Előzmény és válaszok a Fun Carving tanácsok topikból

Örülök! Bárcsak minden ilyen simán rendeződne az életben! ;-)

Lackó,

Nagyon köszönöm a választ, mindenben megkaptam a teljes információt, amit kérdeztem. És láss csodát, teljes mértékben egyetértünk :)

Na, már nem is beszélünk el egymás mellett! :-)

"mert épp egy rávezető gyakorlat hasonlít egy "fun" technikára, még nem biztos, hogy tényleg az, igazából a végcél felé haladás a lényeg."

Persze, és nem is az a lényeg, hogy hogyan nevezzük, hanem, hogy hasznos, segíti a fejlődést.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

"Számomra akkor jön elő a funcarving hátránya, ha valaki kizárólag ezt akarja csiszolni, ami a normál síelés rovására megy"

Sajnos itt továbbra is ragaszkodom az álláspontomhoz, hogy nem ártalmas. Bocs. ;-) Úgysem lehet mindig "funkodva" síelgetni, rákényszerül mindenki, hogy "normálisan" is síeljen.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

" A kérdés az volt, hogy mi volt az a konkrét rávezető gyakorlat, ami "funcarving" gyakorlat (tehát bedőlést, minél kisebb csípőszöget követel), és Joci számára meghozta "a megfelelő csípőszög, és előre terhelés megérzése."-t"

Nála konkrétan egy szinte folyamatos hátraterhelés, beülés a léc vége fölé volt jellemző. (remélem tényleg csak volt)
Ez ráadásul együtt járt egy nem eléggé stabil súlyponti helyzettel, tehát indokolatlanul vándorolt előre-hátra a súlypont, nem tudott középen maradni. (első körben pedig ez lett volna a cél)

Ezeket a kimondottan magas helyzetben, teljes testből ívbe bedőlve, hegy felé húzott ívekkel próbáltuk javítgatni. mármint, hogy a "fun" gyakorlatok közül. (nem nagyon kötöttük össze őket,inkább csak egyesével húztuk meg az íveket esésvonalból, megfelelő tempóval indítva) Ez a gyakorlat azonnal "büntet", ha hátradől, kifut alóla a sí.

Hasznos volt még arra is, hogy tisztán látható -és számára is érezhető volt-, ha a terhelés nagyon elbillent vagy a külső, vagy a belső síre. (utóbbi szintén rögtön és határozottan büntet)


~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Másik (ha már őt vesézzük ki szegényt :-) ), hogy a kartartással is gondok voltak. (nagyon durva asszimetria, felhúzott, elmaradó jobb váll bal ívben, túlforduló, lenyúló bal kar jobb ívben, meg pár apróság még)

Ezeket (többek között!) nagyon mély helyzetben (vízszintes körüli belső comb), középen terhelve, középhosszú ívekben, megszokottnál sokkal jobban ívközéppont felé bedőlve igyekeztünk javítani. (ennél a "gyakorlatnál" határozott csípőszöggel síztünk) Itt jött az ököllel letámaszkodás (vagy arra törekvés), amitől a jobb váll -mivel feladatot kapott- elkezdett a helyére jönni, és lényegesen javult a szimmetria.
(emellett kiderült neki is, hogy nem állva síelünk, mert az zsákutca, hanem mélyre megyünk és terhelünk, különben nem lesz belőlünk síző)

Ennél a "gyakorlatnál" kezdett el egyébként Joci mozgása szemmel láthatóan hirtelen nagyot alakulni, már egy-két menet után is. (persze nem csak emiatt, hanem itt állt össze, amin 3 napig dolgoztunk más gyakorlatokkal is)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

"Gyanítom, hogy többféle gyakorlat kombinációja vezetett az eredményhez, amiben bőven lehetett funcarving-szerű gyakorlat is."

Pontosan így van, jól látod, ahogy írtam is.
(Egy gyakorlat hosszas sulykolása egyébként egy borzasztó nagy oktatói hiba, gyakran sokkal többet árt, mint használ.)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

"Mondjuk a funcarving egy eléggé idióta megnevezés, mivel gyakorlatilag a sízésben, boardozásban a carving szinte mindig "fun". Talán az egyedüli eset amikor nem, ha a kezdőt elviszi a léc v. board a saját élén.
Ezen kívül az oktatás akkor lesz hatékony, ha az elejétől a végéig jó élményeket ad, azaz "fun", mind a tanítványnak, mind az oktatónak."

