Pontosan leírni kb. olyan mint a síoktatótankönyv! :-) Többször volt róla már szó, hogy valahogy kellene tartani olyan edzésalkalmakat, amikor ránézünk, megmutatjuk, korrigáljuk a mozgást, de nem egyszerű szervezni az időbeosztásunkat. Ahogy jön a tél, az időbeosztásunkban egyre inkább overload van...
A gyaloglást alapozó mozgásnak tartom, tehát a guggolás fontos, de az előtt is rendbe kell tenni legalább alapszinten a medence stabilizáló reflexeit. Mi úgy osztottuk fel az edzéstervet, hogy az első fázis az alapozó gyaloglás, a második a törzs erősítése, és a harmadikban megyünk a perifériák felé. Tehát a bázisok erősítjük meg először, és utána a bázisokra támaszkodó perifériákat. A periféria erősítése gyengébb bázis mellett növeli ugyanis az aránytalanságokat.
A guggolásnál vigyázni kell, mert a mély helyzetek megaméretű terhelést tesznek a térdre. Szerintem inkább a közepes térdszögekig, de bizonytalan alátámasztáson (pilátesz párna). És persze figyelve rá, hogy ne billenjen előre a medence (nehogy pucsítva emeljük magunkat - dolgozzon a fenekünk is). A guggolásnak egyébként van egy csomó módja, amivel jól lehet módosítani, hogy milyen izmokra hat.
A gyorsabb futás jobb, mint a kocogás. De a gyorsabb futásnak is az a sajátossága, hogy a lendítés és az elrugaszkodás egy viszonylag rövid ideig tartó, intenzív izomösszehúzódás, amelyet egy ellazultabb állapotú lendület követ. A gyaloglásnál ezek a fázisokat hosszabban kitartjuk, és ez segít a törzsizmoknak megtanulni, hogy a hétköznapi terhelési jellegek között hogyan kell tartaniuk a medencét és a gerincet. Tehát a keringési rendszerre és a gyorserőre (illetve a gyorserő állóképességi oldalára) nagyon hasznos a futás, de ez elsősorban speciálisan a teljesítménysportolóknak fontos. A hétköznapi életre és a síelésre kevésbé készít fel, ott más jellegű terhelések vannak.
Keresés
