Néhány napja gondolkodom a fenti mondaton.
Teljesen 0 előzménnyel, elhatároztam, hogy, síelni tanulok. Kerestem oktatót, és belvágtunk. A 7. óra után viszont már kezdtem feladni az egészet. Nem volt olyan óra, hogy ne estem volna többször is. Egyenes siklással (félpályáról) még csak-csak lejöttem, de egyetlen kanyar, vagy irányváltás nem jött össze. Aztán oktatóm mondta, hogy most próbáljuk meg a pálya tetejéről. Mondom neki, bizonytalannak érzem magam, szerintem esés lesz belőle. Ne így álljak hozzá, csináljam csak nyugodtan. Aztán estem. Nem is kicsit. Egy hétig sajgott az oldalam utána.
Hirtelen ötlettel kerestem egy másik iskolát, ahol elmondtam, hogy a kanyar egyszerűen nem akar összejönni, mert egyáltalán nem értem, mitől fog a léc elkanyarodni. Persze eddig is magyarázták, mutatták, de akkor sem értem. Az új oktatóm felküldött a pálya feléig, mondta, hogy ne teljesen úgy csináljam, ahogy eddig, hanem mondott egy dolgot, amire figyeljek. ... és akkorát csodálkoztam, a léc tényleg úgy kanyarodott, ahogyan azt korábban láttam mindenkitől.
A következő siklás a pálya tetejéről/végéről, és ezzel az új "technikával" teljes biztonságban, bár még bizonytalanul, de lejöttem úgy, hogy egyszer sem éreztem, most akarok elesni. Ezt még az óra végéig párszor elgyakoroltuk. Hurrá! Végre azt éreztem, hogy ez lehet nekem is fog menni.
Megkerestem a korábbi oktatómat, hogy bocsi, de átmegyek egy másik iskolához, mivel én ilyen vagyok, minek hazudjak, mert ott sikerült, ami náluk nem. Ekkor kaptam egy dörgedelmet, hogy én türelmetlen vagyok, meg ha ennyire szuper a másik oktató, akkor lehet nekik is kellene venni néhány órát.
Nem megbántani akartam őket, mivel aktív oktatók, egészen biztosan sok embert megtanítottak már síelni. Csak szerint fontos a pozitív élmény, amit itt megkaptam, míg előzőleg sok esés jutott csak.
Szóval a kérdés, különbség az oktatók között. Kinek van tapasztalata, akár hasonló is?
Keresés
42 cm