Így van, minden szavad igaz! ;-)

Én személy szerint a "fun" kategóriába sorolok mindent, amikor rendes élhasználattal eltúlzott mozgásokkal (bedőlés, mélyen, agresszíven terhelés, kézre támaszkodás, rotációs mozdulatok stb) síelünk, és az élvezetet, "fun-t" okoz. (mindez persze nem a seggre beülős, belső sín megsodródós, havat markolászó borzalomra vonatkozik)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Az extrém carving (nem az általánosan emlegetett fun!) egyébként nálam továbbra is a nem (vagy csak enyhén)megtört csipővel, nagy bedőléssel, határozott tempóban, tisztán két élen húzott, többnyire kézre, alkarra támaszkodva húzott, komolyabb szinten jóval esésvonal előtt megkezdett ívekkel síelt technikára vonatkozik.

Ja, és függetlenül attól, hogy a borítás mély vagy magas helyzetben történik, illetve az ívben nyújt, vagy "csak" "tart" a síző. (nálam egyébként utóbbi az etalon, a magas helyzetben véghezvitt borítás miatt azt tartom igazán komolyságnak, ha már extrémkedésről van szó)

Szia!

Értem amit írsz, és teljesen egyet is értek veled. A gyakorlatokat tényleg jobb helyben improvizálni. Ráadásul minden embert kicsit máshogy kell ugyanarra rávezetni, van aki ebből tanul, van aki abból.
Szerintem azért, mert épp egy rávezető gyakorlat hasonlít egy "fun" technikára, még nem biztos, hogy tényleg az, igazából a végcél felé haladás a lényeg.
Nem állítom, hogy adott helyzetben hibás lenne nulla csípőszöget, és vállal bedőlést tanítani. Számomra akkor jön elő a funcarving hátránya, ha valaki kizárólag ezt akarja csiszolni, ami a normál síelés rovására megy.

Visszatérve a kérdésemre, nem is általános választ vártam. A kérdés az volt, hogy mi volt az a konkrét rávezető gyakorlat, ami "funcarving" gyakorlat (tehát bedőlést, minél kisebb csípőszöget követel), és Joci számára meghozta "a megfelelő csípőszög, és előre terhelés megérzése."-t

Gyanítom, hogy többféle gyakorlat kombinációja vezetett az eredményhez, amiben bőven lehetett funcarving-szerű gyakorlat is.

Mondjuk a funcarving egy eléggé idióta megnevezés, mivel gyakorlatilag a sízésben, boardozásban a carving szinte mindig "fun". Talán az egyedüli eset amikor nem, ha a kezdőt elviszi a léc v. board a saját élén.
Ezen kívül az oktatás akkor lesz hatékony, ha az elejétől a végéig jó élményeket ad, azaz "fun", mind a tanítványnak, mind az oktatónak.

"Azt hiszem elbeszélünk egymás mellett."

Az lehet... :-)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

"ha pár szóval leírod a gyakorlatot (testsúly ide, csípő oda, kezek amoda), hidd el, meg fogom érteni, és arra is rá fogok jönni, hogy pontosan milyen hibára jó és mit javít."

Lehet, hogy bennem van a hiba, de ez így nekem nem igazán megy. Havon mutatva, magyarázva -és elsősorban látva annak a mozgását, akit tanítok- egészen más lenne. Egyébként nem egyféle gyakorlat van, hanem sokféle. Ott kell eldönteni, mit gyakorlunk, nincsen előre megírt, kőbevésett forgatókönyv. (legalábbis az a jó, ha nincsen)
(egyébként írtam a típushibákat, amiket jól szoktunk gyógyítani a "fun" gyakorlatokkal...)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

"...egy olyan technikával..."

