Élménybeszámolók

Szerdán egy nagyszerű napot töltöttünk itt. Bár kicsit furán néztem a sárga hóra, a szaharai homok beszínezte a környéket. Viszont volt előnye is, segített a tájékozodásban, egyértelműen mutatta a pályák vonalvezetését.
Zellből indultunk tízkor, fél egykor fordultunk vissza a Druxeralmtól. Csak jókat tudok mondani a helyről. Változatos pályák, nagy szintkülönbség, modern liftek. Talán egy gyenge pontja van a rendszernek. Zillertalból Königsleiten felé a fekete 36os az egyetlen opció. Ez már délelőtt össze volt túrva, mivel mindenki ezen közlekedik, a teljesen kezdők is.
Meglepően kevesen voltak, főleg egy zsúfolt keddi hochzillertali nap után üdítő volt ilyen kevés emberrel osztozni. Egyedül a központi helyeken voltak egy kicsit többen, de sorban állni sehol sem kellett.

Szürke, borult időben nem lopta a szívembe magát a hely. Nem volt rossz, de most nem érzem, hogy ide mindenképp vissza kell jönnöm.
Olyan ipari mega jellegű terep.
Hochzillertal igazából csak Kaltenbachból közelíthető közvetlenül, kettő párhuzamosan futó kabinossal. Ennek is köszönhető, hogy a központi helyek a nagy forgalom miatt hamar leromlottak, annak ellenére, hogy fent nem is nagyon olvadt. Hochzillertalról Flachau jutott eszembe. Egy hegyoldal, amit teleszórtak nagy kapacitású liftekkel. Így sorban állni nem kell, de a pályák már zsúfoltabbak.
A völgybe egy pálya vezet, délutánra tragédia volt már, de ebben nagy szerepe volt a 14 fokos tavaszi melegnek is. Téli viszonyok között más lehet, így azért combos volt egyben 1700 méter szintkülönbséget csúszni.
A legjobb pályák és a legkevesebb ember a Kristallexpress környékén volt, gondolom azért, mert idáig már kevesen jönnek el.
Hochfügen teljesen más. Hosszú pályák, kevésbé kezdőbarát, sokkal kevesebb ember. Fent kíváló hóviszonyok, jó állapotú pályák. Délután is teljesen jól síelhető volt, látszott, hogy kevésbé használták el. Ide szívesen visszajönnék.

Vasárnap Eggalm-Rastkogel környékén voltunk.
A felső részek teljesen jó állapotban voltak, a tavaszi nap sem tett kárt bennük. A völgy pályák viszont már nem sokáig bírják, ha nem jön lehülés és hó hamarosan.
Eggalm a rendszer széle, kevesebb síző, a pályák is tovább maradnak jók, nekem jobban bejött. Akinek nem szempont, hogy ne síeljen ugyanazon pályán egy nap többször, annak szerintem jobb választás, mint Rastkogel. Rastkogel már sokkal népszerűbb, többen is vannak, de még ok.

Hétfőn nem síeltem, a kutyával felsétáltam Tuxból Eggalmra. Kényelmesen 2.5 óra. Nagyon jól táblázott téli túra útvonal, néhol még ratrakolt is.

Ezen a héten voltunk a környéken, hat-hét év után újra. Azért is választottuk Radstadtot, mert úgy emlékeztünk, hogy itt nem szoktak sokan lenni. Lehet, hogy az altenmarkti kabinos lift miatt voltak többen, mint amire emlékeztünk még a régi két személyes lift idejéből, azt nem mondanám, hogy kevesen voltak. A két ülőlift alatti pályák már ebédidőre buckásak voltak, a pirosak tartották magukat, azokon nem is volt nagy forgalom. Egy napra átmentünk Wagrainba, az már szinte élvezhetetlen volt a tömeg miatt, ehhez képest tényleg nem voltak sokan Radstadban.
A szánkó pálya szuper volt, a nap végére azért már voltak rajta kőkemény ugratók, lila is lett a püspökfalatom.

Aki nem a pályakilóméterek alapján értékel egy síterepet, annak érdemes kipróbálni, nem fog csalódni. Nulla sorban állás, kevés síelő, záráskor is sima pályák. Egész nap lehet folyamatosan pörögni. Két itteni nap között egy napot Wagrainban voltunk, vissza is menekültünk a tömeg elől Ebenbe.
Van egy egész hosszú időmérős pálya, gyerek park...
A tömegről beszéljenek a képek.

December 22-23.
Az időjárással nem volt szerencsénk, első nap havas eső és hó, második nap viharos szél.
Ettől függetlenül nagyon bejött ez a kis pályarendszer, igazi titkos tipp.
Annak ellenére, hogy kb 20 autó állt a parkolóban, minden pálya meg volt nyitva a feketék kivételével.
Mindenki megtalálja itt a számítását. Van erdei síút a völgybe, van hosszú igazi kék pálya kezdőknek és hölgyeknek, és vannak igazi piros pályák, könnyebbek és nehezebbek.
Személyes kedvencem a piros 2-es és 10-es.
A rendszer okosan van megtervezve. 23-án a viharos szél miatt a Panorama 6-er nem ment, de a két 4 személyes lifttel is besíelhető a teljes rendszer! Néhány napra ideális, két nap alatt nem untuk meg.
Az Oxenalmban a Oxenbörger nagggggyon jó!

22-én voltunk itt egy napot, vegyes érzelmekkel jöttem el.
Ami jó volt:
1. Délben összesen 10 autó(!) állt a parkolóban, a tömeget el lehetett viselni :), sorban állás értelemszerűen nem volt egész nap.
2. Rengeteg hó van a környéken, ilyen jó minőségű természetes havon nagyon régen nem síeltem.
3. A megnyitott pályák (1-es és 20-as) vezetése és lejtése nagyon bejött, szeretem a fenyőerdőben kanyargó széles pályákat.
Ami nem tetszett:
1. Az L1 felvonót 11 óra körül indították csak el, az L3-ast meg akkor zárták le, valószínűleg a kevés síző miatt nem érte meg üzemeltetni.
2. Az L2-től az L1 felé vivő síút miatt nem éri meg annyit fagyoskodni az L2-n. Jó időben persze más élmény lehet, de nekünk hóesés és felhő jutott.
3. Összesen kettő pálya volt megnyitva, de ezért ugyanúgy elkérték a teljes jegyárat, mintha a terep minden pályája nyitva lett volna.

Szép időben azért visszamennék, kapna még egy esélyt.

Március 19-én síeltünk itt.
A Vierschach és Bad Moos közötti pályákat síeltük. Kezdőknek a kék 15-ös és piros 13-as ajánlható, a többi haladóknak való. 13as elején van egy meredekebb letörés, ami egy erdei kerülővel megúszható, szerintem csak ez miatt lett piros a jelölése, egyébként egy nagyon jó lejtésű és széles carving pálya.
Valóban, ülőlift csak Vierschach fölött van, a többi mind kabinos. A mi szemünkben ez inkább hátrány volt. Délre már nagyon elegünk lett az állandó lecsatolásból és latyakban való sétától. A Sextenből közlekedő állóhelyes nagykabinos fajtát különösen nem szeretem.
Érdekes a tájképi kontraszt a rendszer két vége között. Vierschach felől a Dolomitok gyönyörű formáiban lehet gyönyörködni, azonban ha Bad Moos felől visszanézel, akkor egy kopasz hegyhátat látsz.
A bérlet cserével javaslom óvatosan bánni! A sexteni nagykabinos bejáratánál láttam, hogy amikor "lehúzod" a bérletedet a kapunál, az ellenőrző fülkében ülő személyzet előtti monitorokon megjelenik az előző kettő (!!!) lifthasználatkor készített fotó az azt a bérletet korábban használóról, és figyelik, hogy a fénykép és a tényleges éppen akkori bérlethasználó tényleg ugyanaz a személy-e! Azaz, ha észreveszi, hogy más használja a bérletet, mint előtte, biztosan nem fog megdicsérni.

Március 18-án voltunk itt. Sajnos az időjárás nem fogadott kegyeibe minket úgy mint előző nap Klausbergen, ebéd után eleredt az eső, le is jöttünk.
A terep nekem hasonlít Klausbergre, csak egy kicsit kisebb és kevesebb a hangulatjavító extra, de ez is nagyon bejött. A pályák lényegében 1800-2400 között vannak, északi fekvésűek, nagyon jól tartották magukat a meleg ellenére. A völgybe vezető pálya nagyon ott van, egyáltalán nem fekete, inkább kékes-piros. Egyedül az utolsó letörés egy kicsit meredek, de az is elég széles. A csúcsról a völgyig 1400 méter szintkülönbséget lehet csúszni folyamatosan.
Tömeg itt sem volt, pedig schneefestival volt a hétvégén. Ennek keretében például ingyenesek voltak az igluk, a szabadtéri szauna és jacuzzi. A kabinos állomásánál szólt az élőzene, egy ratrakra telepített grill házban oldalast és csirkeszárnyat sütöttek. A 3-as lift alatti sebességmérő pálya aznapi három legjobbja külön díjazásban részesült az egyik hütte által szponzorálva. Ugyanitt egy snow park is van.

