Élménybeszámolók

A múlt héten három napot Davosban síeltem, erről adnék egy rövid szubjektív összefoglalót. Több, mint 50 helyen síeltem már, Svájcban is 4 helyen (Zermatt, Verbier, St. Moritz, Saas Fee), van némi összehasonlítási alapom.
Ami a síelést illeti, ár/érték arányban Svájc általában, és ezen belül Davos nagyon gyenge, senkinek nem javaslom. Korábban még a 150-170 forintos svájci frank idején síeltem ott, azóta a frank 270 forint lett, és a svájci frank árak is nőttek. Elképesztően drága a bérlet,a síléc bérlés, az étterem még a legjobb osztrák, francia terepekkel összehasonlítva is.
Ami magát Davos/Klosters-t illeti: több széttagolt, lécen nem bejárható terep együttesen. Ezek közül a Parsenn a legnagyobb, a 3 napból két és felet ott töltöttünk. Fél napot a Klostersből induló Madrisa terepen töltöttünk. Sok az olyan pálya, aminek az aljából nincs sílift, csak busz vagy vonat, ami elég nehezen besíelhetővé teszi a terepet. Nekem sehogy nem jön ki a jelzett 350 km. A legnagyobb Parsenn talán 100 km síelhető terep, de szerintem az egész együtt nem lehet 200 felett. A 300 km jelzett pályát valló Val D’Isere/Tignes jóval nagyobbnak tűnik.
A Parsenn önmagában körülbelül méretben Schladming fele lehet, azaz közepes, a szintkülönbségek nagyok ugyanakkor, a legnagyobb egyben síelhető szintkülönbség 1700 méter, ami azért számottevő. A liftrendszer modern, bár van egy-két régi ülőlift, a két legmodernebb lift, amit valaha láttam itt volt. A Furka Passer nevű fűtött, és ami a kuriózum, olyan egymástól elválasztott ülései vannak, mint a foci stadionokban a „kispadon”.
Az első nap a pályák nagyon buckásak voltak, feltehetően az éjszakai havazás miatt, a másik két nap már szép sima volt a terep, de a pályagondozás összességében átlagos. Sok az átcsúszó, szinte vízszintes terep, ugyanakkor a Parsenn és a Madrisa tetejéről lejövő pálya az 1500 méteres szintkülönbségével csodálatos vonalvezetésű.
Kevés a meredek és kevés a tanuló pálya, jellemző a közepes meredekségű piros. Tömeg természetesen nincs, szinte üresek a liftek is és a pályák is, sokszor ketten síeltünk a pályán a párommal, előttünk, mögöttünk több száz méterre senki.
A Parsenn vasút tetejéről egy régi kabinos felvisz a legmagasabb, 2800 feletti csúcsra, onnan jelölt off-piste visz le, viszonylag meredek, de rövid pálya. Jópofa volt, hogy a BMW szponzorálásával kialakítottak egy párhuzamos műlesiklásra alkalmas időméréses terepet kapukkal (ilyet eddig csak szingliben láttam), a gyorsaságmérős pálya meg egész hosszú a máshol láthatóhoz képest, itt fel lehetett gyorsulni elvileg 100 km/h fölé. Sajnos nem a saját lécemmel voltam, hanem egy rövid szlalomlécet béreltem, így csak 98-ig jutottam.
A sok élmény mellett volt néhány rendkívül bosszantó körülmény, amik mellett nem tudok elmenni. Először is a lécbérlés: felszámítottak az ár felett egy kötelező 10%-os biztosítási díjat, azaz gyakorlatilag a feltüntetett árnál 10%-kal többet kellett fizetni. Az indok az volt, hogy ha nagyobb sérülés van a lécen, majd ez fedezi. Nonszensz több okból is, de főleg a kötelező volta miatt, azaz, hogy nem tudom azt mondani, hogy ezt a kockázatot vállalom.
A másik negatívum az egyik boltos, aki nem volt hajlandó a lehúzós kártyát lehúzni, ebből nagy üvöltözés lett (képtelen volt megérteni, hogy nem bedugós, chipes a kártyám).
Harmadik, hogy már többedszer faragtam rá, hogy nem volt benzinkút a reptérre menet. Már több genfi autóbérlés után (ahol szintén nem esik útba Genf felől benzinkút) tapasztaltam, hogy valami turpisság van a dologban, most Zürich felől a reptér felé menet megint nem volt benzinkút (a reptéren az autó leadó után igen, de már időzavarban voltunk). Ez valami svájci specialitás, hogy az autót bérlőket igyekszenek megszívatni, hogy ne tudják teletankolni az autót. Aztán 3 CHF/literért megtankolják.
Összességében én a magas ár és a fenti kellemetlenségek miatt nem javaslom senkinek a svájci síelést. Ausztriában körülbelül tíz év alatt összesen nem volt annyi bosszantó esetem, mint most.