Te mindig egyféle technikát említesz és írsz le. Nálam a "fun" vagy "extrém" (nevezzük, ahogy akarjuk, tök mindegy)többféle technikát, mozgást jelent. (bár lehet, hogy valamit én tudok nagyon rosszul)
Viszont ha így gondolsz bele, akkor talán érthetőbbé válik számodra, amikről írtam. (és sokak bánatára most is írok...)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

"Az számomra továbbra sem tiszta, hogy lehet egy olyan technikával, ami a csípőben megtörést minimalizálja, a csípő megtörésére ráéreztetni valakit."

Írtam, hogy más -helytelen,a fejlődést gátló- tartások, tónusok megszűntetésével, oldásával lehet kialakítani a továbblépéshez alkalmas helyzetet.

A helyes tartás azért nem csak a csipő megtörése, és "a felsőtest visszadőlése". Ennél sokkal több minden tartozik egy korrekt tartáshoz. (írtam ezekről is, bár valóban csak röviden, említésszerűen)

Ezekben lehet eszköz akár az ilyen gyakorlatok vagy technikák használata is.

Például képzeld al azt, amikor valaki állva, nagyon külső sít terhelve, kicsit hátradőlve, teljesen dinamikátlanul síel. (de már biztosan élen tud kanyarodni)Ilyenkor jó megoldás lehet(!) a másik irányba végletekig elmenetel (mély-magas helyzet, nagyon erős bedőlés hegy felé, terhelés előre vitele az ívben, majd ha ez kb megvan, akkor szépen "visszajövünk" egy normál tartásba, mélységbe-magasságba stb.

Másik például a kartartás. Sokan nem tudnak mit kezdeni a karjaikkal, ezért vagy lógatják, vagy "repülőznek" vele. Ez is gyakran javítható, ha a karok szerepet kapnak például nagy bedőléssel, igen mélyen húzott ívekben, amikor próbálunk mondjuk belső kéz ököllel hóra támaszkodni, mint harmadik lécre.
Sok esetben például ez javít a megmervedett kartartás, és például a felhúzott váll javításában.

Ezek csak hirtelen példák voltak, de mint írtam, egészen más ez élőben. Azért talán valamennyire érthető a szemléletem. (ami persze nem biztos, hogy a legjobb!)

Ja, és ha egyik gyakorlat sem segít, akkor utolsó esélyünk az ezo tv, ott levetetjük magunkról a szellemeket... ;-)

Azt hiszem elbeszélünk egymás mellett.

Azzal teljesen tisztában vagyok, hogy nem a kész technikát kell tanulni, és azt is tudom, hogy milyen fontosak a rávezető gyakorlatok. Bár nem vagyok síoktató, erősen oktatói szemmel nézem a síelést, ha pár szóval leírod a gyakorlatot (testsúly ide, csípő oda, kezek amoda), hidd el, meg fogom érteni, és arra is rá fogok jönni, hogy pontosan milyen hibára jó és mit javít.

Az számomra továbbra sem tiszta, hogy lehet egy olyan technikával, ami a csípőben megtörést minimalizálja, a csípő megtörésére ráéreztetni valakit. A csípő helyzete, vagyis a hóra rádöntése más tészta. De az tudtommal még nem csípőszög, ahhoz kell a felsőtest visszadőlése is (vagy én tudok valamit nagyon rosszul, akkor a javítást megköszönném).

"Kíváncsi lennék arra a fun-carving gyakorlatra, ami a csípőszöget helyrerakja. Végülis a fun-carving pont a csípőszög elhagyásáról, a felsőtest kanyarba bedöntéséről szól."

Többféle gyakorlat létezik. (ha úgy adódik, szívesen mutatok neked párat élőben)
Egy helyes tartás kialakításában egyébként nem feltétlenül rögtön a kész tartás gyakorlása a feltétlen helyes tanulási menet. (sőt, csak ritkán ez a járható út) Ennél fontosabb azoknak a dolgoknak (súlypont, testhelyzetek stb) kialakítása, amik magukkal fogják hozni egy helyes tartás kialakulását, majd rögzülését.

Nagyon(!) röviden és vázlatosan: rosszul, hátul terhelésnél, nem jól megkezdett élváltással nemigen tud kialakulni egy helyes csípőhelyzet. Ugyanúgy az állva síelőknél sincs esély rá.
Helyesen megválasztott gyakorlatokkal -köztük funcarving mozdulatokkal- ezek a rossz, gyakran feszes tartások oldhatók, így lehetőséget adva a fejlődéshez.