Március 18-án töltöttünk egy napot Klausbergen. Az a nap az eddigi egyik legjobb síélményem volt, és ebben teljesen egyet értett a társaságunk minden tagja!
Azt azonban az elején le kell szögezni, hogy teljesen kezdőknek nem a legideálisabb terep, igazából csak két pálya ajánlható nyugodt szívvel nekik. Haladóknak viszont maga a paradicsom.
A rendszer egy északi fekvésű katlanban fekszik, a pályák 1500-2500 méter között vannak, szélesek. Ezenkívül létezik még a völgybe vezető szokásos síút, de az nem egy nagy élmény.
Mivel egy eldugott helyről van szó, és a közelben olyan megaterepek vannak mint Kronplatz, Grödental, Alta Badia, amik elviszik a tömegeket, itt egyáltalán nem voltak sokan. Előző nap Kronplatzon voltunk, azzal összehasonlítva ez egy kis terep, de nincs az a tömeg, változatosabb, szebb a környezet, hangulata van. A pályák még délután sem buckásodtak, kitűnő állapotban voltak a napos meleg ellenére is.
A terepen több nagyon jópofa ötlettel adnak sok extrát szinte minden korosztálynak. A gyerekeknek nagy élmény lehet, hogy terep valamilyen oknál fogva a dinoszaurusz témára épít. A 8-as kabinos tetején dinó jégszobrok vannak, az 5-ös lift alatti tanuló pályán egy gyerek snow park van kialakítva életnagyságú dinókkal.
Ezen kívül van kettő igazán komoly snow park, egy sebességmérő, és mindez természetesen ingyenesen. (mondjuk a sebességmérő pálya elég szerencsétlen helyen van, a cél után egyből egy letörés jön, oda kell figyelni a célba érkezésnél!)
A 2-es lift alatti snapsz kocsmában a kaja után ingyen snapszot kaptunk, pedig semmi extrát nem ettünk/ittunk. Ugyanitt a ház mögött egy szabadtéri hordó szauna és egy meleg vizes dézsa van a lazulni vágyóknak.
A 4-es lift alatt egy bob pálya fut, egy menet 4,5 EUR. Azonban érvényes síbérlettel egy menet ingyenes! Ugyanitt a pálya szélén egy kisöreg forralt bort árul egy kuckóból, az erdőben pedig egy igazi budiban tudsz könnyíteni magadon.
Összefoglalva: kevés ember, sok napsütés, sok extra, sajátos hangulat, sportos pályák, gyönyörű környezet.

Február első hetében töltöttünk itt egy hetet, alapvetően jó tapasztalatokkal.
Szállásunk Selva di Cadoreban volt a Residenza Domino-ban. Csak ajánlani tudom. Minden apartmanhoz kettő fürdőszoba tartozik, apartmanonként a házban a teremgarázsban külön hely és zárható síléctároló. Ja és lift a házban :) Bolt és kávézó közvetlenül a ház alatt. Érkezés másnapján egy olaszos reggeli benn volt az árban a szomszédos kávézóban: péksüti, kávé, gyümölcs, joghurt, gyümölcslé.
Mindjárt az elején a terep talán egyetlen negatívumáról. Vasárnapi érkezésünkkor délután 3 felé elkezdett esni a hó, és szakadt másnap kora délutánig. Mivel Civetta nagy területen terül el és ehhez képest kevés a buborékos és kabinos felvonó, ha nem ugyanazon a liften és pályán szeretnél pörögni, garantáltan át fogsz ázni hóesésben. A liftek nagy része nyitott 2 és 4 személyes ülőlift, ami szép időben nem gond, van időd gyönyörködni a lélegzet elállító tájban.
A terep tulajdon képpen két részből áll. A Pescul-Alleghe rész, valamint a Palafareva-Pecol. A kettő között az összeköttetést a 8-as és 15-ös pályák biztosítják, amik valójában hosszú síutak, érdemes megengedni, ahol csak lehet, mert különben botozhatsz.
Az extrák. A 16-os pálya mellet egy könnyű krosszpálya van kialakítva, a végén kis ugratókkal.
Az 5-ös nem is pálya, hanem egy snow park. Az aljában egy rohadt nagy "légzsákba" lehet érkezni, már ha rá mersz menni az előtte lévő ugratóra. Vele szemben a 18-as pályán egy könyebb és egy nehezebb park van kialakítva. A 33-as pálya jobb szélén tűzött pálya van.
Főszezonhoz képest sem, meg egyébként sem volt tömeg. Egyedül a két kabinosnál, valamint a Pesculból érkező ülőliftnél voltak az átlagosnál többen, ami érthető, hiszen ezek a felvonók szállítják fel az embereket a pályákra a falvakból.
Hogy kinek, melyik pálya jön be, az szerintem teljesen szubjektív. Amit javaslok, hogy szerintem érdemes a 39-es és 35-ös felvonókhoz tartozó pályákat felkeresni. Ezek a rendszer szélén vannak, alig vannak rajtuk, még nap végén is teljesen jó állapotban voltak. Hasonló a 21-es is.
Ami nagyon tetszett, hogy a liftek jellemzően félötig - ötig mennek, szemben az Ausztriában jellemző négyes zárással!

Az előző hétvégi-hételeji tapasztalataink kicsit késve.
Február 26-Március 01 között voltunk Cortinán. Szállásunk a San Vito d'Cadoreban a Villa Menegusban volt, 3 hálószoba, nappali, konyha, fürdő 100 Eur/nap, egyszerű, de tiszta.

Szombaton a Falzarego hágó melletti pályákon síeltünk. Minden pálya és felvonó üzemelt, a hó minősége kifogástalan volt már akkor is. Ami feltűnő volt, hogy a Falzarego hágónál a pályákon lehettünk összesen vagy 15-en, addig a 5 Torrinál érezhetően többen voltak. Igaz, itt a pályák is hosszabbak, a városhoz is közelebb van és innen is elérhető az összes pálya a környéken. Na meg itt van egész Cortina 2 db (!) bubis liftjéből az egyik, ami rossz időben nem elhanyagolható szempont.
A liftek ugyanazok, mint 7 évvel ezelőtti itt tartózkodásom alatt, nyitott 2-3 személyes liftek. Az egyetlen modern lift a Lagazuoi-ra vivő nagykabinos, de ehhez egyetlen pálya tartozik.
Vasárnap végig szakadó hóesésben Faloria és Cristallo. A városból a Faloriára vivő kabinos alatti parkoló fizetős, a fenti parkoló viszont ingyenes. Utólag fönt parkolnék, oda le is lehet csúszni, nem kell lefelé liftezni a nap végén. A pályákon a ratrakolt 20-30 centi friss hó, meg egész nap esett folyamatosan, élvezet volt. Falorián csak nyitott liftek vannak, a személyzet pedig nem szakadt meg, hogy lesöpörje a padot, mielőtt ráülsz. De mindezt a kis kényelmetlenséget feledtette a téli táj hangulata, a friss hó élménye.
A Cristallon van a másik bubis lift, ránézésre kb 30 éves. Szerencsénkre ment a fenti két személyes lift a Cristallora. Az alatta lévő kezeletlen fekete pálya, friss porhóval pazar volt, nem lehetett betelni vele. Ezen az oldalon még kevesebben voltak, mint a Falorián, volt hogy 10-15 percig nem találkoztunk emberrel. Olyan érzésünk volt, mintha kibéreltük volna a pályát és privát terepünk lenne. Már csak ezért az egy napért megérte eljönni!
Hétfőn ismét szakadó hóesésben a Socrepes volt soron. Ezen a napon mindössze egyet csúsztam, mivel a fiam az első csúszás során meghúzta a térdét, irány a kórház. Erről később.
Kedden végre szikrázó napsütés, újra a Falzarego. Az előző napok havazásának köszönhetően pazar hóviszonyok a pályákon, de pályán kívül is teljesen OK. A nap végén a Lagazuoi-ról a társaság többi része egy kb 8 km-es pályán Armenterolába síelt, én meg ott vettem fel őket kocsival. A parkolóból iránytaxik visznek vissza a Falzarego hágóra, fejenként 6 Euroért. Aki Alta Badia felé igyekszik, azok jobban járnak. A pálya aljától lovas szánok mögött, hevederekbe kapaszkodva 20 fős csoportokban visszavontatnak a lovasszánok Armentarolába, nagyon hangulatos lehet.
Haza felé nem akartuk megmászni még egyszer a hágót, ezért Bruneck felé indultunk haza. Érdekes volt, hogy amíg Cortinán a városban is 20-30 centi hó volt, addig a La Villában semmi. Kronplatz felé a Piculin pályán volt hó egy fehér szőnyegen, de mellette a barnászöld legelő. (ez azóta már nem így van)

Néhány szót a kórházi tapasztalatokról. Összesen nem töltöttünk bent 1 órát sem, és ebben benne volt egy röntgen is. Amit nem értettem, hogy nem fogadták el az Allianz téli sportok utasbiztosítást! Ragaszkodtak az unios kártyához, ami persze ott maradt a szálláson, mivel úgy gondoltam, hogy az extrán kötött utasbiztosítás mindent visz. Megkérdezték, hogy kifizetem-e a kezelést most, és otthon rendezem a biztosítóval, vagy bemutatom az unios kártyát másnap? Amikor rákérdeztem a kezelés díjára, akkor az asszisztens hölgy egy kis tanácstalanság után tett egy 80 euros ajánlatot. Ahhoz képest, hogy otthon vagy Ausztriában tételesen fel van sorolva a kezelések díja, ezen mosolyognom kellett. Végül is abban maradtunk, hogy másnap bemutatom az unios kártyát, és mosolyogva jobbulást kívántak.

