Előzmény és válaszok a Gyermek síoktatás topikból

Szia Laci!

Ennek a bejegyzésednek a végén felvetsz még egy érdekes kérdést, amiről érdemes szólni, és ez a hibajavítás témaköre.

Néhány évtizeddel ezelőtt túlságosan is sűrűn lehetett hallani a hibajavításokat, lehet mondani, hogy a hibajavításos síoktatás volt divatban. Néha egészen durva formát öltött ez a fajta síoktatás, (pl. síoktató bottal verte a tanuló térdhajlatát). Egyfajta kései példája ennek az a videó, amit jól kicikiztünk itt valamelyik topikban. Lehet mondani, hogy ez volt a "tézis" időszaka.

Aztán a nemzetközi sí szakirodalom (teljesen jogosan) elkezdte helyteleníteni ezt a módszert, hiszen (tényleg) nem valószínű, hogy ennyire ügyetlen lehetne bárki is. Sőt! A sikerélmény annyira fontos, hogy dícsérni kell. Így aztán szép lassan elkezdett visszájára fordulni a dolog, és ma már sokszor olyasmit is megdícsér az "oktató" ami bizony nem jogos. Lehet mondani, hogy ez az "antitézis" időszaka.

Bizonyos, hogy előbb - utóbb (legalább a jól képzett oktatóknál) eljön a "szintézis" ideje. Ami jó, azt dícsérni kell, ami nem jó, azt javítani.

Itt, mondjuk van egy bökkenő. Dícsérni könnyebb, mint hibát javítani. A korszerű síelés mozgássora pedig már annyira összetett, hogy a könyvekből kitanult gyakorlatokon nevelődött "síoktatók" nem igazán képesek mélyreható és hatékony hibajavításokat alkalmazni. Ahhoz már nélkülözhetetlen a mindennapok sűrű gyakorlatának a rutinja is.

Lehet, hogy nem így van, de nekem most ez a véleményem.

Értem!

"Nem az alapok elsajátítására gondoltam, hanem arra, amikor valaki bármilyen pályán, élvezettel, biztonsággal, kellő koordináltsággal, tempósan, másokat nem veszélyeztetve tud már síelni."

Laci, amiről beszélsz, az egy annyira ideális állapot, hogy talán nincs is.

De ha mégis van, akkor ehhez bizony nem hiányozhatnak azok az alapok, melyről a fentebbi idézetben szólsz, ("nem az alapok elsajátatására gondoltam"). Ezek az alapok a síelésnek azon fontos részei, melyeket a síoktató szakma a síelés alapfunkcióinak nevez. A síelés alapfunkciói: A terhelések, a forgatások, az élezések. Ezek annyira fontos részei a símozgásnak, hogy már az alapozásnál szükséges (lenne) elkezdeni az ezekkel történő foglalkozást.

Ha egy ilyen alapozásra építjük tovább a fenti ideális állapothoz szükséges többi elemet, akkor jól gondolod a kb. 5-6 x 2-3 napot. Ez akár több év is lehet, ha valaki csak egyszer síel egy évben.

Ha viszont nincsenek meg ezek az alapok, és igény van rá, akkor egy ház alapjainak a megerősítéséhez hasonlóan, le kell ásni, megnézni, és megerősíteni ott, ahol az szükséges. Ehhez kicsit több időre van szükség, mert csak kellő számú jó ismétléssel idegezhetők át a sok év alatt rögzült rossz mozgások.

Ez mondjuk nagy bánatom, hogy ritkán találkozom az ilyen szintű korrekciókhoz szükséges elszántsággal.

Laci,

értetted is, meg nem is, hogy mire gondolok (nem biztos, hogy a te hibád)...

Értetted: Igen, felnőtt tanoncra gondoltam.

Nem értetted: Nem az alapok elsajátítására gondoltam, hanem arra, amikor valaki bármilyen pályán, élvezettel, biztonsággal, kellő koordináltsággal, tempósan, másokat nem veszélyeztetve tud már síelni. Másképpen: nem a kék, hanem az erős piros ikon mint cél szempontjából. Lehet, nem órát, hanem napot kellett volna kérdeznem... Én arra gondoltam, hogy majd 2-3 hetet, ill. ennek megfelelő 5-6 x 2-3 napot mondasz...

