jég volt a pálya végig, jégrögökkel nehezítve.
A tényleg nem túl autentikus "hüttében" elköltött ebéd után ki akartunk menni az 5ujjhoz, de összefüggő jégpáncél borította a hegyoldalt, ezért inkább nem kockáztattunk.
Több napra nem érdemes ide jönni - a kezelt pályákról beszélek, de egy napra mindenképp érdemes kipróbálni, már csak a panorámáért is.
Képek: https://sielok.hu/fotoalbum/884926/...kep/1/

Eddig kétszer voltam a környéken, de mindig nyáron bringázni. A mostani hosszú hétvégén végre a síelésis összejött, és ebből a szempontból legalább annyira jó környék.
Érdekes volt látni az autóból, hogy míg az Enns völgyében már nincs hó és a sporteszköz a kerékpár, addig 5-10 km-rel arréb túl az Óperencián még javában sífutnak a teljesen hóborította völgyekben. Hallstatt után átkelve a hágón Gosauban már mindent hó borított, Russbachban pedig néhol 2-3 méter magas hófalak magasodtak még az út mellett.
Szállásunk Gsengben volt a Haus Marcel-ben. Ez egy családi ház, a tulaj lakja a földszintet, az emeletet pedig kiadja. Az apartmanban 4 hálószoba van max 12 főre, illetve egy garázs és a sícucc szárító helyiség használata benne van az árban. Jó hóviszonyok (amikor van természetes hó is, most volt bőven) közvetlenül a bejárati ajtóban már lehet csatolni, illetve idág lehet csúszni.
A pályákról. Mi a három napban nem jutottunk el az Annabergi részre. Kedvencünk a piros 1-es pálya volt. Nagyon széles, pont jó és egyenletes lejtésű. Csabor nagyon találóan írta, a végén csak egy nagy hühhhhhhhhh jön ki az emberből, és már kezdi is az újabb kört ugyanitt. Nagy előnye volt most ennek a pályának, hogy mivel észak-nyugati fekvésű, még a nap végén is nagyon jól tartotta magát, alig buckásodott. Ha letérünk róla az 1b-re az talán még jobb. Alig van rajta valaki, mivel kivisz a rendszer szélére az R5-ös tányéroshoz (ami egyébként a házunk melletti sípálya), és csak azzal lehet visszajutni a kabinoshoz. Az 1b-én a Franzl Almnak van egyhangulata, a szomszédos istállóban tehenek és birkák, a környéken harapni lehet a trágyaszagot, a teraszon pedig kortyolni a sört, tökéletes.
A Gosaui oldalon futó 2-es pálya szerintem nem rossz, csak most reggel óta sütötte a nap, így nagyon olvadt és buckás volt, a nap végére nagyon le volt harcolva mindig.
Ami viszont tetszett, azok a 4-5-6-os pályák, csak kár hogy kicsit rövidek. Itt az E2-es felvonóval vigyázni kell!! Lassú, de nagyot üt!
A panoráma viszont talán a 9-es pályáról a legszebb. Szinte közvetlenül a Gossaukamm alatt visz, szemben pedig ott a Dachstein. Nem lehet vele betelni.
A hütték közül a GoGosau-t nem javaslom. Hogy nagyüzem az hagyján, de kétszer is elfelejtették kihozni a kajánkat. Mindezt úgy, hogy itt előre kell fizetni a rendeléskor, és utána hozzák a kaját-piját, jó esetben.
Kisgyerekesnek fontos lehet, hogy ennyi gyerek pályát, gyerek crosspályát, gyerek snowparkot, időmérőt egy helyen még nem láttam. Mint mondtam, mi csak a Gossau-Russbach-i részen jártunk, de a völgyekben mindenhol, de még fönt a hegyen is voltak élményelemek a gyerekeknek (meg persze komolyak is, de az sok helyen van).
Összegezve: ide még biztos, hogy visszamegyünk.
Képek: sielok.hu/fotoalbum/412793