Élménybeszámolók

Szerdától hétfő délelőttig megint itt tartózkodtam, ez nettó 4 sínapot jelentett.
Érkeztemkor még a kempingben is volt 3cm hó, 1000 méteren, ami aztán csütörtök délre eltűnt. Fentebb: 2000 méteren 2m, háromezren 3m. Viszont a hőmérséklet még egész fent is májusi jellegű volt csütörtökön és pénteken, szombaton 1800 méterig esett az eső, vasárnap 15cm friss hó a ratrakolt pályákon - tökély. Szóval minden volt.
Érdekes módon csütörtökön irdatlan volt a tömeg, azután teljes béke.
Csütörtökön Stuben-Sankt Anton-Sankt Christoph volt soron, pénteken körbejártuk a Weisserringet (Zürs-Lech-Zürs), szombat-vasárnap a Sonnenkopf következett.
A magasban még porhó is volt, viszont 1700 méter alatt a 2-3 méteres latyak igyekezett a kedvünket szegni - hiába: vasárnap kiváló körülmények voltak.
És: a sonnenkopfi nagy hüttében nincs szükség idegennyelv tudásra, a főszakácstól kezdve a mindenesig jóformán mind magyarul beszélnek 😀. Sőt már van néhány hazánkfia a liftkezelők között is. Igaz, a sítanulást csak jövő szezonra tervezik...

Egy hete jöttünk le Hargitafürdőről, ahol 4 napot tartózkodtunk. Mit ne mondjak, késő tavaszi állapotok voltak, viszonylag kevés néppel a sívakáció ellenére.
Hóhelyzet: december végén-január esett bő félméter, amiből maradt 30 centi, amíg fagyott, hóágyúztak is. Ennek a maradványa árnyékos helyeken még meg volt.
Pályák: működött a Csipike, a Miklós, a Kossuth piros és kék variánsa. Ennek ellenére az öcsémmel lejöttünk a fekete hófoltjain is kétszer 😀 Végül is késő tavaszi állapotok ellenére jókat nyomattunk. Az összekötő pályákon biatlon volt: időnként sí, máskor jégen/sárban gyaloglás...
De semmi panasz! Jó volt a csapat és nem esett az eső!

Bokaműtétem miatt csak a múlt héten mertem elkezdeni az idei síszezont, igaz, jól belevágtunk a közepébe 😀 Szerdától hétfőig voltunk az arlbergi régióban.
- utazás: arrafelé gond nélkül, vissza felé Salzburgtól eső és mínusz 1 fok, így időnként ónos eső... Hallván a hírekben, hogy Bécs környékén felborult egy kamion, inkább Sopronnál léptük át a határt, így jóformán üres utakon értünk haza (a kései indulás miatt negyed kettőkor...)
- időjárás: érkezéskor plusszok, csütörtökön köd, péntek reggel -15 fok, délutánra kiderült és maradt az igazi szép tél. A csütörtöki latyakot este ratrakolták, azután betonná fagyott és hullott rá 5-10 centi hó, így tökéletes pályák voltak 2-3 méteres hóval borítva 😉
- pályák: csütörtök-péntek-vasárnap Sonnenkopf, szombaton Zürs. Szombat-vasárnap dugig voltak a parkolók (szombaton a zürsi buszfordulóban hagytam az autót tapasztalt barátok tanácsára, megúszam büntetés nélkül...). Aki már járt arra, tudja: rengeteg a pálya, osztrák színvonalon kezelve, a sok autó ellenére a sorállás max. 3 perc.
- árak: jobb nem ragozni. A vénember bérlet is 60 eur fölött, hütte-sör bő 6 pénz. Ez van, a sízés úri mulatság, viszont nélküle mély depresszióba zuhannék!