Sza klaci!

Örömmel válaszolok, megjegyezve, hogy csak a saját (Kanyarsí Klub) nevünkben beszélhetek, lehet, mások másként gondolják.

Az eredeti felvetés kisgyerekek oktatására vonatkozott, de úgy érzem, hogy ez a kérdésed nem erről szól, a válasz sem erre vonatkozik.

Mi szigorú terv szerint haladunk. Amikor úgy ítéljük, hogy „az újdonság tantusza” már nem csak leesett, hanem legalább annyira rögzült, hogy a továbblépésnél a még újabb dolgok tanulása közben lehetséges (egyfajta) kevesebb odafigyelés a korábbira, azonnal lépünk tovább.

Fékezés és sebességszabályozás: A hozzászoktató gyakorlatok után (természetesen ezen a szinten) azonnal elkezdjük. Ez kb. 2 órával az első csatolás után szokott következni.

Kanyarképzés: Terv szerint a második nap anyaga szokott lenni, az összes addig tanult technikákkal együttesen.

Ez azt jelenti, hogy az „általam kívánatosnak tartott” fékezés, sebességszabályozás és kanyarképzés szorosan kapcsolódik (összefügg) a tanuló éppen aktuális tudásszintjéhez. És ahogy lépünk tovább, (megyünk feljebb a hegyen), úgy változnak – módosulnak az addig megtanult dolgok.

Következetesen alkalmazzuk a képzett síoktatók elvét, egyszerűtől a komplikált felé, könnyűtől a nehéz felé.

Mi napi 3 órás foglalkozásra építettük fel a tantervünket. A második nap 6. órájában könnyű kék pályán, a tanuló már megtanulta a sebességszabályozás két legfontosabb elemét, és gyönyörű, kerek, hóekével befordult és párhuzamos lécekkel kivezetett íveken (alaplendület) közlekedik. És a 3. napon megyünk feljebb.

Nem túl ritkán előfordul, hogy a délutáni szabad gyakorlás során barátok – családtagok révén „hű de ügyes vagy”, feljebb csábul a tanuló. Ez aztán nagyon rossz hatással (elbizonytalanodás) lesz a másnapi munkára. Ami ugyanis működik a könnyű kék pályán, az másként működik meredekebben.

Nagyjából ennyi kérdésedre a válasz. Látom, hogy az átlagosnál komolyabban foglalkozol a témával, így remélem, hogy érted, amiről beszéltem.

Laci,

szerinted egy 0 km-es kezdő nagy átlagban hány óra oktatás után lesz ura az általad kívánatosnak tartott szinten a "kanyarképzés, fékezés, sebességszabályozási technikáknak"?

Szia Geree!

Az utóbbi Kb. öt évben többször is előfordult, hogy gyerekek fának, fakorlátnak ütköztek.

Az én véleményemet nem igen befolyásolná egy általad említett felmérés, sokkal inkább 20 éves tapasztalatom, hogy az ilyen esetek akkor szoktak előfordulni, amikor a síelők nincsenek birtokában a kanyarképzés, fékezés, sebességszabályozási technikáknak. Csak (bízván a szencsében), mennek. Valahogy.

Biztosan sérülnek képzettek is, (lásd versenyzők), de remélem belátod, hogy nem kötekedni akarok.

Az autóvezetői példa jó. Az oktató valóban nem tehet róla, ha vizsga után a tanítvány karambolozik. Az ő dolga az volt, hogy megtanítsa vezetni.

De itt és most én arról beszélek, amikor valaki úgy vezet, hogy nem tanította senki.

Sziasztok!
Csak egy-két kérdés.

"Mert, hogy mi jelenti az általad normálisnak tartott síelést, amit a síoktató nélkül is meg lehet tanulni, azt mutatják a (sí)élet történései nap mint nap.

