Úgy van Feri! Leirtam néhányszor, hogy kell fejlődni, de a sízés sok összetevős tevékenység (tapasztalat, erőnlét, felszerelés, hó állapot, pálya). Túlzottan ragaszkodni (hogy ne mondjam, kényszeríteni bárkit), ahhoz, hogy csak egyfajta stílus az üdvözítő, az már l'art pour l'art (visszafogottan fogalmazva). Az egy másik dolog, hogy az általam tisztelt síoktatók, itt megszólalók, említettek, a mai (hazai?)
felfogás szerint szerettetik meg ezt a szép sportot a népekkel.
Milyen csalásról van szó? Ki mit csal? Nem elég, ha valaki élvez egy elsajátított stílust, technikát, biztonságosan, jó érzéssel síel? Nyilván tudja a határait, a párhuzamos lécekkel is tud élre fordulni(egyébként azok a lécek sem voltak sosem "párhuzamosak"). A 30-egynéhány évvel ezelőtt megszokott élvezeti síelés miért lett az elátkozandó stílus? Ezt már nem lehet szeretni, mert kiment a divatból? Legyen már elég, hogy élvezetből, biztonságosan síeljen mindenki! WFeri (aki a dióverőkön nőtt fel, de már a carvingot is tudomásulvette - de leginkább síelni szeret - leginkább szeretne, ha 80 éves korom előtt a járvány miatt lesz még rá lehetőségem)
Ha nem is jó, de kényelmes dolog csalni. :-) Persze nem mindegy a mértéke és módja.
A baj akkor van,ha valaki az állandó csalás miatt úgy marad, és emiatt félremegy a fejlődése, vagy megreked.
Keresés
17 cm