Múlt csütörtökön átjöttünk ide a Madarasi Hargitáról. Itt is sok volt a sívakációzó, viszont a sorállást megúsztuk néhány perc alatt :)
A Kossuth fekete része hóhiány miatt nem működött, az összes többi rendes síélményt nyújtott, még a szombati záporeső ellenére is! Kilométerben többet tettünk meg, mint a Madarasin egységnyi idő alatt...
Nagy fejlesztés előjelei látszanak: glédában állnak vadonatúj hóágyuk és hópuskák, vízcsövek stb., már csak el kell helyezni őket. A hírek szerint, a Kossuth pályákat bővítik (800 méterrel sajnos a völgy felé és nem ellenkező irányba), valamint egy ülőlift is növelni fogja a kényelmet (let's hope).

Az elmúlt hetet a Madarasi Hargitán és Hargita-fürdőn töltöttük.
Kedd reggeltől csütörtök délutánig a Madarasin voltunk.
- időjárás/útviszonyok: az előző napokban eső és hóesés volt, így Ivótól felfelé kevés hóval fedett vastag jég volt az útburkolat. A 4x4-es autóm hátsó fele úgy döntött, hogy nem működik, így végül kölcsön lánccal jutottunk fel a hegyre (a nyáron eMTB-vel könnyebb utam volt ugyanott :) )
- szállás: Pethő-panzió - szép és jó, mondhatni, nem olcsó...
- sízés: épp síszünet volt, életemben nem láttam ekkora tömeget arrafelé (pedig 1966-ban voltam először). A pályák jól kezeltek voltak, kb. 40cm hóval. A nép inkább sorban állt, a pályákon nyugodtan lehetett közlekedni (ez a helyzet , ugye, minden rövid pályarendszeren, a világon mindenhol) - úgyhogy síélménynek is kiváló volt
- ha valaki többre vágyik, van lehetőség snowmobile és kutyaszán-túrára is!
Aztán csütörtök délután átmentünk a Hargita-hegység másik felére (részletek a megfelelő topikban).

Szervezési problémák folytán elmaradt az idei, januári, dél-tiroli program, ezért pénteken elhúztam egymagam Wald am Arlbergbe, a kempingbe, ahol már vártak az ellenkező irányból jövő/lakó bajtársaim 😉. 8 óra alatt oda is értem, visszafelé 7 és negyed óra volt, pedig Bécstől hazáig valami irdatlan forgalom volt.
Szombaton, vasárnap és kedden a Sonnenkopfon síztünk. 20-50 cm hó volt, szokás szerint jól kezelt pályák, és csak természetes hó (mivel ott hóágyúnak nyoma sincs!). Mivel a kevés hó miatt csak félútig lehetett lemenni, valami irdatlan tömeg gyűlt össze zárás előtt, főleg vasárnap. Inkább leültünk egy padra és napoztunk amíg megszűnt a hektika...
Hétfőn felmentünk Zürsbe, akkor már békésebb világ volt (és 1 méternyi hó a híradásokkal ellentétben). Volt egy néhány pálya, ahol rajtunk kívül 1-2 ember bóklászott, így kiválóan lehetett repeszteni fél háromig. Mert miden délután befelhősödött, megszűnt a kontraszt, ránk tört a hóvakság. Emiatt a Seekopfnál akkorát vágódtam egy meredek részen, hogy az egyik lécemet több száz méterről hozták le az együttérző sporttársak...
Ősszességében jókat csapattunk a reggeli -10/15 fok ellenére - végül is tél van. És reménykedjünk, hogy csak megérkezik a hetente jósolt méteres hó!

Szerda estétől vasárnapig a Talponsíelők egy közepes csoportja Altenmarktban lakott és főleg Zauchenseben sízett, télies körülmények között - jól tettük 🙂
Ottlétünk alatt a hóréteg 20-25 centit vastagodott, vasárnap reggelre -15 fok, szóval arrafelé tél van.
A működő pályák rendben, a hóágyúk glédában pihennek (gondolom az energiaspórolás jeleként...). Sajnos a kleinarli oldalon csak a kék pályák voltak nyitva, várva még félméternyi természetes hóra. Viszont szombaton már Zauchensee mindkét oldala működött!
Árak: az előttem szólók már írtak erről egy topikban. Hozzáfűzném, hogy a síbérletet érdemes interneten elővételben intézni, mert napi kb. 5 eurót lehet így sörre félretenni. Szintén anyagi megfontolásból érdemes elkerülni a kleinarli "biokocsmát", ugyanakkor mehet a Gamskogelhütte vagy a Frauenalm.

