Élménybeszámolók

Szerdától hétfő délelőttig megint itt tartózkodtam, ez nettó 4 sínapot jelentett.
Érkeztemkor még a kempingben is volt 3cm hó, 1000 méteren, ami aztán csütörtök délre eltűnt. Fentebb: 2000 méteren 2m, háromezren 3m. Viszont a hőmérséklet még egész fent is májusi jellegű volt csütörtökön és pénteken, szombaton 1800 méterig esett az eső, vasárnap 15cm friss hó a ratrakolt pályákon - tökély. Szóval minden volt.
Érdekes módon csütörtökön irdatlan volt a tömeg, azután teljes béke.
Csütörtökön Stuben-Sankt Anton-Sankt Christoph volt soron, pénteken körbejártuk a Weisserringet (Zürs-Lech-Zürs), szombat-vasárnap a Sonnenkopf következett.
A magasban még porhó is volt, viszont 1700 méter alatt a 2-3 méteres latyak igyekezett a kedvünket szegni - hiába: vasárnap kiváló körülmények voltak.
És: a sonnenkopfi nagy hüttében nincs szükség idegennyelv tudásra, a főszakácstól kezdve a mindenesig jóformán mind magyarul beszélnek 😀. Sőt már van néhány hazánkfia a liftkezelők között is. Igaz, a sítanulást csak jövő szezonra tervezik...

Egy hete jöttünk le Hargitafürdőről, ahol 4 napot tartózkodtunk. Mit ne mondjak, késő tavaszi állapotok voltak, viszonylag kevés néppel a sívakáció ellenére.
Hóhelyzet: december végén-január esett bő félméter, amiből maradt 30 centi, amíg fagyott, hóágyúztak is. Ennek a maradványa árnyékos helyeken még meg volt.
Pályák: működött a Csipike, a Miklós, a Kossuth piros és kék variánsa. Ennek ellenére az öcsémmel lejöttünk a fekete hófoltjain is kétszer 😀 Végül is késő tavaszi állapotok ellenére jókat nyomattunk. Az összekötő pályákon biatlon volt: időnként sí, máskor jégen/sárban gyaloglás...
De semmi panasz! Jó volt a csapat és nem esett az eső!

Bokaműtétem miatt csak a múlt héten mertem elkezdeni az idei síszezont, igaz, jól belevágtunk a közepébe 😀 Szerdától hétfőig voltunk az arlbergi régióban.
- utazás: arrafelé gond nélkül, vissza felé Salzburgtól eső és mínusz 1 fok, így időnként ónos eső... Hallván a hírekben, hogy Bécs környékén felborult egy kamion, inkább Sopronnál léptük át a határt, így jóformán üres utakon értünk haza (a kései indulás miatt negyed kettőkor...)
- időjárás: érkezéskor plusszok, csütörtökön köd, péntek reggel -15 fok, délutánra kiderült és maradt az igazi szép tél. A csütörtöki latyakot este ratrakolták, azután betonná fagyott és hullott rá 5-10 centi hó, így tökéletes pályák voltak 2-3 méteres hóval borítva 😉
- pályák: csütörtök-péntek-vasárnap Sonnenkopf, szombaton Zürs. Szombat-vasárnap dugig voltak a parkolók (szombaton a zürsi buszfordulóban hagytam az autót tapasztalt barátok tanácsára, megúszam büntetés nélkül...). Aki már járt arra, tudja: rengeteg a pálya, osztrák színvonalon kezelve, a sok autó ellenére a sorállás max. 3 perc.
- árak: jobb nem ragozni. A vénember bérlet is 60 eur fölött, hütte-sör bő 6 pénz. Ez van, a sízés úri mulatság, viszont nélküle mély depresszióba zuhannék!

Múlt csütörtökön átjöttünk ide a Madarasi Hargitáról. Itt is sok volt a sívakációzó, viszont a sorállást megúsztuk néhány perc alatt :)
A Kossuth fekete része hóhiány miatt nem működött, az összes többi rendes síélményt nyújtott, még a szombati záporeső ellenére is! Kilométerben többet tettünk meg, mint a Madarasin egységnyi idő alatt...
Nagy fejlesztés előjelei látszanak: glédában állnak vadonatúj hóágyuk és hópuskák, vízcsövek stb., már csak el kell helyezni őket. A hírek szerint, a Kossuth pályákat bővítik (800 méterrel sajnos a völgy felé és nem ellenkező irányba), valamint egy ülőlift is növelni fogja a kényelmet (let's hope).

Az elmúlt hetet a Madarasi Hargitán és Hargita-fürdőn töltöttük.
Kedd reggeltől csütörtök délutánig a Madarasin voltunk.
- időjárás/útviszonyok: az előző napokban eső és hóesés volt, így Ivótól felfelé kevés hóval fedett vastag jég volt az útburkolat. A 4x4-es autóm hátsó fele úgy döntött, hogy nem működik, így végül kölcsön lánccal jutottunk fel a hegyre (a nyáron eMTB-vel könnyebb utam volt ugyanott :) )
- szállás: Pethő-panzió - szép és jó, mondhatni, nem olcsó...
- sízés: épp síszünet volt, életemben nem láttam ekkora tömeget arrafelé (pedig 1966-ban voltam először). A pályák jól kezeltek voltak, kb. 40cm hóval. A nép inkább sorban állt, a pályákon nyugodtan lehetett közlekedni (ez a helyzet , ugye, minden rövid pályarendszeren, a világon mindenhol) - úgyhogy síélménynek is kiváló volt
- ha valaki többre vágyik, van lehetőség snowmobile és kutyaszán-túrára is!
Aztán csütörtök délután átmentünk a Hargita-hegység másik felére (részletek a megfelelő topikban).

Szervezési problémák folytán elmaradt az idei, januári, dél-tiroli program, ezért pénteken elhúztam egymagam Wald am Arlbergbe, a kempingbe, ahol már vártak az ellenkező irányból jövő/lakó bajtársaim 😉. 8 óra alatt oda is értem, visszafelé 7 és negyed óra volt, pedig Bécstől hazáig valami irdatlan forgalom volt.
Szombaton, vasárnap és kedden a Sonnenkopfon síztünk. 20-50 cm hó volt, szokás szerint jól kezelt pályák, és csak természetes hó (mivel ott hóágyúnak nyoma sincs!). Mivel a kevés hó miatt csak félútig lehetett lemenni, valami irdatlan tömeg gyűlt össze zárás előtt, főleg vasárnap. Inkább leültünk egy padra és napoztunk amíg megszűnt a hektika...
Hétfőn felmentünk Zürsbe, akkor már békésebb világ volt (és 1 méternyi hó a híradásokkal ellentétben). Volt egy néhány pálya, ahol rajtunk kívül 1-2 ember bóklászott, így kiválóan lehetett repeszteni fél háromig. Mert miden délután befelhősödött, megszűnt a kontraszt, ránk tört a hóvakság. Emiatt a Seekopfnál akkorát vágódtam egy meredek részen, hogy az egyik lécemet több száz méterről hozták le az együttérző sporttársak...
Ősszességében jókat csapattunk a reggeli -10/15 fok ellenére - végül is tél van. És reménykedjünk, hogy csak megérkezik a hetente jósolt méteres hó!

Szerda estétől vasárnapig a Talponsíelők egy közepes csoportja Altenmarktban lakott és főleg Zauchenseben sízett, télies körülmények között - jól tettük 🙂
Ottlétünk alatt a hóréteg 20-25 centit vastagodott, vasárnap reggelre -15 fok, szóval arrafelé tél van.
A működő pályák rendben, a hóágyúk glédában pihennek (gondolom az energiaspórolás jeleként...). Sajnos a kleinarli oldalon csak a kék pályák voltak nyitva, várva még félméternyi természetes hóra. Viszont szombaton már Zauchensee mindkét oldala működött!
Árak: az előttem szólók már írtak erről egy topikban. Hozzáfűzném, hogy a síbérletet érdemes interneten elővételben intézni, mert napi kb. 5 eurót lehet így sörre félretenni. Szintén anyagi megfontolásból érdemes elkerülni a kleinarli "biokocsmát", ugyanakkor mehet a Gamskogelhütte vagy a Frauenalm.

Az idei szezont egy számomra fehér folton nyitottuk: Zermatt-Cervinia pályáin. Cerviniában laktunk, de meteorológiai okokból javarészt Zermattban síztünk.
- szállás: 2 embernek kielégítő méretű apartmanka, Cielo Alto nevű részen, 2000 méter magasan. Az erkélyről látszott a Matterhorn és az 50 méterre levő helyi bekötő lift, ami még nem működött...
- sízés: kevés a hó, ráadásul az összeurópai spórolás miatt a hóágyúk fele volt csak beizzítva. Viszont, a megnyitott pályák kiválóak voltak. 5 sínapból csak három nap csúszás volt (múlt hétfő-szerda-péntek) - a viharos szél miatt nem indultak a felvonók. Az olasz pályákat csak pénteken nyitották meg.
A problémák ellenére nincs okom panaszkodni! Gyönyörű a táj, kiválóak a pályák, tömeg nem volt, a sör a svájci oldalon sem volt drágább, mint Frankhonban! Kell ennél több? 🙃

Csütörtöktől hétfőig tanyáztam Arlbergben.
Kifelé még megérdeklődte az osztrák határőr, hova igyekszem, mondtam Vorarlbergbe. Jött a válasz: siessek, mert messze van...
Hó van bőven, a völgyben legalább fél méter, 2000 méteren 2m. A pályák rendben, pénteken és szombaton érződött, hogy német sívakáció volt.
Első két nap a Sonnenkopfon voltunk, élvezvén a kizárólag természetes havat!
Vasárnap Zürs volt soron. Az idei szezonom legélvezetesebb sínapja volt. Jól ismert pályák, kiváló hóviszonyok, jól síző társak, -6 fok. Mi kell több?
Szombaton meszűntek a korlátozások, ezáltal Kelobar visszaállt a régi üzemmódra 🙂

Tegnap tértünk vissza Kronplatzról, mondhatni egy egyhetes "békebeli" síhét után.
Utazás: csak Bucsunál kérte az osztrák határőr az oltási/gyógyultsági igazolásainkat, azután se oda, se visszafelé nem találkoztunk egyik határon se közegekkel. Forgalom alig volt.
Időjárás: 7 nap alatt 3 felhőcske. Hó van rendesen a pályákon, 1/3 természetes, 2/3 mesterséges, kemény alappal, ezért jól fogott a frissen élezett kantni (87 fok, sehol letörve 😉 - utalva az endre77/Gabóca/Lackó purpárléra)
Sízés: sorállás sehol. 4 napot a helyi pályákon voltunk. A Piculinon naponta legalább egyszer lejöttünk, mivel az aljában laktunk, most is jó meredek... Egyik nap szabályosan végig rohantuk a Sella Rondát, mert későn indultunk, délután pedig el kellet érni az utolsó síbuszt. Egy napot pedig Alta Badia pályáin töltöttünk. Persze meg volt a Gran Risa is, igazán nagy sebességet viszont a nagyon kellemes és jó sok kék pályán értünk el.
Covid: a bérletet minden reggel validáltatni kell az első pénztárnál vagy egy spéci automatánál (= bérlet + igazolás beolvasása). Kb. másfél percet igényel a művelet. A szálláson, hüttékben, lifteken elvileg kötelező az FFP 2-es maszk.

Három vénember (69, 67, 66 évesek) úgy döntöttunk, ami biztos az biztos alapon, hogy el kell kezdeni a síszezont. Az előzőt június elején fejeztük be Pitztalon). A múlt héten vasárnaptól péntekig voltunk a Kitzsteinhornon és alatta.
- utazás: rá kell számolni legalább egy félórát, mert pl. Hegyeshalomnál mindenkitől megkérdik honnann-hová, illetve be kell mutatni COVID dokumentációt
- a vírustémáról csak annyit, hogy akkor a pozitív antitest igazolásom lobogtatásával (egyébként oltva vagyok, 2 CCCP+1 D/USA) sehol sem ütköztem akadályba. Ez, persze folyamatosan változhat a későbbiekben
- az előző heti havazásnak az árnyékos kertekben még volt nyoma, egyébként Kaprun őszies. Viszont Langwiedtől felfelé már kezdődik a tél. Fent a gleccseren már barátságos téli világ volt. Első két nap az Alpincenterig lehetett hivatalosan menni. Harmadik nap a lifből láttuk, hogy kijelölték a pályát Langwiedig. A Kristallbahn aljától megreszkíroztunk ösvényen odamenni. Léceink talpa azóta hiányos... Csütörtökön már egész végig nyitva volt, a rendes pályán nincs kavics.
- népek: a parkolóban Zakopane-feelingje támadt az embernek. Napról-napra gyűlt a tömeg, gondolom hétvégén már főszezoni állapotok uralkodhattak
- fent gőzerővel működött a halfpipe, a látvány szerint különböző profi csapatok edzése folyt. Mindenféle alpesi sícsapat edzett egyébként. Tudván, hogy ott a legjobb a pálya, bekérezkedtünk a lezárt területre (a Schmiedinger fölötti rész). Az edzők kedvesek voltak, még a frissen tűzött stanglik között is mentünk
Próbálok feltenni egy "prezentációt" (kép+videó) - nem megy (az mp4 hibás fájlkiterjesztés...). Akkor majd lesznek csak képek.

