Adatvédelmi tájékoztatónkat itt találod. A minőségi szolgáltatás érdekében sütiket használunk.
ELFOGADOM
Menü ≡

golo kiemelt beszámolói

2019.02.04. Síterep: Filzmoos, mások beszámolói
Szerintem azért nincs itt soha tömeg, mert drága, ha csak a síelhető pályakilométerekhez viszonyítjuk. Ezért szezonbérlet nélkül jobban megéri valamelyik közeli nagy pályarendszert választani. Talán ez is lehet itt a cél, hogy ne legyen tömeg, hanem maradjon mindig ilyen, egy igazi különlegesség, olyanoknak, akik a nyugalmat keresik.

Imádom. Legutóbb megszokásból ismét a Gastein-völgybe indultam el, de útközben megálltam itt egy félnapos csúszásra, mint már annyiszor. Szerencsére most nem volt lefoglalt szállásom sehol, ezért itt ragadtam. 4 napra elég is volt, pedig nyitástól zárásig csúsztam folyamatosan, és egyszerűen nem bírtam megunni. Nem is tudom, hogy van-e még ilyen hely máshol.

Minden menet más. A terep elsőre talán könnyűnek tűnik, mert csekély a lejtése. De ez becsapós, mert bent az erdőben bármikor felbukkanhat egy hirtelen meredek rész, és ettől élvezetes. A patakmedreket máskor érdemes elkerülni, ami nem is olyan könnyű, mert van belőlük bőven, de most még ezt sem kellett. Rájöttem, hogy ennyi hónál bárhol le lehet jönni, még a legvadabb helyeken is, ahol azelőtt soha, gondolkodás nélkül, improvizálva. Még a patakok alján is végig lehet most csúszni, mint egy félcsőben (néhol kidőlt fákkal nehezítve). A rengeteg hó miatt most 3,5m-rel magasabban csúszunk, ez is szokatlan volt, mert ahol azelőtt sűrű rekettyés volt, ott most kisimult a terep, ahol pedig elfértem az ágak alatt, ott most feljebb vagyunk az ágak szintjén és emiatt sűrűbb.

A hely freeride szempontból egyszerűen tökéletes. (Persze mindenki mást ért ezalatt. A nagy, sima lejtők szerelmesei itt szenvedni fognak.) A kabinos felvonó mindkét oldalán lehet jönni, a végén vissza középre, vagy jobbra ki a pályára. A legtöbben ezt választják, mert könnyű, teljesen biztonságos, mégis élvezetes. Ami jobb ennél, az már nincs ingyen, gyalogolni kell érte, méghozzá felfelé. De az is kellemes, mert közben lehet gyönyörködni a behavazott erdőben és a szemben levő hegycsúcsok látványában. Az indulás helyének kiválasztása is egy jó játék: mindenhol jó, de hol lehet a legjobb? Hol fogunk kilyukadni a végén? Az útvonalakat nem könnyű megjegyezni, hiszen erdő az egész, tele meglepetéssel. Éppen ez benne a jó, ettől lesz kihívás minden menet. Könnyű elhibázni, de ha sikerül, akkor az elég a boldogsághoz.

Végig egyedül csúsztam, de a harmadik nap délután történt valami váratlan. Megláttam egy srácot a sűrűben, hogy milyen kreatívan nyomja, követtem és hozzá csapódtam. Először volt ezen a helyen, ezért utolsó csúszásként, megmutattam neki egy sétálós kört a meredek résszel. Meg volt vele elégedve. Most jön a poén: British Columbiából jött. Filzmoosba.

Képek: https://sielok.hu/fotoalbum/filzmoo...s-2019-januar/kep/1/
2016.12.29. Síterep: Sportgastein, mások beszámolói
Mai helyzetkép. Az S1 kék a csúcsról a középállomásig és alul az S5 fekete pálya van nyitva. Tegnap Sankt Johann Alpendorf, Wagrain és Flachau pályáit csúsztuk végig mindkét irányban. Azokhoz képest Sportgastein egyetlen megnyitott pályája meglepően jó állapotú, a felső részen nem is jeges. A tömeg sem túl nagy, várakozni nem kellett.

A probléma itt is és más salzburgi pályákon is az, hogy 25-26-án eső esett még jóval 2000m felett is, azután a friss hó nem azonnal, hanem 1 nappal a hideg érkezése után esett, miután a felázott pályák már jéggé fagytak. A jégen pedig nem tapadt meg a friss hó, a viharos szél teljesen lefújta. Emiatt a hójelentés egyébként is eltúlzott számai a pályák állapotán egyáltalán nem látszanak.

Pályán kívül mégis volt keresnivalóm. Nagyon kevés a hó, jeges is az eső után, de nem mindenhol fújt le mindent a szél. Lehet találni szélnek kevésbé kitett sávokat, ahol jó a hó. Közöttük ott vannak a jeges részek, de nem tükörjég, hanem érdes. A többi pálya (S2, S3, S6) nyomvonala alig kivehető, esélytelen hogy a közeli jövőben előkészítsék és megnyissák őket. De arra jók voltak, hogy segítve a tájékozódást egészen jó nyomvonalakat találjak és visszatérjek a középállomásig.

A középállomás alatt még csak a friss 15cm hó látszik, a régi teljesen elolvadt.

https://sielok.hu/vetites/galeria/s...portgastein-2016-12-29/1/
2016.12.06. Síterep: Vrátna, mások beszámolói
Az elmúlt hétvégén meglátogattuk Vratnát. Régi titkos kedvencünk ez a hely. Jó volt most látni, hogy míg a Chopok a tömegturizmus útjára lépett és elvesztette a varázsát, addig itt a fejlesztések után is sikerült megőrizni a hely hangulatát.

A szűk völgyet lezáró meredek hegykoszorú zord északi fala tekintélyt parancsoló. Lejjebb is vannak sípályák, de minket a völgy legvége, Vratna-Chleb érdekel. Az ősrégi faszékes felvonót leváltotta egy korszerű kabinos lift, amely 736m-ről visz fel 1490m-ig. Itt nincsenek hóágyúk, nincsenek kezelt sípályák, de ha mégis, akkor az mind fekete. Az egész egy nagy völgykatlan, melyben körben bármerre el lehet indulni, de ezzel azért vigyázzunk, mert érhetnek minket meglepetések. A gerincen is fel lehet túrázni mindkét irányban. A legmagasabb pont a Kriván-csúcs (1709m).

A terep nehéz és végig egyenletesen jó meredek. A legegyszerűbb a felvonó alatt, vagy attól jobbra vagy balra kissé eltávolodva lecsúszni. Néhol törpefenyves van, amihez még több hó kell, hogy befedje. Az erdők viszonylag tiszták, nem sok a kidőlt fa, de kövesek, szakadékosak. 40-50cm hótól, ha már van alapja, akkor járhatóak.