Az idei szezont egy számomra fehér folton nyitottuk: Zermatt-Cervinia pályáin. Cerviniában laktunk, de meteorológiai okokból javarészt Zermattban síztünk.
- szállás: 2 embernek kielégítő méretű apartmanka, Cielo Alto nevű részen, 2000 méter magasan. Az erkélyről látszott a Matterhorn és az 50 méterre levő helyi bekötő lift, ami még nem működött...
- sízés: kevés a hó, ráadásul az összeurópai spórolás miatt a hóágyúk fele volt csak beizzítva. Viszont, a megnyitott pályák kiválóak voltak. 5 sínapból csak három nap csúszás volt (múlt hétfő-szerda-péntek) - a viharos szél miatt nem indultak a felvonók. Az olasz pályákat csak pénteken nyitották meg.
A problémák ellenére nincs okom panaszkodni! Gyönyörű a táj, kiválóak a pályák, tömeg nem volt, a sör a svájci oldalon sem volt drágább, mint Frankhonban! Kell ennél több? 🙃

Csütörtöktől hétfőig tanyáztam Arlbergben.
Kifelé még megérdeklődte az osztrák határőr, hova igyekszem, mondtam Vorarlbergbe. Jött a válasz: siessek, mert messze van...
Hó van bőven, a völgyben legalább fél méter, 2000 méteren 2m. A pályák rendben, pénteken és szombaton érződött, hogy német sívakáció volt.
Első két nap a Sonnenkopfon voltunk, élvezvén a kizárólag természetes havat!
Vasárnap Zürs volt soron. Az idei szezonom legélvezetesebb sínapja volt. Jól ismert pályák, kiváló hóviszonyok, jól síző társak, -6 fok. Mi kell több?
Szombaton meszűntek a korlátozások, ezáltal Kelobar visszaállt a régi üzemmódra 🙂

Tegnap tértünk vissza Kronplatzról, mondhatni egy egyhetes "békebeli" síhét után.
Utazás: csak Bucsunál kérte az osztrák határőr az oltási/gyógyultsági igazolásainkat, azután se oda, se visszafelé nem találkoztunk egyik határon se közegekkel. Forgalom alig volt.
Időjárás: 7 nap alatt 3 felhőcske. Hó van rendesen a pályákon, 1/3 természetes, 2/3 mesterséges, kemény alappal, ezért jól fogott a frissen élezett kantni (87 fok, sehol letörve 😉 - utalva az endre77/Gabóca/Lackó purpárléra)
Sízés: sorállás sehol. 4 napot a helyi pályákon voltunk. A Piculinon naponta legalább egyszer lejöttünk, mivel az aljában laktunk, most is jó meredek... Egyik nap szabályosan végig rohantuk a Sella Rondát, mert későn indultunk, délután pedig el kellet érni az utolsó síbuszt. Egy napot pedig Alta Badia pályáin töltöttünk. Persze meg volt a Gran Risa is, igazán nagy sebességet viszont a nagyon kellemes és jó sok kék pályán értünk el.
Covid: a bérletet minden reggel validáltatni kell az első pénztárnál vagy egy spéci automatánál (= bérlet + igazolás beolvasása). Kb. másfél percet igényel a művelet. A szálláson, hüttékben, lifteken elvileg kötelező az FFP 2-es maszk.