Két barátommal úgy gondoltuk, hogy értelmes módon le kell zárni ezt a miazmás szezont. Ők jöttek Németországból, én Érdről...
- utazás (és járvány): az osztrák határőrök első kérdése, hogy van-e regisztrációs papírja a vándornak. Az csak a második kérdés, hogy oltott-e az illető, vagy van 48 óránál nem régebbi antigén tesztje (PCR-nél 72 óra a limit). Én már kétszeresen oltott vagyok, sajna Szputnyikkal, így kellett a teszt is. Mindezt tényleg komolyan veszik. Következmény, hogy legalább másfél órával hosszabbodik az út, ha az embernek Vorarlbergben van a szállása (ennek magánjellegű oka volt).
- Kaunertal látogatása volt az előzetes terv, de ők csak 13:00-ig voltak nyitva, ezért Pitztal mellett döntöttünk.Időben kb. ugyanannyi volt a szállástól és a parkoló is 1000 méterrel lentebb van. Persze első felmenetelkor kiderült, hogy a napokban izolált fertőzöttek miatt a völgyből, hazafelé, csak friss covid-teszt birtokában engednek ki. Úri módon megoldották, mert az ellenőrző pont előtt egy km-rel volt egy elegáns teszt-busz, ingyen csináltak egy tesztet, negyedóra alatt kész volt az eredmény. Mellette volt egy kiskocsma, úgyhogy várakozás közben benyomtunk egy sört. Egyébként tényleg komolyan veszik a dolgot: szombaton, hazafelé, az ellenőrző rendőr hölgyike (kifejezetten jól nézett ki :) ) kérte a negyedik utasom papírját is pedig csak hárman voltunk. Mint kiderült, a hátsó ablakban lógó sídzsekimet vélte utasnak...
- síztünk is! - hó van bőven (3-4 m), olyan tavaszias. A legjobb (a meglepő módon leratrakolt) pályán kívüli részeken és a lavina veszély miatt lezárt pályákon volt. Annak ellenére, hogy fél Németország elindult a múlt héten kirándulni, sorállás, pályán levő tömeg szóba se került.
Dehát tegnaptól ők is bezártak, várhatunk októberig.

Úgy alakult, hogy a múlt hétvégét Hargita-fürdőn töltöttem.
- utazás: ismervén a két hete érvényes romániai lehetőségeket, angol és magyar nyelvű friss PCR tesztet vittem az anyósülésen (ezen a PCR-en mindig röhögök, mert annak idején ez volt a román kommunista párt rövidített neve). De jól fogott a papír, mert arrafelé simán átengedtek a határon, persze felhívták a figyelmemet, hogy 72 órát tartózkodhatok ott, mert egyébként 2 hetes karantén várna rám. Visszafelé lassúbb volt az átkelés, egy órát dekkoltam a határon. Négyes sorban 1 km-en át álltak az autók, 2/3-uk utánfutóval ellátott román és bolgár furgon volt... A lényeg, hogy a papíromon lévő "negatív" bejegyzésnek hála itthon sem várt szobafogság.
- sízés: láttam ott már a mostani hómennyiség hétszeresét is (igaz, először 1969 telén síztem ott...). Az idén megint téli szárazság van a Keleti-Kárpátokban, amire még rátett időnként egy-egy esőzés is, 1000 m fölött. Ugyanakkor a pályákon most is volt 20-30 cm tömörített hó, szépen ratrakolva. Kellemes tavaszi és gyors havon jókat lehetett élen és talpon kanyarogni. Meglepő módon (az előző hetek híradásaival ellentétben) nagyon kevesen voltak, igazi sorállás nem volt. Csak a Kossuth 1 nevű fekete pálya nem működött, ott már helyenként gyepsí kellett volna.
- időjárás: reggel verőfény, aztán a pályák alján eső, félúttól havazás. Kissé átáztunk, de segített az osztrák recept szerint készített Jaegertee ;)

"Néhány" Alpok-beli túra után ideje volt a szülőföldi helyzetet is felmérni, egy év kihagyással a Hargita-fürdőn töltöttunk egy hosszított hétvégét.
- utazás: mint egy lassított film, a vasárnapi kamionstop csak elméletileg létezik...
- hóhelyzet: péntek délelőtt értünk a hegyre, gyönyörű volt a táj, mert az előző napi hóesés következtében a fák is fehérek voltak, az út csak egészen fent volt kissé havas. A téli aszály miatt kb. 30-40 cm a hóréteg a pályákon, de rendesen kezelik őket. Meg kell jegyeznem, csak a Csipike és a Miklós pálya működik, mert a Kossuth 1-2-3-on nincs (és nem is volt eddig) elég hó (tehát téves a sielok.hu-n is folyamatosan közölt tájékoztatás...). Ottlétünk alatt is esett 5-6 cm hó, ami nem csak a tájnak, hanem a pályáknak is jót tett.
Mindezek ellenére jókat lehetett csúszni, viszonylag kevesen voltak, így néhány percnél többet nem kellett sorban állni.
Én, ugye, baráti találkozók (és gyerekkori emlékek - pl. most is találkoztam 47 éve nem látott sícsapatbeli hölggyel :)) miatt járok rendszeresen Székelyföldre télen, ilyenkor maga a sízés csak hab a tortán. Ugyanakkor továbbra is ajánlom akár Hargita-fürdőt, akár a Madarasi Hargitát békés családi, baráti társaságoknak szórakozni és elmélyülni a sízés tudományában - mindezt magyarul beszélő környezetben ;)

5 nassfeldi sízés után kíváncsiságból elugrottunk megnézni Sella Nevea/Bovec-Kanin terepét. Odafelé a hágón át mentunk, a 45 km 65 perc utazást jelentett, mert meglehetősen keskeny az út és valami irdatlan szlovén tömeg jött folyamatosan szembe. A Sella Nevea-i parkoló tele volt, de nekünk még jutott hely. Amint felnéztem a pályákra, kiderült az ok: egyik pálya lezárva egy nemzetközi óriás-műlesikló verseny miatt...
Aztán a liftbe ülve, "mintha 1990 lenne" érzés támadt bennünk, régi gondolák, épületek stb.
Itt fordítva volt mint Nassfelden: kevesen a pályákon, sokan a liftsorban. Maguk a pályák jók, a felsőbb régiókban végre csak természetes (!) hó, jegesedés kizárólag a völgyben.
A táj viszont eszméletlenül szép. Élmény volt látni 2400 méterről a szomorúan hómentes völgyben élénk zölden csillogó Isonzó (Soca) folyót.
Egy napos sízésre tökéletesen megfelelő terep.

Eddig nekem kimaradt Nassfeld, de most február 15-22 között jól megismertem.
- utazás: az általam megszokottaknál hamarabb oda lehet érni (Érdről kb. 6 óra) ez egy nagy pozitívum, mert a méretesebb pályarendszerek javarészt távolabb vannak
- szállás: az Alm Resort Chalets egyikében laktunk két 8 személyes apartmanban 13-an. Így kényelmes volt, ráadásul mindkét apartmanhoz saját szauna tartozott ("természetesen" sikerült megbökni benne a vészjelzőt, szerencsére csak a recepción csengetett, mert ha a tűzoltóság is kijött volna feleslegesen, az 250 euróba kóstált volna...). És a pálya 10 m gyaloglásra volt a lakhelytől!
- síterep: e tekintetben erősen felemás érzéseim támadtak. Több, mint 100 km-nyi pálya van, javarészt pirosak, kellemesen lehet rajtuk gyorsan és kényelmesen is menni. Viszont ez arra csábítja a kevésbé tapasztalt népeket, hogy büszkén vágtassanak. Ezt tetézi, hogy ehhez a pályamennyiséghez képest túlzott a környékbeli szálláslehetőség, ezáltal sokszor tényleg nagy volt a népsűrűség a pályán, a lifteknél viszont pár percnél nemigen kellett hosszabban várakozni. A ratrakok keményen dolgoztak, délutánra csak az alsóbb részek buckásodtak. Viszont a panoráma minden kellemetlenségért kárpótol.
5 napot síztünk itt, a hatodikon elugrottunk egyik barátommal Sella Nevea/Kanin-ra, erről majd ott írok.

Most ide beilleszthetném az ezelőtt két évvel írtakat, annyira hasonló volt a túra mindenféle pozitív szempontból :))
Első nyugdíjas hetemet Falcade-ban töltöttem egy nagyobb, jól síző baráti társasággal, január 25. és február 1. között.
Utazás: Érd-Szombathely-Lienz-Cortina-Passo Falzarego-Falcade, annak ellenére, hogy csak az autópályáról letérve volt nagyobb forgalom, mégis majdnem 9 óra volt az út... Lehet, hogy legközelebb Szlovénián keresztül megyünk, a csapat egy része azon az úton gyorsabban megérkezett, annak ellenére, hogy az a verzió hosszabb.
Lakhely: Falcade Caverson része, Residence Panorama (most is tartja a magas színvonalát és még mindig a pálya mellett van. Jó tudni: van egy emberük, aki turnusváltáskor a frissen érkezőknek 20% kedvezménnyel szállítja a bérletet!).
Pályak: decemberben lehullott vagy másfél méter hó, azóta azzal gazdálkodnak, kifogástalanul. Egyik nap esett még 5 cm, ez jót tett a tájnak...
Négy napot a helyi pályákon (Falcade, Passo San Pellegrino) töltöttünk, egy napra elautóztunk Moenába (Alpe de Lusia), mivel oda is érvényes a bérlet. Utolsó nap nem bírtuk ki és elugrottunk Civetta/Alleghe pályáira (kb. 20 km autózás). Nem bántuk meg. Habár ez egy plusz napi bérlet költséget jelentett, a kiváló pályák, a gyönyörű idő feledtette azt a "potom" 47 ajrót.
Továbbra is ajánlom Falcade-t és környékét mindenkinek, kezdőknek, haladóknak, profiknak. Sorállás jóformán nincs, az elért maximális sebességünk (sível a pályán): 105 km/h :))

Úgy alakult, hogy a kemény kezdés után (Ischgl, Evasion Mont Blanc, Kronplatz) egy darabig csak a Mátrában voltam 1-1 napot februárban és márciusban. Ezért egy épkézláb szezonzárás vált szükségessé. Tehát múlt csütörtökön elrobogtunk Arlbergbe.
Az időjárás volt a meghatározó tényező: pénteken ráültek a felhők a hegyekre. Gondoltuk föléjük megyünk, ezért Zürsig mentünk, de ott is 20-30 méternyi volt a látótávolság. A Trittkopfon is csak a tetőn volt némi látótávolság, ezért erre a napra csak Zürs maradt (ha először jártunk volna arrafelé, biztos korán abba hagytuk volna). De meg kell jegyeznem, a pályák tökéletesek voltak, még délután is lehetett ratraknyomon menni - igaz, nagyon kevesen voltak, és 2-3 méteres hó mindenhol). Szombat reggelre elhúzott a köd, csak kevés felhő dekorálta az eget. Így csak Stubenig autóztunk, ott köröztöük néhányat a helyi pályákon, majd körbejártuk a Weisseringet (=Zürs-Zug-Oberlech-Lech-Zürs)). 2300 méteren még finom porhó is volt, lentebb, főleg Lechben, kásás műhó, de lazán át lehetett menni rajta.
Összességében a szombati nap méltó befejezése volt a szezonomnak (persze, lehetett volna 4 nap is, de az idén ennyi jutott...)
Aztán vasárnap reggel leszedtem 5 centi havat az autóról és visszatértünk a szomorú hétköznapokra...