A felvonótól (lefelé nézve) balra található egy hosszú meredek kuloár, melybe több oldalág vezet le, de ezekkel vigyázni kell, mert nagyon lavinaveszélyesek. Az alsó része patakban folytatódik, melyben elegendő hó esetén végig lehet csúszni és a parkolóhoz lehet kiérkezni. Most még az utolsó 2-300m-t lecsatolva kellett megtennünk.

A felvonótól jobbra kiszélesedik a völgy, és kellemes, tágas hómezőkön lehet lecsúszni, ami jól megeresztve igazi örömforrás és feledteti a korábbi megpróbáltatásokat :) Itt található egy húzós lift is, mellyel vissza lehet térni a gerincre, ha működik. Innen tovább lecsúszva az erdőben több párhuzamos katlan (azt hiszem 4) található, de ezek közül az egyik alul szakadékban végződik, melyből a 4 órás kimászás örök emlék marad. Sosem tudom, hogy melyik volt az :) Azóta megnőttek a fák is, úgyhogy legközelebb ismét fel kell majd fedezni a helyet. De van itt egy erdei út is, melyen balra vissza lehet térni a felvonó alá. Most a kevés hó miatt is inkább ezt választottuk.

A mostani túránkra az alkalmat, ahogy a múltban többször is, egy nagy havazás adta. Az ECMWF-modell már hétfőn mutatta: a hétvégére meglepetés lehet Vratnán. A nyugat-európai anticiklon és a keleti alacsony nyomás között ÉNy-É irányú áramlás alakult ki, mely a hideg, sarkvidéki levegőt nekivezette a Csehország és Szlovákia északi határán magasodó hegyeknek. Ilyenkor a síkság utáni első nagyobb kiemelkedés az, ahol a torlasztás miatt folyamatos havazás alakul ki. Így is lett. Szerda estétől 2 napon keresztül esett a hó. Szóltam a barátaimnak, hogy készülhetnek. Először mindenki lelkesedett. A havazás mellé azonban viharos szél is társult, ezért többen elbizonytalanodtak, és addig telefonálgattak, míg végül valaki azt nem mondta, valószínűtlen hogy a vihar és a nagy lavinaveszély miatt hétvégén beindítsák a felvonót. Ezért le is mondták az utat. Ezzel szemben a honlapon végig fent volt, hogy hétvégén üzemelni fog a kabinos lift. Ilyenkor én inkább a modelleknek és a saját megérzésemnek hiszek. Elhatároztam, hogy ha kell, akkor inkább felmászok, de mindenképp kimegyünk! Végül mi ketten maradtunk, de a hír gyorsan terjedt, és jöttek miskolci barátaink is. Bizakodva indultunk útnak. Donovalytól már szép havas lett a táj. Ahogy haladtunk tovább északnak, egyre több lett a friss hó. Az idő még felhős volt, de nyugodt, a szél elállt. Ekkor már tudtuk: a felvonó működni fog.

Azért nem volt teljes az örömünk. Mivel még nem kezdődött el a síszezon, ezért síbérletet sem árultak. Csak kiránduló jegy volt, egyszeri felmenetel 9 Euróért. Számolgattuk, hogy így már osztrák árakon fogunk csúszni. Végül mégsem lett ennyire drága, mert a nehéz terepen már 4 csúszás is tökéletesen elég volt egy napra.

Másnap kijöttek Endruék is, egy lelkes, harcedzett csapat. A hideg derült éjszaka után a hó átkristályosodott, és még jobb lett, mint az előző napon. Végig napsütésben, -8 fokban, ideális körülmények között csúsztunk. Az igazán nehéz terep és a szűkös hóviszonyok ellenére mindenki elégedett volt. Az elmúlt két ínséges szezon után különösen jól esett, hogy még csak december eleje van, de már megvolt az első freeride. Aminek legjobban örülök az, hogy Vratna még mindig olyan, mint régen.

Képek:
https://sielok.hu/vetites/galeria/f...reeride-mikulas-elott/1/
2016.03.06. Síterep: Sportgastein, mások beszámolói
Ma reggelre esett 25cm hideg porhó, szél nélkül. A havazás napközben is folytatódott és leesett még 15cm hó. A hóesésben a köd sem volt túl sűrű, és sikerült a hegy tetejétől az aljáig pályán kívül is lecsúsznunk. Nagyon jó csapattal, folyamatosan pörögtünk. Legjobban a változatos déli oldal tetszett, itt délutánra már 40cm szűzhóban csúszhattunk lefelé, ami alatt már méteresnél is vastagabb az alap. Ennél jobb már nem lehet.
Egyre jobban megkedvelem ezt a ködös mélyhavas lebegés élményét. Van hogy hirtelen változik a lejtés, amit nem látok, csak érzem a súlytalan sűllyedést és hirtelen gyorsulást, ami már nem billent ki az egyensúlyból. Más az érzés, de nagyon jó.

Ezek a legjobb napok. Amikor egész nap ömlik a hó, ami egyre vastagodik és az előző nyomainkat is betemeti. Nincs napsütés, ami megolvasztja a havat és tömegeket vonz. Ilyenkor szinte üres a parkoló, ember alig. Minden csúszás szűzhó, mert kevesen térnek le, hiszen alig látni valamit. Tél van a javából.
CAM00345.jpg CAM00344.jpg CAM00347.jpg
2016.02.17. Síterep: Sportgastein, mások beszámolói
Szia Chopoker!

Nem elírás. Ez nem a korábbi "nagy" havazás, hanem csak a hétfői adag. Ehhez jött még ugyanennyi keddre is. Tehát így már egész szép friss havunk volt, több nem is kellett volna, és ezt a ködös idő meg is őrizte számunkra.

Ezt a ködös freeride-ot nem mindenki szereti. Én igen, mert olyan érzékeket fejleszt, amire bármikor szükségünk lehet. Persze van az a sűrű köd, főleg késő délután, amikor már amúgy is kevés a fény, hogy csődöt mondok én is. De ha már 50-100m-re el lehet látni, akkor már lehet gyakorolni. A legfontosabb: ne nézz közvetlenül a lábad elé, hanem kicsit távolabb egy fix pontra. Ilyen pl. pálya szélét jelző karó/tábla, egy szikla, vagy egy társ, aki előtted csúszik. De pár másodpercenként, nagyon rövid időre pillantsunk magunk elé is, hogy észrevegyük, ha hirtelen meg kell állni (letörés, hófal, stb.) A pályáról letérve pedig az érzékelést vegye át a lábunk és az egyensúlyérzék. A föl-le gyorsulásokból is tudjuk érzékelni a lejtés változásait. Előzzük meg, hogy beragadjunk! Ha így ereszkedünk, az egy teljesen más lebegés-érzés, mint amikor a látás a legfőbb információforrás. Azért ezt mindig csak ismert terepen, és nagyon óvatosan gyakoroljuk.

Most mindkét nap ilyen ködös volt az idő, de kedden már sokat javult és jóval feljebb is le tudtunk térni a pályáról, mint hétfőn. Az alsó rész a déli oldalon azonban mindkét nap teljes élmény nyújtott, ennél jobb nem kell.