Három vénember (69, 67, 66 évesek) úgy döntöttunk, ami biztos az biztos alapon, hogy el kell kezdeni a síszezont. Az előzőt június elején fejeztük be Pitztalon). A múlt héten vasárnaptól péntekig voltunk a Kitzsteinhornon és alatta.
- utazás: rá kell számolni legalább egy félórát, mert pl. Hegyeshalomnál mindenkitől megkérdik honnann-hová, illetve be kell mutatni COVID dokumentációt
- a vírustémáról csak annyit, hogy akkor a pozitív antitest igazolásom lobogtatásával (egyébként oltva vagyok, 2 CCCP+1 D/USA) sehol sem ütköztem akadályba. Ez, persze folyamatosan változhat a későbbiekben
- az előző heti havazásnak az árnyékos kertekben még volt nyoma, egyébként Kaprun őszies. Viszont Langwiedtől felfelé már kezdődik a tél. Fent a gleccseren már barátságos téli világ volt. Első két nap az Alpincenterig lehetett hivatalosan menni. Harmadik nap a lifből láttuk, hogy kijelölték a pályát Langwiedig. A Kristallbahn aljától megreszkíroztunk ösvényen odamenni. Léceink talpa azóta hiányos... Csütörtökön már egész végig nyitva volt, a rendes pályán nincs kavics.
- népek: a parkolóban Zakopane-feelingje támadt az embernek. Napról-napra gyűlt a tömeg, gondolom hétvégén már főszezoni állapotok uralkodhattak
- fent gőzerővel működött a halfpipe, a látvány szerint különböző profi csapatok edzése folyt. Mindenféle alpesi sícsapat edzett egyébként. Tudván, hogy ott a legjobb a pálya, bekérezkedtünk a lezárt területre (a Schmiedinger fölötti rész). Az edzők kedvesek voltak, még a frissen tűzött stanglik között is mentünk
Próbálok feltenni egy "prezentációt" (kép+videó) - nem megy (az mp4 hibás fájlkiterjesztés...). Akkor majd lesznek csak képek.

Két barátommal úgy gondoltuk, hogy értelmes módon le kell zárni ezt a miazmás szezont. Ők jöttek Németországból, én Érdről...
- utazás (és járvány): az osztrák határőrök első kérdése, hogy van-e regisztrációs papírja a vándornak. Az csak a második kérdés, hogy oltott-e az illető, vagy van 48 óránál nem régebbi antigén tesztje (PCR-nél 72 óra a limit). Én már kétszeresen oltott vagyok, sajna Szputnyikkal, így kellett a teszt is. Mindezt tényleg komolyan veszik. Következmény, hogy legalább másfél órával hosszabbodik az út, ha az embernek Vorarlbergben van a szállása (ennek magánjellegű oka volt).
- Kaunertal látogatása volt az előzetes terv, de ők csak 13:00-ig voltak nyitva, ezért Pitztal mellett döntöttünk.Időben kb. ugyanannyi volt a szállástól és a parkoló is 1000 méterrel lentebb van. Persze első felmenetelkor kiderült, hogy a napokban izolált fertőzöttek miatt a völgyből, hazafelé, csak friss covid-teszt birtokában engednek ki. Úri módon megoldották, mert az ellenőrző pont előtt egy km-rel volt egy elegáns teszt-busz, ingyen csináltak egy tesztet, negyedóra alatt kész volt az eredmény. Mellette volt egy kiskocsma, úgyhogy várakozás közben benyomtunk egy sört. Egyébként tényleg komolyan veszik a dolgot: szombaton, hazafelé, az ellenőrző rendőr hölgyike (kifejezetten jól nézett ki :) ) kérte a negyedik utasom papírját is pedig csak hárman voltunk. Mint kiderült, a hátsó ablakban lógó sídzsekimet vélte utasnak...
- síztünk is! - hó van bőven (3-4 m), olyan tavaszias. A legjobb (a meglepő módon leratrakolt) pályán kívüli részeken és a lavina veszély miatt lezárt pályákon volt. Annak ellenére, hogy fél Németország elindult a múlt héten kirándulni, sorállás, pályán levő tömeg szóba se került.
Dehát tegnaptól ők is bezártak, várhatunk októberig.