És azért az is hozzátartozik a dologhoz, hogy a "fun carving", vagy "extrém carving" az nem egyféle mozgás, technika. Többféle mozgás tartozik ebbe a körbe, ezek eléggé eltérőek. Te egyfélét tartasz annak, én lényegesen többfélét. (ezekből szoktunk válogatni, aszerint, hogy mire van szükségünk)

"az eztreme carving gyakorlatilag kontrollált esések sorozata"
Azért ez nem feltétlenül van így, inkább úgy mondanám, hogy a gyakorlással, határok feszegetésével gyakran együtt járnak a kicsúszások. Szerintem.

"Nálam pont egy ílyen gyakorlat során sikerült a megfelelő csípőszög, és előre terhelés megérzése."

Kíváncsi lennék arra a fun-carving gyakorlatra, ami a csípőszöget helyrerakja. Végülis a fun-carving pont a csípőszög elhagyásáról, a felsőtest kanyarba bedöntéséről szól.

Tény, hogy fun-carvinggal a bedőléstől, eséstől való félelmet könnyű oldani, közel van a hó, kicsik az esések. Pl. az eztreme carving gyakorlatilag kontrollált esések sorozata.

"Példaként: épp a múlt héten néhány tanítványomnál elég ronda, szinte berögzült hátraterhelést igyekeztünk gyógyítani. Ez többüknél együtt járt az elégtelen élhelyzettel is. Bizonyos "fucarving" gyakorlatokkal nagyon jól sikerült oldanunk a hátul lógást, és sikerült "ráéreztetnem" őket a határozott élezésre. Más gyakorlatoknál, mozgásoknál feltünően hamar -gyakorlatilag már a következő menetben- beépült (elkezdett beépülni persze) a "normál" sízésükbe a helyes súlyponti helyzet, és elkezdték "igényelni" a nagyon határozott élezést. (többeknél éppen a tanulással együtt járó kicsúszások, elfekvések oldották a korábbi feszültséget, eséstől való félelmet, és emiatt határozatlan élezést-terhelést)"


Egyet értek Lackóval. Nagyon is hasznos tud lenni.
Nála voltam a múlt héten. És nagyot léptem előre bizonyos rögzült hibák javításában és a megfelelő élhelyzet kialakításában.
Nálam pont egy ílyen gyakorlat során sikerült a megfelelő csípőszög, és előre terhelés megérzése. Ennél a gyakorlatnál jött el az a pillanat, amikor megéreztem milyen is az amikor ténylegesen utazom a léceken. Ja és végre a belső sím is megfelelő terhelést kapott. És a léc amivel mindezt sikerült egy r=16 m es all-mountain léc volt.Szóval nem egy kimondott szlalom léc.

Persze ettől még nem fogok csak funcarvingolni. Mikor ezen kívül sok más hasznos lehetőség akad rövid lendület terén is. Kompressziós, rotációs gyakorlatok, stb. Melyek hasonlóan kimelkedő élményt tudnak nyújtani.

Hsz-eidből látom, értesz hozzá, bár a "kártékonyságot" illetően nem értek veled egyet.

Ha valaki ezt a technikát is elsajátítja, akkor csak többet tud meg a sízésről-boardozásról. Használni pedig úgysem fogja állandóan, de ha olyanok a körülmények, akkor miért ne?

Véleményem szerint semmi káros mozgás nincsen benne, és gyakorlatként felfogva (én például úgy szoktam, ha ilyet oktatok), bizonyos mozdulatok megérzésében, és például a súlypont "kezelésében" akár nagy segítség lehet.

Példaként: épp a múlt héten néhány tanítványomnál elég ronda, szinte berögzült hátraterhelést igyekeztünk gyógyítani. Ez többüknél együtt járt az elégtelen élhelyzettel is. Bizonyos "funcarving" gyakorlatokkal nagyon jól sikerült oldanunk a hátul lógást, és sikerült "ráéreztetnem" őket a határozott élezésre. Más gyakorlatoknál, mozgásoknál feltünően hamar -gyakorlatilag már a következő menetben- beépült (elkezdett beépülni persze) a "normál" sízésükbe a helyes súlyponti helyzet, és elkezdték "igényelni" a nagyon határozott élezést. (többeknél éppen a tanulással együtt járó kicsúszások, elfekvések oldották a korábbi feszültséget, eséstől való félelmet, és emiatt határozatlan élezést-terhelést)

Sokszor pedig segít a az ív végének pontos megtalálásában, és a határozott élváltás kialakításában.