Hétfőn és kedden voltunk itt a családdal. Hétfőn szikrázó napsütés, képeslapba illő idő. Sokan voltak, de jól eloszlott a tömeg a pályákon. A Dresdner hüttéig nem olvadt, de a sok síelőnek és az előző napi havazásnak köszönhetően dél körül már kezdtek buckásodni a pályák. A szélső 10-es és 4-es pálya jobban tartja magát, kiesnek a fő sodorból.
Tegnap nagyon változékony idő volt, hol beborult az idő, hol kisütött a nap, aztán leszállt a köd, kora délután hózáporral.
A 14-es pálya nyitva van, aránylag jó állapotú. Kevesen használják, nem amortizálódik. Bár ki van írva az elején, hogy csak gyakorlott síelők menjenek le rajta, de ez ne rémisszen el senkit, aki egy akármilyen piros pályán le tud jönni biztonsággal, ezt is élvezni fogja. Az utolsó egyharmadán már erősen olvad, de még élvezhető. Ha a Top of Tiroltól indulsz, akkor kb 1500 méter szintkülönbséget síelhetsz be. A holdbéli tájhoz hasonlatos felső részektől a törpefenyvesen át leérsz az erdőbe. Hol keskeny erdei út, hol széles piros pálya, hol pedig könnyű kék, de végig kezelt (!), a meredekebb részeken mindenhol van kerülő út is a bizonytalanoknak.
Az Eisgrat hegyállomása alatt be lehet menni a gleccser belsejébe. Érdekes a tudat, hogy feletted több tíz méter jégtömeg, te meg egy mozgó jégmezőben sétálsz. Gyerekeim nagyon élvezték. Egy alkalommal mindenképp érdemes megnézni, amíg még a globális felmelegedés fel nem emészti az európai gleccsereket.

Két hete, a szezon első két napján voltunk itt. A Stubai gleccser tömegjeleneteivel szemben itt alig volt valaki. Reggel 10-15 autó volt a parkolóban, fent semmi!!! sorbanállás. Bár hivatalosan csak a pályák fele volt nyitva, a többi is használható volt, sőt népszerűbbek voltak, mint a nyitott pályák. Természetes hóban! síeltünk, csak közvetlenül a középállomás felett volt jeges pálya, lentebb nem is volt hó. Nagyon jó kis terep, ide még visszajövök.

Múlt pénteki helyzet:
9.30-kor már csak a legalsó parkolóban volt helyünk, de buszok nagyon gyakran járnak, profin van szervezve.
Az első kellemetlen meglepetés a pénztárnál ért. Kint az utcán állt a sor, de a 8 pénztárból csak 5 üzemelt (a számokra lehet, hogy rosszul emlékeszem, de 3 zárva volt, az biztos), ekkora tömegre nem voltak felkészülve. 45-50 perc sorban állás után kerültünk sorra. A délutáni vagy 1,5 vagy 2,5 napos jegyeket csak 11.50 után lehet megvenni, így inkább kifizettük a teljes napot, még egyszer nem akartunk sorban állni.
A kabinosok tetején lévő pályák már 11-kor buckásak voltak, alatta jegesek. Elég nagy tömeg volt, 15-20 percet kellett sorban állni az Eisjoch és Rotadl ülőlifteknél. Valószínűleg a hóhiány miatt, illetve hogy ekkor még nem volt nyitva másik terep a völgyben, mindenki idejött a környékről.
Kevesebb sorban állás a csákányosoknál és a Fernau liftnél volt. Ezek a pályák még délután is jó állapotban voltak.
Nap végén célszerű a felső állomásokról leliftezni, itt kisebb a sor. A középállomásokon már kint a pályán állt a sor vége kabinokhoz. Aki úgy akarta megúszni a sorban állást, hogy a középállomásról fel liftezett hogy majd bent marad a kabinban és lefordul, az még rosszabbul járt. Fent a kezelő személyzet kiveszi a léceket a tartóból és félrerakja. Ezután a legtöbben minden más holmijukat kidobálva kiugranak a kabinból, bár volt aki emiatt még össze is verekedett a személyzettel...
Összességében egy jó adottságú hely, de ebben a hóínséges időszakban túl sokan voltak. A hétvége többi napjain nem is mentünk ide vissza. Kinyitott Schlick2000, az meg a másik véglet volt, de arról majd ott.

Ezt a hetet a Mühlbachban töltöttük, néhány friss info.
A pályák teljesen rendben vannak. Kedden átsíeltünk Mühlbachból Maria Alm-ba, egy pálya volt tragikus. Dienten-ben a 21-es már délelőtt a liftről látszott, hogy nagyon le van harcolva. Délutánra már térdig érő (szó szerint) vizes buckákból állt az egész, kezdőknek rémálom. Ha nem jön havazás, szerintem hamarosan lezárják, mellette már nincs is hó, az alján itt-ott a föld is kilátszik. Sajnos nagyon megviselte a hétágra sütő nap. A többi pálya nagyon jó. Személyes kedvencek Mühlbackban a 4-es és a 11-es, Dienten-ben a 14-es.
Egy napot a Hochkeilon töltöttünk. Erről a részről kevés infom volt, ezért egy kicsit részletesebben.
Itt csak tányéros és csákányos liftek vannak, meg egy tolókaros az abszolút kezdőknek. Talán ennek is tudható be, hogy itt egyáltalán nem voltak sokan, sorban állni nem kellett. Aki a Saukarlift felől kezd, számítson rá, hogy csak egy fekete pályán át tud a többi pályához síelni. Megijedni nem kell tőle, nem vészes, az eleje kezdőknek meredek lehet, de nincs összetúrva. Ezzel szemben a 3-as délutánra már erősen buckás volt, nagyon sütötte a nap.
A Griessfeld tulajdonképpen egy síút, ami a hasonló nevű lift mellett egy nagyon széles pályába megy át, majd újra síút lesz belőle és a házak között vezet le a Saukarlifthez.

Január utolsó hetét a környéken töltöttük. 1-1 nap Abtenauban és Krippensteinen (beszámolók ott), a többi Annaberg-Russbach-Gosau (Dachstein West).
Tavalyi itt jártunkhoz képest nem sok minden változott. Akkor nem jutottunk el Annabergre, most viszont igen. Az annabergi rész tulajdonképpen egy 1100 méter magas hegy, amelynek a két oldalán egy-egy nyitott 4 személyes ülőlift küzdi le a 3-400 méter szintkülönbséget. Az annabergi oldal meredekebb. Egyből a hegyállomás alatt van egy sebességmérő pálya elkerítve, itt a fiaim is elérték a 60 km/h sebességet. Ez alatt van a Marcel Hirscher "versenypálya", a falu szülöttéről elnevezve, időméréssel. Ottjártunkkor mind a kettő ingyenes volt, nem tudom ez mindig így van-e. Valószínűleg nem, de mi nagyon élveztük a versenyzést.
Az Astauwinkelbe vezető oldal lankásabb, szélesebb, kezdőknek jobb választás, amit szintén egy nyitott 4 személyes felvonó szolgál ki.
Sajnos mi elég ramaty időt fogtunk ki, ami rávilágított ennek a résznek a legnagyobb hátrányára. Annabergi indulással mire eljutottunk szakadó hóban és esőben a Zwieselalmra, szarrá áztunk. A pályarendszernek ezen a részén csak nyitott ülőliftek és csákányos liftek vannak. Bár erre a szezonra tervezték az astauwinkeli "gyorsan jön - nagyot üt - lassan megy" kétszemélyes lift cseréjét egy kabinosra, a projektet sajnos elcsúsztatták legalább egy évvel. Az itteni fenti csákányos cseréjére pedig már csak azt írják, hogy tervben van. Kár, mert tényleg kicsit elmaradott a liftpark ezen az egyébként szép helyen.
Képek: https://sielok.hu/fotoalbum/dachste...in-west-2013/galeria/

Január 28-án egy napot itt síeltünk. A több napos Dachstein West bérletek ide is érvényesek, és mivel erre a napra havazást jósoltak, olyan helyet kerestünk, ahol fedett liftek vannak.
Mi a Karkogelen voltunk, a falu másik végén található kis pályát nem próbáltuk.
Itt egy kombi lift - értsd: egy kabin és egy bubis ülőszék felváltva ugyanazon a kábelen - viszi a sízőket a hegy tetejére. A térkép alapján kék, piros és fekete pálya is található a hegyen. Valójában ugyanannak a lejtőnek a jobb széle "fekete" (kitáblázva már csak piros), a közepe piros, a bal széle pedig kék. A kék közepén van egy elkerített rész - itt edzéseket tartottak aznap-, ami ugyancsak "fekete", de a kéktől csak egy kerítés választja el. Egyszerűbben: nincsenek különböző pályák, csak egy hegyoldal.
Tapasztalatunk alapján egyébként a jobb oldal (piros és fekete) volt a legjobban síelhető, mivel a kezdők a "kéket" túrták össze, így ez a nap végére sem lett buckás. Talán az időjárás miatt is, de rajtunk kívül alig volt 10 autó a parkolóban.
Van még egy csákányos lift is, amihez nagyon kellemes és széles kék pálya is tartozik. Megéri kipróbálni.

Csütörtökön voltunk itt (Krippenstein) egy nagyobb csapattal. Az Obertraunból induló kabinos lélegzetelállító - 800 méter szintkülönbség egy alátámasztással közvetlenül a középállomás előtt, erős hintázással. Utána hasonló élmény a tetőig 700 métert leküzdve. A látványról nem tudok nyilatkozni, a tériszonyom miatt nem néztem ki.
Fent van egy nagyon rövid kék pálya egy nyitott ülőlifttel, illetve elindulhatsz a völgy felé egy retro kabinos alatt. Azon a napon ezt a liftet talán ha 4x láttuk menni.
A völgy pálya első harmada egy könnyű kék pálya a tanyákig, utána viszont igazi piros. Kezdőknek az lenne az ideális, ha a csúcs és a tanyák közé építenének egy liftet.
Aki nem rendelkezik biztos tudással, az szerintem ne próbálja ki a teljes pályát, nem fogja élvezni a hátralévő 7 km-t. A mi társaságunk kevésbé technikás tagjai örültek, hogy vége a pályának, lecsatoltak és gyalog jöttek újra fel. Mondjuk az is igaz, hogy a tanyáktól glatt jég volt a pálya végig, jégrögökkel nehezítve.
A tényleg nem túl autentikus "hüttében" elköltött ebéd után ki akartunk menni az 5ujjhoz, de összefüggő jégpáncél borította a hegyoldalt, ezért inkább nem kockáztattunk.
Több napra nem érdemes ide jönni - a kezelt pályákról beszélek, de egy napra mindenképp érdemes kipróbálni, már csak a panorámáért is.
Képek: https://sielok.hu/fotoalbum/884926/...kep/1/

