Élménybeszámolók

Tegnap voltunk itt négyen Kazincbarcikáról. Friss havat ígértek és volt is vagy 20 cm. 10 óra körül érkeztünk, és örömmel láttuk, hogy nincs nagy tömeg. A közelebbi parkolóban is volt még hely. A libegőnél sorban állni nem kellett, és a pályán sem voltak sokan, főleg délután. A hó minősége is jó volt, néhol ugyan kikotródott, és a friss hó alatt kemény volt, de nem jeges. A felvonó jobb oldalán lévő rész nem volt leratrakolva, ott többen próbálkoztak a mélyhavazással, több-kevesebb sikerrel.
Az idő nem volt rossz, kb. 3-4 fok mínusz, gyenge széllel, az is csak a hegytetőn fújdogált. Napsütésben ugyan nem volt részünk, de így is kellemes volt a levegő. A pálya tetejéről jól látszott a Chopok déli oldala. Ott is bőven esett hó, főleg a magasabb régióban.
A napi felvonójegy 33 euró. Mi 4 órás senior jegyet vettünk 26 euróért.
Mivel lehetett pörögni és a pálya is kicsit kemény volt, így 4 óra alatt el is fáradtunk rendesen.
Az éttermi szolgáltatástól nem voltunk elragadtatva. Elég drágák az ételek, egy sima juhtúrós sztrapacska 10 euró. De már ez sem a hagyományos eljárással, hanem porból készül, ami nem ér ennyit. Én jobbat készítek. Egyébként elég rosszul van megcsinálva az étterem, mert benn nagyon meleg van, kinn pedig nincs fedél az asztalok felett, ezért csurom vizesek voltak a padok, így kinn leülni sem lehetett.
Az út odafelé majdnem végig száraz volt, visszafelé viszont félúttól sűrű vizes hóesésben autóztunk.
Összességében mégis egy kellemes napot töltöttünk itt.

Nem olyan, mint amilyennek ígérték, de azért nem volt rossz.
Azt írták, hogy a felső nagy pálya is működni fog, de nem működött.
Porhavat írtak, de ez sem volt igaz. Elég kemény volt a pálya, de nem jeges.
Ellenben volt üvöltő szlovák rockzene. Délután halkabb Abba slágerek. Nagy sorban állás nem volt, csak akkor, amikor elromlott az egyik felvonó, és szerelték egy fél órát.
17 Euró volt a napijegy. 4,5 Euró a káposztaleves. A fiatal büfés nő át akarta vágni egyikünket 30 Euróval. 50-essel fizetett és 20-asból adott vissza.
Az idő felhős volt, délután sűrű aprószemű hóesés kezdődött.
Tornaalja-Nagyrőce- Murány-Vöröskő útvonalon mentünk, és jöttünk. Murány és Vöröskő között, a hegyi szakaszon kissé csúszott az út, de fel volt szórva rendesen. A többi részen tiszta volt.

Tegnap (02.01, kedd) voltunk itt. Nagyon jót síztünk.

Hóviszonyok: A pályákon bőven van hó, részben hóágyús, de kb. 30 cm természetes hó is esett az utóbbi napokban. Sehol sincs jég. Mire megérkeztünk néhány cm teljesen friss porhó fogadott, ami még nem volt letaposva, Élvezetvolt benne menni.
Minden felvonó működött, sorban állni egyáltalán nem kellett. A 10 személyes kabinokban átlagban 3-4 ember utazott. Délután már annyi sem.

Időjárás: Váltakozó felhős-napos idő, néha szállingózó hóesés. Mínusz 4-5 fok, enyhe szél.

Útviszonyok: Miskolc felől Bánréve -Rozsnyó-Poprád útvonalon mentünk, Majdnem végig száraz volt az út. Odafelé a Lomnic mellett elhaladó útnak a lefelé menő ága kissé havas-jeges volt. Visszafelé Késmárk felé jöttünk, erre végig száraz volt az út.

Covid: A határon nincs ellenőrzés. Csak a felvonóbérlet vásárlásakor kérték az oltási igazolást, és adtak egy kicsi piros kábelkötözőt, amit ki kellett tenni a síkabátra, a beoltottság bizonyítékaként. De nem mindenkinek volt kitéve, ezt nem ellenőrizték. Maszkot senki nem hordott, a gondolában sem.

A jó hóban, a kellemes időben és tömeg hiányában gyakorlatilag folyamatosan csúsztunk, minden pályát kipróbáltunk és jól elfáradtunk. Ma reggel izomlázam volt, amit már régen éreztem. Összességében nagyon kellemes nap volt.

Ma voltunk itt, 3 fővel.
Időjárás: napos, kissé szeles hideg idő.
Pálya: kemény hóágyús hó, de nem jeges. Pályán kívül semmi hó.
Tömeg semmi, kb. 15-en voltunk a pályán.
Utak: Bánréve felé mentünk, az út végig száraz volt

Vírus: bérletvásárláskor kérték az oltási igazolást, mindenkiét elfogadták. A büfében maszkot nem viselt senki.

Hamar elfáradtunk a kemény pályán, de azért kezdetnek jó volt.

2020. január 19. és 24. között voltunk itt a Pizolit Egyesület szervezésében egy 50 fős busszal. A túra összességében jól sikerült, de a síterep rendelkezik előnyös és hátrányos tulajdonságokkal is.
A pályarendszer teljesen északi fekvésű, ezért a mostani hószegény időben is volt elegendő hó. Azonban az északi fekvés hátrányt is jelent, mivel a pályákat szinte sohasem éri napfény, és az árnyékban eléggé rosszul látni a pálya egyenetlenségeit, ami zavaró volt számomra.
A pályarendszer papíron 125 km, de ennek jó része keskeny hegyi út, amely keresztben halad a meredek lejtőkön. Vannak azonban széles jól síelhető pályák is, többnyire a felső részeken. A legalsó zöld pályákon folyik a kezdők oktatása. Itt sok iskolás csoporttal találkoztunk.
Mivel kevés volt a friss hó, a pályák többnyire kemények voltak, de igyekeztek minden reggelre rendbehozni, ha nem is mindegyik pályát sikerült. Az idő végig barátságos volt, néha egy kis szél rontott rajta, de nem volt vészes.
Egy napra átmentünk Val Thorens-be, ahol jobban voltak a hóviszonyok, de sokkal több volt a síző. Ez nem is a felvonóknál jelentkezett, hanem a pályákon. Annak ellenére, hogy az itteni pályák jóval szélesebbek, nagyon figyelni kellett a száguldozókra.
A szállásunk Lanslevillard-ban volt, az egyik hazatérő pálya mellett. A közelben van Serpa és Spár áruház, valamint sok sajtbolt. Az egyik napon kirakodóvásár is volt a folyó parton, ahol főleg francia sajtokat és borokat árultak.