Óriási a kontraszt Sportgastein és a környék többi pályája között. Sportgastein már kezd úgy kinézni, mint egy átlagos szezon elején. Tehát még kevés a hó, kilátszanak sziklák és a hófogók, de a déli oldal már az aljáig csúszható, az északi pedig (gond nélkül) az erdőig.

Vasárnapi infó: Angertalban a nagykörön a fenti irtás kiváló volt, de lejjebb már sétálni kellett, hogy tisztásokat találjunk a lejutáshoz, és itt már nagyon olvadt. A bad-gasteini oldalon a törpefenyves a középállomásig még egészen jó volt, lejjebb nem mentünk.

Tegnapi képek: https://sielok.hu/vetites/galeria/f...reeride-sportgastein2016/...
2016.02.15. Síterep: Sportgastein, mások beszámolói
Eddig kellett erre várnunk. Mostantól azonban freeride-ra is alkalmassá vált a hely. Persze csúsztunk itt januárban, sőt december végén is, de az már inkább fanatizmus volt, élvezetet alig adott. Nem úgy, mint most.

Megvan az alap, a kiadós havazás után a viharos főnszél által elsímitott tömör réteg. Erre esett most 10cm friss, hideg porhó. De nagyon különleges élményt adott, hogy eleinte fagyott eső, jégdara keveréke hullott, utána ez váltott át hóba. Ezen nagyon puhán csúszott a lap, alig volt ellenállása. Nem süllyedt mélyre, stabilan irányítható maradt, élen vezetve, nagy sebességgel kerülgettük a bokrokat. A patakvölgyekben már végig lehet csúszni, mint egy félcsőben, a púpokról elugrálva, végig le esésvonalban egészen az aljáig.

Fent sűrű volt a köd, de a havazáshoz felhő is kell, ezért inkább legyen ilyen. Ilyenkor alig jön valaki, a parkoló szinte üres. Szél alig fújt, a gyengén, de folyamatosan hulló hó napközben is szépen gyarapodott. Most is esik. A következő napokban tovább fognak javulni a körülmények, többször várható havazás és a hétvégéig még nem tér vissza a meleg. Most érdemes jönni.
Ankogel őrzi még azt a hangulatát, amilyen 20 éve volt a síelés. A kabinra várva meg tudtam figyelni az arcokat. Mindenki türelmesen várt, közben pihent, mert a pálya, de a pálya melletti terep is igazi kihívás. Elégedettség volt az arcokon, amit az igényes, hosszú és fárasztó csúszások után szoktunk érezni. A legtöbben elhivatott sízők, freeriderek. Összenéztünk, mosolyogtunk, mert tudtuk, hogy miért vagyunk itt, és hogy mi ebben a jó. A zord idő ellenére volt sok gyerek is. Sítábor, a testnevelő tanárukkal. Tömeg az viszont nem volt. Ez nem az a hely. Egyre kevesebb ilyen maradt. Sajnálnám, ha ide is elérne a tömegturizmus kiszolgálására alkalmas fejlesztés. De nem hiszem, hogy megérné, mert ez a hegy sportos síelőknek való, akik nincsenek túl sokan és nekik nem kell a fűtött ülés.
2016.01.16. Síterep: Donovaly, mások beszámolói
A mai napon a Nova Hola oldal is kitűnő volt. A pálya a természetes hónak köszönhetően kellemes, a legfelső, meredek rész kivételével nem jeges, jól síelhető.
A pályáról letérve pedig a szélnyomott friss porhóval borított füves lejtőkön és a nem megnyitott pályákon még egy kis freeride-ra is adódott lehetőség.
A friss, tiszta sarkvidéki maritim levegőben enyhe szélben alul -4 fent -9 fok, és a torlódó felhők között délelőtt még a nap is előbukkant.
CAM00127.jpg CAM00133.jpg CAM00132.jpg
2015.02.12. Síterep: Chopok - Jasná, mások beszámolói
Szia,
mi előttetek 1 nappal voltunk és a déli oldalt jártuk be. Az időjárás ugyan nem kedvezett, de ennek megvolt az előnye is. Írtam róla a Hóvadász topikba.
https://sielok.hu/forum/viewtopic.p...hp?t=14840&onemessage...
2015.02.06. Síterep: Eplény, mások beszámolói
Kétszer voltam a kamasz fiaimmal Eplényben és még visszatérünk. Szeretjük. A lehetőség és nem az ára miatt. Kezdőknek, vagy oktatni teljesen megfelelő a hely. Kicsi, ezért nem fárad el a kezdő mire leér, átlátható.

Én megtanultam, hogy csak annak higgyek, amit saját szememmel látok vagy tapasztalatból tudok. Ezért a túl kedvező kommunikációból levonom azt, ami túlzás. Például: ha esett 10-15 cm természetes hó (ami csak 8) és az egészet lefújta az erős szél, amiről persze már nincs szó a beírásban.

De azt a havat, akkor megtaláltam hátul a lezárt 4-es pálya alsó, meredek szakaszán és az a 3 kanyar tényleg fantasztikus volt. De az akkor is csak 3 kanyar, és nem több. Ezért sántít az összehasonlítás a "kisebb" osztrák helyekkel és a kimagasló ár/érték arány sem igaz.

Lenne még hova fejlődni. Az osztrákok nem drágítják a meg a jegyárakat hétvégén vagy a téli szünetben. Sajnos dolgozó embereknek, iskolás korú gyerekkel nem opció a hétköznapi vagy esti síelés (200 km távolságból). Ezért a hétköznapi jegyárat én csak olyan kedvezményként tudom értelmezni, amit reálisan nem tudok igénybe venni. Viszont akkor, ha kérhetem, ne ezzel hasonlítsuk már össze a (nem létező) osztrák árakat. Ahol egyébként vannak családi kedvezmények (pl. második gyerek ingyen), vagy éppen kedvezőbb hétvégi ! jegyárak családoknak, melyekkel a különbség még kisebbre jönne ki.

Egy túlzásoktól mentes, a kedvezőtlen tényeket sem elhallgató kommunikáció mindenképpen előnyére válna a helynek. Akkor kevesebb lenne a csalódás és nem születnének olyan reakciók, hogy ide aztán soha többé nem megyek.
2014.12.13. Síterep: Chopok - Jasná, mások beszámolói
Batus híre az 5 eurós bérletről nyitotta fel a szemem. Ausztria nem éri meg, a szezonnyitónk másodszor is elhalasztva, de hiszen itt van a Chopok! Hirtelen felindulásból kimentem és nagyon jól tettem.

Várakozás a lifteknél sehol sem volt. Az északi oldalon a kabin alatti pálya délelőtt teljesen rendben volt. Délutánra az erős szél miatt kijegesedett, viszont kevesebb lett az ember. A pálya mellett lehetett találni sávokat, ahol még egy kis "freeride"-ra is volt lehetőség.

A déli oldalon a csúcstól a völgyig le lehetett csúszni, bár a Predne Derese melletti pálya a kifeszített drótkötél és a ratrakok miatt le volt zárva. A mai webkamerán látszik, hogy elkészültek vele és ma már nyitva van.