Eddig kétszer voltam a környéken, de mindig nyáron bringázni. A mostani hosszú hétvégén végre a síelésis összejött, és ebből a szempontból legalább annyira jó környék.
Érdekes volt látni az autóból, hogy míg az Enns völgyében már nincs hó és a sporteszköz a kerékpár, addig 5-10 km-rel arréb túl az Óperencián még javában sífutnak a teljesen hóborította völgyekben. Hallstatt után átkelve a hágón Gosauban már mindent hó borított, Russbachban pedig néhol 2-3 méter magas hófalak magasodtak még az út mellett.
Szállásunk Gsengben volt a Haus Marcel-ben. Ez egy családi ház, a tulaj lakja a földszintet, az emeletet pedig kiadja. Az apartmanban 4 hálószoba van max 12 főre, illetve egy garázs és a sícucc szárító helyiség használata benne van az árban. Jó hóviszonyok (amikor van természetes hó is, most volt bőven) közvetlenül a bejárati ajtóban már lehet csatolni, illetve idág lehet csúszni.
A pályákról. Mi a három napban nem jutottunk el az Annabergi részre. Kedvencünk a piros 1-es pálya volt. Nagyon széles, pont jó és egyenletes lejtésű. Csabor nagyon találóan írta, a végén csak egy nagy hühhhhhhhhh jön ki az emberből, és már kezdi is az újabb kört ugyanitt. Nagy előnye volt most ennek a pályának, hogy mivel észak-nyugati fekvésű, még a nap végén is nagyon jól tartotta magát, alig buckásodott. Ha letérünk róla az 1b-re az talán még jobb. Alig van rajta valaki, mivel kivisz a rendszer szélére az R5-ös tányéroshoz (ami egyébként a házunk melletti sípálya), és csak azzal lehet visszajutni a kabinoshoz. Az 1b-én a Franzl Almnak van egyhangulata, a szomszédos istállóban tehenek és birkák, a környéken harapni lehet a trágyaszagot, a teraszon pedig kortyolni a sört, tökéletes.
A Gosaui oldalon futó 2-es pálya szerintem nem rossz, csak most reggel óta sütötte a nap, így nagyon olvadt és buckás volt, a nap végére nagyon le volt harcolva mindig.
Ami viszont tetszett, azok a 4-5-6-os pályák, csak kár hogy kicsit rövidek. Itt az E2-es felvonóval vigyázni kell!! Lassú, de nagyot üt!
A panoráma viszont talán a 9-es pályáról a legszebb. Szinte közvetlenül a Gossaukamm alatt visz, szemben pedig ott a Dachstein. Nem lehet vele betelni.
A hütték közül a GoGosau-t nem javaslom. Hogy nagyüzem az hagyján, de kétszer is elfelejtették kihozni a kajánkat. Mindezt úgy, hogy itt előre kell fizetni a rendeléskor, és utána hozzák a kaját-piját, jó esetben.
Kisgyerekesnek fontos lehet, hogy ennyi gyerek pályát, gyerek crosspályát, gyerek snowparkot, időmérőt egy helyen még nem láttam. Mint mondtam, mi csak a Gossau-Russbach-i részen jártunk, de a völgyekben mindenhol, de még fönt a hegyen is voltak élményelemek a gyerekeknek (meg persze komolyak is, de az sok helyen van).
Összegezve: ide még biztos, hogy visszamegyünk.
Képek: sielok.hu/fotoalbum/412793

Egy hete voltunk itt, hóesésben és -15 fokban. A körülmények nagyban befolyásolják a véleményemet,de próbálok tárgyilagos lenni.
Matreiből közelítettük a terepet, és már a felvonóból látszott, hogy egész Kelet-Tirolban itt a legjobbak a hóviszonyok. Nagy előnye helynek Lienzhez és Sillianhoz képest, hogy itt jóval több a kabinos és buborékos felvonó, ami bizony rossz időben sokat számít.
A Goldried II alatti piros pályák tényleg pirosak, kezdőknek nem ajánlottak. Talán a 4-es kicsit könyebb és a végén együtt fut a kék pályával.
Ha a matrei oldalról átmegyünk Kalsba, akkor csak piros 11-esen mehetünk.
A Cimarossról is csak piroson vagy feketén mehetünk Kals felé. Szerintem a kezdőknek csak a piros első 100 métere lehet kihívás, a nagy része inkább egy erősen kék, széles carving pálya.
Ha a Kalsi kabinossal vissza akarsz jutni a csúcsra, akkor figyelni kell, mert a térképpel ellentétben a kék 21-es nem a kabinos aljához vezet, hanem egy csákányoshoz, amivel a Figolifthez juthatunk, majd azzal fel a és a 21-esen újra le és át a 20-asra juthatunk a kabinoshoz.
Néhány észrevétel, ami másoknak tanulságos lehet.
A kalsi oldalon csak a csákányos tetején találtunk egy hüttét, bár a térkép többet is jelöl, amelyeknek nyomát sem találtuk (a Blauspitz felvonót kihagytuk, arról nincs infom). Tehát akire rájött a szükség, az intézze az Adler Lounge-ban. Nekünk nem jött be stílusa, de a végén már bántuk, hogy nem mentünk be. Szokatlan, hogy egy ilyen méretű rendszeren csak ennyi hütte van.
A pályák kitáblázása hagy kívánni valót maga után. Sok helyütt csak a piros kör táblák vannak kihelyezve, számok nélkül, így elsőre csak találgatni tudtuk, vajon melyik pályán is lehetünk.
Kék pálya nincs. A matrei oldalon a 2a nem pálya, az egy 3-4 méter széles síút, ami keresztbe-kasul kanyarogva nagyon szerencsétlen módon többször is keresztez több piros pályát. Nagyon kell figyelni mind annak, aki a piroson dönget lefelé, mind a kék "pályán" poroszkáló piskótáknak a föntről érkezőkre. A 10-es ugyancsak egy síút, a 11-es pedig egy feketével együtt indul. Kalsban a 15a is egy erdei síút. Nagyon hangulatos, ahogy több kilométer lassan kanyarog az erdőben a behavazott fák között, de nem sípálya! A 21-es szintén erdei síút. Igaz lent a völgyben a nagyon lankás részen a csákányos melletti rész nagyon széles pálya, csak rövid.
Összefoglalva: osztom az előttem szólók véleményét. Ez egy jó terep, nagy szintkülönbséggel, haladóknak.

Múlt heti helyzetjelentés, illetve ami két év alatt változott.
A kabinos a régi. Eleinte megszenvedtem a síléctartókkal, ugyanis a lécek nem fértek bele az ajtóval párhuzamos rekeszekbe, aminek nagy kapkodás lett a vége. A segítőkész kezelőnek hála másodjára már tudtuk, hogy egy kicsit elforgatva, átlósan már van elég hely. Valószínűleg még a carving éra előtti lécekre tervezték őket.
A csákányos helyén most egy fűtött buborékos hatszemélyes lift van (ez miatt is jöttünk ide Lienzből kétnapra, elegünk volt a -15-20 fokos nyitott felvonózásból). Az ehhez tartozó 5-ös és 4es pályák nagyon jók, nem túl meredekek, viszont elég szélesek. Amire érdemes figyelni, hogy időben le kell térni jobbra a 4-esről, ha vissza akarsz jutni a kabinos lifthez, mert ott ahol már ki van táblázva, csak erős botozással tudsz visszajutni.
A kék hármast nyugodtan kipróbálhatják kezdők is, nem fognak tőle megijedni. Egy hátránya azért van. Ha az ember a Thurnthaler felvonóból balra száll ki, akkor egy kb 100 méteres sík gerincen kell keresztül verekednie magát, ami egy kezdőnek fárasztó lehet (nekünk még -20 fokos szembe szelünk is volt hóesésben, borzasztó!).
Az előttem is már említett Gadein négy ülésest nem próbáltuk abban a cudar időben, szemre is csiga lassú volt, megfagyni pedig nem akartunk.
Kedvencem az Ausservilgratenbe vivő 6-os pálya, széles, sportos.
A kabinos alatti piros 1-es a középállomásig nem tartogat kihívást, nagyon jó kis pálya, csak kár, hogy így rövid. A középállomás alatti szakasz már tényleg piros, de nekem nagyon tetszett, különösen az utolsó letörés előtti rész, ahogy az ember szembe síel a várral.
Összegezve nekem bejött, 1-2 napra mindenképpen érdemes kipróbálni.
Képek: https://sielok.hu/fotoalbum/852238/...kep/1/

Friss infók Lienzből. Egy hetes kelet-tiroli síelésünkből négy napot Lienzben töltöttünk. Bár a város Ausztria legnaposabb helyeként hirdeti magát, nekünk a napsütésből csak másfél nap jutott, az is csak 2000 méter felett.

Első nap Zettersfeld. A terepre egy koros 4 személyes kabinossal lehet feljutni, de ez alatt nincs pálya, a völgyállomásig nem lehet lesíelni, erre több helyen is felhívják a figyelmet. Nagy hátránya a helynek, hogy fent csak nyitott ülőliftek vannak, így a -15-20 fokos ködös időben erős megszállottság és meleg ruházat kell hozzá, hogy az ember síeléssel töltse az idejét.

Egész nap köd, vaktában síeltünk. Mivel itt a terep nagy része egy platón található, csak néhol tarkítják a tájképet kisebb-nagyobb facsoportok és azok is csak az alsó részeken, a nagy fehérségen kívül semmit sem láttunk, tájékozódási pontot csak a pályák széleit jelző oszlopok nyújtottak. Hétfőn már ki-kisütött a nap, el is csodálkoztunk, hogy mennyi pályát nem vettünk észre előző nap. Kedvencem a Steinermandl felvonó alatt futó 3-as és 4-es pályák. Egy meredekebb letöréstől eltekintve az elején ezek mindenhol máshol kékek lennének. Másik kedvenc a 8-as pálya volt. Ha az elején lendület szerez az ember, akkor a végéig lehet karcolni az íveket, de tényleg csak egy jó kezdő sebeséggel.