Tegnap, dec.18-án, szerdán voltunk itt 3 fős csapattaal. A Sajó völgyén mentünk fel, hol sűrűbb, hogy ritkűbb ködben. Dobsina után kibukkantunk a ködből és a hegyeken már végig napsütésban autóztunk. 10 után érkeztünk a parkolóba, ahol már elég sok autó volt, de nagy részüket a jóidő csalta ki és csak kirándulni jöttek.
5 perc alatt megkaptuk a GOPAAS kártyát.
Az idő talán túl jó is volt, napsütés és plusz 12 fok. Ennek ellenére a pályák délelőtt egészen jól használhatóak voltak, de csak kevés pálya üzemelt. A kék 2-es, 8-as, 11-es felső része és a 10-es alsó része, valamint a piros 3-as.
Három lift szolgálta ki a síelőket (A, D, F), és működött mág a B jelű kabinos is a Kőpatalki tóhoz, de csak síléc nélkül engedtek fel.
A pályákon nem voltak sokan, sorbanállni nem kellett. Délutánra egy kissé kásásodni kezdett a hó, de még így is élvezetes volt a csúszás.
Összességében kellemes bemelegítő nap volt.

Ma (márc.15-én)ismét meglátogattuk a Garamfő-i pályát.
Gyenge hóesésben érkeztünk 10 órakor. Az elmúlt napokban a néhány centi friss hó hullott, ami az alatta lévő 40-50 centi régi hóval kiváló csúszási lehetőséget biztosított. A pálya sima volt, a hó egy kissé lágy, és semmi jég. Az 1-es fekete pálya, az 5-ös és 7-es kék pályák voltak ratrakolva.

A lágy tavaszi hó nem volt túl gyors, de kiválóan alkalmas volt a hosszú ívek gyakorlására. Remekül lehetett húzni az a nagy kövér íveket. Az 5-ös kis pályán melegítettünk be, és utána átmentünk az 1-es feketére. A hó itt is kiváló volt, amiből kifolyólag a meredek fekete pálya csak egy szelíd pirosnak tűnt. Sajnos az 1500 méteres tányéros felvonó a szokásosnál is fárasztóbb volt, valószínűleg a lassabb hó miatt. Azonkívül elég rosszul van megcsinálva a beszállás, mert az indítópálcára nem rácsúszni kell, hanem felfelé kell lépegetni enyhe halszálkában, és eközben indul el a tányér jó nagy rántással. Ha figyelmetlen vagy, akkor fejjel repülsz a két léc közé. Én is így jártam az első alkalommal.

Egyébként alig voltak a pályákon, sorban állás egyáltalán nem volt. Délelőtt lehettünk úgy 50-60-n, délután meg vagy 20-an. De ezt nem bántuk, mert ritka az az alkalom manapság, amikor zavartalanul lehet nagy ívekben száguldozni anélkül, hogy figyelni kellene az előtted/melletted/mögötted csúszókra. A kevés síző miatt még délután sem voltak buckásak a pályák, de érezhetően puhult a hó.

A nap folyamán még kétszer volt hózápor (pontosabban dara zápor) délben és 15 óra körül. Ezt úgy vészeltük át, hogy bementünk a kolibába előbb egy gulyáslevesre, később egy palacsintára. Az időjárás hol napos, hol felhős volt váltakozva. Amikor fél 5 körül hazaindultunk, akkor is kaptunk egy harmadik dara záport a nyakunkba, ami inkább szép látvány volt, mint kellemetlen.

Összegezve az eseményeket, nagyon jó pályákon, nagyon jó havon, egy ritka élvezetes napot zártunk. Sajnos a meleg miatt valószínűleg nem sokáig lesznek ilyen jók a pályák. Az 1-es pálya tetején a felvonó nyomvonalában már imitt-amott kilátszik a fű.

Február 27-én voltam itt.
A pályarendszer több helyről is megközelíthető, de legtöbben a Kotelnica hegy alatti nagy parkolót választják. Talán azért, mert hatalmas parkoló áll rendelkezésre, itt helyezkednek el a gyermek és kezdő pályák és itt van a libegők többsége is. Viszont többnyire itt a legnagyobb az embertömeg is.
Egy másik megközelítési lehetőség a középső hegy (Jankulakovski Wierch)teteje, amit Bukowina Tatrzanska felől a hegygerincen lévő úton lehetne elérni. Azonban az út annyira rossz minőségű, hogy nem ajánlom senkinek.
A harmadik lehetőség, a Wisoky Wierch és a Jankulakovski Wierch közötti völgyben lévő alsó parkoló. Én ezt választottam, és nem bántam meg. Reggel 9 órakor az elsők között érkeztem. Tökéletesen lesimított pálya várt, ami az éjszakai néhány fok mínusznak köszönhetően kissé ki volt fagyva. Nagyon jól lehetett rajta hasítani. Kb. 11 óráig tökéletes volt a pálya és nem kellett sorban állni sem. A 6 személyes fűtött ülésű buborékos libegő játszva szállította el az embereket. 11 óra körül már több ember volt a pályán, és a hó is felpuhult. Átlibegtem a Kotelnicára, de ott még többen voltak és a hó sem volt jobb. Így visszatértem a kiinduló helyre, mert itt 5 percnél többet nem kellett sorban állni. 10 perc alatt fordultam meg.
13 óráig élvezhető volt a pálya, utána már figyelni kellet a buckákra is, de még így is jókat lehetett csúszni.
Nagyon jó kis pályarendszer, modern libegőkkel és közepes lejtésű széles jól karbantartott pályákkal.
Érdemes meglátogatni a termálfürdőt is. Egy 3 órás jegy 49 zloty. Kinti és benti medencék, csúszdák, hullámfürdők, sodrófolyosók, és egyéb nyalánkságok. Koktél és sör a medencében is fogyasztható.