Azt hiszem, hogy a faszékes, méteres havak és végtelen sorállás nosztalgiájával most számoltam le végleg. 3x annyi szintet csúsztam, mint anno. Ha nem lett volna ez a fejlesztés és a csúcstechnika, akkor hó sem. A Chopok is beállt a síiparba, nincs mese. Edzésnek viszont kiváló volt és arra hogy lenyugodjak. Mindez 5 euróért.

Galéria:
https://sielok.hu/vetites/galeria/c...hopok-2014-12-12/1/
2014.03.07. Síterep: Bad Gastein, mások beszámolói
Lenyűgöző az az óriási, szemben levő hegyoldal, ami Sportgasteinben a felvonóban mindig fogva tartja a tekintetünket. Ez nem más, mint a Schareck-csúcs keleti fala. Mögötte található a Mölltal-gleccser síközpont. Ábrándoztam róla, de nem hittem, hogy ott egyszer le fogok majd csúszni. Egyszer a kabinos liftben utaztunk, amikor Endru rámutatott és azt mondta, hogy tud egy útvonalat és meg kellene csinálni. Hiába meresztettem a szemem, én csak szakadékokat, egy nagy vízesést, és keskeny kuloárokat láttam. Azok a valóságban sokkal szélesebbek, mint amilyennek innen látszanak, mondta Endru. És tényleg, a valóságban minden nagy volt, sokkal nagyobb, mint amilyennek elképzeltem.

Az átcsúszás ezután már engem sem hagyott nyugodni. 1500m szintkülönbség a tetejétől az aljáig. Utána kerestem a neten, találtam útvonalleírást, fényképeket, elkészítettem hozzá a mobil-térképemet és lementettem egy bejárt útvonalat is, azaz alaposan felkészültünk, és így már vezető nélkül is kivitelezhetőnek tűnt a dolog.

Az a hegyoldal azonban nagyon lavinaveszélyes, az útvonal egy része a Schareck keleti oldala lavináinak kifutó zónájában halad. Nagyobb havazás után ezért semmiképpen sem ajánlatos ott lejönni. Az időjárás akár néhány óra alatt is fordulhat akkorát (pl. déli szél, hirtelen felmelegedés), ami meghiúsíthatja a próbálkozást. Ezért ritka az olyan alkalom, amikor minden összejön. Március 3-án sikerült kifognunk egy ilyen napot. (Legalább ennek a hószegény, enyhe télnek is van valami előnye.) Az előző két napon még főn, viharos szél, utána gyenge havazás és köd volt, tehát senki se jöhetett ott le. Reggelre azonban minden megváltozott: a következő front csak másnap érkezett, addig átmenetileg derült idő, szélcsend. Amikor kiléptünk a gleccservasútból, szikrázó napsütés és az előző napi friss porhó fogadott bennünket. A különleges alkalomhoz illő volt tehát az idő, és felfelé menet érezni kezdtük az izgalmat is: a nagy nap elérkezett.

A standard útvonal technikailag nem nehéz, csak közepes. De van egy kritikus pontja, egy sziklaperem, ahonnan csak két lejárat van, két szűk, meredek kuloár (egy északi és egy déli), közte mindenhol szakadék. Itt elesni nem szabad, mert kicsúszva fennáll a veszély, hogy lezuhanunk. Mi a déli kuloárt találtuk meg, de felülről belemenni nem mertünk, mert a hó kemény volt és féltünk, hogy jeges lesz. Lenézve nem láttunk semmilyen kiutat, mert a hegy mindenhol alánk bukott. Fel-le járkáltunk, keresgéltünk, lélekerősítő élmény ilyenkor nyugodtnak maradni. Végül a GPS és a telefonra elmentett útvonal segítségével, ami egy sítúra alulról felfelé, sikerült a lejárót megtalálnunk és oldalról elérnünk a déli kuloárt. Ettől a megtorpanástól eltekintve a lejövetel sima ügy volt.

Az induláshoz legkényelmesebben a Mölltal-gleccser felvonóit használhatjuk. A másik lehetőség hogy felmászunk 1500m-t Sportgasteinből. :) Mi inkább az előbbit választottuk. Az ülős lift felső végállomása a Baumbachspitze (3105m). Innen a sípályán déli irányban elindulva, majd balra letérve érhetjük el az egyik lehetséges indulási helyet, egy kis bevágást a gerincen. (Itt általában ki is van rakva egy lezuhanás-veszélyre figyelmeztető sárga tábla azért, hogy a sípályát használók nehogy véletlenül rossz irányba induljanak el.) Innen lenézve a távolban látszanak Sportgastein pályái és felülről (!) rálátni a Kreuzkogel-csúcsra (2686m). Alattunk a kezdeti meredekebb lejtő után a Schlapperebenkees gleccser által kimélyített széles völgy terült el. Ez a rész maga az álom-kategória. A mostani kemény, lepréselt, de teljesen sima hóval sem volt rossz. :)

A gleccser völgyét elérve enyhén balra tartva tovább csúszhatunk annak végéig. Vigyázni kell, mert az ott található szikla-kiemelkedés (Keesauge) mögött nagy letörés van. Ez balról (északról) kerülhető ki a legegyszerűbben. Ekkor egy viszonylag meredek szakasz után elérjük a Schlapperebenkar nevű széles katlant, ami egy hatalmas, lankás, szintén álomszép lejtőben folytatódik. A végén a bal oldalon egy meredekebb részen lejutva érhetjük el a csúszás egyetlen kritikus pontját, az Oberer Burgstall platót. Ezt hívom "erkély"-nek, mert egy széles sziklaperemről van szó, amely alatt szakadék van. Balra található a meredek északi kuloár (Burgstallrinne), amin le lehet jutni az alsó részre (Unterer Burgstall). Mi azonban nem ezt kerestük meg, hanem elsétáltunk a másik (déli) végéig, de abban a kuloárban végül nem indultunk el, hanem addig keresgéltünk, amíg megtaláltuk azt a lejáratot, amely kikerüli a kuloár legmeredekebb felső részét. Itt minden mozdulatra fokozottan ügyeltünk, a fordulókat lágyan, finoman megoldva nagyon óvatosan haladtunk. Végül gond nélkül, annak közepe táján elértük a déli kuloárt, ahonnan már látszódott a kijárata is. Ekkor fellélegezhettünk. Innentől már nagyon kellemes volt, egy árnyékos, porhavas, széles folyosó, melyben megkönnyebbülve élvezhettük a gondtalan lecsúszást, míg végül kiértünk a fényre, egy széles napsütötte hómezőre.

Ezután még hosszan, nyílegyenesen, végig balra tartva kellett csúszni (nyáron ez egy út), le egészen a völgy aljáig, ahol az egyik sífutóútra érkeztünk ki. Itt két idős hölgy megrökönyödve állt meg és nézett fel a hegyre: Hát ezek meg honnan pottyantak le ide?