Egyrészt vannak a nagyon súlyos következményekkel járó (néha a szülő is jelen van) balesetek, mert a gyereknek fogalma nincsen, (nem lett neki megtanítva) hogyan lehet - kell egy komoly tempó közbeni vészhelyzetben elkanyarodni, netán megállni. Mint tudjuk, a fák nem szoktak félreugrani. A média elég gyakran számol be ilyesmiről, olyan jellegű kommentárral, hogy ilyenkor aztán mindenki hibás, nem volt kiírva, hogy ez a hely veszélyes. Ez nem vicc, láttam a Tv. -ben ilyen riportot. "

És biztos, hogy ezek a balesetek csak azokkal a sízőkkel történik akik nem oktatóval tanultak?
Van róla felmérés?
Statisztika?
Megkérdezik a balesetet szenvedőt, hogy Ő magától vagy oktatóval tanult?

Végül egy gondolat.
Autóbalesetek nap mint nap történnek, pedig az autóvezetőket oktatók tanítják...
Szerintem, a tudásunknak megfelelően kell síelni, és nem túlvállalni magunkat, és ez igaz az autóvezetésre is, de sajnos ehez már semmi köze az oktatónak.

Szia Replaci!

Egyetértek veled, oktatóval az igazi a sítanulás!
Vannak azonban olyanok, akik nem tudnak, vagy nem akarnak anyagilag áldozni rá. Szerintem ők is megtanulhatnak korrekt, jó szinten, biztonságosan síelni. Közéjük tartozónak érzem magam is, a fiamat pedig egyértelműen oda sorolom.
Mindenkit arra biztatok, hogy lehetőleg vegyen igénybe oktatót, de azért anélkül is megoldható a dolog. Nem kell ezt annira túlmisztifikálni... :-)
Lehet a pályán figyelve is tanulni, én sok mindent ellestem a jól síelőktől, és ezt teszem ma is.

Engedd meg, hogy néhány általad leírt gondolatra reagáljak, csak hogy ne legyen féltreértés:

"Ebben az okfejtésben csak az "fals", hogy amit gyakorlatokként leírsz, az egytől - egyig mind síoktatóktól ellesett módszer."
Szerintem ezeket sima szűlőktől lestem el, nem síoktatóktól, de nem is ez a lényeg. Nálunk beváltak, ez a lényeg. Ezért is ajánlottam... És ha oktatók is alkalmazzák, akkor meg pláne jó.

"No most, ha bárki úgy gondolja, hogy ezekkel az ellesett módszerekkel jobban tud boldogulni, mint egy hivatásos, hát,... szíve joga. "
Laci, ilyet nem állítottam, nem vagyok olyan botor...

"Mert, hogy mi jelenti az általad normálisnak tartott síelést, amit a síoktató nélkül is meg lehet tanulni, azt mutatja az élet nap mint nap.

Egyrészt vannak a nagyon súlyos következményekkel járó (néha a szülő is jelen van) balesetek, mert a gyereknek fogalma nincsen, (nem lett neki megtanítva) hogyan lehet - kell egy komoly tempó közbeni vészhelyzetben elkanyarodni, netán megállni. A média elég gyakran számol be ilyesmiről, olyan jellegű kommentárral, hogy ilyenkor midenki hibás, nem volt kiírva, hogy ez a hely veszélyes. Ez nem vicc, láttam a Tv. -ben ilyen riportot. "

Laci, hidd el nem ez jelenti az általam "normálisnak tartott síelést, amit a síoktató nélkül is meg lehet tanulni".
Ez a 12. szezonuk, és soha semmilyen balesetet nem okoztunk, lekopogjam sérülésünk sem volt, a síelésünk kontrollált, deffenziv síelés. Szerintem...

És ugye oktatóból is van sokféle, talán te is ostoroztál már néhányat itt a fórumban. Ha rosszul emlékszem, akkor bocsánat.