Arról nem is beszélve, hogy sok "ácsorgó" haladót így lehetett mély tartásba kényszeríteni a leggyorsabban, illetve "bemozgatni" őket térdből.

Kész technikaként pedig szerintem (és a tanítványok szerint is) élvezetes, szórakoztató dolog néha kicsit "fun-kodni".

Én eddig semmi káros hatását nem tapasztaltam senkin. Sem ha gyakorlatként alkalmaztunk bizonyos elemeket, sem ha kész technikaként síeltünk így. Sőt.

(természetesen én jól, iskolázottan síelőkről beszélek, nem magukat haladónak valló/gondoló, ám valójában rossz technikával, flatterolva csúszkálgató síelőkről...)

Bizonyos helyzetekben pedig kimondottan hasznos lehet, mint olyan dolog, ami kis izgalmat, változatosságot hoz az -esetleg kicsit ellaposodó- tanulásba. (ez persze pedagógiai kérdés,nem is kapcsolódik ide szorosan)



Más: én még olyat a büdös életben nem láttam, hogy valaki jól(!!!) síeli a "fun" technikákat, de mást nem tud jól síelni. Aki nem tud élezni, helyesen terhelni, élt váltani, az nem tudja ezeket valóban jól megsíelni.

Aki több technikát ismer, és tudja őket alkalmazni, annak nem okoz gondot ezek -szinte automatikus- váltogatása, sőt a minél élvezetesebb sízés titka épp a változatosságban rejlik.

Vid,

Mégegyszer szeretném hangsúlyozni, hogy a beírásommal csak tiszta vizet akartam önteni a pohárba, azaz tegyük a fun-carvingot a helyére. Tőlem funcarve-olhatsz bárhol, de hidd el, magadtól vonod meg az igazi élvezetet, ha ezt erőlteted. Ahogy látom, ezt már öt éve tanulod. Hét éve nekem sem tetszett volna a mostani véleményem, pedig akkor csak boardoztam, és lássuk be, boardra sokkal ideálisabb és élvezetesebb a funcarving.

Ha már ez a topic a tanácsokról szól, technikázzunk:

Az extreme carving (EC), ami végülis a fektetett kanyarok végső kitolása, és a funcarving optikai alapja, gyakorlatilag a mély tehermentesítés végletekig kitolása. Ezt a svájci EC-sek push-pull technikának nevezik, ami gyakorlatilag a lábak által kifejtett terhelést jelzi a kanyar közben.
Ilyen szemmel megnéztem Ozsiék videóját, de ők sem ezt csinálják, "csak" a normál versenytechnikát butítják vissza.

EC esetén az él terhelése a teljes kanyar alatt közepes, ellentétben a versenytechnikával, ahol folyamatosan nő a terhelés a kanyar vége felé.
Ezt a terhelést úgy éred el, hogy rézsútsiklásból mély tehermentesítés (lábakat magad alá húzod), innen teljes testtel átdőlsz a völgy felé, és fokozatosan nyújtod a lábad, azaz eltolod felfelé hegy felé a léceket. Ettől a lécek behajlanak, és szépen alád fognak kanyarodni. Ha jól csinálod, kb. amikor a lécek esésvonalban néznek lefelé, a felsőtested teljesen kinyúlik, fekszel a havon.
Ahogy a lécek bejönnek alád, a lécek eltolását fokozatosan elhagyod, és a kanyar végére visszahúzod a léceket teljesen magad alá, így a kanyar végén sem lesz komoly élterhelés.
Tehát élváltáskor vagy összehúzott, kompakt, és a kanyar ívében vagy nyújtva. Élváltáskor nem kell kiemelkedni, a felsőtest föl-le irányban nyugodt marad.

Fontos tudni, hogy a lefele irányú sebesség radikálisan le kell hogy csökkenjen, különben nem tudod kezelni a fellépő erőket, és felakadsz minden egyenetlenségben. Kb. a sebesség annyi, hogy a fejed fölé kinyújtott kezed a kanyarban egy helyben marad, és a körül kanyarodsz.