Képek:
https://sielok.hu/fotoalbum/molltal...-sportgastein-atcsuszas/k...

Képek teljes méretben:
https://sielok.hu/vetites/galeria/m...olltal-sportgastein-atcsu...
(szerk.)
A Schareck keleti oldala
2014.02.17. Síterep: Puy St. Vincent, mások beszámolói
Elfogult vagyok a hellyel, nagyon szeretem, ezért írok ismét.

Gyakran szoktam keresgélni a neten olyan videókat, amikből le lehet vonni néhány következtetést egy ismeretlen hellyel kapcsolatban, ahová menni készülök. Nem sok ilyet lehet találni, ezért én is készítettem párat.

Ezek most nem a megszokott sielős videók lesznek, hanem szinte teljes csúszások, így alaposan bemutatva a helyszínt. De vigyázat! Ezek az erdei útvonalak olyanok, hogy ha lenéztem, nem láttam az alját. Természetesen én sem itt kezdtem. Vannak könnyebb, kevésbé veszélyes részek, persze azok hamar tele is lesznek nyomokkal. Aztán fokozatosan !!! lehet választani egyre nehezebb útvonalakat is, de csak akkor, ha rámenve nem érzel mást, mint ugyanazt a nyugalmat és biztonságot, mint akárhol máshol, ha pedig nem érzed azt, hogy ez biztosan sikerül, akkor ne is menj oda, és válassz egyszerűbb, könnyebb útvonalakat.

Az első két videó a hegy (lefelé nézve) baloldalán található erdő, balra tartva és végül a hegy túloldalán lecsúszva a Narreyroux-völgybe:

http://vimeo.com/86840474
http://vimeo.com/86840476

Választhatod, hogy a közepétől jobbra tartasz, és így magasságot tartva előbbre juss ki a síútra, ezzel is csökkentve a gyaloglást. De mehetsz le esésvonalban is (ez a jobb) egészen le az aljáig. Ott lenn biztosan találsz már nyomot, amin jobbra elindulva, egyszer a felénél lecsatolva, és kb. 500 m-t gyalogolva lehet lejutni a völgy végéig, ki a műútig. Egy helyen elágazik a síút, ott fordulj balra! A műúton elindulva a kocsma után kb. 200 m-re van egy híd, ami alatt be lehet csatlakozni a sípályára, amin 1400-ig lehet lecsúszni, bár egy részen alig van lejtése és rollerezni is kell.

Talán nem is éri meg, mert igen sok a túra és a felvonózás, de én nem így vagyok ezzel. :-)

Col du Bal. Hivatalosan soha nincsen nyitva. De mégis sokan elindulnak a felvonó tetejétől gyalog, fel a Pendine-csúcsra. Ez már magashegyi környezet, tele veszélyekkel. Első alkalommal mindenképpen legyen egy vezetőd, aki megmutatja, és eldönti, hogy az aktuális lavinahelyzet alkalmas-e a csúszásra.

Fenn a csúcson be lehet csatolni, ezután egy hosszú kicsúszás következik végig a gerincen. Erre azért van szükség, mert jobbra szakadék van, és az első indulásra alkalmas hely jóval távolabb található.

Az első menet, amikor még alig néhányan jártak előttünk:
http://vimeo.com/86848278

A másodiknál, 2 nappal később már tele volt a völgy nyommal, ezért a gerinc alatt jobbra tartva csúsztam elég sokat vissza, majd lefelé menet is végig jobbra tartottam:
http://vimeo.com/86848280

A harmadik menethez a gerincen jóval tovább mentünk. Hosszú balra kicsúszás után tovább másztunk és a Col du Bal csúcson túlról indultunk. Ekkor már feltámadt a szél és nagyon lehűlt a levegő, ez lepréselte a hóréteg felszínét és a mély nyomokat is megkeményítette. Ezért az elindulás, amíg nem gyorsult be a lap, nem is volt problémamentes:
http://vimeo.com/86848279

Lehet, hogy megkérdezed, hogy azért a 4-5 kanyarért érdemes-e 1 órát mászni, túrázni, majd vissza megtenni a hosszú utat a felvonókig? Ha ezt kérdezed, akkor a válasz: nem. De ha ez fel sem merül Benned, akkor remélem, hogy segítettem. :-)

Vigyázz, hogy 1400-ra a felvonó zárásáig visszaérj!

A helyet legjobban a Naturelles srácok ismerik, keresd őket, biztosan segítenek és akár egy közös csúszásban is benne lesznek!
2014.02.05. Síterep: Puy St. Vincent, mások beszámolói
De nagyon is érdemes. Hozzá kell szokni. Az egyik legjobb ár-érték arányú hely, remek pályákkal, és kiváló freeride-lehetőségekel. Az egész középső rész barátságos, családbarát, a pályák között pedig egy nagy freeride játszótér az egész, és ha ez nem lenne elég, akkor ott van a Col du Bal és a hátsó Narreyroux-völgy, tetszőlegesen meredek és veszélyes részekkel, ami minden igényt kielégít.

Amikor megérkeztünk, óriási hó esett, nem győzték, a felső pályákkal pedig megvárták, amíg a lavinaveszély elfogadható mértékűre csökkent, majd egy teljes napig küzdöttek a 40 fokos lejtővel és a méteres hóval.

A francia diákok tényleg nagyon felszabadultan viselkedtek, ezt sajnos el kellett viselnünk.

A szűk szállás egy olyan kellemetlenség, amit a kimagasló csúszásokért cserében bármikor hajlandó vagyok elviselni, de az ára is ennek megfelelően olcsó, amúgy pedig minden van, ami kell. TV, internet? Persze, aki függő, annak ez kellemetlen, de azt hiszem, hogy ezek jelentéktelen apróságok. Egyébként mindkettőre létezik megoldás és még fizetni sem kell érte.

Én ugyanazon a héten csodálatos napokat töltöttem el itt jóbarátok között, és olyan élményekkel lettem gazdagabb, ami ismét bebizonyította, hogy ide bármikor érdemes visszajönni.
2013.12.16. Síterep: Bad Gastein, mások beszámolói
http://vimeo.com/81954604

Minden benne van, amiért annyira szeretjük ezt a helyet.

A délelőtti fények csillogása. Az árnyékos nyugati oldal porhava, amikor még senki sem járt előttünk. Aztán ki balra, minél messzebb, el a pályáktól. Óriási, sima lejtők hívogatnak, ahol nagyon felgyorsulhatsz. Csak arra figyelj, hogy ha meg kell állni, az ne váratlan legyen. Ha jócskán kitérünk balra, akkor az alsó részen már figyelni kell a terepre, hogy ne fogyjon el alólunk a lejtő és keresztezni tudjuk a patakokat. Ha időben elkezdtük a visszatérést jobbra, hogy majd ne legyen olyan hosszú a séta, akkor valamivel könnyebb a dolgunk. De ez a séta mindig megéri.