Az évente kötelező dolomitokbeli síhét 3 év után megint Kronplatz volt (január 25-től február 2-ig):
-utazás: odafelé könnyed 7 és fél óra. Visszafelé bő két órával több az Alpok dél oldalát is (végre) elérő tél miatt. A Badia völgyből könnyen kijutottunk, de Toblachtól belefutottunk a kb. 10 km-es dugóba, ami Sillianig tartott. Így sikerült a hazafelé tartó út első 60 km-ét 2 és félóra alatt megtenni...
-szállás: Piculin apartmanház - továbbra is tökéletes (tágas tér, a pályától 234 méter)
-időjárás: esőn kívül minden, verőfény, havazás, -15 fok, enyhe köd a kronplatzi sétatéren
-pályák: ha az ember idejekorán elindult, még délután is lehetett ratraknyomon menni. Persze a frekventált helyeken (mint a központi hegy teteje és a nap vége felé a lakhelyekre vezető útvonalakon) feltúródott a hó. Viszont találtunk egy-két eldugottabb pályát, ahol alig jártak, pedig tiszta carving lehetőség volt ott :) Miáltal a Piculin alján laktunk, az Alpok egyik legmeredekebb kezelt pályája volt a hazavezető ösvény. A csapatunkból kevesen vállalták be a nap végén, de én szégyellek felvonóval lefelé menni. Egyik estefelé a feltúrt hóban megakadván, rendesen odavertem magam. 200-300 méter szánkózás után csak úgy tudtam megállni, hogy a botom fogantyúját jó erősen a kemény hóba nyomtam. Akkor, hirtelen, a tomporfájdalmon kívül semmit nem éreztem, de a hazafelé való hosszas autóban ülés során kiszivárgott a vérömleny a bőröm alá, úgyhogy most szép dekoráció van az alfelem jobb oldalán :))
Számomra a legélvezetesebbek a Piculin tetejéről Sankt Vigilbe vezető pályák (ott volt 2 hete világkupa futam). Ugyanott, a gyerekeknek elkerített részen pénteken több, mint 30 centis érintetlen porhavat is találtunk!
-árak: osztrák mérték alatt (hüttében, boltban is)
-művelődés: utolsó este egy ladin vacsorán voltunk egyik szállóban (aki nem tudná: a ladinok - így "d"-vel - az Alpok déli részén élő népcsoport, rétorománoknak hívják őket Svájcban, néhány százezren lehetnek). A vacsora a szálló borpincéjében kezdődött, ahol a plafonról finom sonkák lógtak. Miközben kóstolgattuk a jobbnál jobb húsféléket, egy korosabb harmonikás minden helybéli vendég himnuszát eljátszotta: ladin, tiroli, olasz. A magyar és székely himnuszt nem ismerte... Utána a vendéglő szinten gerslis levestől kezdve sült csülökig mindent kellett zabálni, sőt meglepően jó helybéli borokat inni.
Aztán szombat este rendesen rosszul esett kiszállni az autóból és beletaposni az érdi sárba...

Az Alpok egy újabb fehér foltját pipáltam ki januar 5. és 12. között: Evasion Mont Blanc.
-utazás: péntek éjfél után indultunk Érdről Pápára (ahonnan mikrobusszal mentünk tovább). Itthon, ugye, akkor állt be a tél. Az M7-en másfél sávnyi tisztított út, a 8-as uton félsáv, Veszprémtől Farkasgyepűn át semmi úttisztítás, aztán Körmendig szép "fehér" aszfalt és sűrű havazás. Ezután Szlovénia-Olaszország-Franciaország száraz út... Jó tudni: a Mont Blanc alagútnál megtévesztő módon ki van írva, hogy hét napra érvényes a jegy, de ez azt jelenti, hogy pl. a mi esetünkben érvényes volt visszafelé is (tehát szombattól szombatig)!
-szállás: puritán... Nagyon hiányoztak az éjjeli szekrények, illetve a ruhás szekrények. Viszont a St. Gervais-i kabin 43,5 m-re volt :), Les Contamines 8 km autózásra
-pályák: rengeteg, mindenféle szintű. A színezésnek nem kell bedőlni, még a zöld pályákon is rendes carving volt sokszor. Minden kék pályán volt egy pár hosszú letörés, ami még Labanciádában is setét vörösnek minősül - de nem baj. Arrafelé nem volt az osztrák hóprobléma, de azért elkaptunk egy kis havazást, ami ratrakolás után jött - ezáltal Megeve-ben elvileg jelölt pályán off piste állapotok voltak, nagy élvezetünkre.
-árak: a boltokban jobbára hazai színvonal (a sok finom sajt fele annyi, hoztam is bőven). A pályakocsmák viszont drágák. Pl. utolsó nap búcsúként elfogyasztott 4 cent calvados + 1 pohár Edelweiss = 20 eur (igaz az épületet 1870-ben tették a hegytetőre, itt láttam olyat, amilyet még sehol: volt egy karám a léceknek, ahol egy "ruhatáros" srác rátette a síre egy cetlin a tulajdonos nevét, majd távozáskor elmagyarázta, hogy merre tovább. Az intézmény neve: Ideal 1850). Sejthető, hogy nem volt sorban állás a pultnál :)
-összegzés: aki bírja a hosszú utat, indulhat. Sok jó pálya, eszméletlen táj, és itt is igaz, amit tavaly Les Sybelle-ben tapasztaltam: az egyszerű franciák is rájöttek, hogy ilyen helyeken turizmusból élnek - manapság már nem gond, ha az ember nem beszéli folyékonyan a nyelvüket, de illik legalább franciául köszönni a dolgozóknak (jó hangosan, mert akkor letisztítják a hótól a felvonó ülését!)
-ami talán szomorú: hazafelé a szlovén határig összesen 3 magyar autót láttunk. Évekkel ezelőtt nem így volt (persze, lehet, hogy megunta a nép a hosszs autózást, vagy inkább repülővel megy arrafelé, vagy csak a szomszédba. Ebbe a 3-ba beleszámoltam egy buszt is).

Múlt szerdán megegyeztünk az öcsémmel, hogy ideje elkezdeni a szezont. Ezáltal csütörtök reggel egymagam elindultam az arlbergi lakókocsihoz (Érdről 851 km), én odaértem délután ötre, öcsém éjfélre (ő ellenkező irányban lakik, neki 3 óra az út, de későn indult). A közelben Ischgl tűnt a legalkalmasabbnak, kb. 60 km/40perc autóút, úgyhogy péntek reggel odamentünk.
- pályák: a 250 km-ből 60-70 volt nyitva, de a kevés hó ellenére kifejezetten jól előkészítettét őket. Semmi jég vagy kavics, estére se buckásodott, igaz tömeg sem volt. Látható módon az osztrák dolgozók jobban odatették magukat, mert szombaton a samnauni oldalon nem volt ratraknyom... Persze, ez legyen életem legnagyobb problémája :) Már most is simán le lehet jönni a völgybe a szállodák közé.
- időjárás: pénteken felhős (az előrejelzés 2 óra napsütésről regélt, de ez abban nyilvánult meg, hogy 14:00-kor 3 percig átszűrődött a nap a felhők mögül), aztán szombaton gyönyörű verőfény volt.
- problémák: első felmenetelkor kihullott egy telefon egyikünk zsebéből (még a kabinban). A liftesek még este is közölték, hogy nem találták. Aztán másnap reggel átadták, szépen kikapcsolva, hogy nehogy lemerüljön! Pénteken rossz pályán jöttünk le a völgybe, több kilométeres kutyagolás után sikerült megtalálni a parkolóházat, ahol reggel hagytuk az autót. De legalább jól körülnéztünk a városban.
- láthatólag folyamatosan fejlesztenek. Eddig se volt egy nyomor hely, de továbbra is Labancország egyik legelitebb síközpontja. Pl. az egyik szálloda 8-ik emeletén van az úszómedence, aminek üveg oldalában látszanak a fürdőző népek... Az árakat nem kommentálom.
- elég sokat járok mindenféle európai síterepen, de ennyi román szót sípályán utoljára Brassó Pojánán hallottam, magyarul csak mi ketten beszéltünk...
- gurmandoknak ajánlom a Schwarzwandhüttét, kiváló olasz kaják vannak ott

Tudván a barátságos hóhelyzetet az Alpokban, kihelyeztük a húsvétolást Stájerország nyugati csücskébe:
- lakhely: Bad Mitterndorf, egy magyar tulajdonba került, volt helyőrségi kiképzőközpont épületéből készült, leginkább méretes baráti társaságoknak szánt hacienda (ha valakit érdekel, privátban írok részleteket és elérhetőséget)
- sízésünk körülményeit leginkább az időjárás határozta meg:
--magyarán: szombaton tavasz volt, a völgyben váltakozva eső és havaseső, ezért Hauser Kaiblingba mentünk, mivel elég magasra visznek a pályak. Bőven volt parkoló autó, de a lifteknél semmi sor. Eleinte nem sokat láttunk, de aztán elhúztak a felhők és megjött a tavasz: kellemes firn hó 1347 métertől 2000-ig, a völgyállomásoknál (pl. Höfi alja) +16 fok. Miáltal még a völgyben is 1 m a hóréteg, kevés jele volt az olvadásnak.
--vasárnap hűvösebb reggelre ébredtünk, hol dara hol havas eső volt. Mivel még sohasem síztem Tauplitz/Bad Mitterndorfban, félórai autózáshoz se volt kedvem, helyi sportolásra indultunk. Aki ismeri a helyet, tudja, hogy fizetős út visz fel Bad Mitterndorfból. A jegyvásárlás elején a pénztáros első kérdése az volt, hogy összkerék meghajtású-e az autóm (ez már elővetítette a jövőt...). Mondtam igen és adta a jegyeket. Aztán félúttól felfelé egyre növekvő havon közlekedtünk a kabin indulási helyéig. A köztes állomásig még lehetett látni, de a csúcson már rendes hóvihar volt (lehetett vagy 60km/h sebességű szél). Annyira nem láttunk, hogy elindulva a kék pályán simán rátévedtünk a feketére :)) Ezért inkább a köztes állomástól lefelé síztünk, de kiváncsiságból csak átmentünk Tauplitz felé is, igaz utánunk kitették a 'zárva' táblát. Megálltunk egy sörre, gondolván felmegyünk még vagy kétszer a középállomásig, de délután 3-kor lezártak minden liftet. Hazatérve aztán a sífutópálya mentén elkutyagoltunk jól megnézni a Kulm-i sírepülő sáncot. Mondhatnám, nem semmi!
Mindezek ellenére, úgy tűnik, hogy családi sívakációra, családtagok okítására (ez benne volt a programomban lévén a vejem kezdő) rendesen megfelel terület. Hátha sikerül jobb időjárás kürülmények között arra keveredni, mert a táj az szép (lehet). Sőt, nyári elfoglatságokra (túrázás, bringázás) is kiváló!
(pardon, a síugrósáncos képet nem tudom elfordítani... - közben beszereztem egy állóképet a sáncról)

Múlt héten péntektől vasárnapig megint Hargitafürdőn voltunk a hagyomágyoknak megfelelően.
- utazás: arrafelé csak az volt a furcsa, hogy Érdről elindultunk csötörtökön -1 fokbol, az udvaron levő 15cm hóból és Marosvásárhelyen + 8 fok fogadott... De péntek reggelre már tél volt, magyarul mínuszok. Harangszóra már a hegyen voltunk. Vasárnap hazafelé bonyodalmas volt helyzet, mert egy irdatlan baleset miatt (Csúcsán összeütközött 2 autó - 2-en meghaltak, felborult egy kamion) másfél órát ültünk a dugóban, aztán ralikrossz körülmények között vissza tudtunk térni a főútra...)
- időjárás: pénteken még időnként kisütött a nap, aztán estefelé beindult Holle mama és vasárnapig rázta a pendelyét, emiatt az alap 1 m-ből lett is 140cm
- pályák: tavalyhoz képest visszafogodtabban ratrakoltak (főleg a Kossuth-pályákon, feltehetőleg a túlzott gázolajfogyasztás megelőzése miatt). De azért nem volt zavaró az egyenetlenség. Tömeg nem volt, gondolom, az időjárás miatt.
Viszonylag sokat fordulok elő meglehetősen nagy pálya rendszereken,itt a pályák tetején állva és lenézve az az érzésem volt, amikor pl. Sankt Anton-i pályak valamely pár száz méteres letörésén lazán lerobog ezerötszázzal az ember. Pedig fiatalkorunkban milyen nagy szó volt ott edzeni, versenyezni.
- most már minden üzemeltető összefogott (nagyon helyesen) és egy bérlet érvényes minden pályára (tavaly a Csipike még kilógott a sorból)
A táj továbbra is 'Ábel a rengetegben' hangulatát kelti...