Úgy alakult, hogy a múlt hétvégét Hargita-fürdőn töltöttem.
- utazás: ismervén a két hete érvényes romániai lehetőségeket, angol és magyar nyelvű friss PCR tesztet vittem az anyósülésen (ezen a PCR-en mindig röhögök, mert annak idején ez volt a román kommunista párt rövidített neve). De jól fogott a papír, mert arrafelé simán átengedtek a határon, persze felhívták a figyelmemet, hogy 72 órát tartózkodhatok ott, mert egyébként 2 hetes karantén várna rám. Visszafelé lassúbb volt az átkelés, egy órát dekkoltam a határon. Négyes sorban 1 km-en át álltak az autók, 2/3-uk utánfutóval ellátott román és bolgár furgon volt... A lényeg, hogy a papíromon lévő "negatív" bejegyzésnek hála itthon sem várt szobafogság.
- sízés: láttam ott már a mostani hómennyiség hétszeresét is (igaz, először 1969 telén síztem ott...). Az idén megint téli szárazság van a Keleti-Kárpátokban, amire még rátett időnként egy-egy esőzés is, 1000 m fölött. Ugyanakkor a pályákon most is volt 20-30 cm tömörített hó, szépen ratrakolva. Kellemes tavaszi és gyors havon jókat lehetett élen és talpon kanyarogni. Meglepő módon (az előző hetek híradásaival ellentétben) nagyon kevesen voltak, igazi sorállás nem volt. Csak a Kossuth 1 nevű fekete pálya nem működött, ott már helyenként gyepsí kellett volna.
- időjárás: reggel verőfény, aztán a pályák alján eső, félúttól havazás. Kissé átáztunk, de segített az osztrák recept szerint készített Jaegertee ;)

"Néhány" Alpok-beli túra után ideje volt a szülőföldi helyzetet is felmérni, egy év kihagyással a Hargita-fürdőn töltöttunk egy hosszított hétvégét.
- utazás: mint egy lassított film, a vasárnapi kamionstop csak elméletileg létezik...
- hóhelyzet: péntek délelőtt értünk a hegyre, gyönyörű volt a táj, mert az előző napi hóesés következtében a fák is fehérek voltak, az út csak egészen fent volt kissé havas. A téli aszály miatt kb. 30-40 cm a hóréteg a pályákon, de rendesen kezelik őket. Meg kell jegyeznem, csak a Csipike és a Miklós pálya működik, mert a Kossuth 1-2-3-on nincs (és nem is volt eddig) elég hó (tehát téves a sielok.hu-n is folyamatosan közölt tájékoztatás...). Ottlétünk alatt is esett 5-6 cm hó, ami nem csak a tájnak, hanem a pályáknak is jót tett.
Mindezek ellenére jókat lehetett csúszni, viszonylag kevesen voltak, így néhány percnél többet nem kellett sorban állni.
Én, ugye, baráti találkozók (és gyerekkori emlékek - pl. most is találkoztam 47 éve nem látott sícsapatbeli hölggyel :)) miatt járok rendszeresen Székelyföldre télen, ilyenkor maga a sízés csak hab a tortán. Ugyanakkor továbbra is ajánlom akár Hargita-fürdőt, akár a Madarasi Hargitát békés családi, baráti társaságoknak szórakozni és elmélyülni a sízés tudományában - mindezt magyarul beszélő környezetben ;)