Ha ez megvolt, ott van a középállomás alatti rész. Meredekebb, mint fent, és nagyon változatos. Tele van letörésekkel, itt-ott egy katlan, természetes félcső, vannak dombok, kisebb ugratók. Ilyenkor még kevés a hó, ezért sok a bokor. Lehet gyakorolni az ágak közötti átcsúszást, lazán, rövid fordulókkal a deszka orrával előre. Esésvonalban. Edzésnek is jó, mert mire elfáradnál már le is érsz, és jöhet a következő menet.

Aztán elérkezik az északi oldal ideje is. Ez lehet a csúcspont, az a csúszás, ami felteszi a napra a koronát. De nem mindig az. Ha túl mély és laza a hó, akkor kevésbé jó. Ilyenkor a lankás részeken nem elég a lejtés, míg a meredek hegyoldalakon lavinaveszély van. A legjobb az, amilyen most volt. Friss a hó, hiszen aznap nyitották meg, de a szél lenyomta kissé. Végtelen a tér. Érezni lehet a szabadságot. Élvezzük a finom irányváltoztatásokat, az állandóan változó lejtés és a sebesség játékát. De a figyelem nem lankadhat, a beláthatatlan letörések előtt le kell lassítani, és ha kell, kikerülni. Van egy szint, ami alá nem szabad kerülni, ezért ebből adódik egy dilemma: inkább fent csússzunk ki a gerinc alatt, magasságot veszítve, de aztán folyamatosan, de lankás terepen, gondtalanul eresztve egészen a végéig? Vagy inkább jobb lecsapni korán, még az elején? Ekkor meredekebb a hegyoldal, élvezetesebb, változatosabb, de figyelni kell a letörésekre is, és ennek az lesz az ára, hogy az alján kell majd szintben csúszni. Én inkább a másodikra szavazok. Most is így tettünk az utolsó csúszáskor, és nem bántuk meg.

A síút maga is egy élmény, de az erdő még jobb. Igaz, tele van meglepetéssel. Van, hogy kijön a lépés, és lecsatolás nélkül lejuthatsz a szerpentin következő szintjéig, de ehhez jól kell eltalálni, hogy hol térjünk le. Lehetőleg ott, ahol még mi vagyunk az elsők. Mitől különleges ez az erdő? Mert meredek. Még annál is meredekebb... Az irtás pedig, amikor még nincsenek benne nyomok, a legnagyobb élvezet, miközben párnáról-párnára ugrálhatsz.
2013.10.15. Síterep: Chopok - Jasná, mások beszámolói
Megtaláltam egy korábbi írásom 2008-ból, amit az első Whiteline-magazinba írtam ( http://www.whiteline.hu ). Ma már nem egészen ilyen a hely, de a szöveget inkább nem változtatom meg, hogy az akkori hangulatot hozza vissza.

Ez az a hely, ahol minden elkezdődött. Eleinte félve tekintettem le az ülős liftről, balra le az erdőbe. Van ott egy katlan, ami a semmibe vezet. Legalábbis azt gondoltam akkor. Aztán egyszer Endru levitt. Egyenként mentünk, mi kezdők, és alul vártak a nagyok. Emlékszem, megdicsértek pedig még az orrom is lehorzsoltam. Később sokszor lecsúsztunk erre. Aztán ahogy teltek az évek, s egyre több lett itt a nyom, mi egyre távolabb próbálkoztunk.

Aki ezen a helyen tanulja ki az erdőt, az mindenhol le tud majd jutni. Technikás a hely, és minden alkalommal új kihívást jelent. Ez az igazi freeride. Az Alpokban is van sok jó terep, de a legtöbbet elrontották. Mindenhol túl sok a pálya vagy a síút keresztben, ami kizökkent. A Chopok még nem ilyen. Ha fenn állunk a csúcson és lenézünk, akkor előttünk van 3-4 km szűzhó és 800 m szintkülönbség, EGYBEN! Háromfelé is indulhatunk: jobbra kicsúszva és keresztezve az egykori Deres-felvonót; vagy balra kicsúszva a szálloda fölött majd mellett; vagy maradhatunk középen is.

A felső harmad nyílt területen vezet keresztül, ahol mindenféle hóminőség előfordulhat. Ezután következik a törpefenyők szintje, ahol szinte mindig jó hó található, mert a szél itt pakolja le, amit hozott. (Az északi szél a barátunk.) Ez itt a gyorsasági szakasz: nyugodtan engedjük meg a lapot! Hosszú ívekben kerülgethetjük a kis facsoportokat, élvezve a sebességet. Ez egy öröm-snowboard, Chopok-feeling, ilyet máshol nem találunk. Ha leértünk az erdő széléig, álljunk meg egy kicsit, fújjuk ki magunkat! Innentől már nem kell sietni.

Kosodrevina. Csússzunk ki balra! A szálló fölötti törpefenyves szakasz nagy élvezet. Ha jobban balra tartunk, találhatunk egy hosszú tisztást, melyet két oldalról szegélyeznek a fenyők. A vihar által letarolt erdőrészt balról kerülhetjük meg. Végül a Katlanba jutunk, mely levezet az útig.
Ha a szálló mellett csak kicsit megyünk ki balra, akkor egy meredek, tisztásokkal tarkított fenyvesbe érünk, mely néhol egészen besűrűsödik, de utána újra kinyílik. Ez egy technikás, igényes rész, ahol gyorsabb szakaszok váltakoznak befékezős, éles fordulókkal. Ezután térjünk ki jobbra, és egy ritkás bükk-erdőn keresztül, mindig jobbra tartva, a patak jobb partján csússzunk ki az útig! Az úton 10 perc séta az ülős lift.

Krupová. A sípálya melletti gyors korongos felvonóval (Predné Dereše) mehetünk fel, de ha működik a csúcsra vezető új kis húzós lift, akkor azzal ezt megspórolhatjuk. Csússzunk ki jobbra, hogy elérjük a Deres-felvonó melletti széles katlant! Ha itt lecsúszunk, a törpefenyves után egy síútra érünk ki. Erről a régi felvonó-házikó előtt térjünk le balra, be az erdőbe!
Enyhén jobbra tartva egy élvezetes, meredek gerincen juthatunk le a patakhoz. Ez a rész nagyon változatos, vannak kisebb katlanok, rengeteg a kis domb, lehetnek hirtelen emelkedők, mélyedések, szűk átjárók. Érdemes egy útvonalat előre kinéznünk magunknak, és jól beosztani a magasságot. (Ha végül mégis egy mélyedés alján kötünk ki, semmi pánik, ki lehet mászni, és pár méterrel feljebb újra próbálkozni.) Végül a patak baloldalán az alsó húzós felvonóhoz lyukadunk ki.