Újabb fehér foltot pipáltam ki az elmúlt 7 nap: Tre Valli/Falcade+Moena+San Pellegrino…
- Utazás: odafelé Cortinán keresztül, ami két hágó megmászását követeli meg (problémamentes volt, mert száraz volt az út). Visszafelé Belluno-Udine stb. autópályát választottuk, mert már két napja havazott. Időben kb. ugyanannyi mindkét útvonal.
- Szállás: 5 évtized alatt sok helyen laktam, de ez volt egyike a legjobbaknak: Residence Panorama, Falcade nagyközség Caverson nevű részén (összesen két „fogadó” van ott, viszont rögvest a Le Buse-Molino nevű fekete pálya partján)
- Pályák: minden nap értelemszerűen a Le Buseval kezdtük, aztán bejártuk a Falcadehoz tartozókat, majd átmentünk a San Pellegrino hágó lejtőire. Ez utóbbiak valamelyest rövidebbek, mint a Falcadehoz tartozók, de gyönyörű a táj (véleményem szerint az Alpok legszebb része a Dolomitok). Szerdán elautóztunk Moenába, mert ez kötelező (ez az olasz síválogatott edzőhelye, ha valaki nem tudná). Nincs több száz kilométernyi pálya, viszont nagyon változatosak, príma vonalvezetéssel. A feketéken rajtam kívül még vagy 3-4-en közlekedtek, így még délután is voltak frissen ratrakolt részek. Ha valaki sífutásra adja a fejét, kiépített pálya van Falcadeban és a San Pellegrino hágónál is.
- Időjárás: első 4 nap felhőtlen, aztán két nap folyamatos havazás, ami jót tett az 1-1,5 m alapnak, csak időnkét nem sokat lehetett látni (= vaktában mélyhósízés a pályán belül). Mindenesetre a hóágyúk félreállva dekkoltak.
- Baita (olaszul), Huita (ladinul), Hütte (magyarul? ;)): van bőven, szép nagy terasszal és mérsékelt osztrák árakkal
- A helybéliek (olaszok és ladinok/retorománok) nagyon barátságosak, készségesek, akár németül vagy angolul is lehet velük értekezni. Csak egy példa: megérkezésünkkor a recepción egyből közölték: nem kérnek kauciót, mert megbíznak bennünk…
- A rengeteg lengyel vendég mellett meglepően (?) sok honfitárssal találkoztunk!

20 éve nem síztem frankhonban, de most igen (január 6. és 13. között) és láss csodát, nem bántam meg ;)
- utazás: hatan mentünk egy mikrobusszal, majdnem személyautó sebességgel is haladva 14 óra az út (ami nem élvezet) oda is, vissza is. Az előző napok beli havazásnak csak a nyoma látszott az út szélén, kitűnően tisztítják az utakat a franciák is (pedig 1600 m-en volt a szállás).
- lakhely: Saint Sorlin d'Arves legfelső csücskében,egy faháznak álcázott beton épületben,9 személyes apartman, ami 6 embernek egész kényelmes volt. Van uszodaféléje is, de nem volt időnk kipróbálni...
- pályák: sok van. Változatos volt az időjárás, első napokban sokszor csak az orrunkig láttunk. De rendesen előkészítették a terepet reggelenként, így vaktában lehetett csapatni. Aztán szép idő lett, ezáltal mindannyiunk sízése/stílusa a tökéletesre váltott. Voltak azért furcsaságok: a fekete pályákat egyáltalán nem kezelik,de olyan is volt, hogy elindultunk egy gyönyörűen ratrakolt pályán, aztán 173 m-rel a vége előtt hirtelen kezeletlenné vált... Az is megtörtént, hogy az időjárás miatt leálltak a völgyeket összekötő liftek és síbusszal kellett hazatérnünk a mi völgyünkbe.
- egyik nap bevállaltunk 40 km autózást Les Orelles-ig, ahonnan fel lehet jutni Val Thorens-be. 32 ajróért kiterjesztik a Les Sybelles bérletet, ezáltal az ember Európa egyik legfinomabb terepén is kipróbálhatja tudományát és nem bánja meg!
- kultura és szociológia: a sör alsó hangon 6 pénz (biztos ezzel kompenzálják az olcsó szállásdíjat). Ajánlom mindenkinek a Le Choucas hüttét St. Sorlin aljában (a jelek szerint ez a hegyimentők törzshelye, változatos sörkínálattal), illetve La Toussuire központjában a faból készült óriás mormotával dekorált vendéglátóipari egységet, ahol VSOP minőségű calvadost adnak a hideg ellen (nem olcsón ;))
Viszont sokat változott a helyi lakosság: ha rájuk köszönsz franciául és látják, hogy jobban beszél az ember angolul, ők is angolra váltanak. Még arra is volt példa, hogy németül beszéltem az egyik pincérrel, majd magyarul búcsozott el (Siófokon dolgozott a nyáron)...
Szóval, akinek van ideje, pénze, nyugodtan tessék menni!

A tavaszi sízésem megvolt egy hónapja Arlbergeben. Most téli állapotok voltak Kaprun/Kitzsteinhorn vidékén:
- utazás: csütörtökön Linzig hóesés és havaseső közepette utaztunk, aztán kezdett javulni a helyzet, Kaprun városában már majdnem sütött a nap estefelé
- szállás: Ripper panzió (a tulajdonos sífutó bajnok volt, bizonyíték a ház folyosóján levő kupák és oklevelek. Amúgy, tényleg nagyon kedvesek)
- sízés: pénteken többen voltak (de, amint hallottam egy héttel azelőtt rengetegen: 12 ezren), viszont szombaton és vasárnap nyugalom. Alapjában véve sorállás nem volt. Hó bőven, pályán és azonkívül is, jól kezelve. Habár, ezzel nem kellett törődni, mert a pályákon kívül jóformán ugyanúgy lehetett közlekedni, ha az ember talpán mély hó léc volt (nekünk nem, csak SL, ennek ellenére csak próbálkoztunk időnként :) ). Vasárnap azon vigyorogtunk a liften ülve, hogy kihaltak a pálya sielők, emberek jóformán csak pályán kívül közlekedtek (tanúk: Stani, Laca, 4 Seasons síiskola és jó sokan mások)
- probléma: ezzel befejeztem az idei szezont :(((((

Miáltal januárban az időjárás (magyarul rendes tél) megszakította a sízésünket, illett folytatni. Csütörtökön megint "elugrottam" egy szál magam Ausztria legnyugatibb csücskébe:
- utazás: most is 850 km a célfalu - Wald am Arlberg, az Arlbergtunnel túlsó végén
- időjárás: 1000 méteren a nemrégi esőzés már csak hófoltokat hagyott. Innsbruck környékén 21 fok volt, ami meghülyítette az autóm guminyomás érzékelőjét, mert nyomásvesztést jelzett, de lebeszéltem róla... Fent a hegyen 1-2 méteres hó
- sízés: pénteken az öcsémmel kettesben nyomattuk: Stubenben parkoltunk, a régi 2 személyes ülőlifttel felmentünk a helyi pályákra, a hó korai tavaszi volt (tehát nem olvadt túlzottan). Néhányszor körbejártuk a helyi terepet (ezt muszáj, mert nagyon kellemetes pályák), aztán kipróbáltuk az új összeköttetést (Flexenbahn) - kb. egy fél éve alatt építették, két kabinos lifttel létrehozták St. Anton és Zürs kapcsolatát (itt, Hunniában elképzelhetetlen egy ilyen beruházás megvalósítása ennyire rövid idő alatt...)1374 m tengerszint fölötti magasság alatt meglehetősen latyakos volt, de fennebb kellemes tavaszi firn és jó gyors (mértünk sebességet, a max. 102 km/h volt, így vén fejjel ez elfogadható - biztos besegített a Montanasport által felkent Wachs). Másnap felautóztunk Zürsbe, ahol a tömeg miatt bezárták a parkolókat. Áthídaltuk: a benzinkútas 5 pénzért megengedte, hogy a területén hagyjuk az autót
- Hütte Kultur: most már valóban arrafelé is rengeteg a magyar vendégmunkás. Első este, vacsorakor az egyik vendéglőben a meglehetősen csinos pincérnő, amikor meghallotta, hogy magyarul beszélünk, egyből odakiáltott a bárosnak: Magyar vendégek vannak! Ezáltal normál árért dupla adagot kaptunk. Aztán, más helyen, az is bevált, hogy a dugig telt Hüttében hangosan magyarul társalogtunk (nem kiabáltunk), rögvest felfigyelt egy magyar pincér és sürgősen helyet szerzett nekünk
- medicina: 2 héttel az indulás előtt rám tört valami irdatlan lumbágó (eszméletlen derékfájás), emiatt már azon voltam, hogy nem reszkírozom meg a túrát (a gondolattól is könnybe borult a szemem). Aztán mégis elindultam, útközben folyamatosan szenvedtem, érkezéskor alig tudtam kiszállni az autóból. Aztán kezeltem magam némi szteroid és nem-szteroid tablettákkal + keményen síztem, és láss csodát, már néhány csúszás után alig volt fájdalmam! (rövidesen, mint nem gyakorló reumatológus, dolgozatot fogok írni a jelenségről :))

3 év kihagyással, végre megint összegyültünk a szokásos februári találkozóra a múlt hét végén. Nem bántuk meg:
- utazás: még mindig hosszú, de sejlik a fény az alagút végén, még estefelé is dolgoztak a leendő új autópálya szakaszokon
- időjárás: csütörtökön 15-20cm hó hullott a meglévő 50-re, ezáltal pénteken gyönyörű téli táj fogadott, szép fehér fenyőkkel, mínusz fokokkal, kék éggel
- pályák: pár éves csíkszeredai tartózkodás következtében, már 1969 óta ismerem Hargitafürdő pályáit, ennyire buckamentesnek soha nem láttam őket. Azon kívül, hogy 3 éve már a Miklós pályán is van telemix (ami Székelyföldön azt jelenti, hogy hol csákány, hol tányér érkezik), most már hópuskák is vannak, így csapadékmentes időben is tudnak havat termelni. Arrafelé hideg az van rendesen, úgyhogy nem gond az ilyesmi. Azonkívül rendszeresen ratrakolnak is. Az időnkénti tömeg a liftnél nem a kezelők hibája, hanem a természeté: a Kárpátokban egyszerűen nehézkes több kilométeres pályákat kialakítani, ezért a népek gyorsan leérnek az aljba és sorukra várakoznak...
- ökonómia: a jelek szerint a különböző tulajdonosokból álló közbirtokosság rájött, hogy jobb összefogni. Ezáltal nő a bevétel és növekszik a munkalehetőség a vidéken. Most már közös bérlet van a Miklós és Kossuth pályákon, labanc szóval chip-es Punktekarte. Egyre több a kis panzió, de egész szép apartmanházak vannak és épülnek még mindig. Ez persze azzal jár, hogy odavonzódnak a Kárpátokon túliak is, de még Brassó vidékéről is sokan mennek, gondolom az alacsonyabb árak miatt. Sőt, igyekeznek nemcsak téli elfoglaltságot kínálni, hanem bővítik a mofettákat, ott van a Balu élménypark, MTB lehetőségek, stb.
- kultura: már forgalomba került az 'igazi tiltott sör', ilyen feliratú furgonok is láthatóak már az utakon :)). A központi hüttében tájékoztattam a dolgozót, hogy a Stroh-rummal feljavított forraltbort német nyelvterületen Jaegertee-nek hívják (mondjuk nem spórolt a rummal)
Szóval, aki nem hiszi, járjon utána, de tényleg csak ajánlani tudom.

Eddig a Dolomitokban, a Brenner autópálya jobb oldali részén (észak-dél irányból nézve) nem síztem, de most egy hétig igen, jó volt ;)
- utazás: hosszú, főleg, hogy Graz-Villach-Lienz-Brixen-Trento-Folgarida útvonalon mentünk oda-vissza (lehet, hogy autópályán menvén Szlovénián át vagy Innsbruck felé a Brenneren át időben rövidebb - legközelebb kipróbálom)
- szállás: Folgarida/Nevesole apartmanházak. Hármunknak egy 2 légterű apartman jutott erkéllyel, nem szűkösködtünk. Egyesek, a 2 személyes stúdiójuk miatt panaszkodtak
- pályák: élvezetesen hosszúak, nagyon jól kezeltek. Első 3 nap jóformán verőfény és főleg műhó ( pályán kívül csak barna fű), aztán végre megjött a tél és minden fehér lett. Volt olyan, hogy a szállás környékén (1400 méteren) esett az eső, 200 méterrel feljebb ömlött a hó, fútt a szél, (ahogy Dimitrij mondja). Van egynéhány olyan kék pálya is, hogy megfelelő carving technikával 70-90km/h-val lehetett repeszteni. Miáltal van vagy 150 km-nyi pálya, az időjárás változatossága miatt nem tudtunk mindenhova eljutni (pl. Pinzolo kimaradt). Ugyanakkor akaratlanul is végigjártuk Madonnát, mert tovább mentünk a kelleténél. Igyekeztünk volna visszatérni a mi völgyünkbe vezető lifthez, de nem sikerült, ezért a fél várost végig kutyagoltuk - így meg volt a városnézés is :) (Ínyenceknek ajánlom a Tomba, Diretissima, Orso Bruno és Folgarida negra lejtőket ;)
- népek: vannak olaszok is, de ennyi lengyelt utoljára Varsóban láttam/hallottam (úgy tűnik valami érdekeltségük van arrafelé). Egyébként úgy érzékeltem, hogy jóval több a kezdő síző arrafelé, mint ahol máshol jártam (pedig voltam már egynéhány síterepen...). Ezáltal oda kellett figyelni, főleg a ködös-hóeséses időkben
- kultura: a sör osztrák áron (5 eur) között mozog, Marivellában olcsóbb. Egyes helyeken (ha románul kéri az ember) 1 euró minusszal értékelik a dolgozók! :))
Aki teheti, érdemes kipróbálni!!
Jut eszembe: Madonna di Campiglio német neve: Unsere liebe Jungfrau im Walde (ha valakit érdekel...)