Szinte a terep összes pályája rendkívül széles, kezdőknek, családosoknak, a széles carving lejtőket kedvelőknek tökéletesek.
A Wartschenbrunn felvonó egy új négy személyes ülőlift, viszont rendkívül lassú! Van alatta egy komoly gyerek park, "ugratókkal" és állatfigurákkal, szlalom pályával, tényleg nagyon szuper és szabadon használható.
A Steinermandlon található hüttéből csodálatos a kilátás, már ha nincs köd.

Hochstein. Egy hátránya van a helynek, az elavult felvonók. Az új lift feletti kétszemélyes kb 40-50 éves lehet, műanyag ülésekkel, utána egy hosszú csákányos. A három felvonóval több mint félórába telik a elérni a hegy tetejét. Utána viszont csodálatos. A csákányos melletti pályák nagyon jók, legfeljebb halvány pirosak, de 3-as sem fekete, a középső része kifejezetten lapos. Bár a pályatérképen végig feketével van jelölve, a valóságban kék táblákkal jelzik ezt a szakaszt. Nagyon jó a világkupa pálya is, bár szerintem ennek is kevés más helyen adnának feketét. Talán csak a közepe körül, ahol meredek és össze is szűkül, jelenthet problémát egy nem kezdőnek. Nagyon hangulatos, hogy az új felvonó szinte közvetlenül a vár mellett megy fel, így naponta többször is lehet gyönyörködni a rendkívül épen maradt műemlékben. Így utólag, ha rendes felvonók lennének a Hochsteinen, biztos, hogy itt töltenék többet, nem a Zettersfelden.

Összefoglalva: Zettersfelden széles és nem meredek pályák, kis szintkülönbséggel, Hochsteinen sportos de nem nehéz pályák két muzeális felvonóval, de 1300 méter szintkülönbséggel.

Képek: https://sielok.hu/fotoalbum/lienz-2...012-februar/kep/1/

Friss helyzetjelentés, ma hajnalban értünk haza. Bár elnézve az időjárás jelentést, már lehet, hogy nem aktuális, amit írok
A fontosabb felvonók mennek, azonban a pályáknak jó ha fele-harmada nyitva van.
Zwölferkogel: Csak a 11-es pálya van nyitva. A felső része nagyszerű, az alja tömör jég és műhó. Zehnerbahn nem megy.
Schattberg: 6-os pálya csak középállomástól lefelé van nyitva. A tetőn ki sem voltak készítve a hóágyúk, alig volt rajta hó, sok kő viszont igen. 1-es pálya zárva, a többi nyitva.
Schönleiten-Leogangi rész rendben, kivéve a Schönleitenbahn középállomása alatt, az zárva, hó alig volt rajta.
Saalbach: Bernkogel, Kohlmais részen szinte minden nyitva. Az új Bernkogelbahn nagyon szépre sikerült, az alatta futó 46-os pálya továbbra is a kedvencem, nagyszerű széles carving pálya.
Hinterglemm: a Reiterkogelről a völgybe futó pályák zárva voltak, csak a lifttel lehet a faluba visszajutni. A Spieleckbahn és az hozzá tartozó pályák zárva voltak. Ennek szerintem csak pénzügyi okai lehettek, mert nagyon szép hó volt rajtuk, és kezelték is őket. Lehet, hogy karácsonyra tartalékolnak?
A déli kitettségű pályák délelőtt nagyszerűek, 11-12 körül egy kicsit már kásásodtak, hála a keddi és szerdai napsütéses időnek, a föld is ki-kibukkant néhol. Mi ilyenkor mentünk át a Zwölferkogelre, mivel az hála a fekvésének, egész nap tartotta magát.
Szállásunk a Hinterfeldweg apartmanházban volt. Előnye, hogy a síbusz közvetlenül előtte áll meg, és jó hóviszonyok esetén az első házig haza lehet csúszni a Zwölferkogelről. Viszont csak azoknak ajánlom, akik számára a szállás minősége csak sokadik szempont a síelés esetén. Például a mi négy személyes apartmanunkban egy 140 cm széles hálófülkébe bepasszintott 120 cm széles ágyat két felnőtt férfi számára eladtak.

Kevésbé friss info kevésbé jó hírekkel. Mi pont egy hete kedden voltunk Sportgasteinben. Mivel előtte Maria Almban és Dorfgasteinben is nagyon olvadt még a csúcsokon is, én rájöttem a tutira: fel kell menni a legmagasabb helyre a Skiamadéban, Sportgasteinbe. Egy baj volt csak az ötletemmel, hogy rajtam kívül az összes skiamadé bérletes ezt gondolta. A parkolóban helyet már csak hátul találtunk, és mivel itt nincs szilárd burkolata a parkolónak, sárban caplattunk a liftig. Következő meglepi: a felvonóra váró sor az étterem teraszáig ért. Először nem értettem, hogy ekkora tömeg mellett miért zárja be a személyzet minden negyedik kabin ajtaját a tömeg előtt, de a középállomáson megvilágosodtam. Ha nem tették volna, akkor a középállomásról délutánig senki nem tudott volna visszajutni a csúcsra, akkora sor állt itt is. Fent ezen héten először találkoztunk a TÉLlel. Süvítő szél, helyenként felhő, kis hóesés. A kényesebbje elkezdett vinnyogni. (Ha meleg van és olvad a vizes hó a buckás pályán, azabaj, ha hideg van és fújja a szél a friss porhavat,azabaj)
Itt végre nagyon finom volt a hó, csak közvetlenül a középállomás felett kezdett vizesedni.
Mivel ekkor a pályán kívül nagyon korlátozott lehetőségek voltak, mindenki az egyetlen keskeny kék pályán indult el lefelé. Így az már délelőtt kihívások elé állította a kezdőket, mindez megfejelve köddel és hangyabolynyi tömeggel. A piros pályák elágazása után viszont minden pálya jó volt, a pirosak is és az egyetlen kék 1-es is.
Személyes kedvencem a 6-os volt, felért egy fél orgazmussal. Naggggyon óvatos hölgy társaim is élvezték, az utolsó kétszáz méterig. Ezután be is fejezték aznapra a síelést. A középállomás előtt a pálya összeszűkül, egyik oldalról szikla, másik oldalról meredek hegyoldal, és mivel ide csatlakozik be a 3-as pálya is, ez már délre roppant buckás volt.
Egyszer lementünk a völgybe, gondolván ott jobb eséllyel jutunk fel a liftre. Ez a számítás be is jött, viszont a 4-es pálya állapota kriminális volt, szerintem akár már le is zárhatták volna. Volt azon minden, zúzmó, kavics, kő, szikla, meg még valamennyi hó is.
Szerintem normális körülmények között jó hely lehet, annak ellenére, hogy kevés a pálya, azok viszont nekem tetszettek. A pályán kívüli sízést még nem ízleltem, arról nem tudok nyilatkozni. Most viszont nyilvánvaló volt, hogy az egyetlen kabinos lift a rendszert nem tudja mindig kiszolgálni, elkélne még egy lift. Nem tudom mi volt az oka, de a csákányos lift feltűnően sokszor megállt itt.

Egy hete hétfőn voltunk egy napot Dorfgasteinben. A szállásunk Maria Almban volt, de vasárnap azt tapasztaltuk ott, hogy kb 1500 méter felett jók még a hóviszonyok, ezért másnapra olyan helyet kerestünk a síamádéban, ahol több pálya is van ebben a magasságban. Így lyukadtunk ki itt hétfőn, de sajnos ekkor már 2000 méteren is erősen olvadt.
Mikor megérkeztünk a dorfgasteini parkolóba, többen erős kétségüknek adtak hangot, hogy egyáltalán van-e fönt hó, annyira tavaszias volt a környék. Hó a hegyoldalban semmi, túloldalon semmi, mindössze az 1a pályán kásabucka. A középállomásnál azért már megnyugodtunk, fogunk mi még ma síelni.
A Fulseckbahn végállomásától induló kék pálya egy síút. Mivel sokan voltak rajta, meg a hó is olvadt, kezdőknek a buckák miatt élvezhetetlen volt, haladóknak meg nulla élvezetet jelent. Ezzel szemben a 4-es pazar volt. Kellően meredek, széles, társaságunk "beszaribb" tagjai is sokkal jobban élvezték, mint a kéket. Ez még délután is jó állapotban volt, szemben az 1-sel, ami délutánra már buckásodott. A középállomásnál lejjebb nem csúsztunk, nem sok értelmét láttuk.
Ugyancsak ajánlani tudom a kühhageralmi 4 üléses lift melletti 3-as pályát, jó kis carving pálya, nagyon széles.
Ezeken kívül még a 8-as próbáltuk. Ez is szimpatikus, de az alján vigyázni kell,mert a lifteknél összeszűkül a pálya, sokan őrült sebességgel csúsznak be ide, ráadásul nagyon buckás is volt, mert mindenki ezen a szűk részen fékez a liftek miatt.
Sajnáltam, hogy a grossarli részt nem tudtam kipróbálni, de délutánra az unokaöcsém első próbálkozásaira ígértem be magam "oktatónak", így az utolsó két órát a kabinos aljánál töltöttem a tanulópályán. Nekem csalódás volt, hogy az itteni 50 m-es "liftet" (nagyon lassú, ha jól emlékszem tolókaros) is érvényes bérlettel lehet csak használni. Itt egy jópofa kis játszótér van a kicsiknek, ahol még a kajla 13 éves fiam is elszórakoztatta magát meg minket.