Az egész igazából csak meredek pályán működik, enyhébb pályán a teljes bedőléshez nem ébrednek elég erők a kanyarban. Enyhe pályán gyakorold a mély tehermentesítéses teljes, félkörös carvingot.

15 m rádiusz (korábban írtad) kb. jó lehet. Boardnál 12-13 m rádiuszt mondanak ideálisnak, ami a szlalom és a GS között van félúton.

Sínél az előreálló testhelyzet mellett a cipő hóra való felúszása a legnagyobb akadályozó tényező. Olyan emelést és vastagságú lécet használj, aminél majdnem 90 fokos lécdöntésnél sem ér le a cipő.

Ha ennyire érdekel a funcarving, javaslom az alpin snowboard kipróbálását. Egy board minden helyzetben instabilabb, jóval komolyabb carving élményt nyújt (mondom ezt úgy, hogy sível és boarddal is carve-olok).

Vau:
A Fun Carving, vagy extrém carving egyszerűen egy módszer a sok közül, itt senki nem állította hogy csak ezzel volna szabályszerű lejönni a lejtőn. És senki nem vitatkozott arról, hogy ez jobb, vagy rosszabb mint bármelyik más módszer, azt meg pláne nem állítottuk hogy ezzel lehet a leghatékonyabban lesiklani.
(Abból kiindulva amit felhoztál, én meg állíthatnám, hogy a "kifli-tartás" egy buta elfelejtendő hülyeség, mert méteres szűzhóban semmit nem érsz vele)
Ez egyszerűen az élvezetről szól.
Nem mondanám hogy könnyebb mint a kiflizés, mert sokkal kedvezőtlenebb a súlyelosztás,(mint ahogy te is írtad) jeges pályán esélyed sincs így lejönni, míg kifliben pld. igen.
És nem a kéz letétele a cél, hanem hogy egy instabil testtartásban felfeküdjünk a hóra ami sokaknak nagy élvezetet tud okozni.
Ha neked nem, akkor jól tetted hogy leszoktattad róla magad.
Aki meg jól tud síelni az nem felejti el csak úgy az egyik módszert, mert megtanult egy másikat.
Eleve több módszert érdemes különböző hóviszonyok esetén használni.

"Amióta megtanultam rendesen kanyarodni boarddal, a fun- body- vagy extremecarving egyszerűen nem érdekel, annyival kevesebbet nyújt. "

ezzel én is így vagyok csak sível, persze még sokat kell dolgozni a tökéletes vagy ahhoz közeli technikához.

amit a boardosok csinálnak az tetszik, de a síelők 90 százaléka aki funcarvingol nekem idétlennek tűnik. nem túl szép látvány...

Igen, mindenki úgy síel, ahogy akar. Felőlem aki akar, mehet hóekében, hátraülve, az életéért küzdve is... Amíg nem jön nekem, maximum egy kicsit fáj nézni, de az ő dolga.

Mindenesetre tapasztalatom szerint a funcarving azokat érdekli, akik a rendes carving technikát nem tudják, és ezzel azonnal zsákutcába is húzzák magukat. Avatatlan szemnek igencsak megkapó, hogy valaki felsőtesttel (vagy kézzel) a havat éri. Vicces, de pl. bármelyik versenyzőt bármelyik kanyarban megnézve látszik, hogy kézzel elérné a havat ha akarná. Funcarvingnál meg sokszor lenyúlnak a hó felé, és még így sem érik el.

Rendes sítudással a funcarvingot megtanulni pár perc. És érdekes módon, egyből feltűnik, hogy valahogy nem kényelmes. Amióta megtanultam rendesen kanyarodni boarddal, a fun- body- vagy extremecarving egyszerűen nem érdekel, annyival kevesebbet nyújt. Sível egyszer rápróbáltam, kiderült hogy nem nehéz, rontani a technikámon épp nem akarok.

Vicces, hogy a funcarvinggal a síelők a boardosokat akarják utánozni (azért boarddal a más állás miatt mindig is szebb lesz a funcarving). Én meg boarddal a síelőket utánoztam le, ami mind a boardos-, mind a sítudásomnak nagyon jót tett.