Ahogy a labanc mondja, 'noch einmal' (az előbb sikerült kitörölni egy kép helyett az egész irományomat):
- múlt csütörtökön a szokásos arlbergi túrára indultunk, kipróbálni a Flexenbahn kiépítése által létrejött legnagyobb összefüggő osztrák rendszert (nagyjából 350 km), de közbeszólt a Főintéző.
- mínusz 7 fokból indultunk Keszthelyről. Ellentétben az eddigi szokástól, kipróbáltuk a legrövidebb útvonalat (Khely-Graz-S6-os-Liezen-Bischofshofen-Lofer-Innsbruck-Arlberg), de ez egy jó órával többnek bizonyult, mint a kb. 100 km-rel hosszabb autópálya... Innsbrucknál még az eső is esett
- a helyszínen közepes havazás fogadott, ami másnap reggel erőteljes havazásba csapott
- tudni kell, hogy a Sonnenkopfon nincs hóágyú, csak előző kedden tudtak kinyitni a hóhiány miatt. Ennek annyira örültek a dolgozók, hogy mindenkinek a lécét a liftes fiúk helyezték be a kabin tartójába (egyébként ez nem szokásuk)
- aztán egész nap visszafogott látásviszonyok közepette, de freeride állapotokban közlekedtünk a pályákon (előző este ratrakolt pályákon 30-40 cm friss hó)
- szombaton még zordabb időre ébredtünk, már a faluban is alig lehetett látni, inkább kirándultunk egyet, a sífelszerelésből csak a botokat vittük (és némi rumot :)). Hazatérvén pedig lelapátoltunk a lakókocsikról kb. 80 cm havat
- ami eddigelé nem volt jellemző Ausztria túlsó csücskében: egyre több a magyarul beszélő vendégmunkás a Hüttékben (hazai, erdélyi, felvidéki egyaránt)

Miáltal 10 napja nem síztem, ma elugrottam Eplénybe. Kb. háromnegyed tízre értem oda, máris a felső parkolóba tereltek, ami félig volt tele. Mire előástam a cuccaimat és felvettem a bakancsomat megtelt a parkoló. 40 perces buszra való sorállás után a pénztárnál voltam, a jegyvásárlás már csak percek kérdése volt. Az ülőliftnél volt vagy 134 ember, de gyorsan haladt a sor (és ez így volt egész nap). Lehet, hogy felületes voltam tájékozodásaim során, mert azt hittem, hogy több pálya működik. Végül is a pályák szélén ki lehetett kerülni a gyerekeket és a gyengébb lábakon álló szüleiket kellő odafigyeléssel... Arra jó volt, hogy ebben a hóínséges időben az ember friss levegőn volt, sízett is és elbeszélgetett a zirci veteránokkal sorban állás közepette. Mindenképpen értékelem a működtetők hozzáállását, hogy ilyen időjárás viszonyok mellett is olyan körülményket teremtenek, hogy itthon is meg legyen a sízés élvezete (ugyanezt mondom a többi hazai működő síterep kapcsán is!).

Mivel 4 szabadnapot nem lehet parlagon hagyni és tudván, hogy ilyenkor a közeli osztrák terepeket ellepik a pannon tömegek (és "némi kötődés" folytán) a Madarasi Hargita mellett döntöttünk:
-utazás: szombaton indultunk, Berettyóújfalutól folyamatos kamionsor. A Királyhágó előtt "vitába" keveredtem egy kamionnal, ami 90 km/h-val próbált egyszerre 5 autót előzni, miközben szemből is jöttek, végül nem sikerült az árokba löknie (és még a sofőr volt felháborodva...). Később egy mikrobusz kísérelte meg ugyanezt. Marosvásárhelyig mentünk. Vasárnap reggel aztán bő 2 óra alatt felértünk a hegyre. A sorompós néne közölte, hogy nem kell láncot tenni, mert végig száraz az út. Ez igaz volt a fedeles kútig, de onnan, főleg a kanyarokban 3 mm hóval borított jég volt, ami, a nyomok alapján, sokakat megviselhetett :) Nekünk összkerék meghajtással nem volt gond... Fent jelentős mennyiségű autó volt, lévén vasárnap.
-szállás: a Súgó panzió egyik 6 ágyas szobája, öten jól elfértünk :) Igazán kedves, vendégbarát személyzet, a félpanzióból mindig rendesen jóllaktunk (persze ezt tudtam, most voltunk harmadszor náluk).
-pályák: Székelyföldet keményen sújtja a kevés csapadékkal megáldott tél. Ennek ellenére és a hóágyuk segítségével az összes pálya jól sízhető, minden lift működik. A Nagy Mihály felső fele kissé buckás, de kellő figyeléssel áthídalható ;) Mivel a felvonókat nagyobb hóra tervezték, az önkiszolgálás nehézkes, de a liftes fiúk becsülettel odahelyezik a csákányt/tárcsát még az akkora embereknek is, mint én...
-kultúra: jobbára "igazi csíki sör" - most is túl közel van a pályához a panzió terasza...
-építészet: azt hiszem, erről még előzőleg nem írtam (de a műépítész vejem teljesen aláírja látván a valót): nagy kár, hogy ennyire koncepció mentesen, össze-vissza módon/stílusban és helyre kerültek az épületek. Némileg enyhíti a helyzetet, hogy a régi (mondhatnám igazi) Menedékházat egész rendesen felújították.

Sokszor voltam a Dolomitokban, most már ez is kipipálva:
-utazás: arrafelé 7 és fél óra, visszafelé 2-vel több az egyszerre hazainduló tömeg miatt
-szállás: Piculin apartman ház. Nekünk két személyre egy szép nagy hodály jutott, egyedüli gondunk az volt, hogy a kerámia tűzhely lassan melegedett. Viszont a felvonó (gondola) kb. 3 perc gyaloglás+sízésre volt :)
-hó: mindenhol legalább 60 cm (2/3 mű és 1/3 természetes). Reggel jó fagyos, aztán estére lágy, amit a nem túl szakértő tömegnek sikerült jól feltúrni...
-pályák: nagyon jók, szélesek, jól kezeltek (jobban, mint a szomszédban!). Ennek következtében időnként meglehetősen nagy sebességgel közlekedtünk. Volt olyan nap, amikor majdnem lekéstük a Bruneckből hazaszállító liftet. Persze egyik nap körberohantuk a Sella Rondát is (a Corvara-i 5 eurós parkolójegy nem esett jól :(, de a csatlakozó pontokon levő tömeg sem). A táj viszont továbbra is csodálatos.
-kultúra: a sört ott is 5 eur környékén adják, igaz, záróra után is :)
Mondhatnám: egyszerűen nagyon jó volt, bármikor visszamennék oda (is:))))

Ide írom, de 3 arlbergi területről lesz szó.
Mivel már egy hónapja nem síztem és nagyon égett a sítalpamon wax és a jelenleg folyamatban levő PST-TS akción munkahelyi akadályoztatás miatt nem tudtam részt venni, múlt szerdán egy ősrégi (síző) barátommal elugrottunk Ausztria legtúlsó csücskébe.
Utazás: továbbra is 850 km Erdtől, de félórával hosszabb, mert az osztrák-német határon az út beszűkül 1 sávra és a nem EU-s autókat kivezetik. Tirolban folyamatos 100 km/h-ás korlátozás (normál és IGL).
Hó: van bőven (persze láttam már ott a sokszorosát is). A faluban 70-80 cm, a pályákon 1-1,5 m, természetesen jól kezelve.
Sízés: mivel a barátom még nem járt arrafelé, gondoltam megmutatom neki a javát. Csütörtökön Stubenben kezdtünk, végig jártok az ottani összes pályát (közben csodáltuk a sítúrázókat, akik felmentek 2 óra alatt a csúcsra, majd a félméteres porhóban leereszkedtek a köznéphez). Aztán átmentünk St. Antonba, bejártunk minden pályát (St. Jakob és St Christoph - ez az alpesi sízés bölcsője! - is benne volt, a Rendl-re idő hiányában nem jutottunk el. Pénteken Zürs-Lech volt a soron. Meglepetésemre tavaly óta megváltozott az út, az Arlberg-hágón 500 m-rel hamarabb kell lekanyarodni Zürs felé. Kezdtük a Trittkopf nagykabinnal (alatta egy 800m-es szintkülönbségű, kb. 6 km hosszú pálya van, osztrák mércével piros...) , aztán bő 2 óra alatt megtettük a Weisseringet (a barátom szerint mind csak mentünk, de nem síztünk :) ). Ezt követően a kimaradt zürsi pályákat is besíztük.Szombaton már jelentős számú magyarul beszélő német állampolgár csatlakozott hozzánk, a télies időjárás miatt a Sonnenkopfot választottuk. Végig járható volt mindkét völgymenet, kifejezetten jó hóval. Meg kell jegyeznem, hogy itt csak természetes hó van!!
Lakhely: lakókocsi, tetején 80 cm hó :)
Kultúra: idénre nem drágult a sör (4,90-5,20 eur között mozog...) Orosz, angol, de még olasz síző is van bőven. A Kelobar a Sonnenkopf alján még mindig az egyik legjobb Apres-ski Ausztriában.
Márciusban folyt. köv.

Kiegészítem a Robi képeit némi szöveggel:
Egy nagyon régi jó barátommal csütörtökön mentünk Kaprunba, eléggé nyári körülmények között, mert időnként még +27°C-ot is mutatott az autó hőmérője útközben. Este még békésen néztük a gleccsert borozgatás közben az erkélyről, egy szál pólóban.
Péntek reggelre teljes változás, borongós idő, a hegyen már 3-4 fok, de jó sok hó. A Langwied aljáig kiválóan lehetett sízni. Déltől változott a helyzet: az Alpincentertől felfelé havazott és egyre ködösebbé vált, onnan lefelé pedig szép csendben esett az eső :( , de kitartottunk. Aztán hazafelé, bánatomban vettem egy jól leárazott verseny sisakot a langwiedi köztes megálló boltjában.
Szombaton már az szállás ablakából láttuk, hogy baj lesz, a nagy hegy teljes felhő alatt volt. És valóban, egész nap 5-33 méterre lehetett csak látni. Hiába volt 20-30 cm friss hó, nem lehetetett igazán kihasználni, ezért hütte-program (11-kor Robinnal való talpas sör) és Zell am See-beli séta következett.
Vasárnap reggelre bevált az időjósok előrejelzése: vakító kék ég. Idejekorán felmentünk a gleccserre (a parkolóban riasztóan sok volt az autó, de sor egy liftnél sem volt). A pályák tökéletesre ratrakolva, pályákon kívül finom porhó. A legélvezetesebb az edzések után felszabadított terület volt, ahol a kemény alapra leratrakolt friss havon lehetett mélyen bedőlve karcolgatni.
Nagyon tetszett a Black Mamba - igazán kellemes fekete pálya (eddig nem sikerült kipróbálni, mert csak téli szezon előtt jártam errefelé az utóbbi években).
Sajna , holnapután nyári gumi tevődik az autómra, ezért előveszem a bringámat.
És pár saját kép:

Úgy alakult, hogy az elmúlt (hosszított) hétvégét Arlbergben, a Sonnenkopf aljában töltöttük.
- Csütörtök: 850 km-nyi utazás
- Péntek: eszméletlen gyönyörű idő, tökéletes hó, a teli parkoló ellenére mínusz 3 perc várakozás a lifteknél (errefelé valami ok folytán nincs sorállás – most, igaz, sok volt a gyalogos túrázó: taposott téli túra utakat is készítenek). Mi hihetetlen jókat carvingoltunk, pályán kívül és belül. Egy adott pillanatban azt hittük, hogy hirtelen változni fog az idő, mert egy csapásra 5 fokkal csökkent a hőmérséklet – aztán rájöttünk, hogy épp napfogyatkozás van  Később erőteljesen barnultunk, a Riedkopfhütte hőmérője 23 fokot mutatott, mégse lágyult a hó.
- Szombat: csepergő esőre ébredtünk (lakhelyünk, Wald am Arlberg, 1000 m-en fekszik), de 1500 m fölött ez átváltott havazásra. Szerencsére időnként felszakadozott a köd, így zavartalanul csapattunk. Hazafelé végig lementünk a völgymeneten (pedig félúttól le volt zárva), az igaz, hogy tökig áztunk, mert a vége felé zuhogott az eső. De megvigasztalódtunk a Kelobar-ban (szerintem ez labancföld egyik legjobb apres-ski-je), nem kevés sör és a Dreirad (= tricikli) nevű zenekar live koncertje mellett.
- Vasárnap: a tél lejött a völgybe is, 10 cm-nyi havat sepertem le reggel az autóról, utána következett a szomorú, hazafelé vezető újabb 850 km…
(Egyébként mindenkinek nagyon ajánlom ezt a síterepet, családbarát is, van kisgyereknek való pályától kezdve durva feketéig minden, korlátlan freeride lehetőséggel fűszerezve, 1000 m-től 2300-ig. Nyáron hegymászás és MTB trekkek. csak hát egy „kissé” messze van.)