Három fős csapattal támadtuk meg a Polomka (Garamszécs) feletti hegyen lévő pályát február 17-én. Bánréve-Tornaalja-Murányalja-Garamszécs útvonalon mentünk. Az út jól járható, szinte teljesen száraz volt végig. 10 óra körül érkeztünk ragyogó napsütésben és néhány fok mínuszban. Először kissé megijedtünk, mert elég sok embert láttunk a pályán is és a felvonónál is.
Hamarosan kiderült, hogy síverseny van gyerekeknek, ezért a rengeteg ember. A pálya felső, meredekebb részének fél oldala le volt kerítve a verseny miatt, de a többi része jól használható volt.
A hó minősége viszonylag jó volt, annak ellenére, hogy februárban még nem esett itt számottevő természetes hó. Kemény alapon műhó, ami csak délutánra jegesedett ki egy kicsit a meredek részen. A lankásabb alsó részen azonban ezerrel lehetett húzni az íveket.
Dél körül a síversenynek vége lett, a tömeg hirtelen eltűnt, mert megkezdődött az eredményhirdetés. Ettől kezdve a korábbi néhány perces sorban állás is teljesen megszűnt. A hőmérséklet is melegedett kb. 6-7 fokot a napsütésben, ami jót tett a pályának, mert a kemény hó teteje kissé felpuhult. A pálya elkerített részét gyorsan felszabadították, így délután már az is használható volt.
Lehetett pörögni és nagyon jókat csúszni, de a kb. 1600 méter hosszú tárcsás felvonó, miután jó nagyot ránt a derekadon, a combodat is igencsak próbára teszi.
Habár ez egy kicsinyke pálya, mégis élvezetes volt, és hamarabb elfáradtunk, mint meguntuk volna.
Az árak viszonylag barátságosak, 16 euró a felnőtt napijegy. A büfé sem drága, csak lassan csapolják a sört.
Összességében nagyon kellemes napot zártunk.

Február 10, ismét itt.
Kissé borongós idő, néhány fok mínusz, a tetőn enyhe szél fogadott bennünket fél 10-kor. Kevés autó, még a parkoló, sem volt tele. Így sorban állás egyáltalán nem alakult ki a felvonónál. A pálya várakozáson felüli volt. Természetes friss hó ugyan nem esett itt sem, de a hóágyúknak köszönhetően puha és kellemes volt a pálya. A kevés ember még délutánra sem túrta össze a havat, így végig viszonylag sima pályán csúszhattunk. Ebéd közben megnéztük a női lesiklást az étteremben lévő óriás TV-n. Finom "gulyást" ettünk, ami inkább pincepörköltre hasonlított. Viszont nagyon ízletes volt és jókora adag.
Jó napot zártunk, kellemesen elfáradtunk. A pályával is elégedettek voltunk, de azért egy kis természetes hó jól jönne ide is.

Tegnap (jan.23-án) voltam fenn Bánkúton.
A felfelé vezető út jól járható mind Miskolc, mind Mályinka felől. Sűrű hóesésben indultam reggel, de sajnos hamar alábbhagyott a havazás, így csak néhány cm friss hó hullot a korábbi kifagyot alapra.
A pálya üzemel, a 3-as, 4-es, 5-ös és 6-os pálya használható, valamint a szánkópálya. A C jelű felvonó működött.
A sípályák minősége (az 1-es és 2-es kivételével) a kevés hó ellenére is elég jó, elvétve találkoztam egy-egy kővel. Hétköznap lévén kb. 10 síző volt a sípályán és a szánkópályán volt egy busznyi iskolás gyerek. Az idő is kedvező volt, gyenge mínusz és szélcsend. Mivel kevesen voltunk, a pálya minősége nem romlott, így ha nem jön olvadás, akkor még hétvégén is jól használható lesz.
De ha addig még esne 10-20 cm hó, akkor hétvégére ideális lenne a pálya.

A napi bérlet felnőtteknek 5500 Ft.
Ezenkívül van még lyukasztós jegy is, ami megváltozott tavaly óta. Jelenleg 1200 Ft-ba kerül egy jegy, amivel 4-szer lehet felmenni.

Mi is ezt a terepet választottuk tegnap(jan.12.-én, szombaton), és nem bántuk meg. Óriásit síeltünk.
Miskolc felől indultunk 4 fős csapattal, Rozsnyó, Dobsina, Poprád Bachledova útvonalon. Az út végig száraz volt, mert Szlovákia középső részén alig esett hó. 10 óra után érkeztünk meg, de már a nagy méretűre bővített parkolóban alig volt hely.
Először próbálhattuk ki az új 10 üléses gondolát, ami nagyon kényelmes és gyors volt a régi háromszemélyes libegő után. Szükség is van a nagyobb szállító kapacitásra, mert reggel kialakult egy pár perces sor, hiszen a hegytetőre csak ezzel az új kabinossal lehet feljutni. A beszálló rész egy kissé szűkre sikeredett, így a feltorlódó tömeg miatt kissé nehéz az átjutás a kapukon. Itt vigyázni kell, mert amikor a kapu érzékeli a mágneskártyát, akkor azonnal át is kell lépni a kapun, mert különben lezár, és egy ideig nem enged átlépni. Az átlépés viszont nem egyszerű, ha állnak az ember előtt. Az egyikünk így járt.
A tetőn azután már szétoszlik a tömeg az északi oldal (Tavas) és az újonnan épített Frankova irányába menő pályákra.
Az időjárás, ha nem is volt tökéletes, de azért inkább jó volt, mint rossz. Néhány fok mínusz, a tetőn egy kis szél, borús idő, néha ki-ki bukkanó napsütéssel. A pályák kifejezetten jók voltak, sok természetes hóval. Csak a meredekebb részeken kotródott le, pl. a 3-as fekete pálya alján, de az sem volt veszélyes.
Az új frankovai pálya (8-9)nagyon kellemes, egyenletes lejtésű, oktatásra kiválóan alkalmas. Valójában ez egyetlen széles pálya, a középvonalba telepített forgatható hóágyúkkal. Ez a pálya azért is hasznos, mert a többi pályáról elviszi a kezdő csoportokat. Apró hátránya, hogy kissé oldalra lejt a terep a csákányos felvonó alatt is, így fölfelé is fárasztja a combot. Ez a kis oldallejtés lefelé menetben egyáltalán nem probléma.

