Előzmény és válaszok a Ki számít kezdő és ki haladó síelőnek? topikból

Egyszer egy reggel Kreischberg pályáján nagyon kezdő voltam aztán megittam valami bólé szerűséget és rögtön haladó lettem..:-)

Tényleg nem érted !

Nem szorosan kötődött a felsoroláshoz, a "pontos vessző és zárójel bezár" pedig egy kacsintó hangulatjel.
Nyilván poénnak szánta

"-Sör és pálinka fogyasztási képesség ;)"

Ez komoly, vagy csak vicc?

Van abban valami, amikor azt mondják rólam, hogy nem értem a viccet!

Haliho!

A sebességet természetesen kicsit árnyalni kell. Nem mindenhol a sebesség a mérvadó, de normál határok között egy jobb technikával rendelkező síelő nyilvánvalóan jobban meg meri ereszteni a léceket, lévén jobban koordinálja a mozgás folyamatát és tudatosabban halad, nem okoz gondot egy hirtelen váltás vagy akadály.

"Nagyon is valószínű, hogy az említett két cimborádnak nem csak az állóképessége kitűnő, hanem birtokában vannak a könnyed, erőlködés nélküli síelést lehetővé tévő alkalmazásszintű ismereteknek."

Ebben maximálisan igazat adok. A két delikvens egészen biztosan nem az erőnlétének köszönheti ezt a képességet, mind inkább a tudatos síelésnek. Én közel sem tudok annyit "pihenni" a lécen az ő tempójukban, mint ők.
Teszem hozzá kettőjük stílusa merőben eltérő ettől függetlenül. Míg egyikük nagyon ragaszkodik a zárt lábas technikához és nagyon ritkán karcol, addig a másik szinte folyamatosan karcolt rövid-közepes íven halad. Viszont egyikőjük pihenési technikája sem vált be nálam.

Ez utóbbiban pedig a felszerelés is szerepet játszhat. Én pl tudom magamról, hogy a léc bakancs párosom nem igazán tűri a nyugodt síelést. Egyszerűen rendes terhelés nélkül nem jó semmire. Ez pedig magával hozza a folyamatos koncentrációt és erő befektetés szükségét, ami az erőnlét nem megfelelő háttere miatt hamar elfogy. Nyilván jobb technikával ez a felszerelés is lovagolható lenne pihentetőbben, de én nem vagyok birtokában eme tudásnak. :)

Nehéz dolog ez na.

A lényeg az egészben, hogy piszok nehéz ezt az egész szint rendszert megállapítani. Annyi lehetséges helyzet merülhet föl síelés közben, hogy egy pár napos tanfolyam is kevés lehet szerintem, még egy oktató szemével is, ennek pontos megállapítására.

Én kapásból ezeket raknám be teszteknek:
-Saját korlátok felmérése teszt (Mennyire látja a síző a képességeinek a határait?)
-Tájékozódási képesség
-Helyes eszköz használat (Felvonók, táblák stb stb. Szerintem ez is lényeges.)
-Fokozatos szabad lesiklás (zöld-kék-kék jég-piros-piros bucka-piros jég-fekete-fekete bucka)
-Fokozatos kijelölt lesiklás (ua.)
-Fokozatosan növelt sebességről megállás-lassítás
-Kijelölt stílusó lesiklás fokozatosan (ugyan úgy ahogy eddig "színezve" zárt lábbal, rövid, közepes és hosszú karcolt ívekkel)
-Szűz havas szabad és kötött lesiklás
-Nem várt akadály elkerülés-csillapítása mindegyik helyzetben
-Feleszerelés hibából adódó probléma elkerülése (elrepül a bot, leold az egyik léc stb.)
-Teljes napos állóképesség fél gőzön
-Teljes napos állóképesség teljes gőzön
-Idegen felszereléssel történő csúszás

-Sör és pálinka fogyasztási képesség ;)

Na ezek alapján én talán meg merném mondani valakiről, hogy hol is tart valójában, de még ez is bőven hiányos.
Nyilván egy kezdőről elég hamar kiderül, hogy kezdő, de ott is árnyalhatja a képet ez a teszt sorozat.

Szia Xero, örülök neked.

Teljesen jogos az árnyalás igénye, az egyenesen következik az egyéni szubjektivitásból.