Tettünk egy hosszított hétvégét (télen, 7 év után a Madarasi Hargitán), részletek:
-út: az országúton való lassú haladás közismert (oda- és vissza is kb. 10 óra volt az út...) Felfelé az ivói utat választottuk. Miután a töksötétben a háromból 2 autóra nagy nehezen feltettük a hóláncot (az enyémre nem, mert összkerék meghajtású) elindultunk. Persze az egyiké rövidesen elszakadt. De így is minden gond nélkül célhoz értünk. Hazafelé a szentegyházi utat választottuk: volt szembejövő forgalom, de a népek minden hektika nélkül türelmesen megoldották, hogy sérülés nélkül elférjen két autó ott is, ahol csak egynek lett volna helye. Azért olyan kanyar is volt, ahol az előttem haladó kocsi 3 keréken haladva kb. 40 centi magasságra pattant :)
-pályák = a tökély. Gyönyörűen ratrakolva, a sok autó ellenére a pályákon nem volt tömeg. A Nagy Mihály-Kis Mihály-Súgó útvonalon időnként kifejezetten "sebes" carvingolást sikerült repeszteni. Amint egyik képen látható, itt van a román síterepek legjobb fun-parkja is (a repülő fiatalember közülünk volt). Annak ellenére, hogy össz-vissz csak 5-6km-nyi pályamennyiség van, nem untuk meg! A Nagy-Mihály még most is (annak ellenére, hogy meglehetősen sokat közlekedek mindenféle osztrák, olasz, francia stb. harci pályákon)jól megdolgozza a combizmaimat
-szállás: a Pethő-panzióban laktunk, abszolút osztrák színvonalon. Még meg is hatódtunk, mert a dekorációként kitett, ősi fényképek egyikén, az öcsémmel a szüleinket fedeztük fel!
-kultura: csak "igazi csíki sör" fogyasztódott :) Az a probléma, hogy a Súgó-panzió terasza túl közel van a pályákhoz, ezáltal az ember, amint szomjas lesz, sürgősen betéved oda...
(bocsánat, de az első képet nem tudom talpra állítani)

Az elmúlt hetet Hinterglemmben (=holnap Saalbach) töltöttem.
Íme a részletek:
-útviszonyok: kifelé a latyakban való előzés során még a fékasszisztens is bekapcsolt. Hazafelé 40 km/h-ás araszolás a sok német és holland miatt Salzburgig, aztán totyogás a lengyel és cseh sporttársak miatt
-időjárás: váltakozva tél (erős hóesés, a csúcsokon -12°C, 40 km/h-ás szellő), közben másodnaponta verőfény. Mikroklímatikus jelenség lehet az oka, mert mindig a Schattbergen volt a legvadabb idő
-pályák: nem tetszett, hogy labanc testvéreink nem minden pályát ratrakoltak naponta. A Zwölferkogelen lesz a a febr. 21-22.-i férfi lesiklás és SG - ezt folymatosan locsolták. A jégre, ottlétünk alatt esett kb. félméter porhó. A "Gesperrt" felirat ellenére behatoltunk a lezárt részre, valami fenomenális freeride élményben volt részünk. Közben mások is vérszemet kaptak, ezáltal gyorsan feltúródott ez a pálya is. Itt volt egyik nap a UK Police Championship, mit ne mondjak, nem volt egyenletes a brit konstáblerek sítudása... :)
Mégsem panaszkodok, mert kifelyezetten jókat csapattunk.
-művelődés: a hütték tartják a színvonalat (egy fokkal olcsóbbak, mint Arlberg). Aprés ski: eddig nem ismertem az általunk "Kecskének" elnevezett helyet (a déli oldalon, Hinterglemm központjához van közel), ajánlom mindenkinek, erős ipari bulizást lehet ott átélni...
És egy pár kép:

Pontokba szedem:
-az út odafelé 6 és fél óra volt, vissza 5 és háromnegyed
-szállás: Steinachhof (ez egy ifjúsági szálló, Saalbachban. Rajtunk és néhány német családon kívül egy autóbusznyi belga fiatal volt, akiknek egyik este sem sikerült idejekorán elaludni, ezáltal mi i is gyakran felébredtünk éjszakánként. Nem szóltam rájuk, mert eszembe jutott a fiatalkorom...)
-hómennyiség: na,ezen röhögnöm kellett - pont egy hónappal ezelőtt voltam a Dolomitokban (a Civetta alján, Zoldo Alto-ban, ott a már a faluban volt 3 m hó)- itt Saalbachban az árnyékos részeken max. 20 cm... De: a pályákon alul műhóból 30-40, fentebb normál hóból helyenként 90 cm. És a gondos labancok minden nap szépen rendezték, délelőttönként igazán jól lehetett sízni, mindenhol.
-pályák: mint tudjuk, változatosak, és jók. Annak ellenére, hogy ezen a héten volt több országban a farsangi vakáció, mindig elfértünk, csak egyszer sikerült egy boardos kislányt egy csöppet meglöknöm, de nem esett el (én sem). Délutánra viszont a völgyi részek feltúródtak, 30 centis műhóban kellett közlekedni.
-időjárás: első nap (hétfő) verőfény, aztán 3 napig köd valamelyes havazással körítve, aztán pénteken megint gyönyör. Ma,szombaton, sütött a nap, de haza kellett jönnünk :((
-értékelés: még mindig "5"

A tavalyi jelenlét kimaradt, de az idén megint jártunk ott (múlt vasárnap jöttünk haza). A 10 nappal azelőtti eső miatt, csak a Csipike pálya működött, nagy sajnálatunkra - mert a Miklós-pályára végre egy normál csákányos liftet szereltek időközben. Ennek ellenére, végül is, kellemeseket csúsztunk az egyedüli működő részen, túlzott tömeg sem volt, a Bónis hütte pedig pótolta a jobb pályákat némi szászrégeni barna komló tartalmú folyadék révén... Az egy külön élmény volt például, hogy a néhány perces sorállás alatt a jelenlevőkel örömmel tárgyaltuk, teljesen ismeretlenúl, Miklós Edit SG eredményét (ő lévén a környék egyik elszármazottja, a még mindig odatartozó Tófalvi Éva mellett). Ami még fontos: végre beszereztek egy Bombardier ratrakot, amit használnak is (ellentétben az előző évekkel), ezáltal minden nap jó a pálya minősége...

Harmadszor fogok neki, mert kidob a rendszer:
Az úgy volt, hogy némi só és homok segítségével múlt vasárnap sikerült kijutnom a pincegarázsból. Szlovénián keresztül eljutottunk Bellunoig, de közben útzárakról jöttek hírek (mint később kiderült, egy 400 m-es lavina lógott az út fölött), de végül minket engedtek tovább elsőként a célpontba, Zoldo Altoba. Igaz, ott 2 és fél méteres hó fogadott. 3 napja az összes pálya zárva volt. Emiatt első reggel épp elkezdtünk bánatunkban pálinkázni, de jött a hír, hogy elindult a helyi kabin, és működik 3 pálya. Aztán, miközben folyamatosan ömlött a hó, naponta egyre több pálya nyílt meg, míg végül, tegnap már Alleghebe is át lehetett menni. Ekkora havat az 51 síszezonom során még soha nem láttam… A pályákat, a lehetőség szerint, igyekezték rendezni, de az irdatlan égi áldás miatt off piste minőség volt leginkább (ezáltal az új lécem – Atomic redster 2 deck SL - minden kiválóságát kipróbáltam, csodás léc!!!). Még spóroltunk is, mert a becsületes taljánok, a nyitott pályaszám arányában adtak a napijegyet, 25 ajrótól kezdve, a normál 43-ig  Aztán ma hazáig zuhogó esőben hazajöttünk, egyre szomorúbban.

A nyári szabadságunkat a Garda-tó legészakibb csücskében töltöttük. Ez a vidék az, ahol nyugdíjas éveimet el tudom képzelni: szép nagy(tiszta) víz, amiben a fürdéstől kezdve a kite-olásig minden végezhető, 2000 m-es hegyekkel körítve. Nyugis bicikli utak a tó partján, ugyanakkor síbusz analógiára mtb-shuttle járatok a hegyi trekkekre + minden harmadik ház bicikli kölcsönző (elfogadható áron, nagyon komoly bringák is). De: télire 40-80 km-re ott van Val di Fiemme, Val di Fassa stb., és a sielok.hu-n nem jegyzett Monte Baldo (ez geológiailag lehet, hogy már nem a Dolomitok, de közvetlenül tőlük délre van - a mi lakhelyünktől - Riva del Garda - kb. 10-12 km-re volt). Egy 2 lépcsős kabin visz fel 90 m-ről 1760-ra, a második lépcső még forog is, hogy a népek mindent lássanak, fent pedig normál hütték, felvonók, télen mindenféle szintű pályák és felvonók. Nyáron 2 óránként a mtb-osokat is felviszik, aztán lehet lefelé zúgatni. A képek magukról beszélnek:

Pontokba szedem a Dolomitokba tett idei második látogatásom (március 2.-9.):
- utazás: 5 autó ment konvojban, ezért lassan haladtunk. Erre még rátett, hogy rövidítés címén a Passo Falzeregón (2100m) és a Passo Pordoion (2239m) át mentünk már sötétben. Ugyanakkor jópofa volt, hogy a hágókon haladva az út melletti pályákon dolgozó ratrakok mellett haladtunk. Hazafelé, napvilág, 1 órával volt rövidebb az út.
- szállás: szuper – Hotel Alpi Campitellóban (persze, nem volt ingyen…)
- pályák megközelítése: Campitellóban van egy 100 személyes gondola (a szállásunktól 500m-re, síbusszal mentünk oda minden nap). Ez felvitt a Col Rodellára (2400m), ahonnan a Dolomiti Superskibe lehetett becsatlakozni, rögvest balra Val Gardena felé vagy le a völgybe Canazei/Belvederén át Arabbába és tovább.
- tömeg: főleg szláv nyelvcsaládba tartozók (leginkább oroszok lengyelekkel és csehekkel fűszerezve). Ami érthetetlen, hogy kedden volt a legnagyobb tömeg, reggel a helyi gondolára több száz ember várt, ott álltunk vagy egy órát. Aznap a Marmolada volt a cél, ezáltal még 40 perces sorállást abszolváltunk az ottani kabinnál is. Más napokon elviselhető volt a várakozás, de Ausztriában hasonló toporgásra azért nincs példa. Viszont jókat lehet beszélgetni a várakozás közepette.
- időjárás: első 3 nap verőfény, aztán beborult, 1800m alatt őszies (=eső), fölötte tél (=havazás + szél), de időnként azt is megszakította egy kis napsütés. Amúgy hó van bőven, a pályák rendezettek, de egy idő után a nagy tömeg jól feltúrja a havat, ami sokaknak gondot okozott.
- amiért mentünk :) : rendesen sokat síztünk, igyekeztünk mindenhova eljutni (a csapatból néhányan nem először voltunk ott). Egyik nap tervezetten végig mentünk a Sella Ronda narancs változatán, de volt olyan is, hogy akaratlanul végig jártuk kettesben az öcsémmel, rátéve egy „kis” plusz utat La Villába – ugyanis kötelező módon végig kellett mennünk a Grand Risán (itt rendeznek gyakran GS világ kupa futamot). Az odaút meg volt 2 óra alatt, viszont visszafelé hosszabb volt a liftkészlet milyensége miatt.
- hütte: rengeteg van, átlag osztrák árak, helyenként magyar személyzet. Amint az egyik képen látható, van két leányzó, aki központi fekvésű Hüttékben go-go műsort tart, felajzva a sízésben megfáradt férfiemberek tömegét :))
- összegzés: biztos, hogy még járni fogok arrafelé!