Vasárnap és ma Maria Almban síeltünk. Mindkét nap az Abergbahn-nal kezdtünk. Már szemmel láthatóan borzasztóan romlottak a hóviszonyok vasárnapról mára. Vasárnap a 10-es pálya felső kétharmada még finom porhó volt, csak valamivel a Abergbahn fölött kezdett olvadni. Gondolkodtunk, hogy kipróbáljuk a 10-est a völgyig, de már a Schönanger lift mellett is ramaty volt a pálya, ezért inkább visszamentünk a tetőre. 1500-1900 méter között egész nap jó hóviszonyok voltak. Délután 2 körül lementünk a 19-esen a völgybe. Ez ilyenkor kezdőknek már nem való. Térdig érő buckák nehéz, vizes hóból, kis földdel keverve. A szél miatt leállították a lifteket, ezért busszal mentünk haza. Erre tekintettel a buszok megállás nélkül jártak a falvak között, sűrűbben mint a menetrend írta.
Zárásig csúsztunk még egy párat a Natrun hegyen. Kék pályák kellemesek, de a legvégén már botozni kell a Dorfjethez. Rendes hóban gondolom gond nélkül át lehet csúszni a lifthez. A feketétől nem kell megijedni, csak egy rövid és széles letörés. A nap meglepetése az 5-6-os pálya volt, még délután is sima, szerintem nem használta senki napközben, biztos mindenki a magasabb helyeket kereste.
Ma felérve az Abergbahnnal nagyon meghökkentő volt mennyire elolvadt a hó a pályán kívül. Ahol vasárnap még síeltek a pályákon kívül, ott ma szinte mindenhol elolvadt a hó nagy része. Ez sok jót nem ígért, és be is váltotta. 9-től délig tűrhetőek voltak a pályák, utána vízisí. Még a 10-es legteteje is olvadt. A legjobb állapotban még délután is 15-16-os fekete pályák voltak, ezeken alig volt bucka még délben is. Gondolom azért, mert a kezdők kerülik őket. Így pedig sokkal jobban síelhetőek voltak, mint a kékek. Az Abergbahn aljánál már bokáig ért a víz.
Délelőtt ma is lementünk a 19-esen, néhány földes résztől eltekintve aránylag jó volt még, élveztük. A Sinalcobahn meglepően hosszú, modern és kényelmes. A 29-es teteje nagyon jó, lendületes és széles. Ahol elágazik a 31-es, szerintem a kevésbé profiknak is érdemesebb a feketét választaniuk. A fekete meredek és széles, a piros alig lankásabb, de néhol nagyon szűk.
Érdekes, hogy a Hochmaisbahnon a lábad közé kell venni a lábtartót, gondolom azért, hogy a kisgyerekek se tudjanak kipotyogni még véletlenül se.
A 30-as egy "világos kék" erdei útként indul, de a vége azért a kezdőket kihívások elé állíthatja, főleg ha olyan vizes és buckás, mint ma.

A képek talán érzékeltetik, milyenek a "hóviszonyok".

https://sielok.hu/fotoalbum/604787/...kep/1/

Ha valaki jár a Schiamadéban, és jó havat talál, azonnal szóljon! Sportgasteint, Dorfgasteint már próbáltuk, azokról majd ott.

Egyhetes síelésünket szombaton Hochwurzenen kezdtük. Sajnos nagyon meleg volt. Igaz, nyitva voltak a völgyig, de azok a pályák már semmilyen élményt nem nyújtanak. A középállomásig viszont voltak még egész jó szakaszok. A Sun jet meletti 41-es teljesen felejtős, vizes, buckás.A 31,32,33-as pályák meglepően jók voltak, a legtutibb a 32-es volt, még délután sem volt rajta bucka, nem olvadt. A szánkópálya is jó volt még. A 37-es már akkor vízisí volt, sok helyen már földes.

December 19-22 között a környéken voltunk. Vasárnap csodálatos körülmények, szikrázó napsütés, friss hó a pályákon és azon kívül. Reggelente eleinte mínusz 15 fok, de Wagrainban a Grafenbergen hétfőn 11-kor 13 fokot mutatott a hőmérő, plusszban!
A család kedvencei továbbra is az altenmarkti oldal pályái, ha még azt a kétülésest lecserélnék egy modernebbre... Egyáltalán nem voltak sokan, várni sehol nem kellett semennyit.
Hétfőn Wagrainban voltunk, továbbra is nagyon tetszik. Sajnos a társaság egy tagjának komolyan meghúzódott a térde és minden reggel kezelésre kellett vinni Radstadtban kórházba, így maradtunk az utolsó két napra is Radstadtban.
Ha vasárnap nem voltak sokan, akkor kedden és szerdán már kongtak az ürességtől a pályák. Volt, hogy a kabinos tetejétől úgy lesíeltünk Altanmarktba, hogy nem találkoztunk egy sporttárssal sem. A kétülésest annyira kevesen használták, hogy a beszállásunkkor teljesen leállították, míg elhelyezkedtünk, ugyanis nem utazott rajtunk kívül más rajta. Délután háromkor még ratrakolt szakaszokat lehetett találni.
Szerdán a hegyen erősen olvadt, márciusi fílingem volt. Altenmarktban a völgyben viszont fagyott, érdekes volt ezt a kb 10 fokos hőmérsékleti inverziót menet közben megtapasztalni.
A szánkópályán annyi változás van márciushoz képest, hogy a második útkereszteződésnél "majomfogó" hálóval lezárták a pályát, de csak egy "langsam" tábla figyelmeztet, és a kanyar után elsőre nem volt elég helyünk megállni a meglepetés észlelése után, így használtuk is a hálót. (videót majd teszek föl a pályáról idővel) Tavaly itt át lehetett siklani egy jobb-bal kanyarral, idén ezt nem lehet. Mivel a pálya a hétvégén nyitott, nem volt még keményre szánkózva, így még nem olyan gyors, mint tavasszal volt.

képek:

https://sielok.hu/fotoalbum/490654/...kep/1/

Július közepén egy hetet Hinterglemmben töltöttünk. A szállásunkhoz járt az új "Joker kártya" is, szerintem ez egy nagyon jó akció idén. A szállásunk a Reiterkogel felvonótól 20 m-re volt. Ezen kívül a Zwölferkogelbahn, a Schattberg express és a Kohlmaisbahn üzemelt. Mind a négy felvonóra érvényes a Joker kártya, korlátlan használattal az üdülés ideje alatt, a felvonókkal a bringákat is fel lehet vinni. A Reiterkogel és a Schattberg völgyállomásánál ingyenes kerékpár tisztító gőzborotvák állnak rendelkezésre.
Mivel eddig nem nagyon bicikliztek a gyerekek ilyen terepen, az ugratókkal, rámpákkal kiépített downhill pályákat hanyagoltuk. Azt azért megfigyeltem, hogy a többség a blue line-t használta, a pro line-ra kevesebben merészkedtek, a felvonóból a legnehezebbnek az x-line tűnt. Mi a hinterglemmi szánkópályán gurultunk lefelé, vagy a völgyben futó kerékpárutakat használtuk. A Schattbergről a Schattberg Westen és a Hacklbergeralmon keresztül azért ledöngettünk. Ennek az útnak a teteje a Hacklbergeralmig azért kezdőknek nem ajánlott. Az eleje nagyon meredek emelkedő, a SchWesttől az almig meg egy "zerge csapás", sziklákkal, gyökerekkel, vízmosásokkal. A nagyobbik fiammal élveztük, de a 10 éves néhol majdnem sírva fakadt. Az Almtól egy kavicsos erdei út, az már könnyű. Hasonló út jön le a Zwölferkogelről is. Itt mondjuk nem értettem, hogy a középállomáson miért kellett átszállni a felső szekcióba, miért nem folyamatos üzemben ment a lift.
A kártyával ingyen használhattuk az uszodát és a saalbachi fürdőt is, bár itt iszonyú sokan voltak a kánikulának köszönhetően. Arra azért figyeljetek, hogy bár ki van írva, hogy a kék csúszda csak "gumibelsővel" használható, többen lejönnek rajta, mint egy sima csúszdán háton, vannak benne szűkítők, amik nagyon meg tudják ütni az oldaladat, ha nem gumiban ülsz.
Fölmentünk a Teufelwasserhez is a talschlussban. Kártyával az ide járó kisvonat is ingyenes, de bringával is teljesíthető. Ez egy patak, ahol kis medencékben különféle fából ácsolt malmokkal, árkokkal játszhatnak a gyerekek, míg a felnőttek mezítláb élvezik a 10 fokos természetes kneipp taposót.
A kalandparkot nem próbáltuk, rengetegen voltak, ide nem volt érvényes a kártya, amúgy meg drága.
A Reiterkogelen a "Kodok hegy" 5-12 éveseknek nagyon érdekes. Egy kb 4 km-es túra alatt a gyerekeknek tíz próbát kell kiállniuk, feladatokat teljesíteni. A megoldásokat egy űrlapra felírják, amit a kabinos alján kell bedobni a postaládába, és állítólag értékes nyereményeket sorsolnak ki. Hasonló Saalbachban a Montellino a Kohlmaisbahn felső és középállomása között, de az legfeljebb 6-7 évesek élvezik még, az kicsiknek való.
Néhány kép.