Szubjektív beszámoló Chopokról

29 év után ezen a hétvégén visszatértem (Cseh)Szlovákiába síelni. Gyerekkoromban Donovalyn, Chopokon, a Csorba tónál, Lomnicon tanultam, de 1989 óta Ausztriában, Franciaországban, Olaszországban, Svájcban síeltem vagy 40 helyen, egyszer meg Szlovéniában. Évek óta fontolgattam, hogy egyszer visszatérek kipróbálni Szlovákiát, most 17 éves Marci fiammal Chopokon töltöttünk egy hétvégét.

Nagyon vegyes a kép, még feldolgozom a tapasztaltakat, de az első benyomások:
Pozitívumok:
+ A liftrendszer sokat javult, mostanra elérte talán a gyenge közepes osztrák szintet, mondjuk alulról súrolja a lifthálózat Murau színvonalát.
+ a természeti adottságok nagyon jók még mindig (ez el se romolhatott), azaz sok a meredek pálya és lehet síelni 1000 méter szintkülönbséget, ami már elfogadhatónak számít.
+ kétszer ebédeltünk négy csillagos hotelben, az egyik a Grand Hotel volt, a másik a Hotel Posta, mindkettő elfogadható áron jó ebédet adott. Utóbbiban a 3 fogásos síelőknek ajánlott menü ásványvízzel 21,5 EUR személyenként, ez teljesen normális, az osztrák árakhoz képest kifejezetten olcsó.
+ nagyon sok hó volt, ebben talán szerencsénk volt.
+ a kiszolgálás színvonala rengeteget javult.
+ Liptószentmiklós mellett a Tatralandia egyik faházában laktunk, teljesen jó színvonalú ház, kiváló a reggeli, és a csúszdapark is színvonalas.
+ Azt a zsigeri magyarellenességet, amit gyerekkoromban, most nem tapasztaltam, csak nyomokban, erről majd a negatívumoknál.
+ A lezárt fekete 6-os szuper, és végre egyszer a déli oldalon végig tudtam síelni. Ahogy a régiek mondták, ott volt a Koszos, Szrigyecskó, a Siratófal, a Volkswagentemető és a többi. Utóbbi Volkswagen nélkül.
+ Az osztrák árakhoz képest olcsó.
+ Ellentétben Ausztriával, nem én voltam az egyetlen, aki sapkában, bukósisak nélkül síelt, hanem a síelők harmada hozzám hasonlóan sisaktalanul nyomta.
+ A GoPass rendszer kellemes meglepetés volt.
Negatívumok:
- A síelők sí tudása, a sí kresz alkalmazása mélyen a nyugat-európában megszokott alatt van. Nagyon sok gyenge tudású, kiszámíthatatlan mozgású életveszélyesen össze-vissza karistoló síelő hemzseg a pályán és meglepő módon még pályán kívül is.
- A pályákon irdatlan tömeg volt. A liftek kapacitásának növekedését a pályák kapacitása nem követte. Egyértelműen korlátozni kellene a felengedett síelők számát, legfeljebb a most hétvégén tapasztalt létszám felére, körülbelül ez lehet Chopok maximális kapacitása.
- A lifteknél is nagy volt a sor, de a 30 évvel ezelőttihez képest nem számottevő.