7 év után megint errefelé töltöttem egy hetet. Ami azóta új: lett egy új pálya a Cermisen, az Olimpia III, ami csak fokozza a terep kiválóságát (ezen futottak fel a Tour de ski résztvevői január közepén).
A Csaborék által felszántott hó szépen megmaradt + végig hétágra sütött a nap. 5+1-es bérletünk lévén egy napot a Sella Ronda narancsos irányába való közlekedéssel töltöttünk (kissé "zavaró", hogy az ember kénytelen kihagyni jelentős pályákat a körsízés miatt), 2 nap az Alpe Cermis, 3 nap a Latemar/Obereggen/Predazzo vendégei voltunk. A pályák tökéletesen kezeltek voltak, a sör osztrák színvonalú és árú (helyenként 5 ajró :() A völgy egyedüli hátránya, hogy nincs igazi pályaszállás, de ez legyen életem legnagyobb problémája :)
Amint a képeken látható, egy sílécérdekességet is láttam: márkája Carabinieri (nem más, mint álcázott Nordica). Amúgy szigorúak a viselőik: a szemem láttára vittek el valakit mások testi épségének veszélyeztetése miatt (sok pénzébe vagy a bérletébe kerülhetett a felelőtlenség).
Aztán szombaton visszatért a tél, sikerült 11 órát utazni hazafelé, mert az első 200 km-t kb 47 km/h átlaggal lehetett megtenni...

Régi tervem valósult meg. Tegnap keszthelyi indulással elindultunk Szlovéniába. Mivel Mariborban a jelentések szerint nagyon kevés a hó, inkább egy fél órával többet autózva Roglában kötöttünk ki. Kicsit riasztó volt a sok autó az út szélén, de kiderült, hogy az autónkhoz közel is volt egy pénztár, illetve szépen eloszlott a nép a pályákon, 2-3 percnél többet nem kellett sorban állni. A honlapon jelzett 70 cm hó tulajdonképpen 20 természetes jég és 20 cm műhó volt (szerencsére a múlt héten élezésen esett át a lécem). Mivel először jártunk télen Szlovéniában, eleinte csak a központi pályákon közlekedtünk, de a déli Hütte (szlovénul "bifet") program során ránézve a térképre újabb lehetőségeket fedeztünk fel: a legjobban a 11-es ülőlifthez (Jurgovo 1) tartozó pálya tetszett, felül piros, lennebb svarc. Normális (értsd természetes min. 1m) hó esetén biztos nagyon élvezetes a terep, és dél-nyugat Mo.-on lakók számára egész közel van (kb. 2,5 óra volt az út. Én Érdről ilyen színvonalú terepre többet kell utazzak bármilyen irányba.) Amúgy tisztán labanc fíling van arrafelé, a rádió is az FM4-et fogta be, a mindenhol szabályos hütte-zene szólt (igaz, szlovén szöveggel), még live-koncert is volt a Planja ülőlift aljában :) Csak egy képet sikerült készítenem, mert lemerült a telefonom:

Jó szokásomhoz híven, megint 3+2 napot (3=nettó sízés, 2=nettó utazás) töltöttem Arlbergben. Az időjárás rendesen változatos volt, 1000m alatt sokszor zuhogott az eső, majd átváltott havazásba. Ezáltal az éjszakánként leratrakolt pályák reggelre off-piste jelleget öltöttek: kemény alapon 20-30cm friss hó, amit szépen feltúrtak a népek, és persze a köd is fokozta a nehézségeket. Meg a szél, ami miatt Zürsben leállították a magasabban levő lifteket (jelentős tömeg rekedt lenn, csak gyalog érték el a völgyeket összekötő felvonókat). De néha kisütött a nap is: ekkor jöttünk rá, hogy szép időben mindenki jól sízik, máskor kevésbé :)
De az autóvezetés is nehézkes ilyenkor, pl. tegnapelőtt liftzárás után több megcsúszott autó miatt alig tudtunk hazaérni Zürsből.
Mindezek ellenére nagyon élvezetes volt, továbbra is az egyik legjobb sívidék szerintem.

Szerda déltől szombat délutánig tartózkodtam Turracherhöhén. A nagy hőség és a viszonylag vékony hóréteg ellenére a pályák teljesen rendben voltak, a délutáni kásásodás sem okozott gondot, ha valaki nem félt tőle. A Seetaxit mi is kipróbáltuk, a vezetője viccesen többször belevitt a tócsába :) Ingyen pezsgő már most is volt, meglehetősen nagy sorállás árán (a sor nagyrészét, persze, a forradalmi lelkületű honfitársaink tették ki).
Én most jártam itt először, ílyen 3-4 napos kirándulásnak kifejezetten megfelel a terep - van minden minőségű pálya, rövid is, hosszú is. Néhány perces sorállás is csak az ülőlifteknél volt, a csákányosok jóformán üresek voltak, ezt ki is használtuk.
Egy kis negatívum: a Kornock tetején "kissé" gyorsan haladva utolértem egy kígyózó gyerekcsapatot. Kénytelen voltam letérni a pályáról, egy jégrög lepattintotta az egyik lécemet, így 10m repülés után a csákányos lift oszlopa állított meg. Védőszivacs nem volt rajta... A derekamon most a szivárvány minden színe fellelhető:)

Az elmúlt hétvégét (P-Sz-V) a Hargitafürdőn töltöttem. Csütörtökön Marosvásárhelyig utaztunk, meglehetősen télies útviszonyok mellett (=végig havazott), de a főutak azért járhatóak voltak. Péntek reggel már szép időben jutottunk fel a hegyre. Hóban nincs hiány, több, mint másfél méter.
-Hiányosságok: a ratrak használata továbbra sem erőssége a pályakarbantartóknak, de a buckák nem jelentettek akadályt, mert porhóból voltak. A Kossuth-felvonó hihetetlenül lassú, 20-30 ember volt a pályán, mégis 10 perceket kellett sorban állni. Sört kénytelenek voltunk mi vinni a pályára egy hátizsákban, mert az üzemeltetők elfelejtették a komló és a sízés közötti fontos összefüggést...
-Fejlesztés: megnyílt a régi-új Kis-kossuth pálya, egy tányéros felvonóval (normális sebességgel) - ez egy világos piros nehézségű, edzésre is használják. (Van egy nagyívű tervük, 20 km-nyi pályarendszerrel, de egyelőre az erdélyi autópálya analógiája jut eszembe róla - remélem tévedek.)
-Kiegészítő sportok: van egy jól karbantartott jégpálya és persze a "hópánkó" (=snow-tubing)
Összességében az idei "székelysízésem" is kellemes volt.

Többször jártam már a Dolomitokban, de Cortina eddig kimaradt. Most bepótoltam ezt a hiányosságot: február 4-11 között egy kb. 25 fős csapattal (lakhely: HU, DE, SE, RO) tartózkodtunk ott. Benyomásaimat csoportosítom:
-szállás: Borca di Cadoréban (15 km Cortinától). Kissé szocreál apartmanház, első éjszaka 14° a szobában, aztán, némi reklamáció után, folyamatosan 27° :))
-közlekedés: a csapat egy része elhatározta, hogy nem autózik, hanem a Dolomitibus-szal közlekedik. Ez egy adott alkalommal azzal járt, hogy az 5 embert szállító sofőr meg sem állt a Socrepes megállónal, hiába hadonásztunk neki (a következő járat csak 1,5 óra múlva volt esedékes). Egy másik busszal bementünk a központba, félórát hőzöngtünk a cég irodájánál, a panaszkönyv felemlítésére kaptunk egy különjáratot. Egyszer meg 3 perc késés miatt ugyanazt a másfél órát a restiben töltöttük, de némi grappa+sör mellett hamar eltelt az idő...
-recesszió: a boltok nyitvatartásáról nem beszélek... Nyomasztó volt, hogy ez egyik legelitebb olasz sívárosban a szállodák 2/3-a üresen, zárt spalettákkal állt, este alig lézengtek a népek az utcán. Ennek meg volt az az előnye, hogy a pályákon sokszor csak mi voltunk:)
-infrastruktúra: szembetűnő, hogy a liftek kb. 20 évesek, az egész 140 km-nyi pályarendszeren 1 (egy) buborékos felvonó van... Viszont: a pályák gondozása kifogástalan, az első napokban jóformán csak műhó volt, de kiválóan kezelve. Aztán megjött az áldás 20 cm mennyiségben, végre fehérré vált a világ.
-időjárás: 7 napig átlag -10°, de volt -22 is. Hóesés 1 napig, meg "természetesen" a hazautazás napján (Cortinától Öskűig végig havazott)
Értékelésként mégis 5* adok a jól kezelt pályák és azok kiváló vonalvezetése miatt (még a kevésbé jól sizők is nyugodtan mehettek a piros, de némely fekete pályán is). Én személy szerint rég nem talpon/élen sieltem ennyit és ilyen élvezettel, amit csak fokozott a gyönyörű táj.
(képi dokumentáció később.)

Tegnap tettünk egy gyors látogatást errefelé. Még szép volt az idő amikor odaértünk, aztán megérkezett szokásos szombati a hóesés, a szállingózásból szakadássá vált, erős széllel fűszerezve. A képem nagyjából annyira megfagyott, mint egy héttel ezelőtt Schladmingban. De: továbbra is egy nagyon kedves helynek tartom ezt a terepet, kiválóan alkalmas a sísportba való bevezetésre az abszolút "érintetlenek" számára (részben emiatt mentünk most is oda): egy teljesen kezdő boardos is volt velünk. A pályák rendezettek voltak, off piste lehetőség is volt kb. 30-40cm porhóval, amit rendesen kihasználtunk. (Fura, hogy mennyire kettészakadt Európa meteorológialig is, ahogy átmegy az ember bármelyik első alagúton, rögvest normális tél fogadja...)

Megvolt az idei szezon első fesztvizitje Arlbergben. Az út arrafelé elég szomorú volt, az autópálya környékén (legalábbis) csak Tiroltól kezdődött a tél. A helyszínen, 1000m-en 1m fölötti a hóvastagság, 2000m fölött már 2,5m körüli. A pályák, szokás szerint tökéletesek. Szerdán Zürsben voltunk, valami irdatlan mennyiségű autó volt, parkolóhelyet, teljesen szabálytalanul, rögvest az alagút után találtunk (de ide, hazatértünkor síléccel le tudtunk ereszkedni) - a labanc rendőrök most nem büntettek, de máskor volt már rá példa. Az idő gyönyörű volt, a tömeg szépen eloszlott a pályákon, sorállás csak a nagy kabinnál volt. Aztán csütörtökön közepes hóesésre ébredtünk és a Sonnenkopf mellett döntöttünk. A pályák (és a az off-piste hektárok) itt is tökéletesek voltak, az időjárás, ami csak létezik: hóesés, ónos eső 2000 m fölött, köd, kék ég stb. Tavaly óta épült egy új 4üléses felvonó az egyik csákányos helyett, az érkezésénél pedig egy kis Hütte is (itt még bevezető árak vannak, viszont Zürs még mindig az orosz/angol zsebekere hajaz: 1 sör 4€ 90 cent:(((((

Tegnap megkezdtem a 49. síszezonomat, a hintertuxi gleccseren... Arlbergből "ugrottunk" át oda (ott lakókocsi telepítés folyt) ezáltal pont belefutottunk a német egyesülést a síterepeken ünneplők tömegébe, amelyet még fokozott az, hogy a szerpentinen több helyen útjavítás miatt csak egy sáv működik. Végül dél körül jutottunk fel a sízhető részekre (2600 m fölé). Itt sikerült némi sms és telefonhívás után Robinnal találkozni, akivel aztán együtt csúsztunk. A hó minőségét jófajta tavaszinak nevezném (a bergfex által jelzett porhó csak marketing szöveg). A legjobb az edzések miatt elkerített részeken volt. A múlt heti havazásra már csak az árnyékos helyeken levő foltok emlékeztetnek.
Teljes gőzzel folyik az új kabinos lift építése (még vasárnap délután is dolgoztak rajta), a tervek szerint novemberben kész lesz. Az egyik webkamera pont arra néz, úgyhogy lehet követni az eseményeket.
Kicsit off: a használt skipass vásárlás itt sem működik, az unokahúgom pl. egyből lebukott, mehetett vissza a pénztárhoz még egyet venni...
De: összeségében teljesen jó sizéssel indult a szezonom! (üröm: lefelé a dugó miatt 6 km-t sikerült 1 óra alatt abszolválni)