És bár én, (a munkám miatt), igyekszem objektív mércékkel mérni, a saját szubjektivitásomon én sem tudok túllépni, ezért amit mondok, kérlek ne általános igazságként, hanem az én szubjektív véleményemként fogadd.

Jómagam úgy vélem, hogy a gyorsan síelés önmagában nem a tudás mértékegysége. A versenyszférában elfogadott vélemény, hogy a világ élvonalában csak egy tucat versenyző megy a saját képességei szerint, a többiek saját képességeiket jelentősen meghaladó kockázatokat vállalnak. Ezért aztán nem gondolnám, hogy a nem versenyzők világában, (én ezt a világot nevezem „amatőr szakasznak”), nem ez lenne a helyzet.

Gyorsan menni bárki tud, aki megszerzett egy bizonyos egyensúlyozó készséget. Időnként előfordul, hogy megkérem a társaságot, nézzük meg, hogy ki tud lassan menni. Na nem kék pályán, hanem feketén. A hogyant rájuk bízom. Na, itt aztán sűrűn előfordul, hogy elválik a májtól az a bizonyos dolog, értem ki szokott derülni, hogy kinek milyen technikák vannak a tarsolyában.

Az állóképességről
Amit írsz, azzal nem lehet egyet nem érteni. A profi hozzáállás (szerintem) itt abban nyilvánulhat meg, hogy a síelő vagy elővesz egy „spórolós technikát”, vagy elmegy a kocsmába.

Nagyon is valószínű, hogy az említett két cimborádnak nem csak az állóképessége kitűnő, hanem birtokában vannak a könnyed, erőlködés nélküli síelést lehetővé tévő alkalmazásszintű ismereteknek.

Nos itt lehet egy különbség egyrészről az oktatók – edzők, másrészről a csak látványból ítélők véleménye között. Előbbiek tudják, (mert már ők is megélték), hogy egy konkrét síelés mögött milyen, (kívülről sokszor nem látható) történések vannak.

Üdvözlettel:
Replaci

Na most ez is kicsit árnyaltabb dolog szerintem.

Ha jó napom van, akkor lazán hozom az 5-ös szintet, viszont ha rossz a napom, akkor simán leromlok 2-3-ig.

Én magamat kezdőnek sorolnám be legszívesebben, mert van egy-két olyan cimborám, aki röhögve ott hagy élen a pi**ába szinte bármikor, ráadásul a sokkal rendszeresebben síelő helyi menők is így járnak el.

Tavaly amikor először voltunk Kitzbühel-ben, akkor döbbentem rá igazán. Ott az általam eddig tapasztalt átlagos sítudás sokkal magasabb volt. Amikor egy glett jégre fagyott piroson vidáman karcolgattam úgy, hogy szinte mindenkit otthagytam és nem tört meg az ív, akkor húzott el egy D2 SL-en lovagló emberke mellettem olyan tempóban, hogy azonnal át kellett gondolnom az életemet. :) Akkor eldöntöttem, hogy márpedig én kezdő vagyok és addig nincs nyugalmam, amíg egyszer ugyan ott olyan körülmények között le nem jövök legalább háromszor ugyan úgy mint ő.

A másik probléma az állóképesség. Lehet, hogy megvan a fejben a dolog, de ha már nap végére elfogy az ember combja, akkor bizony bukik a profi szint is.

Én a már fentebb említett egy-két cimborát tudom felhozni példának mint profi. Ők egy átmulatott éjszaka után is képesek olyan távot menni szép stílusban, amit nekem csak jobb napokon sikerül összehozni. :)

:-)

Nagyon változó ez a dolog...
Lackó kezei között Visegrádon kék pályán esténként 3 óra alatt folyamatosan váltogattuk a kategóriákat. Voltunk tök kezdők, nagyon kezdők, kezdők, kicsit kezdők, szinte már nem is kezdők, és amikor felcsillant a remény az alig haladóra, Lackó izibe visszarántott a valóság talajára, akarom mondani havára.
Köszönjük Lackó!!! :-)

:-) Nehogy bárki is komolyan vegye! :-)

A legjobb lenne, ha a küzdősportok mintájára a síelőknek lenne kék/piros/fekete öve, amit vizsgán kellene megszerezni. :-) Addig a fórumos ikon megjelölésénél marad a szubjektív érzés, ami egyébként szerintem a tudás/gyakorlat növekedésével folyamatosan változik. Az amatőr síelő szerintem nem csak a saját tudását értékeli át ahogy fejlődik, hanem a kezdő/profi/haladó szintek határai is változnak számára.
Ezért is pontosabb amit az oktatók kívülről látnak, de egyelőre még nem megoldott, hogy Replaci, Lackó, Ozsi vagy a többiek állítsák be az ikonjaink színét... :-)

Szerintem, ez volt a tökéletes megfogalmazás, kategorizálás!
Biztos lehetne még tovább boncolgatni, de felesleges.