- A parkolók kapacitása továbbra is csekély. Nonszensz, hogy már reggel fél kilenckor nem lehet felmenni autóval a pályákhoz. Párhuzamosan a pályára engedett síelők számának korlátozásával a fenti (Lucky, Zahradky, Jasna) parkolók férőhelyét meg növelni kellene.
- A parkolóban ma reggel egy idősebb szlovák pasas terelgette a kocsikat, mikor egy magyar autó nem megfelelő szögben állt meg, minősíthetetlen hangon üvöltözött és a magyarokat szidta. Ahogy fiam jól megfogalmazta, az öregekből még nem veszett ki a magyarellenesség, a fiatalokba viszont talán már nem táplálták be.
- Bár nincs gondom az angollal, felháborító, hogy a többnyelvű feliratok, prospektusok magyarul nem olvashatók, de sok egzotikus nyelven meg igen, ugyanígy a bankautomata is tud vagy hat nyelven, de magyarul nem. Ezt biztos, hogy direkt csinálják így.
- Normálisan kinéző hüttét egyet nem találtunk, viszont „kajibaszerű” talponállót annál többet. Ezen a téren megállt az idő. Ezért is (meg olimpián Liu Shaolin Sándor döntőjét nézni) mentünk inkább hotelbe ebédelni.
- A pályagondozás botrányos. Reggel tízkor már tiszta bucka volt több pálya. Megszoktam, ezen nőttem fel, de 2018-ban azért ez nagyon gáz.
- A déli oldalon a kék rudas ülőlift muzeális darab. De ezen kívül is van néhány roncstelepre való lift. A Deres csákány meg áll.
- Nagyon keskeny a piros 1-es az északin, sokkal szélesebb pályát lehetne vágni ott. Ettől is lesz akkora a tömeg lefelé.
- A liftrendszer átgondolatlan. Látszik, hogy evolúciósan fejlődött. Több liften kicsit lejjebb vagy kicsit feljebb kellett volna indítani, érkeztetni, de a legbosszantóbb a déli oldal két kabinja. Az miért nem egy lift középállomással, mint normális helyeken?
- A megközelíthetőség vicc. Több, mint négy óra az út Budapestről, pedig 250 kilométer a távolság. Továbbra is egy nyúlfarknyi és egy még nyúlfarknyibb autópálya szakasz, a többi a régi. Ezek a szlovákok semmit nem költenek az utakra?

Nekem összességében az a benyomásom, hogy egy múmiába pacemaker-t szereltek. Van néhány ultramodern lift, de összességében nagyon messze van ez a hely a közepes osztrák terepektől. Pár hete Murau-ban voltam, amit egy gyenge közepes osztrák helynek tartok, de sokkal jobb még mindig, mint Chopok. Nagyon komoly „szocialista feeling” lengi át még mindig az egészet, ezért is írtam (Cseh)Szlovákiát az elején.

Romantikus kalandnak jó volt, nosztalgiázni, a régi sztorikat elmesélni a fiamnak kiváló, de még sokat kell fejlődnie ennek a helynek, hogy felkerüljön a jó síterepek közé. A természeti adottságok pedig megvannak, hogy kiváló terep legyen.

