Adatvédelmi tájékoztatónkat itt találod. A minőségi szolgáltatás érdekében sütiket használunk.
ELFOGADOM
Menü ≡
Üzenet írásához regisztrálnod kell, vagy be kell jelentkezned.
laponként: összesen 2, rendezés:
Előzmény és válaszok a Telemark topikból
Üzenet szövege
Feladó:  Tumbász GeriFérfiProfi síelőProfi snowboardos
Dátum: 2017.07.25. 21:28
(Üzenetazonosító: 195706)
Tumbász Geri Hozzászólások: 109
Regisztrált: 2007.02.12.
BEMUTATKOZÁS

Szia Zoli!

Köszi ezt a cikket a telemark-technika nevében!!!

Most már tudom, miért csuklottam annyit... :)


Szuper a beszámolód és megtisztelsz, hogy ennyit emlegetsz.

Sok sikert a további lépésekhez!
Ha esetleg Zell am See környékén jársz, üzenj! Ott megtalálsz.

Üdv. Geri
Előzmény: (TZoli 194133)
Feladó:  TZoliFérfiKezdő síelőKezdő snowboardos
Dátum: 2017.02.15. 14:15
(Üzenetazonosító: 194133)
TZoli Hozzászólások: 952
Regisztrált: 2004.01.22.
37 síterepet értékelt
BEMUTATKOZÁS

Szombaton Mátraszentistvánon próbáltam ki a telemark felszerelést. A Síparkban teljes nagyüzem én meg némi aggódással vegyes kíváncsisággal lépek a kötésbe. Ami aszimmetrikus, megkülönböztetve a bal és a jobb láb. Otthon már beállítottam a kötéspántot, mégis elvacakolok vele egy kicsit mire sikerül felcsatolni. Ehhez is kell egy kis gyakorlat. Sarok nincs rögzítve, ez a szabad sarkú síelés. Először szokd meg a sít! Sarkat lent tartva a kötésen igyekszem Geri videójában elhangzottakat követni. A belépőnél található gyengén lankás, kezdőknek ideális 6-osnak jelzett széles lejtőn ereszkedek lefelé. Azt már itt érzem, hogy a Sihu-s síelős ikonom le fogom cserélem kezdőre. A kis tárcsás felvonón is igyekszem a sarkam lenyomni, nehogy induláskor orra bukjak. De semmi gond, ez gyerek felvonó. Lágyan indul és simán megyek felfelé. Ugyanez van a csákányos felvonónál is. Semmi rángatás, probléma nélkül indulunk. Lassan a görcsös tartás is kienged, már nincs bennem akkora feszültség, könnyedén csúszik a havon a léc.
A tanácsoknak megfelelően „a sít besíelni a saját technikával, egy-két jó kör” sarkat lent tartva a kötésen megyek pár kisebb és pár nagyobb kört is. Süt a nap, plusz fokok, a hó kezd a napsütésnek kitett részeken egy kicsit megereszkedni, már buckák is képződnek. A nap közepén vagyunk, gyönyörű idő sok sporttárssal. A felvonóknál jelentősebb sorok alakulnak ki, de nem mondanám vészesnek, gyorsan haladunk. Jobb híján várakozás közben a két botra támaszkodva gyakorlom a telemark tartást. Rúgózok, próbálgatom pontosan középre a beterhelést, a behelyezkedést, az elől lévő lábra és hátul lévő lábra elosztott terhelést, ami nagyjából ugyanakkorának kéne lennie. A botra támaszkodva váltogatom a lábakat, közben keresem a helyes telemark pozíciót.
A feszültség oldódik, egyre bátrabban engedem a sít. Aztán arra leszek figyelmes, hogy valami klaffog mögöttem. A használt, már betaposott bakancsom talpa már egy kicsit görbe, nem teljesen simul le a lécre, alapállapotban is egy kicsit elemelkedik a sarka. Próbálok jobban hátraterhelni, a sarkat erőteljesebben lenyomni, de akkor a sí eleje kezd elszabadulni. Azt hiszem itt az ideje, hogy belevágjak a telemarkozásba. Az egyenesebb részeken lassan hagyom hátra csúszni valamelyik lábam és emelgetem el a sarkamat a léctől miközben próbálkozok fél térdre ereszkedni. Attól, hogy mindezt nem álló helyzetben, hanem lesiklás közben csinálom, egy kissé bizonytalanná válik az egész. Keresem az egyensúlyt, próbálok egyre bátrabb lenni, egyre lejjebb ereszkedni. Néha olyan érzés fog el, mintha a hátra maradó bokámhoz hozzá kötözött volna valaki egy madzaggal egy lécet, és azt hol rángatom magam után, hol bokán verem magam vele. Próbálok arra is terhelni egy kicsit. Rögtön el is megy a lábam más irányba. A pálya felső része hol buckás, hol kint van a jég, résút verekedem át rajta magam, de nem igazán megy a fél térden állás, beterhelés. Ez most nem az a szép táncmozdulatos síelés, amit mindenki csodálni szokott. Ez most a szenvedés. Kint van egy csomó ember a havon és én a legszívesebben elbújnék valamelyik facsoport mögé és ott folytatnám, hogy ne is lássanak. De szerencsére senkit sem érdeklek, folytatom míg a gyerekek nem szólnak, hogy menjünk kajálni.
Ebéd után végig gondolom, milyen tanácsokat kaptam Zsolttól, felidézem mi is van Geri videójában és kezdem az elejétől az egészet. Igyekszem a „meredekebb” (kék teteje) lejtőkön csak simán lecsúszni, inkább csak a lankásabb részeken próbálkozok a telemark pozíció felvételével. Közben tudatosul bennem az a nagyon lényeges különbség az alpesi síeléshez képest, hogy itt a hegy felőli láb megy hátra. Amiről szó is volt, csak teljesen más olvasni és megélni.
A gyerekeknek annyira tetszett a síelés, hogy eredetileg ugyan nem így terveztük, de rábeszéltek, maradjunk estére is. Én sem bántam meg. A kissé leratrakolt pályán nagyon jó köröket lehetett menni. Engem is elcsábított, főleg a 3-as. Egy idő után viszont kijött az, hogy ezzel a kötéssel nagyon tartani kellett a lábat, sokkal erősebben, nagyobb fizikai igénybevétellel tudtam csak nagyokat menni. Egy idő után éreztem is, hogy forrósodik a combom. Ekkor lassítottam, és folytattam a telemark próbálkozást. Az eligazított pályán már egy kicsit jobban ment. A laposon behelyezkedtem a telemark pozicióba és igyekeztem megtartani. Pár kör után a hegy felőli lábbal hátra „belenyomva” már egy-egy ívvel is próbálkoztam. És mintha kezdtem volna érezni, hogy mit is kéne csinálni.
Összefoglalva nem bántam meg, hogy belekezdtem. Első körben a cél az volt, hogy ha ezzel a felszereléssel megyek túrázni, le tudjak siklani. Ez úgy érzem részemről megoldott. A következő, hogy ezt telemarkban. Most úgy érzem, biztos folytatni fogom.

laponként: összesen 2, rendezés:
h i r d e t é s
h i r d e t é s
INGYENES TANÁCSADÁS » UTASBIZTOSÍTÁS -10% »
FELIRATKOZÁS HÍRLEVÉLRE »