Ki mit gondol magáról... ;-)
Sítechnikai szempontból nehezebb megmondani, mint a rutint vagy a lécbiztonságot tekintve. A hóeke nagyon hamar szinte teljesen elmúlik a kezdőimnél. Ettől még 5-6 nap síelés után nem neveznék haladónak valakit csak azért mert többnyire párhuzamos léccel síel, az én fogalmaim szerint ő még kezdő.

Szerintem profi az aki nem csak biztosan síel bárhol, hanem sikeresen is: azaz nem bárhogy jön le, hanem ahogy akar, jó technikai kivitelben, széles spektrumból tud technikát választani.
A haladó annyival tud kevesebbet, hogy neki sem okoz gondot a terep, szemrebbenés nélkül síel meredek lejtőn is, de sítechnikai kihívásokkal küzd, és sokszor úgy síel, ahogy sikerül, és nem ahogy szeretne.
A középhaladó biztosan síel, közepes pályákig oda megy ahová akar, ott áll meg, ahol akar, ha kell, meredek pályán is lejön, bár nem biztos, hogy ezt nagyon élvezi.
Akinek a közlekedés és problémákat okoz, és már megremeg a lába egy közepes pálya előtt, na ő a kezdő.
Aki meg meg még nem síelt egy centit sem, ő a tök kezdő. :-)

Szia!

Lassan már közelebb vagyunk az új szezonhoz, mint a régihez, és még nem igazán kaptál választ a kérdésedre.

A világ nagy sí nemzeteiben eléggé különböző megfogalmazások léteznek, mind megfelelő, én a miénket (Kanyarsí Klub Síiskola) osztanám meg veled.

1. Kezdő síelő 0 Km. -től az alaplendületig. Az alaplendület azt jelenti, hogy hóekében, (támaszhelyzetben) fordulunk a völgy felé, majd párhuzamos lécekkel fejezzük be a kanyart, (ívet).

2. A mi felosztásunk szerint a kezdő és haladó síelők között van még az "éppen haladó" szint. Az éppen haladó sávnak a teteje, amikor a tanulónak az ív végén, az új ívbe történő beforduláshoz már nem kell támaszba nyitnia a külső lécét, hanem párhuzamos lécekkel tudja elidítani az új kanyart. A párhuzamos lécekkel történő kanyar indításnak csak egy része a végrehajtás technikája, nem kevésbé fontos egy olyan szintű egyensúlykészség felépítése - kialakítása, melyben már támaszhelyzet nélkül is biztonságban érzi magát a síelni tanuló.

3. A haladó szint is egy meglehetősen széles sávot ölel fel. A mi felosztásunk szerint haladó szinthez a forgatott, (hosszú, középhosszú, rövid) lendületekkel végrehajtott alkalmazásszintű sebességszabályozások tartoznak. Véleményem szerint a forgatás elsajátítása az amatőr síelésnek nagyon fontos biztonsági része.

4. A nagy sebességű hosszú karcolt íveket, a jó minőségű lécbe beépített rugalmasságot tudatosan használó síelő inkább már az erős haladó kategóriát képviseli. (Pl. a síelő úgy terhel, hogy az ív végén a léc dobjon el, (ribaund), a síelő pedig a levegőben állítja be magát az új ív elejébe érkezéshez.

5. A meredélyen, buckán, kemény - jeges pályán, mély hóban, firn hóban, töredezett - kérges havon történő síelések már olyan, hétköznapi megoldásoktól jelentősen eltérő technikákat igényelhetnek, melyek miatt az ilyen síelőket teljes joggal sorolják a mester kategóriába. (Pl. hogyan lehet megsíelni egy térd magasságában 5 mm vastagságban hófelszíre fagyott jégréteggel bíró havat).

6. A freeride, freestyle, (levegőben is a mozgás urának maradni), pedig már a mester kategóriának is a felső rétegét képviseli.