Szóval jól sikerültek az utóbbi évek fejlesztései. Ha így folytatják, Szlovákia egyik legjobb síterepe lehet Bachledka. És még van lehetőség további fejlesztésre.

Január 5-én, szombaton voltunk itt ismét egy 5 fős csapattal. Északabbra indultunk, mert csábított a nagy friss hó, de nem mertük bevállalni a hófúvás miatt. Utólag kiderült, hogy Julius nem volt rossz választás. Az út alig volt havas, jól lehetett haladni. Műhavas alapon kb. 10 cm új hó, szélcsend és gyenge havazás fogadott bennünket. Viszonylag sokan voltak, a parkolóban alig volt szabad hely. Ennek ellenére nem kellett 1-2 percnél többet sorban állni a felvonónál. Sok szánkós és kiránduló is kijött mozogni, akik nem terhelték a felvonót. A műhó kemény volt, és miután lekotorták a tetejéről friss havat, délutánra kissé jegesedett is itt-ott. Viszont a pálya bal széle egészen jó volt, mert ide már nem jutott a műhóból. Sízéshez ez is elég volt, mert korábban már esett természetes hó, így ez megadta az alapot.
A koliba egy kissé zsúfolt volt, különösen 12 és 13 óra között, mert egy ottlakó szededi csoportot ebédeltettek. 13 óra után sikerült nekünk is megebédelni, de a finom káposztaleves elfogyott, így de be kellett érnünk egy sült kolbásszal és egy sörrel.
Utánna még 15 óráig csúszkáltunk, és ha nem is nagyon, de azért kellemesen elfáradtunk. Összességében jó nap volt.

Vasárnap (dec. 16) voltunk itt 1 napos csúszkáláson azért, hogy szokjuk a havat. Eredetileg Zdiar-ba indultunk Miskolc felől, de miután kiderült, hogy ott is csak 3 db kis pálya működik, úgy döntöttünk hogy a közelebbi Telgárt-i pályát választjuk. Igaz, hogy még itt is csak a kisebb pályát (és a bébi pályát) lehetett használni, viszont a hideg ellenére a nagy pályán nem működtek a hóágyúk.
De így is jót síztünk. A kispálya elfogadható minőségű volt. A kb. 30 cm-es műhóra esett néhány cm természetes hó, és így volt leratrakolva. Nem sokan voltunk, talán 30-40 síző, ezért elegendő volt az egyik tányéros felvonót járatni, sorbanállni nem kellett. Délelőtt borongós idő volt és kb. mínusz 7-8 fok, dél körül enyhült, majd a nap is kisütött. Dálben finom káposztalevest ettünk a kolibában (2,5 Eoro), és még 14 óráig csúszkáltunk. Összességében jó idénykezdő-bemozgató nap volt.

A mai napon (márc. 24. szombat), még egy utolsó nagy csúszásban volt részünk Bánkúton. Az idő remek volt, plusz 2-3 fok, szikrázó napsütés és szélcsend. Reggel 9 órára mentünk és délig fáradtra sieltük magunkat. Sorbanállás nem volt, pedig csak a C jelű tányéros működött. A 4, 5, 6-os pálya még jól síelhető volt, az 1, 2, 3-as pálya már nem.

Talán még holnap lehet csúszni, de egyes helyeken már ma is kopott volt a pálya.

Összegezve az idényt, azt mondom, hogy régen volt ilyen jó szezon Bánkúton. Sok természetes hó, hosszan tartó hideg. Az ismert körülmények ellenére az üzemeltetők is megtettek minden tőlük telhetőt. Köszönet érte.

Reméljük, hogy a korábbi hószegény időszak után, most 4-5 hasonlóan havas tél következik.

Ma ismét Bárkúton voltunk, és nagyon jót csúszkáltunk.
Kellemesen puha ratrakolt friss hó volt a pályákon.
Minden pálya működött. A felvonók is jól bírták, így 8-10 perceket kellett sorban állni. Fél 10-től 13 óráig 12 kanyart tudtam menni.

Kellemes volt a hőmérséklet, mínusz 4 és mínusz 5 fok körül. A Nap ugyan nem sütött, de szél sem fújt, így nem volt hideg. Amíg ilyen kiváló a hó, addig vétek külföldre menni, különösen azoknak, aki a közelben laknak.

Az út jól le van takarítva Miskolc felől. Mályinka felől is takarították, bár ezen a szakaszon maradt rajta egy kis hó, de téli gumival simán fel lehet menni.

Ha minden évben ilyen hóviszonyok lennének, akkor nagyon elégedett lennék, de sajna 10 évente lehet itt ilyen jó körülmények között síelni.

Ma (febr.24-én) voltam itt. Nagyon jót síeltem 9-től délig.
Tíz év óta nem voltak ilyen jók a pályák. A hó tökéletes, a kezelés is. Az idő szép volt, szikrázó napsütés, szélcsend, de annyira nem volt tiszta az idő, hogy a Tátrát lehessen látni.