5 nassfeldi sízés után kíváncsiságból elugrottunk megnézni Sella Nevea/Bovec-Kanin terepét. Odafelé a hágón át mentunk, a 45 km 65 perc utazást jelentett, mert meglehetősen keskeny az út és valami irdatlan szlovén tömeg jött folyamatosan szembe. A Sella Nevea-i parkoló tele volt, de nekünk még jutott hely. Amint felnéztem a pályákra, kiderült az ok: egyik pálya lezárva egy nemzetközi óriás-műlesikló verseny miatt...
Aztán a liftbe ülve, "mintha 1990 lenne" érzés támadt bennünk, régi gondolák, épületek stb.
Itt fordítva volt mint Nassfelden: kevesen a pályákon, sokan a liftsorban. Maguk a pályák jók, a felsőbb régiókban végre csak természetes (!) hó, jegesedés kizárólag a völgyben.
A táj viszont eszméletlenül szép. Élmény volt látni 2400 méterről a szomorúan hómentes völgyben élénk zölden csillogó Isonzó (Soca) folyót.
Egy napos sízésre tökéletesen megfelelő terep.

Eddig nekem kimaradt Nassfeld, de most február 15-22 között jól megismertem.
- utazás: az általam megszokottaknál hamarabb oda lehet érni (Érdről kb. 6 óra) ez egy nagy pozitívum, mert a méretesebb pályarendszerek javarészt távolabb vannak
- szállás: az Alm Resort Chalets egyikében laktunk két 8 személyes apartmanban 13-an. Így kényelmes volt, ráadásul mindkét apartmanhoz saját szauna tartozott ("természetesen" sikerült megbökni benne a vészjelzőt, szerencsére csak a recepción csengetett, mert ha a tűzoltóság is kijött volna feleslegesen, az 250 euróba kóstált volna...). És a pálya 10 m gyaloglásra volt a lakhelytől!
- síterep: e tekintetben erősen felemás érzéseim támadtak. Több, mint 100 km-nyi pálya van, javarészt pirosak, kellemesen lehet rajtuk gyorsan és kényelmesen is menni. Viszont ez arra csábítja a kevésbé tapasztalt népeket, hogy büszkén vágtassanak. Ezt tetézi, hogy ehhez a pályamennyiséghez képest túlzott a környékbeli szálláslehetőség, ezáltal sokszor tényleg nagy volt a népsűrűség a pályán, a lifteknél viszont pár percnél nemigen kellett hosszabban várakozni. A ratrakok keményen dolgoztak, délutánra csak az alsóbb részek buckásodtak. Viszont a panoráma minden kellemetlenségért kárpótol.
5 napot síztünk itt, a hatodikon elugrottunk egyik barátommal Sella Nevea/Kanin-ra, erről majd ott írok.

Most ide beilleszthetném az ezelőtt két évvel írtakat, annyira hasonló volt a túra mindenféle pozitív szempontból :))
Első nyugdíjas hetemet Falcade-ban töltöttem egy nagyobb, jól síző baráti társasággal, január 25. és február 1. között.
Utazás: Érd-Szombathely-Lienz-Cortina-Passo Falzarego-Falcade, annak ellenére, hogy csak az autópályáról letérve volt nagyobb forgalom, mégis majdnem 9 óra volt az út... Lehet, hogy legközelebb Szlovénián keresztül megyünk, a csapat egy része azon az úton gyorsabban megérkezett, annak ellenére, hogy az a verzió hosszabb.
Lakhely: Falcade Caverson része, Residence Panorama (most is tartja a magas színvonalát és még mindig a pálya mellett van. Jó tudni: van egy emberük, aki turnusváltáskor a frissen érkezőknek 20% kedvezménnyel szállítja a bérletet!).
Pályak: decemberben lehullott vagy másfél méter hó, azóta azzal gazdálkodnak, kifogástalanul. Egyik nap esett még 5 cm, ez jót tett a tájnak...
Négy napot a helyi pályákon (Falcade, Passo San Pellegrino) töltöttünk, egy napra elautóztunk Moenába (Alpe de Lusia), mivel oda is érvényes a bérlet. Utolsó nap nem bírtuk ki és elugrottunk Civetta/Alleghe pályáira (kb. 20 km autózás). Nem bántuk meg. Habár ez egy plusz napi bérlet költséget jelentett, a kiváló pályák, a gyönyörű idő feledtette azt a "potom" 47 ajrót.
Továbbra is ajánlom Falcade-t és környékét mindenkinek, kezdőknek, haladóknak, profiknak. Sorállás jóformán nincs, az elért maximális sebességünk (sível a pályán): 105 km/h :))