Mint már említettem, többféle felosztás létezik, és azok mind megalapozottak lehetnek. A mi, (sajnálatosan kevés) tapasztalataink a fenti felosztást tükrözik, ahhoz próbál igazodni.

Üdvözlettel:
Replaci, Kanyarsí Klub

Ahogy érzed! Ha nem erőlködsz, hanem jön magától lazán, akkor már nem vagy kezdő!

Már igyekszem a jelenre koncentrálni, arra, hogy a telet minél jobban kihasználjam, minél többet legyek a sípályákon, keresem is ennek a lehetőségét, új sípartnerek megismerésével.
A múlt héten is egy ukrajnai / Bukovel / sítúrán voltam, / Egy összeszokott csapathoz csatlakoztam / ami nagyon jól sikerült, minden szempontból.
Más:
Ezen a fórumon illik megjelölni, hogy ki milyen szinten síel, ezt látom. Felmerült bennem, hogy ki a kezdő, és ki a haladó? A profi szint talán már egyértelműbb.
Hol húzzuk meg a határt, a kezdő, és haladó között? Mi alapján?
A profik már gyorsan, és szépen síelnek, de ki a haladó? Tudom, van olyan is, aki mindig kezdő marad, de most nem róluk van szó. Látok olyat, hogy 20-50 év síelés után is a kezdő van bejelölve, talán túlzott szerénység miatt.
Tehát, aki szinte minden pályán lejön, a feketén, de főleg a piroson már közel karvingolva is, főleg a lejt irányába, és nem keresztbe állandóan, és viszonylag gyorsan, de nem "szépen", összezárt lábakkal, az még kezdő, vagy már haladó?

Még él az ember, annyi szép előtt áll,ezért ne sajnáld azt, amit elmulasztottál.Egész életedben csak sajnálkozni fogsz.
A pillanat öröme feledtesse,a múlt árnyait.

"Nagyon bánom, hogy fiatal koromban nem kezdtem el a síelést, és elvesztegettem így sok-sok évet, amit már nem lehet bepótolni."
De javítani lehet !! Kívánok még sok-sok síelős évet !!

Síelésem eddigi 4 éve, összefoglalva:
Egy hónap hiányzott a 63 évemhez, amikor a lányomékkal, és baráti társaságukkal Schladmingba utaztunk, kis unokámra vigyázni, hogy a fiatalok tudjanak együtt síelni. Első nap délelőtt rájöttem, hogy feleségem egyedül is el tudja látni a picit. Estére kaptam tőlük szükséges ruhákat, vettem egy sínadrágot, béreltem lécet, cipőt, másnap a Planai-on voltam a társasággal. Lányom velem maradt délelőtt, hogy elmagyarázza, hogyan kell felcsatolni a lécet, mi az a hóeke, hogyan lehet hóekéből fordulni, fékezni, megállni. Mindenki meg volt győződve a társaságunkból, hogy ez a nap volt az első, és utolsó síelésem.
Másnaptól már nem mentem velük, hanem a Hochwurzen kék pályáin gyakoroltam, nyitástól zárásig, egész héten. Mire a pályaszállásunkra értem, minden ruhámból csavarni lehetett a vizet....
Hazaérve vásároltam felszerelést, és itthon MátraszentIstván pályáin folytattam, folytatom a tanulást, gyakorlást, hetente egyszer-kétszer.
Azóta évente kétszer megyünk a 30-40 éves csapattal Ausztriába síelni. A harmadik szezontól már velük tartottam, tarthattam, egész nap, de ha a meredekebb pályákat el lehetett kerülni "kékebben", akkor inkább azt választottam.
Ebben az évben, -ez a negyedik síszezonom-, voltam velük BadKleinkirchenben, itt már nem kérdezték tőlem, hogy melyik pályákon menjünk, de a kékeket inkább kerülték. Így maradtak a piros, és fekete pályák, válogatás nélkül, nyitástól zárásig, egy hütte látogatással.
Reménykedem, hogy néhány évig még tudok síelni. A síelés a táli időtöltésemnek a meghatározója lett, keresem a lehetőségét, hogy minél többet síelhessek, a sípályákon lehessek. Nagyon bánom, hogy fiatal koromban nem kezdtem el a síelést, és elvesztegettem így sok-sok évet, amit már nem lehet bepótolni.