Deres (Dereše). Elég sokáig kell kicsúsznunk jobbra, míg keresztezzük a régi Deres-felvonót. Ezután enyhén jobbra tartva élvezhetjük a legjobb, leghosszabb törpefenyvest. Azért ne távolodjunk el túlságosan jobbra, hanem fokozatosan forduljunk balra, s így érjük el az erdő szélét!
Ez a legszebb, legkellemesebb erdő, gyönyörű fákkal, hosszú, enyhe lejtővel. Minden út a patakba vezet, ami elegendő hó estén járható a vastagon behavazott köveket kerülgetve. Ha nem, akkor maradjunk fenn a jobb oldalon! A végén majd egy éles balra fordulóval tudunk átkelni a patakon, s így kijutunk egy erdei útra. Ezen csússzunk ameddig lehet, a végén balra visszafordulva! Innen pár perces séta vissza az alsó húzós felvonó.

Gyömbér (Ďumbier). A Chopok-gerincen a Gyömbér-csúcs felé félórás sétával érhetjük el a Katlant, amely igen csábító, de másoknak is az. Ezért jobban járunk, ha átcsúszunk a Gyömbér-gerincre, ahol már a madár se jár. Itt található az egyik legjobb, egyenletes lejtésű erdő. Ez lehet a nap végén az utolsó csúszás, mert így, balra tartva, közvetlenül az alsó parkolóhoz is kijuthatunk.
A parkolóból turistaút vezet fel a Stefánika-menedékházhoz, amely 1730 m-en található. Ez nem kis séta, de az út szerencsére legtöbbször már ki van járva. Ilyenkor 1,5-2 óra alatt felérhetünk. Az alsó kétharmad könnyű, enyhe emelkedővel, de az utolsó, 1500 m feletti szakasz igen meredek. A ház nem túl kényelmes, de aki ide felmászott, az már nem válogatós. (Tipp: vigyünk magunkkal zseblámpát, papucsot és sok folyadékot. Tusfürdő nem kell ;)
Mindenért kárpótolni fog a reggeli szűzhavas csúszás, végig a gerincen. A háztól már csak 50 perc könnyű séta a Gyömbér-csúcs, ahonnan 900 m szintkülönbség és a legjobb terep várja, hogy lecsússzunk. Nagy élmény.

Az Erdőben lecsúszni: minőség. Tisztelettel adózzunk érte a hegynek és a természetnek! Ez a legmagasabb rendű snowboard, amely nem arról szól, hogy minél gyorsabban leérjünk. A fák között mindig van egy optimális útvonal. Ez az, melyhez nem kell erőlködnünk, és harmonikus. Nem kell mást tennünk, csak meglátnunk és hagynunk, hogy arra menjünk. Ezt Ákos barátom mondta.
Ehhez legjobb a nyugalom, és a csend. Néha álljunk meg, hallgassuk, ahogy a hópelyhek zizegnek le a fákról, és lehet, hogy látunk egy mókust. Ne hagyjunk magunk után mást, csak a nyomot, amit húztunk! A nyomunk sokat elárul rólunk.

Golo
2013.04.15. Síterep: Chopok - Jasná, mások beszámolói
A Chopok szerelmeseinek, mint én még mindig :), itt egy pár néznivaló a meleg napokra. A videók helyszínek szerint lettek szerkesztve. Ezzel el is árulom a titkosokat :), de hát inkább legyen mindenkié! Amíg még lehet...

Első rész: a Kosodrevina szállótól balra található terep és a Krupova-gerinc. A 2:40-től látható katlan már nincs meg, áldozatul esett a pályaépítésnek. A Deres-felvonótól balra letérve található a Krupova-gerinc, az egyik kedvencem, egy nehéz, meredek útvonal (0:47, 2:52, 3:39). Sajnos ez éppen a tervezett ülős felvonó nyomvonala, azaz ennek is meg vannak számlálva a napjai.
http://vimeo.com/64048765

Második rész: kedvencem a Deres hátsó része a törpefenyvessel és a patakkal. Ide már kevesebben jutnak el, egy félreeső, nyugodt hely, ahol sokszor csúsztam egyedül, élvezve a magányt és a természet szépségét. Sajnos az erdő nagy része már kipusztult.
http://vimeo.com/64048767

Harmadik rész: a középső sáv a törpefenyvessel, ami szintén egyre fogy, mert útjában volt a kiszélesített pályának. Egy remek fejlődési lehetőség: megtalálni a szabad sávokat a lehető leggyorsabban, fékezés nélkül, a deszka orrával mindig csak előre. Ha keresztbe fordultál, akkor vesztettél :)
http://vimeo.com/64048766

Végül a negyedik: a Gyömbér-gerinc, ahol már a madár se jár, azaz legtovább marad meg a szűzhó. Sokat kell oldalazni érte és keresztezni kell a nagy katlant, de megéri, mert egy hosszú, végig egyenletes lejtésű gerinc és erdő a jutalom. Ez régen mindig az utolsó csúszás volt, mert az alsó, nagy parkolóba lehet így lejutni. Kicsit sűrű itt az erdő, ezért lassabb a tempó, de még éppen járható. Jó hír viszont, hogy mióta gyorsabb lett a feljutás és a nagy parkolóból rendszeresen jár a síbusz is, így már ez a kör is többször ismételhető.
http://vimeo.com/64048769
2013.01.25. Síterep: Sportgastein, mások beszámolói
Sportgastein védelmében engedd meg, hogy ellentmondjak. Régebben azt gondoltam, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy kétszer ugyanarra a helyre menjek. Miután sok helyet bejártam, rájöttem, hogy vannak jobbak és gyengébbek. És csak néhány olyan van, amit minél jobban megismerek, annál többre értékelek. Szánj rá elég időt, hogy megismerd, és rá fogsz jönni, hogy nehéz találni jobb helyet, amely ennyi lehetőséget, felfedeznivalót, fejlődést kínál. Olyan ez, mint a zenében Mozart vagy Bach. Inkább meghallgatom többször azt, ami jó, hiszen az élet túl rövid ahhoz, hogy a gyengébb művekre is jusson elég idő. :)
2012.03.03. Síterep: Bad Gastein, mások beszámolói
Sportgasteinben a pályák mellett található könnyű, de azért élvezetes terep alkalmas az első freeride-os próbálkozásokra, fokozatos fejlődésre, tudásunk finomítására:

https://sielok.hu/video/sportgastei...n-2/
2012.02.16. Síterep: Bad Gastein, mások beszámolói
Angertal freeride szempontból a jobb helyek közé tartozik. Január 22-én a körülmények is ideálisak voltak egy szép, nyugodt csúszásra:

https://sielok.hu/video/stubnerkoge...l-angertal/
2012.02.14. Síterep: Sportgastein, mások beszámolói
/Az írást a Hóvadász-topikból emeltem át./

Sportgastein egy olyan hely, ahol fejlődni lehet. Fejben és lélekben. Az első benyomásom 10-12 éve az volt, hogy NAGY. Megéreztem valamit, amit máshol nem. A tiszteletet, azt, hogy mindegyik csúszásnál maximálisan oda kell figyelni. Akkor még csak a nyugati oldalon, a pályáktól balra tértem le, ami nem veszélyes, ha odafigyel az ember. Vannak letörések, de nem nagyok. Pont arra jók, hogy megtanuljunk látni, a nyomvonalat és a sebességet jól megválasztani. Azt tűztem ki célul, hogy hiba nélkül leérjek. Nem nehéz, de mindig lehet finomítani.