Itt zártuk az egy hetes síelésünket 20-án. Én javasoltam, de be kellett látnom, hogy nem volt jó választás. Valami ifjúsági verseny is volt a világkupa pálya alsó szekciójában, talán ennek köszönhetően is, de rengetegen voltak. A kék 2-es pálya is buckásra volt túrva. Át is mentünk a 10-esre, de azon még nagyobb tömeg volt, és a vizes hóban többször is botozni kellett. A legjobb a 9-es volt, valamiért azon nem voltak annyian. A világkupa pályát is kipróbáltuk december után most is, de az szombaton egy több kilométeres tömény buckasízés volt. Kihívás de nem élmény. Hazafelé menet Flachauwinkel felé a piros 15-ös buckás és kásás, a kéken meg már néhány helyen az út is kint volt a hó alól.
Összehasonlítva a héten kipróbált többi pályákkal, Wagrain jobb, mert kevesebben vannak, Radstadt bár sokkal kisebb, de nekünk hangulatosabb, és a legkevésbé népszerű a tömegek körében. Flachau is valahogy szimpatikusabb, talán a szélesebb pályák miatt, bár ott sem voltak kevesen hétfőn.

18-19-én síeltünk itt egy óvatos szülőkből és a szülőket türelmesen beváró gyermekekből álló társasággal. A Grafenberg kabinossal, mentünk fel, kicsit sokan voltak az állomáson de 2-3 percnél nem kellett többet várni. Azért választottuk ezt, és nem az új lifteket, mert a társaságban lévő abszolút kezdők így egyből a Hachau lifthez tartozó tanulópályához juthattak. Nagyon értékelték, hogy egy abszolút kezdő pályához hatüléses liftet használhattak és nem kellett tányérozni.
Néhány csúszás után elindultunk Alpendorf felé. A pályák meglepően jó állapotban voltak, csak a piros 54-es alsó szekciója volt kásás, itt néhány helyen már csak a pályán volt hó. 1/2 3 körül értünk vissza a Hachauhoz, és zárásig a kék 37-esen csúsztunk egy párát. Ez a pálya még ilyenkor is jó állapotban volt, 3 és 4 között 3x is jött fölfelé ratrak. A völgybe vivő piros 36a viszont már élvezhetetlen volt, kásás jó nagy buckákkal.
Este egy kis fürdés és szauna a Wasserweltben. Bár csak 15 fő fölött járt volna csoportjegy (mi 14-en voltunk), a tulaj jobb árakat adott nekünk, mint a csoport árak, és nem is mi kértük, csak látta hogy osztunk szorzunk, és ő ajánlotta föl.
A társaság úgy döntött, hogy a héten az eddig kipróbált helyek (Radstadt, Flachau, Hochwurzen, Planai) közül pénteken is Wagrainba jöjjünk. A program ugyanaz, csak nem Alpendorfba csúsztunk a végén, hanem a piros 60-ason. Talán egy fokkal jobb volt mint az 54-es, de nem lényegesen.
Néhány kép.

Mi is a környéken voltunk március 13-20 között. 14-én Radstadt, ahogy Tibi is írta szinte tökéletes volt. Nem voltak sokan, a pályák nagyon jó állapotban maradtak, bár délutánra a völgy felé már kicsit kásásodott, de egyáltalán nem volt zavaró. A fiaimnak az Altenmarktba vezető piros 1-es és kék 2-es jött be a legjobban. Nem meredek, elég széles, nagyon jól lehet a kezdőbbeknek is gyakorolni a carvingolást. A kétüléses már tényleg csere érett. Ha nem figyelsz a beszállásnál, akkor nagyon meg tudja ütni a lábadat, és kiszállásnál is figyelni kell, nehogy hátba verjen.
Szerdára annyit változott a kép a vasárnapihoz képest, hogy a meleg miatt a középállomás alatt már nagyon olvadt, a lift környékén már csak bokáig érő kásában lehetett csúszni. Délután le is zárták a kék 5-ös alsó részét, ratrakkal tolták rá a havat.
Én szerdán szánkóztam, nekem nagyon tetszett, bár ennek a pályának az alja is már tiszta kása volt. A gyerekek beszámolója alapján, akik 14-én is csúsztak, sokat lassult a pálya, de így is csak ajánlani tudom. Aki ki akarja próbálni, vigyen magával utcai bakancsot is. Sícipőben tilos használni, a normál utcai cipőnek meg hamar elkopik a sarka (mint Édesanyámé is tette), ehhez azért sok ez a pálya.
Néhány kép szerdáról.

Mi vasárnap voltunk, akkor azért nem voltak ennyire ideálisak a körülmények. Az 1-es pálya teteje és alja jó állapotban volt. Viszont azok a szakaszok, ahol a piros pályákat keresztezi, egy csupa bucka "jégcsatornában" lehetett csak átmenni. Az 5-ös alja kifejezetten jeges és buckás volt.
Ami nagy csalódás volt, az 20-30-perces várakozási idő a kabinos liftnél. kb du. 2-től már csak 5-10 perc volt.
Egyébként mi is nagyon élveztük. Jó volt frissen behavazott tájat és pályát látni.

Péntektől hétfőig voltunk síelni Cortina környékén. Péntek reggel érkeztünk, és mivel nem volt szállásunk előre foglalva, apartman kereséssel kezdtük a hétvégét. Gondoltuk, ez nem lesz probléma, Ausztriában sosem volt gond előszezonban helyet találni. Biztos mi nem készültünk fel eléggé, de talán másnak is tanulságul szolgálhat.
1. meglepetés: apartmant minimum hét éjszakára lehet bérelni Veneto tartományban!!! Maradtak a szállodák.
2. meglepetés: ez a hétvége négynapos ünnep volt. A szállodák egy része még nem nyitott ki, ami meg nyitva volt, már hetek óta foglalt.
Végül San Vito di Cadoreban találtunk egy szállodát félpanzióval 55 Eur/fő/éj, de már ennek is tudtunk örülni.

Péntek délután végül is már tudtunk síelni Falorián. Kicsit csalódás volt a lift "arzenál", a csúcsra egy fapados 3 személyes, utána egy buborék nélküli 4 személyes, végül egy fapados 4 személyes vagy 2 db 2 személyessel lehet feljutni. Mivel esett a hó, illetve fent süvített a szél, annyira nem élveztük, az utolsó órákban már fel sem mentünk a csúcsra, maradtunk a fák között. A pályák a körülményekhez képest rendben voltak, néha még ratrakoltak is napközben. Kedvencünk a második 4-es lifttől balra induló piros pálya volt, nem túl meredek és széles.
Szombaton Col Gallina és 5 Torri volt tervben. Sajnos az összekötés és a Lagazuoira menő kabinos nem működött, így Col Gallinán voltunk. Az itteni fapados 3 személyesbe a lábam nem fért be (190 centi vagyok), így azt lógatnom kellett. A pályák főleg gyerekeseknek, illetve a széles de nem meredek lejtőket kedvelőknek jönnek be, én nagyon élveztem. Kár, hogy nem volt összesíelhető a 5 Torrival.
Vasárnap Marmolada gleccser és Arabba. Na ez nagyon bejött. Délelőtt szép idő, pazar panoráma. Azért aki kezdőkkel síelne át a Marmoladáról Arabbába, készüljön fel, hogy egy idő után csak piros-fekete pályák vannak, de elég szélesek. Viszont fent a hágón nagyon kellemes széles kék pályákon lehet gyakorolni. A gleccserről a nagykabinoshoz a völgyben a 4 személyes lifttől egy nagyon hangulatos erdei kék pálya vezet, mesebeli környezetben.
Hétfő délelőtt Cristallo. Nagyon jó!!! Egy hosszú bubissal lehet felmeni. Onnan nem túl hosszú piros és kék pályák vezetnek balra egy másik négyszemélyeshez, nagyon kellemes pályák. A völgybe vissza egy-két letöréstől eltekintve egy lendületes pálya visz le, nekem ez volt a kedvencem. Délután újra Faloria. Mivel a péneteken lezárt feketék is meg voltak nyitva, és az idő sem volt olyan cudar, mint pénteken, nagyon élvezets volt.
Összegezve jó volt, de én egy kicsit többre számítottam Cortinától. A pályarendszer nem síelhető egybe (tudom, hogy egy jó része még nem is nyitott meg, pedig volt rajta hó bőven), és a liftek is hagynak kívánni valót maguk után. A környezet viszont pazar!
Javaslat a hazafelé vacsorázni szándékozóknak: Lienzből kifelé az Interspar önkiszolgáló éttermében 17.00 után minden féláron van. Gulyás és rántott hús sültkrumplival 3,4 Euro!!!
Többi kép a fotoalbumban.

Tegnap mi is megjártuk, igaz csak az arehi szektorban voltunk. A csákányos melletti piros és a tanuló pálya egyáltalán nem volt jeges. Az új 6os ülőlifthez tartozó pálya nagyon jó, széles, egy meredekebb letöréstől eltekintve inkább kék mint piros, igaz ennek az alja és a meredek rész elég jeges volt, elkelne már egy kis havazás. Ezen a részen egyáltalán nem kellett sorban állni, míg Arehnél a tányérosnál és a csákányosnál összejött 5-10 perc. Ami nem az igazi, hogy az összekötés a pályák között több száz méter teljesen sík síút, sokan inkább gyalog tették meg, mint lécen szenvedve.

Két éve voltunk ott, szerintem azóta nem változott a rendszer. Akkor úgy volt, hogy a vásárlás időpontjától számították az eltelt időt. Mi 11 órakor vettünk 7 órás jegyet, amivel este hatig síelhettünk. Sötétedéskor nem állítják le a lifteket, hanem felkapcsolják reflektorokat, és így folyamatos az átmenet a nappali és az esti síelés között.
Nekem nagyon tetszett, kellemes széles pályák. Csak az ülőlifthez vezető piros alja szűk egy kicsit.