Szándékosan egy nem síelős példát hozok fel:
Valamelyik Havazinban volt egy autóvezetési blokk, a síkos úton kanyarban vezetés biztonságos technikáját taglalták. Talán Debreceni Zita volt a sofőr, a profi oktató pedig "osztotta neki az észt". Így csináld, úgy csináld, ne amúgy csináld.. Egy dolgot viszont meg sem említett: Zita jól láthatóan EGY kézzel fogta a kormányt!!! És ezt így leadták!

De azért egy síelőset is:
Talán ugyanebben a Havazinban volt, hogy Tóth Gabi új oktatót kapott. Ő nagyon dícsérte, mondván "sokkal jobban megy ez, mint gondoltam volna". Na hát szerintem Gabi borzalmas tartással, nagyon bénán síelt, nem megdícsérni kellett volna, hanem közölni, hogy ez így nem az igazi, és megkezdeni a korrigálást. Ja igen, és előtte is profik oktatták...

Most akkor a nem hozzáértő honnan tudja, ki jó oktató és ki nem?

Nem vitatkozni akartam, csak egy kicsit elmélkedtem...

Halihó, szia KLaci!

Ebben az okfejtésben csak az "fals", hogy amit gyakorlatokként leírsz, azok egytől - egyig mind síoktatóktól ellesett módszerek.

No most, ha bárki úgy gondolja, hogy ezekkel az ellesett módszerekkel jobban tud boldogulni, mint egy hivatásos, hát,... szíve joga.

Valahol írok arról, miben különbözik egy igazán képzett oktató az "amatőr oktatótól".

A kicsi gyereknél tényleg nagyon személyfüggő a dolog, így valóban, egy motivált szülő is el tud boldogulni. Hangsúlyozom, "kicsi gyerek, és motivált szülő" !

Itt arról van szó, hogy a gyerekek kitűnően tanulnak utánzással, ezért nem is igazán fárasztjuk őket olyasmivel, ami nem kötődik szorosan a hóhoz, így a dolog működik szülővel is, az a kérdés, hogy meddig.

Mert, hogy mi jelenti az általad normálisnak tartott síelést, amit a síoktató nélkül is meg lehet tanulni, azt mutatják a (sí)élet történései nap mint nap.

Egyrészt vannak a nagyon súlyos következményekkel járó (néha a szülő is jelen van) balesetek, mert a gyereknek fogalma nincsen, (nem lett neki megtanítva) hogyan lehet - kell egy komoly tempó közbeni vészhelyzetben elkanyarodni, netán megállni. Mint tudjuk, a fák nem szoktak félreugrani. A média elég gyakran számol be ilyesmiről, olyan jellegű kommentárral, hogy ilyenkor aztán mindenki hibás, nem volt kiírva, hogy ez a hely veszélyes. Ez nem vicc, láttam a Tv. -ben ilyen riportot.

Másrészt aztán elkezdenek múlni az évek, és keményen rögzülnek azok a technikák, amelyeket nem hivatásos oktatóktól tanult a tanuló. Haszontalan testmozgások tömegével, (testrángatások, csavargatások, lábemelgetések, passzív sodródások), rossz tartás, alapfunkciók sokszor teljes hiánya.

Csak egy példa a terhelések fogalomkörből: állok a Kreischberg feketéjének megfelelő pontján, és számolok.
100 síelőből 90 nem ismeri az előre - hátra történő terhelésváltást. Ez nem vicc, tényleg így van.

Igaz, lehet mondani, hogy a síelés ezek nélkül is tud élvezetes lenni. Csak a tárgyszerű valóság, és a síoktató szakma igazsága miatt vélem hasznosnak (kimondani) ezeket a dolgokat.

Amit írsz, az úgy nagyjából rendben, az olvasók kedvéért mondom, hogy a takarékos minőségi (amatőr) síelést a legritkább esetben lehet jó oktató nélkül elsajátítani.

