4 csodás napot töltöttünk el Flachau-ban az ünnepek alatt. Ragyogó napsütés, 100-as fényvédő krémmel is jól lesültünk. Persze du. 1-2-re már csak kásában lehetett sízni, de ennek is megvolt a bája, mi mindíg 16:15-ig maradtunk a pályákon. Sorállás semmi, a pénteki hatalmas tömegben is csak 3 alkalommal 5-5 percig sikerült nem önszántunkből várakozni.
Visszafelé láttuk a szánalmas schladmingi pályát, pechje volt, aki oda ment (vagy nem figyelte a foglalás előtt alaposan a bergfexet).
Kényelmes 150-nel, néha 160-nal 4 óra 30 perc a menetidő, 15 perc egy közbülső tankkolás + a határ.
Két 3 perces időspóroló trükk:
1.sz. trükk: Trautenfelsnél, ha sor van a lámpa miatt érdemes jobbra letérni és 0 perc alatt a lámpáig menni, majd jobbra vissza a kijelölt útra.
2.sz trükk: rengetegen állnak az EU sorokba a határon, rendkívül öntudatosan. Mi inkább, rendkívül praktikusan, a NON-EU-ba soroltunk, ahol csak 1-2 autó volt (utánunk aztán tömegesen lettek hirtelen NON-EU-k). Hiába, az idő nagy úr.
A német rendszámnak egyébként nemcsak itthon van előnye -a kicsit gyors menetek fényképeit nemigen küldözgetik még D-be- hanem a derék sógoroknál is: az S6-oson rendre a magyar rendszámúakat állítják le, mi meg vigyorogva 1000-rel tovább.
Megjegyezem, rajtunk kívül csak 1 Volvóban láttunk kokárdát, ezelőtt 2-3 évvel még a síelők 90%-a viselte.
Ezúton hívnám fel abszolút politikamentesen a sítársak figyelmét, hogy március 15-i síelés listájáról a kokárdát éppúgy ne felejtsék ki, ahogy a sílécüket vagy síbakancsukat sem hagyják otthon.