Úgy alakult, hogy a kemény kezdés után (Ischgl, Evasion Mont Blanc, Kronplatz) egy darabig csak a Mátrában voltam 1-1 napot februárban és márciusban. Ezért egy épkézláb szezonzárás vált szükségessé. Tehát múlt csütörtökön elrobogtunk Arlbergbe.
Az időjárás volt a meghatározó tényező: pénteken ráültek a felhők a hegyekre. Gondoltuk föléjük megyünk, ezért Zürsig mentünk, de ott is 20-30 méternyi volt a látótávolság. A Trittkopfon is csak a tetőn volt némi látótávolság, ezért erre a napra csak Zürs maradt (ha először jártunk volna arrafelé, biztos korán abba hagytuk volna). De meg kell jegyeznem, a pályák tökéletesek voltak, még délután is lehetett ratraknyomon menni - igaz, nagyon kevesen voltak, és 2-3 méteres hó mindenhol). Szombat reggelre elhúzott a köd, csak kevés felhő dekorálta az eget. Így csak Stubenig autóztunk, ott köröztöük néhányat a helyi pályákon, majd körbejártuk a Weisseringet (=Zürs-Zug-Oberlech-Lech-Zürs)). 2300 méteren még finom porhó is volt, lentebb, főleg Lechben, kásás műhó, de lazán át lehetett menni rajta.
Összességében a szombati nap méltó befejezése volt a szezonomnak (persze, lehetett volna 4 nap is, de az idén ennyi jutott...)
Aztán vasárnap reggel leszedtem 5 centi havat az autóról és visszatértünk a szomorú hétköznapokra...

Az évente kötelező dolomitokbeli síhét 3 év után megint Kronplatz volt (január 25-től február 2-ig):
-utazás: odafelé könnyed 7 és fél óra. Visszafelé bő két órával több az Alpok dél oldalát is (végre) elérő tél miatt. A Badia völgyből könnyen kijutottunk, de Toblachtól belefutottunk a kb. 10 km-es dugóba, ami Sillianig tartott. Így sikerült a hazafelé tartó út első 60 km-ét 2 és félóra alatt megtenni...
-szállás: Piculin apartmanház - továbbra is tökéletes (tágas tér, a pályától 234 méter)
-időjárás: esőn kívül minden, verőfény, havazás, -15 fok, enyhe köd a kronplatzi sétatéren
-pályák: ha az ember idejekorán elindult, még délután is lehetett ratraknyomon menni. Persze a frekventált helyeken (mint a központi hegy teteje és a nap vége felé a lakhelyekre vezető útvonalakon) feltúródott a hó. Viszont találtunk egy-két eldugottabb pályát, ahol alig jártak, pedig tiszta carving lehetőség volt ott :) Miáltal a Piculin alján laktunk, az Alpok egyik legmeredekebb kezelt pályája volt a hazavezető ösvény. A csapatunkból kevesen vállalták be a nap végén, de én szégyellek felvonóval lefelé menni. Egyik estefelé a feltúrt hóban megakadván, rendesen odavertem magam. 200-300 méter szánkózás után csak úgy tudtam megállni, hogy a botom fogantyúját jó erősen a kemény hóba nyomtam. Akkor, hirtelen, a tomporfájdalmon kívül semmit nem éreztem, de a hazafelé való hosszas autóban ülés során kiszivárgott a vérömleny a bőröm alá, úgyhogy most szép dekoráció van az alfelem jobb oldalán :))
Számomra a legélvezetesebbek a Piculin tetejéről Sankt Vigilbe vezető pályák (ott volt 2 hete világkupa futam). Ugyanott, a gyerekeknek elkerített részen pénteken több, mint 30 centis érintetlen porhavat is találtunk!
-árak: osztrák mérték alatt (hüttében, boltban is)
-művelődés: utolsó este egy ladin vacsorán voltunk egyik szállóban (aki nem tudná: a ladinok - így "d"-vel - az Alpok déli részén élő népcsoport, rétorománoknak hívják őket Svájcban, néhány százezren lehetnek). A vacsora a szálló borpincéjében kezdődött, ahol a plafonról finom sonkák lógtak. Miközben kóstolgattuk a jobbnál jobb húsféléket, egy korosabb harmonikás minden helybéli vendég himnuszát eljátszotta: ladin, tiroli, olasz. A magyar és székely himnuszt nem ismerte... Utána a vendéglő szinten gerslis levestől kezdve sült csülökig mindent kellett zabálni, sőt meglepően jó helybéli borokat inni.
Aztán szombat este rendesen rosszul esett kiszállni az autóból és beletaposni az érdi sárba...