Most lehet, hogy kivívom a síoktatók rosszallását, de nem hiszem, hogy nélkülük ne lehetne megtanulni normálisan síelni, főleg ha valaki 3 évesen kezdi.
Nyilván könnyebb és korrektebb jó, hangsúlyozom, JÓ oktatóval, de megy az önerőből is...
Szerintem a legfontosabb képesség megvan benned: nem akarod erőltetni, és hagyod őt játszani, szánkózni. A többi jön magától...
Az én fiam nem volt 4 éves, amikor elkezdtük, és nagyon gyorsan haladt, pedig csak én tanítottam. Az elején mentünk láb között és úgy is, hogy én hátrafelé csúsztam és fogtam az ő léceinek csőrét. Ez nagyon rövid ideig tartott, pár lecsúszás volt csupán. A láb közötti csúszással vigyázni kell, mert a gyerek kényelmesen hátradől, és ezzel valóban alaposan hátra terhel. Tényleg elég annyi, hogy megérezze a siklás örömét - persze ezt ne minusz 10 fokban csináljuk. A csőrfogás meg a felnőttnek nehéz, mert fárasztja a combokat és a derekat. Arra viszont jó, hogy a gyerek ráérez a kanyarodásra, nálunk legalábbis így volt...
Ezután menjen önállóan, lehetőleg ne golyóban lefelé, hanem valakit követve, kanyarogva.
A jolly joker nálunk az istrángozás volt, ezt a meredekebb pályákon alkalmaztuk, amikor nem akartam, hogy egyedül menjen. Biztos, hogy sokan fogják most a fejüket, de szerintem hasznos, nekünk nagyon bevált. A srác derekán egy széles szoknyagumi, amihez egy 3-4 méteres szánkózsinór van erősítve, ezzel cowboy módjára lehet őt terelgetni. Ha kell visszafogod, ha lehet engeded. Nem rántod hanyatt, mert a derekán van, és a gumi enged is valamennyit. Nagyon jól síelő szlovákoktól lestük el, azóta is áldjuk őket... Az persze fontos, hogy stabil legyél a gyerek mögött, de az ikonod piros, nem lesz gond.
A fiam ezen módszerekkel nagyon jól megtanult síelni, elegánsan, dinamikusan alpinozik és carvingozik, nagyon nagy biztonsággal mozog bármilyen pályán. És mindig ésszel ment és megy, nagyon kevés esése volt. Egy cseppet sem bánom, hogy nem vett részt oktatáson.
Szerintem az oktatásnak nagyobb szerepe van a felnőtteknél, akikben már van félelemérzet. Durván fogalmazva a felnőttek mesterségesen, a gyerekek pedig természetesen tanulnak.

Jómagam elég sok 3-4 éves gyereket oktattam és oktatok. Egy majdnem 3 éves gyermeknél még kicsit korai a síelés. Ebben az időszakban inkább a hó, havas táj megszerettetése, megismertetése a fontosabb, kis hóember építés, szánkózás, kisebbfajta csúszkálás. A láb közti levitelt soha nem tartottam jónak (annak ellenére, hogy sok szülőt látni így "tanítani" a gyermekét), ezzel megtanulni nem fog semmit se.
Pontosan az első lépéseknél nagyon fontos, hogy síoktatóval tanuljon, legyen az gyermek vagy felnőtt. Biztos alapokra könnyebb házat építeni, ha viszont "félreoktatják" úgy olyan, mintha fövényre építenél egy házat, azaz labilis és bármikor összedőlhet. Arról nem is beszélve, hogy rossz és évek óta berögződött technikát sokszor izzadós kivenni, megszüntetni.
Egyébként a három éven aluli gyermekeket elég sok síiskola fel sem veszi, ill. ha mégis, akkor magán oktatás keretében, aminek a kinti iskolák esetében 50-60 euró/óra a díjazása.
Természetesen magyar egyesületeknél, sí klubboknál ennél (jóval) kedvezőbb árakat is találhattok.

Sziasztok!
Tanácsot szeretnék kérni valakitől. Majdnem 3 éves fiamat elkezdtem síelni tanítani. Síel és szánkózik felváltva. Nem akarom megutáltatni vele. Tud csúszni a lécen ha előredől és fogja a térdét.
A kérdésem most hogyan tovább?
Csússzon a lábam között hóekében?
Hogy tanítsam meg neki a terhelésváltást?
Minden tanácsot köszönök