És mégegyszer, a hozzászólásommal senkit nem akartam sehova bekényszeríteni. Egyszerűen a saját tapasztalatom megosztásával próbálok tisztább képet adni avatatlanabb síelőknek/boardosoknak.

szerintem ha valaki helyén tudja kezelni a dolgoka, különválasztani a fun és az versenytecnikát akor nincs ezzel baj, miért ne élvezkedhetne valaki , akinek ez tetszik.
ezt mindenki maga dönti el hogy bejön-e és hogy milyen élvezetet nyújt. én inkább azt mondanám hogy akkor van baj ha pl az ember úgy tanulja meg a carvingot hogy alapból erre a fun technikára hajaz, vagyis a testét bedönti,.... és utána tényleg nagyon nehéz leszokni róla. de ha valaki már pöpecül húzza a gyönyörű íveket, akkor nem látom akadályát hogy miért ne próbálhatná ki ezt a dolgot.

huligan szokta írni hogy mindenki úgy síel ahogy akar. :D

Kicsit késői hozzászólás, de talán sikerül lebeszélnem pár síelőt erről a fun-carving baromságról.

Nem véletlenül nevezem így, mert az egésznek nem sok értelme van, egyenesen szembemegy a síelés alapvető működésével, nem is szép, és nem is annyira fun.

Le szeretném szögezni, hogy nagyon nem új számomra ez a technika. Sível azért nem gyakoroltam, de szinte bármikor be tudom mutatni sima pályán. Boarddal voltam "extreme carving" őrült, majd amikor bekerültem egy normálisabb síelő környezetbe, főhetett a fejem, hogy is szokjak le róla. Mivel a snowboard oktatás bőven nincs olyan szinten, mint a síoktatás, saját magamat kellett kihúznom az extrém carving zsákutcából, hozzáteszem, síoktatók és versenyzők segítségével. Belekerült 6 évembe, és örömmel mondhatom, hogy leszoktam róla. Nem volt könnyű. Ráadásul a visszajelzésekből is az jön le, hogy a teljesen fektetett kanyarok jóval kevésbé látványosak, mint a rendesen végrehajtott "kiflitartásos" versenytechnika.

Miért is zsákutca?

- a felsőtest pont ellentétesen mozog, mint ahogy egy normális élen vezetett kanyarnál szükséges. Normális esetben a felsőtest visszadől a sí/board fölé, funcarving esetén viszont bedől a kanyarba. A síző/boardos azt hiszi, hogy hű de jó, közel a hó, jól bedőltem. Az éltartás meg nem lesz sehol
- sok helyen látom (Ozsiék videójában is!), hogy funcarvingnál a vállat nem döntik vissza eléggé, merőleges marad a testre (legalábbis van a videón egy ilyen gyakorlat). Ez alapvetően hibás elképzelés, ha már a felsőtest rosszul áll, legalább vállal segítsük a kanyart. Az ilyen széttárt karokkal nyúljunk le a hóra hihetetlen rossz éltartást ad, ideális körülményeken kívül soha nem használható.
- boarddal (de sível is) a nyújtott láb nagyon nagy hiba. Túlzott deszkadöntést okoz, és ami még rosszabb, messze kerül a deszka a testtől, a boardos inkább eltolja a deszkát magától, nagyon romlik az éltartás. Ez ellen védekeznek a kézzel havon támaszkodással.
- pont a támaszkodás miatt boardon sok leendő funcarvert látok, akik frontos kanyarban derékból megtörnek, lenyúlnak a hóra, és onnan nyújtanak felsőtesttel. Végülis egy normál kanyarindítás ennek pont az ellenkezője...
- nem ideális havon, buckán, enyhe pályán gyakorlatilag lehetetlen megcsinálni, mert a test felakad az akadályokban.
- ja, és minden idényben új kabát, nadrág, kesztyű, kicsit drága

Meggyőződésem, hogy a svájci extremecarver srácok (a többek által linkelt Stoked videó szereplői) többet ártottak a snowboard sportnak, mint amennyit használtak azzal, hogy a látvánnyal pár embert becsábítottak az alpin boardosok közé.