Pozitívumok:
- a hó valóban nagy, igaz lehet a 90 cm
- kő, föld, jég nincs sehol
- a pályán a hó jól össze van állva, de nem betonkémény, mint a hóágyús pályákon
- az összes pálya működik

Negatívumok:
- szombat lévén nagy tömeg jött össze
- negyed 10 körül a parkolók megteltek, csak az út szélén lehetett megállni
- az út le van takarítva Miskol felől is és Mályinka felől is
- a felvonók lassúak
- egy gyorsabb indítós tányéros Poma van, de ennél volt leghosszabb a sor
- a Poma is leállt időnként, mert a kötélérzékelő bejelzett és megállította. Ilyenkor az üzemeltetők részéről tanácstalanság, majd hibakeresés. Állás: 27 perc, 15 perc, stb.
- 9-től délig 8 menetet sikerült mennem
- 12 óra körül már hosszú sorok
- elindultam haza kocsival, vagyis csak indultam volna, mert az út szélén álló autók és a még felfelé jövő autóktól ez nem volt egyszerű mutatvány

Szóval hétvégén csak az jöjjön ide, akinek sok türelme van, szeret a sorban ácsorogni, beszélgetni, nem fontos neki a gyors pörgés.
De a mostani hóviszonyok mellett hét közben nagyon jót lehet itt síelni. (Ha a felvonók is úgy akarják)

Ma (febr. 17.) voltunk itt.
Nagyon jó körülmények között síelhettünk.
Fél 8-kor indultunk és 9 körül már a helyszínen voltunk. Az út Bánréve felé teljesen hómentes volt, jól lehetett haladni.
Ragyogó napsütés, szélcsend és mínusz 4-5 fok fogadott bennünket. Néhány centiméter friss hó is esett előző nap, így kiváló minőségű volt a pálya. Az alapja kemény műhó, de sehol nem volt jeges. Délutánra lekotródott a friss hó, néhol előbukkant a jég, de tükörjég nem volt.
Feltűnően kevesen voltak, sorbanállni egyáltalán nem kellett. Panaszkodott is a büfés nő, hogy kevés a vendég az étteremben. Azt mondta, hogy vasárnap többen szoktak lenni, de tömeg nem várható.
A kemény gyors havon jól elfáradt a combunk, de így is nagyon kellemeset csúsztunk.

A síterepről annyit, hogy abszolút kezdőknek nem ideális, mert csak egy pici kezdőpálya van, aminek nincs kifutója és a két felvonó közé van beékelődve. Profiknak sem igazi kihívás, de középhaladó és haladó sízők egy napot kellemesen eltölthetnek rajta.

Szombaton mi is elindultunk Kazincbarcikáról a déli oldalra. Hát, nem egészen a azt kaptuk, amit vártunk.

A pénteki itthoni napos idő után abban bíztunk, hogy a hegyekben is szép napos idő lesz, nagy friss hóval és jól kezelt pályákkal. Nem így történt. Bár az út száraz volt végig, mire kiértünk már szemerkélt az eső. A Krupová parkoló nem volt tele, a kabinosnál sem volt sok ember. Az alsó pályákon kevés volt a hó, csak a felső rész volt használható, az sem nézett ki túl jól. Csak a kabinosok jártak, a többi felvonó nem. A tetőn nagy szél, hóesés és természetesen sűrű köd fogadott. Elindultunk lefelé az északi oldalon, de a ködben elkeveredtünk a 11a pályára, ami ratrakolva nem volt. A buckás összetúrt pályán leküzdöttük magunkat és a 2a pályán visszataláltunk az 1-es pályára. Persze az 1-es pálya sem volt ratrakolva, de ezt már jobban lesízték, azért bucka itt is volt rendesen.

Az alsó részen már nem fújt annyira a szél, és köd sem volt, ezért itt síelgettünk. Le lehetett menni egészen Biela Put végéig. Itt a B3 és a B4 libegők működtek. Délután tisztulni látszott az idő a csúcson, ezért felmentünk a kabinossal. Mire felértünk, ismét szél, hóesés és köd, ezért visszatértünk az északi oldal védettebb részére.

Jól elfáradtunk a nehéz buckás hóban, és 15 óra körül visszatértünk a déli oldalra a parkolóba, és a csendes esőben elindultunk haza.

Vasárnapra valószínűleg a pályák tovább romlanak ha nem retrakolnak. Ha nem fordul jobbra az időjárás sem, akkor csak gyakorlott (fanatikus) sízőknek ajánlom a vasárnapi túrát.

Szia vh!
Bachledka síterep ideális középhaladó és haladó sízők részére. Teljesen kezdők számára azonban szerintem nem. Igaz, hogy van kezdőpálya 3 is. De a két alsó (az E és H jelű felvonók mellett) nem rendelkezik biztonságos kifutóval (sík vagy ellenlejtős végszakasz), ami a teljesen kezdőknél probléma lehet.
A felső kezdőpálya (D jelű felvonó mellett) meg azért problémás, mert ehhez a teljesen kezdő gyerekeket fel kell vinni a libegőn, majd vissza is kell hozni őket. Bár a libegő jó, van gyorsító szőnyeg, figyelmes személyzet, mégsem egyszerű teljesen kezdők esetében.
A felvonók egyébként jók a kezdő pályák mellett, megfelelnek arra, hogy a kezdők megtanuljanak felvonózni.
Hóágyú van bőven, az utóbbi években nem fordult elő, hogy ne lett volna jól síelhető hó a pályákon, még a hószegény években sem. A pályákat kitűnően kezelik.
A hüttékben az árak közepesek. Van a pálya alján egy nagyobb étterem, ez kicsit drágább, de van mellette egy olcsóbb és a tetőn lévő sem drága. Egy Bolonyai spagetti 3 euró, de van hotdog, tócsni és pizza is. Viszont juhtórós sztrapacska hiányzott az étlapról, amikor legutóbb ott jártam. Kultúrált WC van a pálya alján és tetején is. Van síkölcsönző is. A parkoló közvetlenül a pálya mellett van.
Annyi biztatót még tudok mondani, hogy ettől a sítereptől néhány kilométerre van még 2 terep Zsgyárban (Zdiar), ami teljesen kezdőknek is megfelelő. Azok is elég hóbiztosak, és jók a felvonók, de a haladóknak kevésbé ideálisak. Ha meg lehet osztani a csoportot a pályák között, akkor mindenkinek megfelelő lehet.