Az ünnepek kapcsán 5 napot megint Arlbergben töltöttünk. Úgy látszik vége a recessziónak, mert ennyi síturistát rég nem láttam az utakon (a Salzburg-Kufstein távot - 90 km - sikerült 2,5 óra alatt abszolválni szombaton a rengeteg cseh rendszámú autó miatt). Aztán, minél nyugatabbra értünk, annál kevesebben voltak. A kempingben, ami kb. 1000m-en van csak hófoltok voltak, de a környező magasabb hegyek még szép fehérnek tüntek. Vasárnap változékony idő, a szokásosnál több angol és skandináv sítárs volt Stuben-St. Anton terepein. A hó 1700 m fölött tökéletes (helyenként még porhó is volt), alacsonyabban jó gyors firn volt. Hétfőn Zürs-Lechben voltunk. Ekkor már jóval kevesebben voltak a pályákon, amelyeken az errefelé megszokottnál jóval kevesebb volt a hóréteg (átlag 1m), de a minőség szintén kifogástalan volt plusz hétágra sütött a nap. Kedden megint Stuben+St. Anton következett verőfényben és off-piste-tel fűszerezve (a kezeletlen részeken még kellemesebb volt a hó). Szerdán egy félnapos levezetést tartottunk a Sonnenkopfon. Habár ez sem alacsony hely, a völgybe már csak kabinnal lehetett visszatérni félútról. Műélvezetre is van lehetőség arrafelé: a bregenzi kultúrközpont 2 évre egy csomó akt szobrot helyezett a pályán kivüli részekre. Vicces emberek pedig női fehérneművel illetve biztonsági mellénnyel dekorálták ki egyiket-másikat:)) Képek itt:
https://sielok.hu/fotoalbum/660436/...kep/9/?itttid=110992

Múlt szerda este érkeztem meg (megint) Arlbergbe. A kempingben (Wald am A.)20 cm hó fogadott, ami nem volt túl biztató. Csütörtökön Zürs-Lech volt a célpont: itt sem volt 60-70cm-nél nagyobb hó, de a pályák tökéletesek voltak, se jég, se kő. Sorállás nulla, a sör viszont 4,7 ajró... Péntek-szombat Stuben-St. Anton: itt már helyenként másfél méternyi hó is van (főleg a stubeni oldalon kiváló minőségű, pályán kívül jó kemény alapon még egy kis porhó is előfordul). Stubenben a 2400m-en levő hüttében viszont 3,2 eur az árpalé:)) Vasárnap d.u. 2-ig a Sonnenkopfon vezettük le a fáradalmakat. 1800m fölött ott is kb. 1 méteres a hóréteg. Mindvégig gyönyörű napsütés volt, és mivel minden zavaró tényező (=oldalbordák) nélkül voltunk az öcsémmel, elmondhatatlan távolságot és szintkülönbséget sikerült megtennünk. A hómennyiség azonban aggodalomra ad okot: máskor errefelé 2-3x ennyi hó szokott lenni és egyelőre semmi jele a csapadéknak...

Tehát meg volt a szezonnyitó: Jó kemény tél volt arrafelé, a faluban (Wald am Arlberg) fél méter hó és -13 fok, a hegyen bő méteres hó és még hidegebb. Pénteken és vasárnap szép idő, szombaton friss hó. Az esténként elfogyasztott oxigényes víz következtében reggelente nem mertünk autóba ülni, ezért csak a Sonnenkopf-i pályákon voltunk (Lech+Zürs+St. Anton más alkalomra maradt), de azok tökéletesek voltak. Még nagyon szezonkezdeti a hangulat, főleg pénteken, alig lézengtek a pályákon. A napijegy 2 euróval emelkedett, tehát továbbra sem a kispénzű sízők a célcsoport errefelé:( Hazafelé spóroltunk 8,5 ajrót, mert az Arberg-tunnelt teljesen lezárták egy baleset miatt, így a tömeget felterelték az Arlberg hágóra... Mondjuk, a gyönyörű táj ellensúlyozta az araszolást.

Tegnap szezonzárásként elugrottam egy haverommal a Semmeringre/Hirschenkogelre. Szabályos tavaszi körülmények voltak, a parkolóban kb. 30 autó + egy busz. A rendszámok és a pályán hallottak szerint leginkább csehek és szlovákok voltak, rajtunk kívül magyarul csak a Lichtensteinhof Hütte egyik pincére beszélt:) A hó firnes volt, de 10 és 11 között még ratrak nyomon mentünk, a pályák minősége a felső 2/3-okban még délután is egész jó volt. Vastagság 50-80cm között. Összességében szezonzáróként egy kifejezetten jót síztünk 10-16 óráig (csak délben szakítottuk meg egy rövid bécsiszeletre + folyadékra). Még olyan is volt, hogy a +10 fok ellenére hulldogált a hó:), egyébként, jobbára szép idő vala. Szomorú, de most már elő kell készítenem a bringámat...

Akkor itt a beszámoló: az erdélyi utakon továbbra sem lehet 70 km/h átlagnál sokkal jobbat elérni, még vasárnap is kemény kamionforgalom volt. Azért az út, a Kolozsvárt elkerülő autópályának köszönhetően, most már kb. fél órával lecsökkent. A Hargitafürdőn tavaszias hóviszonyok voltak, 30-50 centis hóréteg, nedves, de jó gyors hóval (a napokban ott is esett az eső). Annak ellenére, hogy 2 síverseny és egy kutyaszánhúzó verseny is volt, a tömeg eloszlott, 2-3 percet kellett a lifteknél sorban állni. Az előző kommentemhez csatolva látható a pályatérkép: a Csipike (a 3-as számú) nevű főleg kezdőknek illetve esti sízésre való, mindkét oldalán egy-egy tolókaros lift van. A Miklós (No. 2) felső része fekete, az alsó fele piros, itt 2 kampós lift van. A Kossuth (No. 1) "pályarendszer" 3 különféle nehézségű pályából áll. A fekete mentén van a mindhárom pályát kiszolgáló felvonó. Ez elvileg csákányos, de időnként meglepetésszerűen egy-egy tányér jön a csákány helyett:)) Ami változás az előző évekhez képest, hogy régebben kifejezetten buckásak voltak a meredek pályák, most már időnként ratrakolnak is, ezért sokkal simábbá váltak. Az akrobatáknak is kedveznek: a Kossuth kék variánsán építettek 3 ugratót, ott jókat lehet repülni. Panzió bőven van a telepen, a Bónis gyerekek által működtetett Hargita (régebben Válaszút) nevű osztrák minőségű. Aki nem túl kényes típus, a Hargitafürdőn is el tud tölteni néhány kellemes "sínapot". (Képi megjelenítés egy általam régebben feltöltött galériában látható, a síterep leírásánál is elérhető.)

Csütörtöktől vasárnapig megint kipróbáltuk az arlbergi telet. A hóvastagság 1 és 2 m között váltakozott, ami szombaton még kb. egy fél méterrel nőtt. Ezáltal lezárták az Arlberg-hágót, Stubenből Zürsbe vasárnap csak lánccal vagy 4x4-es kocsikkal engedték fel a népet. Pénteken St. Anton+Stuben volt a cél. A pályák, főleg a stubeni oldalon, tökéletesek voltak, még délben is lehetett érintetlen ratrak nyomot találni (az elmúlt évekhez képest jóval kevesebben vannak arrafelé, tényleg érződnek a gazdasági bajok). Hollandok és angol proletárok vannak zömében és persze németek. Szombaton a hegyek bebújtak a felhőkbe, ezért a Sonnenkopfon voltunk, időnként csak reflexből síztünk, akkora volt a köd és a hóesés. Helyenként persze jól feltúrták a havat a népek, de lévén porhó, kellő határozottsággal és jó lécekkel athidaltuk ezt az akadályt is. A Sonnenkopfot mindenkinek ajánlom, ha nem ilyen az idő. Van közel 40 km pálya, minden tudásszintnek megfelelnek (itt van Ausztria egyik legmeredekebb fekete pályája, ugyanakkor nagyon kellemes carvingolásra alkalmas kékek is), hóbiztos (2300 m-ig lehet feljutni), sziklák közötti mélyhó terepek, stb. Apres ski-nek továbbra is a Kelobart kell választani...
Képek "as soon as possible".

Már nem bírtam a "sítlenséget" és mivel egyedül nem volt kedvem 3 órát autózni Ausztriába, inkább elmentem Eplénybe (Érdtől 1 óra 5 perc). Láss csodát, nem bántam meg: 9-kor a parkolóban voltam, 12-ig egész jól lehetett sízni (kivéve a 4 üléses félórányi javítását). Utoljára kb. 5 éve voltam itt, akkor a hosszas sorállás és a hó helyett avaron csúszás miatt nem hagyott bennem túl jó benyomást a hely, de a mostani állapotok teljesen másak. Egy napos sízésre mindenképpen ajánlom, valamelyik hétköznap biztos el fogok még menni.

Végre! Nekünk is sikerült megkezdeni a szezont, szokás szerint az arlbergi pályákon. Dec. 27-én Stuben-St. Anton: a hómennyiség kb. 50 és 100cm között váltakozott. 1700m fölött kiváló minőségű pályák, a völgyben az előző napokbeli eső miatt és a hóágyúzás ellenére beton jég volt. Kipróbáltuk az új Rendlbahnt is. Ezzel nagyot segítettek a fáradékony (gyakran oroszul beszélő) sízőkön, mert a St. Anton-i oldalról már nem kell annyit gyalogolni. Nagy építmény, az indulópont egyúttal a buszállomás is... Másnap Zürs-Lech következett. Itt is kb. ugyanannyi hó volt, az alsóbb részeken korcsolyapálya, de fentebb kiváló minőségű hóval (off piste is). Lechben már inkább angolul beszéltek, kevesebben oroszul és csak mi magyarul:) A Weisser Ringet egy csöppet későn kezdtük el, így, ahhoz, hogy az autókhoz visszaérjünk Zürsbe, már a pályaellenőrök miatt újraindított lifttel sikerült eljutni (mondjuk, ilyesmi nem ritkán fordul elő a csapatunkkal, de semmi morgás nem volt a helybéliek részéről - persze, ilyen árak mellett nem is csodálkozom. Zsuzsika, a Zürsersee Hütte egyik pincérnője szerint a gazdasági válság csak most kezd érződni ezen a "top class" vidéken is ).
Összességében, a magasabb hegyeken mégis csak tél van, hál'istennek:))
Most, hogy végre megint sikerült léceken állni+suhanni és a korom ellenére nem akárhogy, visszaminősítettem a profilomat feketére:))))))))
Kicsit off: aki arra jár, mindenképpen látogassa meg a Kelobart sízés után a Sonnenkopf aljában, mert esetenként irdatlan aprés-ski élményben lesz része: most pl. egy félig telt búzasörös pohárral lenyomott gitárszóló volt a "Spitz".

Én 2 éve május 1.-én zártam ott a szezont, nemhogy magyar szót, de németet is alig lehetett hallani, mert a nép 90%-a cseh és lengyel volt. gyönyörű idő, lent +20 fok, a pályán télies. A dugig telt parkoló (2700m magasban:)) ellenére sor nem volt a lifteknél. A húzólifttől való félelmet nem értem... Amúgy a hely a snowboardosok egyik legismertebb központja.

Megint sikerült 3 napot sízni errefelé, ebből másfél napsütésben, a többi havazásban+ködben. Irdatlan hómennyiség van a pályákon belül és kívül, persze időnként lavina formájában változtat helyet, ami miatt átmenetileg le-le zárnak pályákat. Az árak sajnos változatlanok (napijegy 42,5 eur, sör 4,5 eur...) :(((( Képeket este teszek fel. Íme:

Mi is voltunk szombaton. Köszönet a "Gutschein"-ért, mert, ha nem kapom, valószínűleg nem került volna a látókörömbe Aflenz. Gyönyörű a vidék, a városkák és a pályák is élvezetesek. (Mondjuk, a Talabfahrtot jobban sízőknek csak a völgybe visszatérésre ajánlanám, mert túl sok időt vesz el a le és felmenetel, főleg, ha 1 napos a túra, kár erre pazarolni az időt.) El is határoztam, hogy, ha lesznek unokáim, itt fogom sí-függővé tenni őket:)) Sőt, ha lenne pénzem, megvenném az 1550m-en nyugdíjazás miatt eladó panziót :(((((