Gyakran lehet köd. Az egyik menetben még süt a nap, a következőben, vagy egy adott szint elérésekor hirtelen leszáll a homály, mégis le kell tudni jutni. Ha eltűnnek a kontúrok, elég egy szikla vagy egy fa, rászegezed a tekinteted, és csak azt látod, ahogy közeledik. De magad elé is figyelj, hogy bármikor meg tudj állni! A többit elvégzi a láb és az ösztöneid. Minél jobban elhagyjuk balra a pályákat, annál nagyobb lesz a jutalom, és nem nagy ár a 10-15 perces kényelmes séta vissza a felvonóig. A pályák jobb oldalán is le lehet jutni, de nem akárhol. Ez már gonosz hely. Van egy-egy kuloár, ami levezet a víztározóhoz, de nem mindegyik. Ide már mindenképpen kell egy vezető, aki biztos a dolgában.

Az északi oldal is más. Itt a köd halálos lehet, mert bár az egész hegyoldal egy nagy lanka, de van néhány nagy letörés. Az első alkalommal legyen egy vezetőnk, aki már tudja ezt, később, ha már alulról is megfigyeltük a hegyoldalt, sikerülni fog magunktól is. Csak egy kijárat van, egy kis domb a távolban, arra vezetnek a nyomok. A völgy esésvonala, bár biztatóan néz ki, alul szakadékban végződik. Az erdei szerpentinről, bizonyos távolság megtétele után azonban érdemes letérni, a kanyarokat levágni, mert nagyon élvezetes itt az erdő. Van esése. Rengeteg az apró domb, letörés, a kidőlt fa. Sőt, ha szerencsénk van, egy kellemes patakvölgy vezet le a szerpentin következő szintjéig. Saját vélemény: csak ezért az erdőért éri meg az alig-lejtős hómező, a hosszú oldalazás a fenti részen, és a buszozással egybekötött felvonózás.

Képek: https://sielok.hu/fotoalbum/sporgas...tein-freeride/galeria/
2011.03.29. Síterep: Werfenweng, mások beszámolói
Werfenwenget ebben a szezonban fedeztük fel, és már három alkalommal látogattuk meg freeride-os barátaimmal. Ez nem volt véletlen: azonnal a kedvencemmé lépett elő a hely (legalábbis Ausztriában), ami nagy szó!

Már régóta járom Ausztria pályáit, ahol mindig keresem a titkos helyeket, minél nehezebb, lehetőleg erdős tereppel, ami ugyanakkor mégsem annyira veszélyes lavina szempontjából (azaz barátságos). Eközben rájöttem arra, hogy a tiroli, nagyon magas, sok kilométeres giga-mega helyek nem sok örömet okoznak, mert a pályákkal, felvonókkal teleszórt hegyoldalakon már nem sok hely marad érintetlenül. Letérni pedig arrafelé mindig csak félve mertem. Ezért elkezdtem keresni a kisebb helyeket, alacsonyabb hegyekkel és erdővel, mert ott jobban kiismerem magam. Szerencsére jó pár ilyen akad, sőt nem is túl távol, és ez pont megfelel az általunk kedvelt 2-4 napos túrákhoz, amelyeket legtöbbször a friss hó megérkezése után szervezünk az utolsó pillantban. Mivel már nem sok hely akad ezen a körön belül, ahol még nem jártunk, ezért a szezon előtt elkezdtem a síatlaszt bújni, Google-Earth-ben a hegyeket forgatni, a Bergfexen és Youtube-on vidókat keresgélni, hátha akad még valahol valami. Végül egy videón megláttam a Bischling 1-es ülős felvonót és a mellette levő terepet (kár, hogy aki felvette végig előre nézett). IGEN, EZ AZ!

December 18-án szombaton nyitott a terep (pénteken pedig Krippenstein is kinyitott :), hétközben pedig menetrendszerűen jött egy ÉNy-i front és az ide pont jó (lásd északi Alpok). A friss hó elérte a 40-50 cm-t és már volt alapja is, és bár elkelt volna még egy fél méter, de azért járható volt a terep. (Sajnos itt a deszka talpa is sokat kap, de hát valamit valamiért.) A hely adottságai nagyon jók: nem túl sűrű erdő, 30-40 fokos meredekség, változatos, nehéz. Annyira az, hogy alig járnak benne, de azért előfordul. (Olyan helyeken is volt nyom, ami specialistára utalt, szóval páran azért tudnak róla.)

Figyelem! Az alábbi útvonalak nem veszélytelenek, pár éve volt itt egy lavina, melyet a 2 vétkes síző nem élt túl. Én úgy láttam, hogy a kabinos felvonó melletti 50-100 m széles sáv legyen tabu! Csak azon kívül, a tőle (lefelé nézve) jobbra levő nagy katlanba pedig nem közvetlenül felülről, hanem csak a jobb oldalról óvatosan becsúszva, a törpefenyők védelmében bízva próbálkozzunk, a veszélyt mérlegelve és megfontolt döntést hozva!

Nagyon kedvező a hely fekvése: a völgyben minden út összefut, bármerre is induljunk el, a végén könnyen felvonóhoz tudunk kilyukadni. A csúcsról először az 1-es pályán elindulva jobbra térhetünk majd le, de fontos hogy ne túl hamar, hanem távolodjunk el a kabinos felvonótól. Ez az erdőrész sűrű és csak elegendő hó esetén járható. Találhatunk benne nagyobb tisztásokat, és néhány hosszú, keskeny nyiladék is előfordul, melyekben rövid fordulókkal az első 1-2 menet nagyon élvezetes. Néhol erdei utak kereszteznek.

A legjobb rész azonban a Bischling ülős liftek alatt és tőlük jobbra található hegyoldal, amely egyszerűen etalon, jobbat kívánni sem lehet. Itt végig adva van az egyenletesen meredek lejtő és a ritka, nagy fás erdő. Akadályt csak a lavinafogók jelentenek, melyeket balról és jobbról is kikerülhetünk. Ha itt már nagyon össze lett járva a hó, akkor induljunk el a 2-es pályán, majd a 3a-ra átcsúszva balra szintén van egy erdő könnyebb, laza kikapcsolódásra alkalmas tereppel. Enyhén balra tartva elkerülhetjük a patakot. Végül a 3b pályára érhetünk ki, melyen majdnem végig vissza lehet csúszni, csak a legvégén van egy kis séta.

Egyszóval, annak aki Chopok-délen nevelkedett, be fog jönni a hely :))

https://sielok.hu/fotoalbum/werfenw...eng-2010/galeria/
h i r d e t é s
h i r d e t é s
h i r d e t é s
UTASBIZTOSÍTÁS -10% » FELIRATKOZÁS HÍRLEVÉLRE » INGYENES TANÁCSADÁS » SÍELŐK NAPTÁRA »
A SIELOK.HU SZÁMOKBAN
A portált jelenleg 84 vendég és 7 regisztrált felhasználó látogatja.