Pénteken jöttünk meg az egy hetes lungaui síelésünkről. A szállásunk egy parasztgazdaságban volt Mariapfarr mellett, amelyhez járt naponta 3 óra ingyenes belépő a mariapfarri wellness centrumba (samsunn.at). A gyerekek nagyon élvezték (élő tehenek, ingyen friss tej minden nap, traktor vezetés).
Mivel kisgyerekekkel voltunk és kezdő felnőtt is volt velünk, a házigazdáink Fanningberget javasolták. Első nap ott voltunk. Reggel a csákányos melletti tanulópályán melegítettünk, jó széles és elég hosszú is. Délelőtt kellett 5-10 percet sorban állni a samsonjetnél, de délután már nem. A csúcsról balra induló 4-es kék pálya kellemes, szélesen indul, majd átvált egy erdei lankás síútba. A vége felé együtt jön a 3-as jelzésű pirossal, de a 4 éves fiam is megbírkózott vele, nem kell tőle megijedni. Egyébként lehet a csúcsról végig piros vagy nagyrészt fekete pályán is jönni, a felvonó mindkét oldalán. Ha jobbra szállunk ki, ugyancsak választhatunk több pálya közül, bár a kéken vannak elég komoly letörések, amik egy kezdőt elrémiszthetnek, de megéri kipróbálni, mert egy idő után együtt jön a zirbenjetről jövő kék pályával, ami rendkívül széles, kezdőknek kifejezetten ajánlható. A zirbenjetnél soha nem kellett sorban állni egy percet sem!
Második nap Katschberg. Nagy tömeg, a kék pályához tartozó 4 ülésesnél 15-20 perces sor, ezért a gyerekek inkább a gyerekpályát használták. Az ainecki oldal szerintem sokkal jobb és hosszabb pályákkal bír, mint a Katschberg, csak hát az a három csákányos!!!. Amikor átsíeltem, olyan szél volt, hogy a visszajövetelkor a 3 székest már le is állították. Aki fordított irányban használta a hegyet, az mérges lehetett. A katschbergi pirosak jók, de az A1 az igazi itt. Majd jövőre az új liftekkel. A síterep a haladóknak lehet jó választás. Hiába van 15 km kék pálya, azokat egy hegy választja el egymástól piros és fekete pályákkal, vagy 15 km országúton.
Harmadik nap Grosseck-Speiereck. Vegyes érzésekkel hagytuk ott. A fenti pályák jók, csak rövidek. Szerintem a legjobb a buborékos tetejéről levezető pirosból kékbe hajló, a két üléses aljáig síelhető pálya. A St.Michaelbe vezető piros pálya elég ramaty állapotban volt. Mivel déli kitettségű, nagyon olvadt, és kétüléses középállomásától már csak a pályán volt hó, mint egy fehér szőnyegen. Ez így nem volt az igazi. Délután lejöttünk a kabinos alatti kék erdei úton, ez nagyon könnyű utazós, de a legteteje a háromszékes völgyállomásáig az biztos, hogy nem kezdőknek való. A Direttisimat nem próbáltam, mert a családot vezettem lefelé, de jónak tűnt.
Nekünk a legjobban Fanningberg jött be, úgyhogy oda mentünk vissza az utolsó napokra, és utólag sem bántuk meg. Szerintem méltatlanul kevés szó esik róla itt is, bár lehet hogy ezért jó választás annak, aki nem csak a kilóméterek alapján választ síterepet.

Nagyon tuti hely, közvetlenül az autópálya mellett. A kleinarli és a zauchenseei oldal közötti összeköttetést az autópálya alatt egy traktorból "gőzmozdonnyá" alakított járgány vontatta "vonattal" oldják meg, van egy hangulata. A kleinarli oldal kisebb, 2-án a pályák egy része le is volt zárva, de át lehetett síelni a hegy mindkét oldalát, bár jóval kevesebb volt a hó, mint az autópálya zauchenseei oldalán. Inkább piros pályák jellemzik, kék csak fent a tetőn van, fekete szerintem nincs is (nekem nem is hiányzik). A csúcs közelében van két snow park is, egy komolyabb meg egy kevésbé. Ezen az oldalon csak ülőlifteket láttam.
Ha Zauchensee felőli oldal nekem jobban bejött. Több tudásszintnek megfelelő, széles pályák. A FIS pálya eléggé ott van, néhány igen komoly letöréssel. Bár pirosnak jelzik, én néhol inkább feketének éreztem. Nagyon tetszett a Zauchenseeből a Gamskogelre menő kabinos alatti kék pálya (9-es), jó lendületes és hosszú. A Rosskopfról a faluba vezető kék pályák nagyon lankásak és rendkívül szélesek, kezdők is nyugodtan használhatják, szintúgy a túloldali Rauchkopfról jövő 10-est. Ezen, ha nincs elég lendület, még néha botozni is kell. Sor nem létezett, ember alig volt.
Nekem nagyon bejött a hely.

november 30-tól decemeber 3-ig voltunk a környéken. Szállásunk Radstadt szélén volt az Obertauern felé vezető úton a Hotel Taxerhof-ban ( https://sielok.hu/szallas/taxerhof/ ). Az egész szállóban csak mi voltunk hárman, a szaunákat is befűtötték a részünkre, szerintem több volt a villanyszámlájuk, mint a szobaár. Reggel 8-ra érkeztünk, és nem csináltak belőle problémát, hogy reggel foglaljuk el a szállást. Nagyon tudom ajánlani mindenkinek. 4 fős app. 75 Eur éjszakánként, wellnes használattal. Gyerekeknek játszószoba, ping-pong, csocsó, ezen felül mosó és szárítógép. 30-án Obertauern volt a cél, de olyan szutyok idő volt, hogy egy ideig nem vágyom vissza, főleg a következő három nap után (Flachau, Zauchensee, Planai). A többit azokon a helyeken.
1-e Flachau-Wagrain. Lent a völgyben köd, de kicsit feljebb ragyogó napsütés és csodás hó. A felvonók minden igényt kielégítenek. Kezdőknek gyerekeknek a flachaui kabinos felső állomásánál lévő pályák nagyon jók, szélesek lankásak. Nekem is a kedvenceim a Rote 8-er és Flying Mozart alatti pályák. Kellően meredekek és jó hosszúak. Lehet, hogy csak mert a szezon elején voltunk, de sorban állás végig nulla volt, sőt a pályákon néha percekig nem lehetett emberrel találkozni. Képeket próbálok feltenni, csak szenvedek a kicsinyítéssel.

Csütörtökön jöttünk haza Zillertalból. Nem síelni mentünk, de ha már ott voltunk, akkor nem lehetett kihagyni Hintertuxot. Először vasárnap mentünk fel két kisgyerekkel. Mivel délelőttre volt programunk, így 12 felé értünk fel a Gefrorene Wand-ra. Kb. 8-10 fok meleg, ragyogó napsütés, és olvadás!!! ezerrel. A két személyes ülőlift melletti piros pályán 20-30 cm magas latyakos, jégkásás buckák, a buckák között pedig néhol már patakokban folyt a víz, de szó szerint. A fiam szólt is, hogy nézzük, hogy vízi síel. Ez a pálya a két üléses középállomásáig úgy-ahogy hasznáható volt lejjeb már nem igazán. Bár hivatalosan a Tuxer Fernerhausig (2660 m) síelhető, de az alsó szakaszon már csak 2-3 méter széles sávban van valami hó, azt is a ratrakok kotorják föl oda. Az utolsó 2-300 méteren már mindenki lecsatolt, a legvégén kb. 100 métert sziklán kell sétálni, már jég sincs.
Hasonlóan latyakos volt a Gefrorene Wand csákányos liftjei melletti fekete és piros pálya is. Az Olperer liftekhez du. 2 után már nem engedtek át. A fenntartók becsületére szóljon, hogy folyamatosan jártak gépek, és próbálták úgy-ahogy használható szinten tartani pályákat. 3-4-ig az egész pályán egyedül síeltem, rajtam kívül csak a pályamunkások és a liftkezelők voltak fent, udvariasak voltak és mosolyogtak még 4-kor is, bár lehet hogy ezt itt nem is kéne megjegyeznem. Sorban állni egyszer sem kellett egy másodpercet sem.
Hétfőn és kedden lent voltunk a völgyben. Egy kisebb hidegfront miatt éjszakánként lent esett az eső, de a hegyek teteje fehér lett, ezért úgy gondoltam, adok Hintertuxnak még egy esélyt, és nagyon igazam lett.
A vasárnapi helyzettel ellentétben hétfőn reggel -6 fok a gleccseren, a nap 10-ig nem is látszott, 5-6 centi friss hó, pazar állapotú pályák. Ott edzettek a horvát, a szlovén és a cseh gyerek korosztályos válogatottak, illetve több síklub tagjai is, de sorban állás így sem volt. Ugyanaz a pálya, ami vasárnap úszott a vízben, 10-ig tükör sima volt, a ratrak nyomok néhol még dél körül is látszottak. Az Olperer lift melletti kék pályák jó szélesek, egyenletesen lankásak, és mivel jó részük árnyékos, így kb délig jó állapotban maradtak, utána viszont már nagyon olvadtak ezek is. Itt nyitva volt snowpark is. Csak az lehet gond, hogy ezeket csak piros vagy fekete pályán át lehet megközelíteni.
Összefoglalva délig, max du 1-ig élvezhetőek a pályák, utána rohamosan romlik az állapotuk.
Bérlet árak: egész napos 31 EUR, 11,45-től 21 EUR, de akkor már ez "nagyon drága".
Hintertuxból 4 fős kabinok közlekednek a Tuxer Fernerhausig. A Gletscherbus kötélpályáit múlt héten karbantartották, ami nem tudom meddig tart. A Fernerhaustól a kétszemélyes libegők mennek. Hintertuxtól a csúcsig így 40 perc.
Mi Bree tanácsát nem megfogadva Mittersill-Gerlos útvonalon mentünk, hogy láthassuk a krimmli vízeséseket. Az út nagyon nem haladós és 7EUR díjat is kell fizetni. Ha siettek, akkor nem ajánlom. Visszafelé az autópályán Salzburg felé sokkal haladósabb volt, és fizetni sem kellett. Később próbálok képeket is felrakni.
Remélem tudtam segíteni!