Ma ismét jártunk Bachledka síterepén, és nagyon jót síztünk. A tavalyi évhez hasonlóan ismét itt kezdtük meg az idényt, és nem bántuk meg. Az 1-es hosszú déli kék pálya, a 2-es tanulópálya, a 3-as északi piros, a 4-es északi fekete, és a 7-es pálya működött. Kissé kemény volt a hó de jég sehol sem volt. Kb. 30-40 cm hó van a pályákon, ebből kb. 10 cm természetes hó. Működött mindkét libegő, és a tanulópályák melletti tányérosok is.
Az idő tökéletes volt a sízésre, a hőmérséklet kevéssel fagypont alatt, gyenge szél, és szép napsütés. A pályákon meglepően kevesen voltak. Sorbanállni egyáltalán nem kellett, a libegőn minden második, harmadik széken ültek.
Jó zene szólt egész nap, 13 órától pedig szabadtéri disco táncos lányokkal.
A weblapjuk szerint jelenleg pénteken, szombaton és vasárnap tartanak nyitva.
Ismét bebizonyosodott, hogy ez egy remek kis síterep, amely kiválóan megfelel egynapos sízésre, de ha minden pálya működik akkor akár 2-3 napot is el lehet itt tölteni anélkül, hogy unalmas lenne.

Tegnap (jan.30-án) voltunk itt. Fél tízkor érkeztünk, kissé ködös, 0 fok körüli időben. Természetes hó alig-alig akadt, de a pályán viszonylag jó minőségű mesterséges hó fogadott bennünket. Nem volt jeges, mégis kissé kemény, ami délre fellágyult, de nem nagyon. Jó lehetett húzni az íveket rajta.

A pálya külön szolgáltatása, hogy a hóágyúk helyén óriási összefagyott hókupacok vannak, amire élvezet felsiklani. Csak vigyázni kell, mert némelyik kupac túloldala függőleges.

Annak ellenére, hogy szombat volt, nem kellett sorban állni, lehetett pörögni. Mi 4 órás jegyet vettünk, ami nincs kiírva az árlistára, de azért létezik. Ára 11 euró. Délutánra a köd besűrűsödött, de akkorára már fejből ismertük a pályát, látni nem kellett.

Mindenütt kedves a személyzet. A felvonónál segítenek, a büfében mosolyognak. Lehet kapni bablevest, virslit, sült kolbászt. Tatranszki csajt, és csapolt sört (1,2 euró)

A webkamera élő képet ad, ami nagyon előnyös nap közben. Este viszont a sötétséget közvetíti, szombaton reggel pedig egyáltalán nem működött.

Összességében véve, egy napra megéri kimenni, főleg, hogy közel van és jó az út.

2016.január 8-től 17-ig töltöttünk itt egy csodálatos hetet a Pizolit Barlangkutató Egyesület szervezésében. 6 napot tudtunk síelni, a többi idő az utazással telt. A síterep kiváló, a szállás kifogástalan és az időjárással is szerencsénk volt.

Jan. 8-án, pénteken este indultunk Budapestről busszal kb. 40 fő társaságában, Szlovénián és Olaszországon keresztül, Torino, Montgenevre-hágó, Briancon útvonalon. Szemerkélő esőben érkeztünk meg szombaton kora délután Briancon városába, és mivel a szállást csak 17 órától lehetett elfoglalni, kihasználtuk a szabadidőt és megtekintettük az óvárost.

A szállásunk Brianconban, a Kék Sasban volt, (L' Aigle Blue), ami nagyon jó választás volt, mivel közvetlenül a kabinos felvonó alsó állomása mellett helyezkedik el, és a völgyben közlekedő síbusz is éppen a ház előtt áll meg. Nyolc fős kényelmes apartmanban laktunk, amiben nagy teraszos nappali, 3 háló és két fürdő volt, valamint jól felszerelt konyha, mikróval, hűtővel, mosogatógéppel.

Kissé aggódtunk a hóhiány miatt, mert az elő héten még csak néhány műhavas pálya üzemelt a 250 km pályarendszerből. Bíztunk benne, hogy a városban szemerkélő eső fenn már havazást jelent. És így is volt, vasárnap reggel friss hó és sűrű hóesés vár bennünket a hegyen. Két napig nem is állt el a havazás, friss mély hóban húztuk az íveket. Egyre több pályát nyitottak meg, így a 6 nap alatt majdnem az egész pályarendszert sikerült besíelni. Sorban állás nem volt annak ellenére, hogy viszonylag sokan voltak a pályákon.

A vasárnapi és hétfői szakadó hóesés után kedden elállt a havazás és a látási viszonyok nagyot javultak. Szerdán már leratrakolt sima pályákon, ragyogó időben csúszkálhattunk, és élvezhettük a napfényben fürdő hegycsúcsok megkapó látványát.

Szerda éjszaka ismét havazás kezdődött, így csütörtökön reggel a városban 15 cm, a hegyen pedig kb. 30 cm friss könnyű porhó várt bennünket. Óriási élmény volt, mert le sem kellett menni a biztonságos pályáról ahhoz, hogy az érintetlen mély porhavat hasítsuk. Úgy jöttünk lefelé, hogy a lécünket nem is láttuk, és derékig beterített a síléc által felkavart könnyű porhó. Még elesni is élvezet volt benne.

Az utolsó, pénteki napon ismét szikrázó napsütésben és simára lehúzott pályákon siklottunk. Bár a szél miatt nem jutottunk fel a terület legmagasabb csúcsára, mégis elégedetten fejeztük be hat napos sízést. Sajnáltuk, hogy véget ért, és másnap már haza kellett indulni.

Szombaton kristálytiszta időben buszoztunk hazafelé. Végignézhettük az olasz Alpokat déli irányból. A hómentes útnak köszönhetően viszonylag gyorsan és problémamentesen értünk Budapestre vasárnap hajnalban. Senkit sem ért baleset, és két könnyebb ütközést leszámítva mindenki csupa pozitív élménnyel térhetett haza.

A kiváló szervezés, a vidám társaság, a jó körülmények és a szerencsésen alakult időjárás hosszú időre emlékezetessé teszik a jól sikerült sítúrát. Köszönet a szervezőknek.

December 19.-én, szombaton voltam itt. Kicsit meglepődtem, mert kb. 3 éve voltam utoljára, és azóta nagyon sokat változott a terep. Nagyrészt előnyére, kisebb részt hátrányára.