Az Alpok egy újabb fehér foltját pipáltam ki januar 5. és 12. között: Evasion Mont Blanc.
-utazás: péntek éjfél után indultunk Érdről Pápára (ahonnan mikrobusszal mentünk tovább). Itthon, ugye, akkor állt be a tél. Az M7-en másfél sávnyi tisztított út, a 8-as uton félsáv, Veszprémtől Farkasgyepűn át semmi úttisztítás, aztán Körmendig szép "fehér" aszfalt és sűrű havazás. Ezután Szlovénia-Olaszország-Franciaország száraz út... Jó tudni: a Mont Blanc alagútnál megtévesztő módon ki van írva, hogy hét napra érvényes a jegy, de ez azt jelenti, hogy pl. a mi esetünkben érvényes volt visszafelé is (tehát szombattól szombatig)!
-szállás: puritán... Nagyon hiányoztak az éjjeli szekrények, illetve a ruhás szekrények. Viszont a St. Gervais-i kabin 43,5 m-re volt :), Les Contamines 8 km autózásra
-pályák: rengeteg, mindenféle szintű. A színezésnek nem kell bedőlni, még a zöld pályákon is rendes carving volt sokszor. Minden kék pályán volt egy pár hosszú letörés, ami még Labanciádában is setét vörösnek minősül - de nem baj. Arrafelé nem volt az osztrák hóprobléma, de azért elkaptunk egy kis havazást, ami ratrakolás után jött - ezáltal Megeve-ben elvileg jelölt pályán off piste állapotok voltak, nagy élvezetünkre.
-árak: a boltokban jobbára hazai színvonal (a sok finom sajt fele annyi, hoztam is bőven). A pályakocsmák viszont drágák. Pl. utolsó nap búcsúként elfogyasztott 4 cent calvados + 1 pohár Edelweiss = 20 eur (igaz az épületet 1870-ben tették a hegytetőre, itt láttam olyat, amilyet még sehol: volt egy karám a léceknek, ahol egy "ruhatáros" srác rátette a síre egy cetlin a tulajdonos nevét, majd távozáskor elmagyarázta, hogy merre tovább. Az intézmény neve: Ideal 1850). Sejthető, hogy nem volt sorban állás a pultnál :)
-összegzés: aki bírja a hosszú utat, indulhat. Sok jó pálya, eszméletlen táj, és itt is igaz, amit tavaly Les Sybelle-ben tapasztaltam: az egyszerű franciák is rájöttek, hogy ilyen helyeken turizmusból élnek - manapság már nem gond, ha az ember nem beszéli folyékonyan a nyelvüket, de illik legalább franciául köszönni a dolgozóknak (jó hangosan, mert akkor letisztítják a hótól a felvonó ülését!)
-ami talán szomorú: hazafelé a szlovén határig összesen 3 magyar autót láttunk. Évekkel ezelőtt nem így volt (persze, lehet, hogy megunta a nép a hosszs autózást, vagy inkább repülővel megy arrafelé, vagy csak a szomszédba. Ebbe a 3-ba beleszámoltam egy buszt is).