Február 3. hetében Innerkremsben síeltem, a tapasztalataim vegyesek.

pozitívumok:
1. A pálya kiterjedéséhez képest egész sok a meredek illetve viszonylag hosszú pálya.
2. Mivel 1500 m körül van a pályarendszer alsó pontja, hóbiztos a hely.

negatívumok:
1. Csak 45 km a pályarendszer, ami osztrák viszonylatban nagyon kicsinek számít.
2. Mindössze egy gyors ülőlift van, ezen kívül egy nagyon lassú ülő, és sok csákányos. A liftrendszer nagyon gyenge.
3. Innerkrems egy felkészülési központ versenyzők számára, így egy pálya mindig le van zárva számukra. A versenyzőpalánták hihetetlen sebességgel száguldoznak a többi pályán is, a kezdőpályán(!) elütött egy szlovén ifi egy srácot a csoportból, aki bordarepedést és agyrázkódást szenvedett.
4. A falu nagyon kicsi, nincs egy normális sportbolt és normális közért.

Összességében nem ajánlom jó szívvel senkinek, mert ilyen színvonalú helyek közelebb is vannak. Egy jobb liftrendszerrel és néhány új pályával megütné a gyenge közepest a hely, így inkább gyenge.

Stemmark!

Én háromszor voltam 3 völgyben, egyszer Val Thorensben, egyszer Les Menuires-ben, egyszer St Martin de Belleville-ben laktam.

Ha mindenképp választani kell, és a választást a 3 völgy között kell megtenni, akkor talán Courchevel a legjobb, de én inkább konkrét helyeket írnék a pályarendszeren belül, amelyek nekem a legjobban tetszettek:
- Mont Vallon
- La Masse
- a Sauliere mindkét oldala (Meribel és Courchevel felé)

Franciaországban, sőt a világon meggyőződésem, hogy a 3 völgy a legjobb síterep, ha az összképet nézzük (nekem a pályarendszer mérete a legfontosabb, utána, nem sorrendben a másik 3 fő szempont: a meredek pályák, a nagy szintkülönbségek és a modern liftrendszer).

Ha csak a meredek pályák számát, akkor pl. Val d'Isere/Tignes jobb szerintem, vagy pl. Zermatt Svájcban.

Nehéz dolgod lesz, mert Ischgl-ben eleve kevés a pályaszállás, és ami van, az is nagyon drága.

Ischgl a legjobb osztrák síterep, csak dícsérni tudom. Hó még bőven lesz márciusban, mivel osztrák viszonylatban magasan van az alsó állomás is, és hógépből is van bőven.

Mondjuk Marilleva után árban és minőségben is nagy lesz a kontraszt.

kb öt éve voltam ott, Soldenben laktunk, és utolsó napra nem vettünk bérletet, hanem átmentünk Obergurgl/Hochgurgl-ba. 1 nap alatt besíelhető, közepesnél jobb terep, magasan vannak a faluk, így nagyon hóbiztos. Arra emlékszem, hogy volt egy pálya, egy rém régi együlős lift szolgálta ki, ahol méteres buckákat találtunk, direkt nem ratrakolták és jó meredek is volt, ott visszajöttek a szlovákiában tanult buckasí elemek. Mondjuk nem is láttunk rajta túl sok más próbálkozót.
Egy hétre biztos nem mennék oda, de egy napra Soldenből megérte átmenni.

Nekem Ausztriában Ischgl a kedencem. Samnaunba lemenni, és vissza a kétemeletes kabinnal egy nagyon kellemes túra. A liftrendszerre külön felhívnám a figyelmet, mert hipermodern. Csak ajánlani tudom mindenkinek.

Én nem nyáron voltam, a gleccser felső része nagyon lapos, viszont Soldenhez és Hintertuxhoz képest is jóval nagyobb a nyári rész. Zermatt fantasztikus hely egyébként, gyönyörű város, rengeteg nagy szintkülönbségű pálya, sok 3000 feletti csúcs. Ami nem tetszett, sok a nagykabin, ahol állni kell, ráadásul tömeg van, a liftrendszere lehetne jobb, az egyes tereprészek, különösen a Klein Matterhorn és a Gornergrat nincs normálisan összekötve, valamint a Gornergrat vonat 40 percet megy fel, ami turisztikai látványosságnak jó, de kéne mellé egy normális sílift. Én kb, 7 éve voltam ott, a liftrendszer állítólag javult valamit azóta.