Kezdjük a hátránnyal. A síterepet szétválasztották, 3 pályát leválasztottak róla. Erre a részre külön bérlet kell.

Előny viszont, hogy építettek két új pályát Furkota irányában egy csákányos felvonóval, hóágyúkkal. Ez ellensúlyozza a leválasztás miatti területcsökkenést. Új parkolót építettek, kulturált WC-t, információs irodát, bobpályát.

Szombaton még csak két hosszú pálya üzemelt, de ezek igen jól elő voltak készítve. Délig kitűnőek voltak, délutánra egy kicsit kásásodtak. A reggeli köd délre felszállt és így napsütésben élvezhettük a jó pályákat. Kevesen voltak, sorban állni egyáltalán nem kellett.

Szóval érdemes volt elmenni.

2015.01.10-én, szombaton voltunk a Vysná Slaná melletti Julius nevű pályán. (amit sokan Rejdova-i pályának ismernek)
A pálya viszonylag jó volt. Előző éjszaka eshetett vagy 10 cm friss hó, de sajnos szombat reggelre megenyhült az idő, így nem porzott a hó. A megpuhult hóban is jót lehetett csúszni. Éppen annyian voltak, hogy sor nem alakult ki a felvonónál. 4 óra alatt teljesen elfáradtunk.

A felvonójegy 15 EU egész napra, 11 EU 4 órára felnőtteknek.

Az idő kissé ködös-felhős volt, az eső is szemerkélt egy darabig, de csak annyira, hogy a szemüvegen lehetett észrevenni, a síkabát nem ázott el.

Az út nagyon csalós volt. Helyenkén nedves de nem csúszós, máshol alattomosan jeges. Két balesetet láttunk. Egy kocsi még reggel pördült be az út menti árokba Betlér után, amit délutánra kihúztak. Visszfelé jövetben Nizna Slana után láttunk két autót, amelyek valószínűleg frontálisan ütköztek, mert szörnyen össze voltak törve. Az utasok már nem voltak akocsikban, de az egyik kocsi teteje le volt vágva.

Mindenki nagyon vigyázzon az úton, ha ilyan vacak ónos esős időben indul el síelni.

Január 19-től 25-ig voltunk Bukovelben, egy 7 fős társasággal. Körösmezőn laktunk egy nagyon barátságos családnál. A szállás kényelmes, a kaja ízletes és bőséges volt, és jóval olcsóbb, mint a pálya mellett.

Az első tervezett sínapon, hétfőn, sajnos esett az eső, így nem tudtunk síelni. A második napon még meleg volt, de már nem esett ez eső csak délután 3-tól, így viszonylag jót síeltünk a kásás hóban. A pályák használhatóak voltak a rosz időjárás ellenére.

A harmadik napon megjött a hideg. A simára ratrakolt pályák lefagytak, elég keménnyé váltak, de még így is élvezhetőek voltak. Igaz a combom megérezte a kemény, fárasztó pályákat.

Mivel a hidegben már be tudták indítani a hóágyúkat, a pályák minősége folyamatosan javult, csütörtökön és pénteken már jól síelhetők voltak.

Szombaton megjött a várva-várt havazás, de nekünk indulni kellet haza, amit sajnáltunk, mert összességében jól sikerült a sítúra.

A bukoveli pályarendszer nagyon jól megtervezett, átgondolt rendszer, egy közepes osztrák tereppel vetegszik. Rengeteg pálya van, ahol a kezdők és haladók is találnak tudásuknak megfelelőt. A pályák karbantartása kiváló, a 14 db libegő 1 kivételével modern osztrák és olasz gyártmány.

A síkultúra azonban messze elmarad az osztráktól. A bukósisak használata kötelező mindenkinek, ami indiokolt is, mert egyesek szinte semmi sítudással döngetnek le a fekete pályákon is. A pálya végén nem mindig tudnak megállni, néha lazán bevágódnak a libegő előtti sorba.

Aki ide jön, készüljön fel arra, hogy semmit sem ér az a szabály, hogy a hátuljövőnek kell viszáznia. Előfordul, hogy hátulról valaki elkaszál, vagy hirtelen bevág eléd és 3 méterrel előtted elesik. Szóval lecsúszás közben figyelni kell jobbra-balra, elére hátra.

Az közutakon is vigyázni kell. Körösmező és Bukovel között 3 rendőri ellenőrzési pont van, ahol 10 km/óra sebességgel kell áthajtani és bármikor megállíthatnak. Alkoholszonda van a rendőröknél, ami egyébként nem lenne baj. Itt azonban nem valódi szondázás folyik, hanem pénbeszedés, amihez a szonda csak ürügy. Az egyik sofőrünket reggel a pályára menetben 1000 hrivnyára büntették pedig nem is ivott. Négyszer-ötször megkérdezik, hogy ittál-e, megfújatják a szondát, ami sípol, ha ittál, ha nem. Ez után lehet alkudozni a rendőrrel, hogy mennyit fizetsz.

Az utak néhol nagyon rosszak, vannak szakaszok, ahol terepjáróval is csak lépésben lehet közlekedni.

Aki mindezek ellenére is Bukovelt választják, (és megússzák baleset és büntetés nélkül) azok valószínűleg elégedettek lesznek.

Az idén tovább folytattuk a Szlovák síterepek kipróbálását. És ismét nem csalódtunk. Nagyon kellemes 5 napot töltöttünk el február 6 és 10 között, a 17 fős csapatunkkal.

Uticélunk a nyugati Tátra és Kubibska Hola volt. Szállásunk Zuberec mellet Fehérpatakon (Oravsky Biely Potok)volt a Centrum Panzióban. Nagyon kultúrált kellemes hely. Ehhez képest meglepően olcsó, 12 euro/éj svédasztalos reggelivel. Vacsorát sajnos a panzióban nem kaptunk, de kb. 3 km-re, a Julianin Dvor nevű szálloda éttermében tudtunk vacsorázni.

Úgy terveztük, hogy az első napot Jasnában töltjük, mivel ez útba esett a szállásra menet. Sajnos nem jött össze, mert olyan sokan voltak, hogy a legalsó parkolóba engedtek csak be, innen síbuszokkal lehetett volna feljutni a felvonók aljához. Féltünk, hogy a nagy tömeg miatt sorbanállással fogjuk eltölteni a napot, ezért úgy döntöttünk, hogy továbbmegyünk Zuberec felé.

