Február 29-én, szombaton, a tél utolsó napján voltam a Síparkban, és a táj valóban még a télies arcát mutatta.
Délben, tavaszi napsütésben, kétszer kétsávos utakon gurultam Pesttől Pásztóig. Itt hónak még nyoma sem volt, de reménykedésre adott okot, hogy a szomszédos hegyek csúcsán már valami fehérség látszott. És valóban, mire a szerpentinen felértem Mátraszentistvánba, hamisítatlan téli hangulat fogadott. Délutáni jegyet vettem, esti kiegészítővel.
A délutáni síelés is nagyon jó volt, több pályát és liftet kipróbáltam. Legtöbbet a jó esésű hármason húztam az íveket. A sok autó ellenére a beléptető kapu előtt nem volt vészes a sor. A délután végén egy kis pihenőt tartottam. Két szendvics, perecet nem kértem, mert abból már volt egy a pályán. :-)
Evés, ivás, lazítás, és hamarosan indulhatott is a hangulatos esti csúszás. Örömmel állapítottam meg, hogy a fél órás szünetben serénykedő ratrak hasznos munkát végzett a fontosabb részeken. Ezen felbuzdulva öttől nyolcig folyamatosan pörögtem. Sorbanállás nulla, több menetnél is csak az enyém volt a lejtő.
A sötétedés beálltával elég hideg lett, erre oda kell figyelni! Szerencsére a tartalékba elvitt aláöltözőt fel tudtam venni, így semmi sem zavarta a csúszás örömeit.
A hidegért cserébe viszont klasszul visszagyorsult a pálya. Nekem ez az este nyolcig tartó sízés nagyon bejött. Kellemesen elfáradva, kopogós hidegben hagytam el a már szinte üres parkolót.