A Zuberecben lévő pályán alig voltak, így sorbanállni nem kellett. Két pálya-rendszer van egymás mellett, és már össze vannak kapcsolva, a bérlet mindkét pályára érvényes. A pályák jó fekvésűek, a hó nagyon jó volt, de libegős felvonó itt nincs. Kissé hideg is volt, úgy -18 fok. A pofánk lefagyott, de így is jót síeltünk. Sízés után elfoglaltuk szállásunkat a szomszédos faluban, Fehérpatakon, ahol jó meleg szobákkal vártak bennünket.

A második napon megtámadtuk a Spalena Dolina-i pályát. Ez jóval nagyobb, hoszabb pálya mint a Zubereci. Itt már jobb időnk volt. Érdekes módon a völgyben kb. -15 fok volt, a hegyen pedig -10 körül. A felső részen fújdogáló szellő szinte melegnek tűnt. A másfél méteres hó minősége kiváló volt. Nagyon jót síztünk itt is.

A harmadik napon Oravice-re látogattunk el. Itt fűtött üléses Doppelmayer libegő üremel, és több húzólift. Nagyon jó a pálya, jó volt a hó is. Külön érdekesség, hogy a pálya aljában termálvizes fürdő üzemel (Meander Park). Ezért másnap is ide jöttün, és délután kipróbáltuk a fürdőt is. A 40 fokos külső medencékbe is ki lehetett úszni, csak gyakran kellet lebukni a víz alá, hogy a hajunk ne keményedjen meg a -15 fokban.

Az ötödik napra tartogattuk a Kubinska Hola-i pályát. Az előző évben nem jutottunk fel a pálya tetejére hóhiány miatt. Most ilyen probláma nem volt. Mindkét libegő üzemelt, így fel tudtunk menni az 1400m magas tetőre is. A több mint 1 méteres kitűnő minőségű havon óriási élmény volt lesiklani a 670m szintkülönbségű kb. 300m széles többágú pályán. Az alsó részen -8 fok, a tetőn -14. A pálya déli fekvésű, a nap pedig ezerrel sütött. Kell ennél több?

Nagyon jól éreztük magunkat, sajnáltuk, hogy hamar elszállt az 5 nap.

2011.01.27 és 31. között szerveztünk egy 5 napos sítúrát a Kubynska Holá-ra. (Dolny Kubin) A túra remekül sikerült. Bár természetes hó lehetett volna több is, de a hóágyúknak köszönhetően a pályákon jó havon leheteett síelni.

16 fős csapatunk Kazincbarcikáról indult 27.-én reggel, Besztercebányán át Dolny Kubin felé. Úgy terveztük, hogy az első napon megállunk Donovaly-ban, és kipróbáljuk az itteni pályát is. Donovaly-tól nem voltunk túlzottan elragadtatva. Megváltottuk a 22 eurós 4 órás jegyet, amit kissé drágának találtunk, ráadásul a kifüggesztett árjegyzékban teljesen más árak voltak feltüntetve. Az északi fekvésű pályák elég rövidek, hamar meguntuk. Ezért elindultunk sível a Nova Hola-i pálya felé, ami nem volt egyszerű dolog. A vízszint irányba beállított hóágyúk előtt kellett átcsúszni, amelyek nagyrészt vizet fújtak, így csuromra eláztunk tőlük. Az út további részén gyalogolni kellett, mert a kis felvonók nem üzemeltek.

Nagy nehezen átértünk, és beültünk a TELEMIX kabinjába, hátha száradunk egy kicsit. Miután felértünk, kiderült, hogy a lankásabb piros pálya hószegénységben szenved, csak a meredek felete pályán lehet lecsúszni, aminek a felső része jeges is volt. Nem volt nagy élmény. Visszamentünk a lankásabb pályára, és ott síztünk du. 4-ig.

Utánna indultunk tovább Dolny Kubin felé Rózsahegyen át. A szállásunk Benova Lehotán volt a Kubinska Hola alatti faluban a Penzion Pani B nevű családi panzióban. A szállás kellemes, a háziaszony (Luba Bednarocová) barátságos volt, aki finom vacsorával fogadot bennünket. A szállást tudom ajánlami mindenkinek. ( https://www.penzionkubinskahola.sk )

Másnap kipróbáltuk a Kubynska Hola-i pályát, amely osztatlan sikert aratott. Csodajó fekvésű pálya. Annak ellenére, hogy a legteteje nem volt használható, nagyon élveztük. A harmadik napon is itt síeltük, és bár hideg volt (reggel -14, napközben -6 körül) a pálya déli fekvése miatt kellemes napsütésben csúszkálhattunk. Délután lazításképpen ellátogattunk Dolny Kubin-ba a nemrég épült akvaparkba. Nagyot csúzdáztunk, ami nem csak a gyerekeknek de nekünk is maradandó élmény volt.

A negyedik napon átmentünk a közeli Árvaváraljára, ahol szintén van egy jó kis pálya 4 üléses libegővel. Sajnos természetes hó itt is kevés volt, így csak a pálya beágyúzott ága volt használható. Ennek ellenére jót síztünk. Délután megnéztük a híres várat, de sajnos már zárva volt, így csak kívülről csodálhattuk meg.

Az ötödik, utolsó napon összecsomagoltunk, és reggeli után érzéken búcsút vettünk házinéninktől, akinek megígértük, hogy jövőre is eljövünk. Utánna elindultun Rózsahegyre, ahol az utolsó napot töltöttük. Az itteni sípálya is nagyon élvezetes volt. A felső része jó széles és viszonylag jó hó volt rajta. Kellemes napsütésben síeltünk 3 óráig, és utánna indultunk haza.

Összességében nagyon élvezetes 5 nap volt. Csak a hó lehetett volna egy kicsit több. Az 5 nap alatt 4 síterepet síztünk be. Megbeszéltük, hogy ha lesz elég hó, akkor a Kubynska Holá-ra feltétlen visszatérünk.

Magnum